A Városliget 100 hektáros parkja 200 éves története során többször nyújtott menedéket Pest polgárainak. A legismertebb és legnagyobb lélekszámú menekültváros 1849 májusában, Buda ostromának idején épült ki az árnyat adó lombok alatt.
A Városliget 1845 körül, Rudolf von Alt rajza alapján Sandmann litográfiája
1849-ben, a szabadságharc tavaszi hadjáratának részeként a magyar hadvezetés Budavár visszavétele mellett döntött. A vállalkozás nem tűnt kivihetetlennek, hiszen az elavult erődítmény nem volt jól védhető, azon kívül a várat védő mintegy 5000 fős császári sereggel szemben a magyar csapatok több mint 31 000 főt (más források szerint 34 000 főt) számláltak. Az ostromlók május 4-én érkeztek a Várhegy lábához, Görgei tábornok követ útján szólította fel a vár védelmét vezető Hentzi vezérőrnagyot a megadásra, illetve Pest és a civil lakosság megkímélésére. Az osztrák hadvezér egyik követelésnek sem tett eleget, sőt még aznap éjjel lövetni kezdte Pestet a várból.
"Éjjel 11 óra. A Pestre tett lövések a legsűrűbbek, több bomba a nemzeti szinház, muzeum és megye háza felé repül, egy az apácák klastromjába csap le. Egy gránát a szabadsajtó utczában esik le, ugyanitt egy udvarba egy hatvan fontos bomba.Legtöbb a Király utczára."
Pesti Hírlap, 1849. 245.szám
A május 5-re virradó éjjel több mint ezer lövedék hullott a városra, és bár az emberek a beszámolók szerint eleinte az utcára tódultak és lelkesnek látszottak, másnap mégis megindult a kitelepülés a történelmi városmagtól távolabb eső vidékekre, a Ferencvárosba, Újpestre, és mindenekelőtt a Városligetbe. A polgárok életének és vagyontárgyainak megkímélése érdekében a Pesti Hírlap pontos számításokat tett közzé arról, hogy a különféle lökerejű, várból kilőtt lövedékek meddig érhetnek el a pesti oldalon. Mivel a legtávolabbi pont a Király utca végénél volt, a Városliget már lőtávolon kívül esett, így biztonságos menedékhelynek számított.
„A közönséghez! Igen czélszerűt vélünk tenni, midőn a két testvérváros lakosságát figyelmeztetjük – mostani veszélyes körülmények között az ágyúk és bombák lökerejére, azaz azon távolságra- melyre a budai zsarnok küldheti vész golyóit - életünk és vagyonunk megsemmisítésére.
(...) A 18 fontos golyó a Városligetbe vezető sétaút közepére, a 12 fontos ezen út elejére, a 6 fontos a Király-utcza végére eshet.”
Pesti Hírlap, 1849. 287.szám
Mivel az ágyúlövedékek elől egyre hatalmasabb tömeg igyekezett a Ligetbe, május 8-án Wágner Ignác városi rendőrtisztet bízták meg a ligeti menekültváros mindennapjainak megszervezésével, és rendjének felügyeletével. A polgárok ellátására az iparosok is felverték sátraikat a területen, dolgoztak a borbélyok, szabók, csizmadiák, zsinórosok, de nyílt itt kis szatócsbolt és fűszerkereskedés is.
Rohn Alajos: Pest bombázása, 1849
A város folyamatos ágyúzása miatt egy Városliget közeli villába költöztette Merei-Schoepf Ágost a Pesti Kisded Kórházat. A polgári lövöldében felállítottak egy gyógyszertárat is, ahol naponta reggel 7 és 9 óra valamint délután 14 és 15 óra között Hunyady János terézvárosi főorvos fogadta a betegeket. Mivel Buda felszabadítása elhúzódott, május 10-e után Irányi Dániel kormánybiztos elrendelte vásáros bódék szállítását a területre, amelyben az esősre forduló napok alatt találhattak oltalmat az idősek, betegek és a gyerekek.
Beszédes, és a kor értékrendjére jellemző, hogy miközben Pest belterületén hatalmas volt a pusztítás -találatot kapott a mai Vigadó elődje, a Redoute, az Orczy-ház, a Trattnet-Károlyi ház és a Duna-sor klasszicista palotái - a hatóságok figyelmeztető felhívást tettek közzé, amelyben a városligeti fák és friss ültetvények megkímélésére szólítottak fel. Intézkedéseket is foganatosítottak a park védelmében: tartózkodásra kizárólag olyan helyeket jelöltek ki a Ligetben, ahol nem voltak fiatal, friss ültetésű facsemeték.
"A városligetbe költözött nép által okoztatott fákbani károk további gátlása tekintetéből a hatóság részéről tett intézkedések czélszerű foganatosítása végett ezennel közhírré tétetik: hogy csak a városi hatóság által kijelölt helyen engedhettetik a tanyázás, és azon helyekről, hol gyengébb fák és ültetvények léteznek, tüstént eltávozni mindenki tartozik."
Pesti Hírlap, 1849. 284. szám
A Pester Zeitung korabeli tudósítása szerint az első napokban Pest lakossága a győzelem biztos tudatában, euforikus hangulatban tanyázott a Ligetben. A gyerekek végre kedvükre tombolhattak a zöldben, itt bizonyosan nem parancsolt csendet nekik a házmester. A fiatal urak olyan vígan múlatták az időt, hogy Wágner rendőrkapitánynak be kellett tiltani az este 10 óra utáni hangos hejehuját. Az asszonyok hatalmas kondérokban főztek, ráérő idejükben pedig Kossuthot éltették, és a sebesültek kötözésére szolgáló "tépést" gyártottak. A kitelepült lakosság élvezte a madárdalt, alkalomadtán csónakázott, és természetesen élénk érdeklődéssel követte a Budáról érkező híreket.
A Vigadó elődje, a Redoute romokban
A várvédő, Pestet lövető Hentzit általános megvetés övezte. Az ostrom elhúzódásával természetesen a hangulat is alább szállt a Ligetben, május 13-ra virradó éjjel Hentzi lövegei szörnyű pusztítást végeztek a pesti oldalon, ekkor kapott találatot a Teréz templom is a Király utcában. Görgeiéknek végül május 21-én sikerült bevenni a Várat, a lakosság felszedelőzködött, és visszatért otthonaiba. A Városliget máig legnagyobb és legemlékezetesebb menekültvárosa május végére feloszlott, és a park lassan visszatért megszokott életéhez.
Majkó Zsuzsanna