Városliget

Felhasználás, jogok

Creative Commons Licenc

Címkék

1797 (1) 1869 (1) 1896 (2) 1945 (1) 1951 (1) 2.világháború (1) 23-s villamos (1) Állatkert (2) amfiteátrum (1) angol kert (1) Angol Park (1) Aréna út (2) Barlangvasút (1) Barokaldi (1) Batthyány (1) Boráros (1) Budapest (2) Budapest Színház (1) bűnügy (1) céllövölde (1) Dózsa György út (1) Dróthíd (1) ejtőernyő (1) elefánt (1) Eötvös József (1) építészeti tervpályázat (1) Ezredéves Kiállítás (1) Faírtás (1) fakivágás (1) fasor (1) Feld Mátyás (1) Feld Zsigmond (1) Felvonulási tér (1) Ferenc József (1) Feszty (1) földalatti (1) Francsek Imre (1) Garnerin (1) Gizella tér (1) gyorsfénykép (1) hadikórház (1) harangláb (1) Hattyú-sziget (1) Helfgott (1) Hofhauser Antal (1) hullámvasút (1) huszadik század (1) I. Világháború (1) Időkapszula (1) Jókai (1) József nádor (1) Király utca (1) korcsolya (1) körhinta (1) Körkép (1) kötöttpályás közlekedés (1) Kresz Géza (1) Kronberger Lili (1) Lechner Ödön (1) légitámadás (1) LigetBudapest (1) Ligetbudapest (1) Liget Budapest (1) Liliom (1) majorság (1) Mária Terézia (1) mesecsónak (1) Mezőgazdasági Múzeum (1) Mikus Sándor (1) millennium (2) Molnár Ferenc (1) Műcsarnok (2) Múzeumi negyed (2) Múzeumi Negyed (1) Nebbien (1) Oborzil-Jenei (1) Ökördűlő (1) Olof Palme ház (1) ostrom (2) panorámakép (1) parkosítás (1) pavilon (1) Pesti Korcsolyázó Egylet (1) Petőfi Csarnok (1) Pfaff Ferenc (1) rondó (1) Siemens (1) Stefánia (1) Stokvájdli (1) Sugárút (1) Szépművészeti Múzeum (1) Sziám (1) színház (1) szobor (1) Sztálin-szobor (1) tájképi kert (2) teve (1) történelem (1) Úttörőpalota (1) Vajdahunyadvár (1) varieté (1) Városerdő (1) Városliget (6) Városligeti Aréna (1) Városligeti jégpálya (1) Városligeti Színkör (2) városligeti vendéglő (1) Vidámpark (1) Vízhordó fiú (1) víziló (1) Vojtek Ödön (1) Vurstli (2) Witsch Rudolf (1) Wünsch Róbert (1) Címkefelhő

Szerzők

Mesék a pesti Városligetből

2013.12.13. 09:08 liget

Állami einstand-kísérletek I. - 1896

Címkék: fakivágás millennium 1896 pavilon parkosítás Ezredéves Kiállítás

 

1896.jpg

"Einstand - Ez különleges pesti gyerekszó. Mikor valamelyik erősebb fiú golyózni, tollazni vagy szentjánoskenyér-magba - pesti nyelven: boxenlibe - játszani lát magánál gyöngébbet, s a játékot el akarja venni tőle, akkor azt mondja: einstand."
Molnár Ferenc

A nagy nemzeti felbuzdulást kiváltó Ezredévi Kiállítás rendezését 1892-ben iktatták törvénybe. A szöveg mindössze néhány sor, a kiállítás helyéről nem rendelkezik. A megnyitót eredetileg 1895-re tervezték, de az előterjesztő Baross Gábor halála miatt ez végül 1896-ra csúszott. A hazai ipar seregszemléje körül egyébként kezdetben egyáltalán nem mutatkozott nemzeti egyetértés, sok volt a fanyalgó, többen az ország gazdasági teherbíró képességét féltették, mások viszont nagyobb szabású világkiállítást láttak volna szívesen. Az ipari és vendéglátós lobbisták azonban jól végezték a dolgukat, így a végleges döntés után röviddel megkezdődtek a rendező kereskedelemügyi minisztérium és a főváros közötti tárgyalások.

A helykijelölésnél több helyszínt vizsgáltak a kiállítást előkészítő bizottság tagjai. Szóba került Lágymányos, a Népliget északi része és természetesen szegény Városliget. Utóbbi mellett - mint a főváros történetében mindannyiszor - költséghatékonysági szempontok döntöttek, és az, hogy 1885-ben már rendeztek itt sikeres kiállítást.
 A századvégi városlakó figyelemreméltó környezettudatosságról adott számot: nemzeti buzgalom ide, országos érdek oda, egyáltalán nem örült, hogy a Városligetnek, mint a pesti oldal egyetlen jelentős "üdülőhelyének" funkcióját még ha időlegesen is, de megváltoztatják. A főváros viszont jobb híján - mint a seregszemle sikerében maga is érdekelt fél -  támogatásáról biztosította a minisztert, mintegy mellékesen azonban a későbbi félreértések elkerülése végett közgyűlési határozatban rögzítette, hogy

"a Városliget területe fölötti szabad rendelkezésben a fő-és székesfőváros még méltányossági tekintetek által se lehet korlátozva."

Ezzel a határozattal a törvényhatóság gyakorlatilag mindenki előtt egyértelművé tette, hogy nem enged a kormányzati nyomásnak, a fővárosi engedélyező hatóságok a kiemelt cél ellenére sem lesznek megkerülhetők.

A kereskedelmi miniszter első területigénylését azzal dobta vissza a közgyűlés, hogy nincs konkrétan nevesítve a kért terület, térképvázlatot nem mellékeltek, biankó csekket viszont Budapest nem ad. Miután ezt a kört is lefutották, következett a tényleges területátengedés, melyhez azonban a főváros kimerítő feltétellistát mellékelt.

 Ezek szerint

1. Állandó kiállítási épületek a területen nem emelhetők.
(Ehhez alapvetően tartották magukat a felek, a pavilonok többsége ideiglenes faszerkezetes építmény volt. A Közlekedésügyi csarnokot és a történelmi főcsoportot végül múzeumi célokra megtartották - utóbbit át kellett terveztetni, újra fel kellett építeni, most már tartós anyagokból. Állandó épületnek készült viszont a főváros kiállítási pavilonja, melyet eredetileg az Artézi fürdő bővítésére akartak megtartani. Mivel erre a célra az építmény nem tűnt alkalmasnak, a főváros később bérbeadás útján vendéglőként hasznosította. Ez lett a legendás Weingruber.)

2. Mindennemű közmű, hídmű, infrastrukturális beruházás, mely a kiállítás érdekében létesül, az esemény zárása után teljes egészében és térítésmentesen a főváros tulajdonába megy át, úgy, hogy az építkezésekhez a város egy petákkal sem járul hozzá.
(Érdekes volt a világító szökőkút esete. A megkötött egyezség értelmében a főváros igényt tartott a kiállítás egyik fő szenzációjának számító fontaine lumineuse-re, kiderült azonban, hogy a világító és a hidraulikus berendezés a Ganz gyár tulajdona, melyet ők csak ellentételezésért adtak volna át a fővárosnak. Utóbbi azonban a minisztériummal kötött egyezségre hivatkozva nem akart fizetni. Végül Ganzék leszerelték a hidraulikát, a főváros pedig kártérítési igénnyel élt a minisztériumnál.)

3. A kiállítás zárása után az állam köteles az összes kivágott fát, bokrot pótolni, ezenfelül pedig köteles magát az egész kiállítási területet újraparkosítani saját költségén.
(Ezt a főváros rigorózusan betartatta, olyannyira, hogy amikor a  kereskedelmi miniszter 1895-ben leiratban kérte a törvényhatóságot, hogy az új Műcsarnok környékét parkosítsa, a közgyűlés a kérést azzal utasította el, hogy nem ők óhajtották a Műcsarnok felépítését, de ha a magas minisztérium be méltóztatik fizetni 40 000 Ft-ot a főváros pénztárába, tárgyalhatnak a dologról. Befizették.)

4. Az átengedett területen lévő ültetvények a legnagyobb kíméletben részesítendők, a fenyvesek a pusztulástól mindenképpen megóvandók.
(Ezt nem sikerült betartatni, a kiállítási területen több száz fát vágtak ki, mely hisztérikus interpellációk  és civil tiltakozások hosszú sorát generálta. Végül 1895-ben Budapest felterjesztést intézett a miniszterhez a "kiállításra átengedett területen tapasztalható indokolatlan fairtások" ügyében)

5. Minden olyan kieső bevétel ellentételezendő, mely a kiállítás miatt keletkezik a fővárosnál.
( A főváros már-már a kicsinyesség határát súrolóan igyekezett érvényt szerezni a fenti kitételnek. Minden elbontott elárusító pavilon kieső bérleti díja után kártérítési igényt nyújtott be a rendezőbizottsághoz.)

6. A kiállítási épületek elhelyezését, a közművek kialakítását, az építkezést a főváros kijelölt hatóságai ellenőrzik.
(A hatóságok többször kergették őrületbe a rendezőket. A kiállítás főútját a tervek elfogadása előtt keskenyebbre rajzoltatták, az artézi fürdő előtt megtartott sávot pedig szélesebbre, hogy a kiállítás forgalma ne zavarja a fürdőbe érkezőket. Több helyen az utak mellé fasorok telepítését írták elő. Annyit azért meg kell jegyezni, hogy a minisztérium is elért némi engedményt:az engedélyezési illetékeket a főváros nem számította fel. A több mint 200 építmény esetében ez horribilis összegre rúgott volna.)

7. A kiállítási pavilonok 1897. év végéig a területről eltávolítandók, kivéve az Artézi fürdő környékén elhelyezett építményeket, ezeket ugyanis a fürdőlátogatók érdekében már 1896 végén el kellett takarítani.
(Ezt az elvet a főváros maradéktalanul végrehajtatta, lásd lejjebb)

8. A városligetnek megfelelő része a kiállítás ideje alatt is szórakozási- és üdülőhelyül szolgáljon a lakosság részére
(Lukács Béla miniszter hosszú leiratban igyekezett megnyugtatni a fővárost, miszerint maga is osztja a nézetet "hogy a városliget túl nagy mérvben igénybe ne vétessék, és hogy a fő- és székváros nagy közönségének e tekintetben számba jöhető, méltányos érdekei minden irányban részemről is megóvhatók legyenek. Ezek alapján a közönség szabad rendelkezésére maradnak a városliget következő részei: A Stefánia-, István-út és Aréna-út közti terület; a városligeti körönd; a köröndtől balra az Aréna- és Stefánia-út közt fekvő terület; az állatkerti körút, az állatkert és az Aréna-út közt levő terület; a Nádor-szigetnek a kiállítási területen kívül levő része; a népliget, /azaz a Vurstli./"

9. A főváros lakosságát  az elszenvedett kellemetlenségekért és a területhasználatban bekövetkezett akadályoztatásért kárpótlás illeti meg, ezért a főváros javasolta, hogy az Állatkert a kiállítás ideje alatt ingyen legyen látogatható, a kieső bevételt pedig a minisztérium pótolja.
(2 évi huzavona után végül ezt nem vállalta a kereskedelmi minisztérium, így a főváros kénytelen-kelletlen engedélyezte az Állatkertnek mutatványos attrakciók megtartását a kiállítás ideje alatt)

Az Ezredévi Kiállítás zárása után kérvények tömkelege árasztotta el a főváros hatóságait, melyben az ideiglenes építmények üzemeltetői igyekeztek engedélyeiket további néhány évre meghosszabbítani. Különösen a vendéglősök, kávésok voltak aktívak, nyilván ők a kiállítás ideje alatt is szépen kerestek. A legérdekesebb kérvényt dr Lendl Adolf - az Állatkert újjáépítési koncepciójának kidolgozója és későbbi igazgatója - jegyzi. Ő a kiállításon felállított nagy sikerű tengeri akváriumát szerette volna még egy évig üzemeltetni, de nem kapott zöld utat. A főváros akkurátusan, egyenként utasította el az összes kérvényt, pedig az üzletek területfoglalási díja nyilván szép bevételhez juttatta volna Budapestet. Az indoklás, melyet az összes kérvényre rávezettek, különösen szép, ezért idézzük:

"tekintettel arra, hogy az Ezredévi Kiállítás területén létesített összes pavilon csakis mint ideiglenes építmény engedélyeztetett, azon világos kikötéssel, hogy a kiállítás berekesztése után eltávolítandók,

másrészt ezen pavilonok bármelyikének fenntartása a Városligetet eredeti rendeltetésétől elvonná, a közgyűlés a kérelmet elutasítja."


liget_mol.jpgA kiállítás tervezett helyszínrajza - forrás: Archivnet.hu- Magyar Nemzeti Levéltár

MZS

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

http://ujjealigetben.blog.hu/api/trackback/id/tr805687508

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.