Városliget

Felhasználás, jogok

Creative Commons Licenc

Címkék

1797 (1) 1869 (1) 1896 (2) 1945 (1) 1951 (1) 2.világháború (1) 23-s villamos (1) Állatkert (2) amfiteátrum (1) angol kert (1) Angol Park (1) Aréna út (2) Barlangvasút (1) Barokaldi (1) Batthyány (1) Boráros (1) Budapest (2) Budapest Színház (1) bűnügy (1) céllövölde (1) Dózsa György út (1) Dróthíd (1) ejtőernyő (1) elefánt (1) Eötvös József (1) építészeti tervpályázat (1) Ezredéves Kiállítás (1) Faírtás (1) fakivágás (1) fasor (1) Feld Mátyás (1) Feld Zsigmond (1) Felvonulási tér (1) Ferenc József (1) Feszty (1) földalatti (1) Francsek Imre (1) Garnerin (1) Gizella tér (1) gyorsfénykép (1) hadikórház (1) harangláb (1) Hattyú-sziget (1) Helfgott (1) Hofhauser Antal (1) hullámvasút (1) huszadik század (1) I. Világháború (1) Időkapszula (1) Jókai (1) József nádor (1) Király utca (1) korcsolya (1) körhinta (1) Körkép (1) kötöttpályás közlekedés (1) Kresz Géza (1) Kronberger Lili (1) Lechner Ödön (1) légitámadás (1) LigetBudapest (1) Ligetbudapest (1) Liget Budapest (1) Liliom (1) majorság (1) Mária Terézia (1) mesecsónak (1) Mezőgazdasági Múzeum (1) Mikus Sándor (1) millennium (2) Molnár Ferenc (1) Műcsarnok (2) Múzeumi negyed (2) Múzeumi Negyed (1) Nebbien (1) Oborzil-Jenei (1) Ökördűlő (1) Olof Palme ház (1) ostrom (2) panorámakép (1) parkosítás (1) pavilon (1) Pesti Korcsolyázó Egylet (1) Petőfi Csarnok (1) Pfaff Ferenc (1) rondó (1) Siemens (1) Stefánia (1) Stokvájdli (1) Sugárút (1) Szépművészeti Múzeum (1) Sziám (1) színház (1) szobor (1) Sztálin-szobor (1) tájképi kert (2) teve (1) történelem (1) Úttörőpalota (1) Vajdahunyadvár (1) varieté (1) Városerdő (1) Városliget (6) Városligeti Aréna (1) Városligeti jégpálya (1) Városligeti Színkör (2) városligeti vendéglő (1) Vidámpark (1) Vízhordó fiú (1) víziló (1) Vojtek Ödön (1) Vurstli (2) Witsch Rudolf (1) Wünsch Róbert (1) Címkefelhő

Szerzők

Mesék a pesti Városligetből

2014.05.24. 21:52 liget

Einstand II. - Vajdahunyadvár

Címkék: Mezőgazdasági Múzeum Vajdahunyadvár Úttörőpalota

Minden jel szerint rossz napok jönnek a Mezőgazdasági Múzeumra. A nem túl távoli jövőben költözniük kell, hogy hová, ez még nem tudható, mint ahogy hivatalosan az sem, mi költözik a kétszer felépített Alpár-épületbe, a Vajdahunyadvárba. Mivel a historizáló épületek manapság igen divatosak szállodaként vagy épp VIP-fogadások, trendi lagzik kulisszáiként, sokat talán nem kell agyalnunk az új funkció kitalálásán. Főleg, hogy a Heti Válasz a múlt héten már felvetette a gasztroközpont ötletet "jobbító szándékú" írásában.

Valamivel több mint 100 éves története folyamán nem először vetnek szemet különféle állami szervek vagy épp magánbefektetők a történelmi főcsoport épületegyüttesére. Ennek minden bizonnyal az a magyarázata, hogy az Alpár-épület exklusivitása és történelmi levegője sokak szerint túl jó cséplőgépek és kézimalmok bemutatóhelyéül. A történet úgy kerek egész, ha tudjuk, a millenniumi történelmi főcsoportot másodszor, tartós anyagokból már kifejezetten a Mezőgazdasági Múzeum számára építették meg 1907-ben. (Az Országos Magyar Gazdasági Egyesülés már 1897-ben kilobbizta magának a várat, 1899-ben azonban ki kellett költözniük a fenyegető állagromlása miatt. ) Hogy az épület eleve múzeumi célokra lett kialakítva, az nem zavarja a különféle hasznosítási álmokat, és a koreográfia sem változott az évek során: valaki kinézi magának a soktornyú mesepalotát, és aztán kerül, amibe kerül, ésszerűség ide vagy oda, a múzeumnak mennie kell.

epmezog1.jpg

 

 

Előzmények - előbb egy kis biznisz, aztán az ideológia

A háború után egyszer már megpróbálták kipaterolni a Mezőgazdasági Múzeumot az otthonából. Kezdetben az Árumintavásár rt majd a  frissen alakult és grandiózus terveket dédelgető Úttörőszövetség tette rá a kezét, és kis híján sikerült is szovjet típusú Úttörőpalotává alakítaniuk a várat.

 

romkapu1.jpgHáborús pusztítás

A világháborúban az épület súlyos, de korántsem helyrehozhatatlan károkat szenvedett. A reneszánsz szárny egy része bombatalálatot kapott, az ostrom alatt pedig kétszer a ledobott lőszerutánpótlással találták telibe a tetőszerkezetet.

 

rom41.jpg

rom31.jpgHáborús pusztítás

 

Ami pusztítást nem végzett el a háború, azt az időjárás, majd az inflációs idők fosztogatásai megtették. A pénz romlásával egyidejűleg Budapesten feléledt az árucsere kereskedelem, így a mozdítható gépalkatrészek, szobrok, kisplasztikák, sőt értékes festmények kifőzve, ponyvaként, megjelentek a feketepiacon. A múzeum vezetése hiába szorgalmazta a helyreállítást, a földművelési minisztérium a füle botját sem mozgatta. 1948-ig csak a tetőszerkezet károsodásait sikerült javítgatni, azt is csak Hajós Alfréd (Alpár-tanítvány) áldozatos munkájának köszönhetően.

mezogazd_rom11.jpgHáborús pusztítás

 

A fekete fellegek 1949-ben kezdtek sokasodni a múzeum felett. A Kreskedelmi Minisztérium felügyelete alá tartozó  Árumintavásár rt, amely a BNV-ket is szervezte, rájött micsoda kapitális biznisz, ha a múzeum termeit kiállítási célokra bérbe adja. Azzal most ne bíbelődjünk, hogy hogyan adhat az ember olyasmit bérbe, ami nem is a tulajdona, az ebben a korban senkit nem zavart. Az rt egyszerűen megkerülte a tulajdonos FM-et, és a gazdasági főtanács rendeletének értelmében anyagi ellentételezés és helyreállítási kényszer nélkül igénybe vette (a kor kedvelt szófordulata az einstandra) az épületet, majd azt hasznosította árumintavásár céljaira, a befolyt bérleti díjat pedig zsebre tette. A vásár ideje alatt a múzeum anyagát összehányták a pincében vagy a padláson, ahol épp helyet találtak. A múzeum vezetése hiába tiltakozott az impertinens eljárás ellen, bosszúból a következő évben még megkapták a VIT (Világifjúsági Találkozó) küldöttségek étkeztetését a múzeumi termekben végző Állami Étkeztetési Vállalat kellemetlen társbérletét is, akik a múzeum vezetésének bárminemű értesítése nélkül a termekben építkezésbe -átalakításba fogtak. Az FM állami hierarchiában betöltött marginális szerepére jellemző, hogy Erdei Ferenc földművelési miniszter levélben intette a múzeum főigazgatóját: a kialakult helyzetet "tekintettel az őszi nemzetközi Vásár és a VIT érdekeire, tűrniük kell, miután a panaszok orvoslására sem jogi, sem tényleges lehetőség nincs."

Megjöttek az úttörők

Az 1949.évi őszi vásár után a múzeum vezetése azt gondolta, hozzáláthatnak végre a szétdúlt termek helyreállításához, a gyűjtemény újrarendezéséhez, ám ez hiú ábrándnak bizonyult. Október 5-én délelőtt ugyanis megjelent az intézményben egy "úttörőbizottság", szemrevételezett, majd 10-én, immár mérnökökkel felszerelkezve tértek vissza a helyszínre. Az akkori ügymenetre jellemző volt, hogy a legilletékesebbet, a Múzeum vezetését soha, senki nem tájékoztatta semmiről, pedig időnként fontos és befolyásos elvtársak - pl maga Köböl József, a Fővárosi Törvényhatósági Bizottság elnöke - jöttek-mentek a termekben, nézelődtek, méricskéltek, tervrajzokat kértek. Végül egy levélből derült ki, hogy Budapest Főváros 250.052/1949. számú határozatával a Múzeum épületét az Úttörő mozgalom céljaira igénybe vette, és annak Úttörőpalotává átalakítását elrendelte.

Ki a palotákból az urakkal! - A nagy átalakítás

A népi demokrácia - ahogy a rendszer önmagát nevezte - alapos ideológiát kreált a paloták közösségi célú hasznosítására. Ahogy az úttörőmozgalom propagandafüzete írja: "Ha a palota szót halljuk, élénken emlékezetünkben van még, hogy néhány évvel ezelőtt, a felszabadulás előtt, kiváltságos urak otthona volt, ahol szőtték bűnös, népet elnyomó és kizsákmányoló terveiket." Ennek azonban vége, a palotákba ezentúl gyerekkacaj és felhőtlen boldogság költözik az úttörőmozgalom jóvoltából. Azt a mellékesnek egyáltalán nem nevezhető tényt a brossúra természetesen elhallgatta, hogy a Városligetben álló Vajdahunyadvárban soha, semmilyen főurak nem laktak: a magyar mezőgazdasági kultúra bemutatására jött létre.

epit1.jpgKezdődik az Úttörőpalota építése

epit3.jpg

 

Az úttörőpalota mint intézménytípus egyébként egy az egyben szovjet import: célja a 10-14 éves korú gyerekek ideológiai befolyásolása, az egyháztól való eltávolítása, gyermekaktívák nevelése a mozgalom számára. Ezt úgy kívánták elérni, hogy a gyermekek tanórán kívüli szabadidejét is totális felügyelet alá vonták. Az úttörőpalotákban, tanítás után, szakköri rendszerben bizonyos szakmák alapfogásait sajátíthatták el (asztalos-műhely, fémmegmunkáló-műhely, híradástechnikai-műhely). Egy-egy szakkörbe egyidejűleg 20-25 gyermek járt volna, de rendeztek volna sportversenyeket, filmvetítéseket, konferenciákat is. Úgy számoltak, havonta 10-12 ezer gyermeket lehet így a mozgalomba terelni, akiknek felügyeletét a szakoktatók mellett képzett pártmunkásokra - ún. nevelőkáderekre -  bízták volna.

A Vajdahunyadvár gótikus szárnyába a fémmegmunkáló-és textilműhelyt szánták esztergapadokkal,  fonó és szövőgépekkel, az egyik toronyszobában a fotóműhely, a másikban a csillagász szakkör kapott volna helyet. A reneszánsz palotarészben zenetermet, tánctermet és 500 fős színháztermet alakítottak volna ki, de itt lett volna a nagy forradalmárok terme is, mely Rákosi, Sztálin és Lenin életét mutatta volna be. Az emeleten kaptak volna helyet az ifjú biológusok és micsurinisták, a fizika-szakkörösök, a vegytanosok és a matematikusok. Az építészeti termekben kis téglákból házakat, gyárakat terveznek majd a kispajtások - írja a brossúra-, a közlekedési teremben pedig a vasúti jelzőberendezések és váltók működését sajátíthatták volna el az úttörők.

femmegmunkalo_terem_terve.jpgA fémmegmunkáló terem a gótikus ívek alatt - részlet a látványtervből

 

A funkció természetesen átalakításokat is kívánt: a gótikus szárny túl sötétnek bizonyult, ezért a festett üvegablakokat sima üvegre kellett volna cserélni. A belső, díszes épületfestést pedig felváltotta volna a praktikus, fehérre meszelt fal, a világítást pedig kizárólag hidegfénycsövekkel oldották volna meg. További probléma volt, hogy a jáki kápolnában akkor még istentiszteleteket tartottak, de Rákosi elvtárs megnyugtatta az úttörőket, hogy a templomot majd megszüntetik, és benne a könyvtárat helyezik el.

Pártviták kereszttüzében

A koncepciót a feltörekvőben lévő  Úttörőmozgalom vezetése dolgozta ki, a megvalósítás azonban igen hamar kikerült a kezükből, és magasabb pártfórumok visszatérő témája lett. Egyesek a finanszírozást látták gyenge pontnak: a Vajdahunyadvár átalakítása hatalmas összegeket emésztett volna fel, a géptermek, szakköri műhelyek felszereléséhez pedig az üzemek segítségét kérték. Ez azonban számosaknak nem tetszett, úgy érezték forrásokat vonna el a valódi termeléstől. A pártfórumokon emellett az Úttörőpalota munkaerőszükséglete is egyre duzzadt:80 főállású szakkörvezetővel, 7 osztályvezetővel, 53 fő technikai személyzettel,  tanácsadó testülettel és társadalmi munkásokkal is számoltak. A vita egy pontján a  Budapesti Pártbizottság részt kért az irányításból, sőt javasolta még a legfőbb testületbe a Népnevelési Minisztériumot, a Nőszövetséget, és a MINSZ-t (Magyar Ifjúság Népi Szövetsége)is. Innentől már lehetett tudni, hogy a sok bába közt elvész a gyermek, és a nagyra törő tervekből végül semmi nem valósul meg.

Pedig a munkálatok egy ideig gőzerővel folytak. Az egész - 13 milliós - költségvetésből tervezésre, építkezésre már az első félévben elköltöttek 600 000 forintot, ám a palota éves fenntartása is komoly összegre, mintegy 2,5 millió forintra rúgott volna az előzetes számítások szerint. A reneszánsz szárnyat kiürítették és itt az átalakítási munkálatokat is elkezdték. (A kaotikus viszonyokra mi sem jellemzőbb, mint hogy a Mezőgazdasági Múzeummal közben senki nem foglalkozott. A főigazgató sürgetésére végül a Közületeket Elhelyező Bizottság kiutalta a múzeum számára a romos, óbudai Schmidt kastélyt, ahol viszont a Fővárosi Múzeum székelt, így most már nekik kellett új épület után nézni. Az egész költöztetési hercehurca fél millióba került volna, de mivel senki nem akarta fizetni a cehhet, végül mindkét intézmény maradt a helyén)

1950-ben szeptemberében a Fővárosi Törvényhatóság Végrehajtó Bizottság az építkezés befejezését-elsősorban forráshiány miatt- 1952-re tolta ki, majd röviddel ezután a párt államgazdálkodási bizottsága egy döntéssel az egész tervet lefújta. Most az úttörők csomagoltak, az eddig elköltött pénz pocsékba ment, az épületet újra kiürítették, a múzeum dolgozói újra reménykedtek, kicsomagolhatják végre a raktárban porosodó tárgyakat. Az FM végül 1951 őszén kapta vissza az épület feletti rendelkezést, és ezzel a múzeum költözése lekerült a napirendről.

Ez a 6 éves intermezzo jelentősen visszavetette a Mezőgazdasági Múzeum háború utáni talpra állását. A koncepciótlan ötletelés súlyos milliókba került az amúgy kilátástalan helyzetben lévő, háborús jóvátételt nyögő országnak. Bár az épület Úttörőpalotának alkalmatlan volt, mégis pusztán ideológiai okokból éveken át erőltették a megalomán, finanszírozhatatlan tervet.

(Az íráshoz Ligetfalvi György nyújtott pótolhatatlan segítséget, aki az Úttörőpalotával kapcsolatos kutatási anyagát - tanácsi és pártiratok, feljegyzések, levelezések - a rendelkezésemre bocsátotta. Köszönet érte.)

MZS

 

 

 

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://ujjealigetben.blog.hu/api/trackback/id/tr486201988

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

szbi 2014.06.26. 23:39:58

Két hozzátennivaló:
1: a Múzeum megmentője/életrekeltője S. Szabó Ferenc főigazgató volt. Ő korábban a Nemzeti Parasztpárt képviseletében az FM közigazgatási államtitkára volt, majd a jól csengő múzeumvezetői címet úgy kapta meg, hogy magának is be kellett állnia - 1949-ben - a romok eltakarításába. Hat emberrel kezdte, magát is beleértve. A helyreállításkor és később sok "rossz kádert" - pl. gróf Széchenyi Zsigmondot - alkalmazott, így juttatva nekik kenyeret. 1956-ban a Múzeumban alakult újjá, Petőfi Párt néven - a Nemzeti Parasztpárt. S. Szabót Kádárék "eltakarították", mint ő a romokat; szerencsével úszta meg a börtönt. De ma jó szívvel emlékeznek rá, a rendszerváltás után szellemileg visszafogadta tudományos otthona. Noha békéssámsoni parasztfiú volt, nem nagybirtokos, pontosan értette mit jelent egy agrárországban a földművelés történetének megbecsülése. Most szomorkodna; de száz éves korában elhunyt. Hagyatékát a múzeum őrzi. Az intézmény európai rangú tudományos kutatóhely, az ellene ma ténykedők világ-csibészek.
2: az úttörőmozgalom története és az úttörőpalota idehelyezési szándékáé nem az itt leírt módon egyszerű. 1950-ben egy lényeges, a mozgalom történetírói által - egy szorgalmas szerző ávóstiszt volt -, rózsaszín szemüvegükön keresztül meg nem látott/nem láttatott változás történt. Az iskolák államosítása és gelichschaltolás után, a korábbi harcos szellemre, élcsapat-erőszakosságra már nem volt szükség. A Rákosiéknak túl szektás vezető elvtársak ötlete volt az, s szektájuk felszámolásával oldódott meg stratégiailag a helyzet. Mindehhez kellett S. Szabó politikai ügyessége és rutinja. Most mi kellene? Talán ugyanaz. A mai pénzszektások ellen.
Az úttörő-sztori töredéke megjelent (manikűrözve) egy tanulmányomban, sok adatom összegyűlt és hever ma. A közreadott kép a Pajtás újságban jelent meg. (Ligetfalvit üdvözlöm.) Szabó Béla István

liget · http://ujjealigetben.blog.hu 2014.06.27. 09:55:04

@szbi: Nagyon köszönöm a kiegészítéseket, üdvözletet átadtam, ő is üdvözöl téged, örül a virtuális találkozásnak.
Majkó Zsuzsa