Városliget

Felhasználás, jogok

Creative Commons Licenc

Címkék

1797 (1) 1869 (1) 1896 (2) 1945 (1) 1951 (1) 2.világháború (1) 23-s villamos (1) Állatkert (2) Alsó-tó (1) amfiteátrum (1) angol kert (1) Angol Park (1) Aréna út (2) Barlangvasút (1) Barokaldi (1) Batthyány (1) Boráros (1) Budapest (2) Budapest Színház (1) bűnügy (1) céllövölde (1) Dózsa György út (1) Dróthíd (1) ejtőernyő (1) elefánt (1) Eötvös József (1) építészeti tervpályázat (1) Ezredéves Kiállítás (1) Faírtás (1) fakivágás (1) fasor (1) Feld Mátyás (1) Feld Zsigmond (1) Felső-tó (1) Felvonulási tér (1) Ferenc József (1) Feszty (1) földalatti (1) Francsek Imre (1) Garnerin (1) Gizella tér (1) gyorsfénykép (1) hadikórház (1) harangláb (1) Hattyú-sziget (1) Helfgott (1) Hofhauser Antal (1) hullámvasút (1) huszadik század (1) I. Világháború (1) Időkapszula (1) Jókai (1) József nádor (1) Király utca (1) korcsolya (1) körhinta (1) Körkép (1) kötöttpályás közlekedés (1) Kresz Géza (1) Kronberger Lili (1) Lechner Ödön (1) légitámadás (1) LigetBudapest (1) Ligetbudapest (1) Liget Budapest (1) Liliom (1) majorság (1) Mária Terézia (1) mesecsónak (1) Mezőgazdasági Múzeum (1) Mikus Sándor (1) millennium (2) Molnár Ferenc (1) Műcsarnok (2) Múzeumi negyed (2) Múzeumi Negyed (1) Nebbien (1) Oborzil-Jenei (1) Ökördűlő (1) Olof Palme ház (1) ostrom (2) panorámakép (1) parkosítás (1) parkrekonstrukció (1) pavilon (1) Pesti Korcsolyázó Egylet (1) Petőfi Csarnok (1) Pfaff Ferenc (1) rondó (1) Siemens (1) Stefánia (1) Stokvájdli (1) Sugárút (1) Szépművészeti Múzeum (2) Sziám (1) színház (1) szobor (1) Sztálin-szobor (1) tájképi kert (2) teve (1) történelem (1) Úttörőpalota (1) Vajdahunyadvár (1) várárok (1) varieté (1) Városerdő (1) Városliget (6) Városligeti-tó (1) Városligeti Aréna (1) Városligeti jégpálya (1) Városligeti Színkör (2) városligeti vendéglő (1) Vidámpark (1) Vízhordó fiú (1) víziló (1) Vojtek Ödön (1) Vurstli (2) Witsch Rudolf (1) Wünsch Róbert (1) Címkefelhő

Szerzők

Mesék a pesti Városligetből

2018.01.01. 12:46 liget

Az örök problémaforrás - a Városligeti tó. II.rész: A jövő

Címkék: parkrekonstrukció Felső-tó Városligeti-tó Alsó-tó várárok

3_2.jpg

A Felső-tó az Állatkert főbejáratával a háttérben, 2015-ben (fotó: Majkó Zsuzsa)

A Városliget tájépítészeti megújításának legbonyolultabb és minden bizonnyal legköltségesebb része az 1894-ig létezett Páva-sziget (későbbi nevén Nádor-sziget) visszaállítása, illetve a 200 éves tótörténetet végigkísérő vízminőségi problémák hosszútávú megoldása.

Jelenlegi állapot

A Városligeti tó jelenleg egy hármas rendszerű, mesterséges, lebetonozott medrű tó, területe mintegy 60 000 nm. Az 1971, a kisföldalatti meghosszabbítása óta építészetileg, és sajnos jogi helyzetüket tekintve is elkülönülő tórészek a szakirodalomban külön nevet is kaptak. A Felső- tó az Állatkert felőli szakasz, a Műjégpálya területe az Alsó- tó, és ehhez csatlakozik még a Széchenyi szigetet körülölelő várárok. A kezelés tekintetében az a furcsa helyzet állt elő, hogy míg a Felső- tó és a várárok kezelője a Városliget zrt (korábban a FŐKERT zrt), az Alsó- tó gazdája Budapest maradt, kezelője a főváros tulajdonában lévő Műjégpálya, hivatalos nevén a Budapesti Sportszolgáltató zrt. Indulatkitörésekre hajlamos olvasóimnak tehát azt tudom javasolni, ha a várárok elkeserítő vízminőségét veszik górcső alá, szidják nyugodtan a Városliget zrt-t, ha viszont a tómederben rendezendő vizes vb-vel, sörfesztivállal... akad gondjuk, forduljanak inkább a fővároshoz. Ez a lehetetlen jogi helyzet egyébként nem csak a jelenlegi problémák megoldását nehezíti, de előrevetíti a tó átalakítása körül várható hercehurcákat is.

1kaszkad.jpg

A kaszkád, amelyen keresztül az Alsó-tóba folyik a víz, 2017. (fotó: Majkó Zsuzsa)

A tó vízminősége sok kívánnivalót hagy maga után. A gondok, mint az előző részben is láttuk, abból fakadnak, hogy a mesterséges tó természetes vízutánpótlása nem megoldott. Ma a felső, egész évben vízzel borított tómedret a Széchenyi fürdő elfolyó melegvizével (ez gyakorlatilag a használt medencevizet jelenti) töltik fel, ehhez jön még a természetes csapadékvíz. A Műjégpálya tél végi zárása után a Felső-tóból egy kaszkádrendszeren keresztül jut a víz az Alsó-tóba és a várárokba. Mivel a befolyó termálvíznek nagy a szervesanyag tartalma, és a hőmérséklete is magas (kb 35 fok), fokozottan algásodik, sokszor szennyezett. A túlfolyó vizet sem lehet locsolásra használni, azt a  Szondi utcai főgyűjtőcsatornába vezetik. A tó természetes vízmozgása ugyanakkor erősen gátolt, a szél nem tudja megfelelően  átszellőztetni, és mivel nagy mennyiségű üledék képződik, az pang, rothad a mederben. Ezért van gyakran  a kellemetlen látvány mellé elég jelentős  szag is a tónál, sőt időnként sajnos a tavon élő vízimadarak is megsínylik a fertőzött vizet.

1toszenny.jpg

Durva szennyeződés 2017 kora tavaszán a Felső- tóban (fotó: Majkó Zsuzsa)

 

A tervezett változások

A Garten Stúdió győztes tájépítészeti tervének egyik nagy dobása volt az 1894-ben megszüntetett Páva-sziget visszaállítása. Ehhez gyakorlatilag egy új, kb 700 méter hosszú, hozzávetőlegesen 8 méter széles csatornaág kialakítására lesz szükség, mely összeköti a jelenlegi Felső-tavat a Városligeti körút alatt a várárokkal Ez azonban nem egyszerű feladat a Városligetben, hiszen keresztezni kell a kéregvasút (a földalatti ) nyomvonalát, a Kós Károly sétányt, és át kell hidalni a Felső-és Alsó-tó közötti mintegy 4 méter szintkülönbséget is. Ezt a már a Felső-tóból ismert kaszkádrendszerrel, csobogókkal fogják megoldani. A földalatti felett a medret megfelelően szigetelni kell, ráadásul ezen a szakaszon, az új ágban a mederfenék magas fekvése miatt csak csekély vízmélység (kb 50 cm) érhető el. Tovább bonyolíthatja a kivitelezést, hogy a Kós Károly sétányt a csatornaág kialakításának idejére le kell  zárni - kérdés mit szól majd ehhez a főváros.

1alsoto2.jpg

Az Alsó-tó a Műjégpálya által használt területet is magában foglalja (fotó: Majkó Zsuzsa)

 

Ezzel azonban a nehézségeknek még koránt sincs végük. Mivel egy új sziget képződik a tóban, logikus, hogy arra valahogy be is kell jutni. A megoldás 4 új híd, amiből kettőnek közúti terhelést is bírnia kell. Az egyik ilyen a Kós Károly sétány vonalában épül, a másik az Állatkert főbejáratával szemben. Ez utóbbira azért van szükség, hogy a szigetre a beszállítás (Itató Nyereg étterem), a mentő és tűzoltóútvonal, és az onnan történő kiszállítás (pl. hulladék) megoldható legyen. A másik két híd gyalogoshíd lesz, de a négy új műtárgy (plusz a Robinson Étterem melletti gyalogos átjáró visszaállítása) jelentősen drágítja majd a kivitelezést.

to-hidak.jpg

1-4. számozással az új hidak helye, ebből az 1. és a 4. közúti teherbírással készül. A-val jelölve a  90-es években tönkrement gyalogosátjáró, melyet visszaállítanak (grafika: Garten Stúdió, Liget Park Fórum, prezentáció, 2017.06.08)

 

További, a Városliget Építési Szabályzatban megkövetelt egyik változás, hogy a Széchenyi-szigetet körbecsónakázhatóvá kell tenni. Ehhez el kell bontani a jelenleg az Alsó-tavat és a várárkot elválasztó betonalapú kerítést, valamint át kell helyezni a Vajdahunyadvárat ellátó gázvezetéket. A másik előírt követelmény, hogy a Műjégpálya területének kivételével a tómedernek egész évben vízzel borítottnak kell lennie. Nyári idényben ezzel nincs is probléma, télen azonban miközben a Műjégen korcsolyáznak, a várárokban és az Alsó-tó fennmaradó részén meg kell oldani a vízzel való feltöltést. Ezt egy beton alépítményes mobilgátrendszerrel kívánja a Garten Stúdió megoldani úgy, hogy a mobilgátat minden ősszel, a koriszezon kezdete előtt felépítik, tavasszal pedig az idény végeztével elbontják. Természetesen a gátnak ki kell bírnia a rá nehezedő víznyomást, illetve kemény teleken az esetlegesen képződő jég nyomását is.

 to1916.jpg

A várárok újra csónakázható lesz (fotó: fortepan.hu, 1916)

 

Tudjuk, hogy a Városliget sokat emlegetett zöldfelületi növekményének kb 50%-a a tó vízfelületének  zöldfelületi beszámításával jön létre, miközben a csatornaággal kiegészített tó valós mérete számításaink szerint csak mintegy 5 000 nm-rel növekszik. Sokan úgy vélik, a beszámítás feltétele, hogy a tó jelenlegi betonaljzatát fel kell törni, és visszaállítani a  természetes medret. Ez azonban kizárt, hiszen mint Szloszjár György, a garten vezető tervezője a HVG.hu-nak elmondta,  a városligeti talaj olyan jó vízelvezető képességgel rendelkezik, hogy ebben az esetben a tó meleg nyarakon - úgy mint az 1860-as években -  biztosan kiszáradna. A tómeder tehát a jövőben is mesterséges aljzatot kap, a természetes hatást a tervezők  bizonyos  partszakaszokra telepített vízparti növényzettel, valamint egy, a Vajdahunyadvár Hunyadi loggiái előtt húzódó tóparti sétánnyal kívánják elérni.

Problémák a vízminőséggel

A Városligeti tó Vajdahunyadvárát körülvevő árkában a legsúlyosabbak a vízminőségi problémák, mivel itt egyáltalán nem mozog a víz. Ez előrevetíti, hogy az újonnan kialakítandó, Páva-szigetet körülölelő csatornaágban is hasonló problémákkal számolhatnának a tervezők. Így a vízmozgatást a teljes tó területén meg kell majd oldani. Ezt tóba telepített szökőkutakkal, az árokban csobogókkal és vízeséssel, valamint állandóan működő vízátemelő szivattyúkkal lehet megoldani. Ezek elsősorban az üzemeltetési költségeket fogják megemelni, hiszen a szivattyúk az év 365 napján dolgoznak, áramot fogyasztanak, a csobogókat, vízeséseket pedig rendszeresen tisztítani kell. A vízminőségi problémák kiküszöbölésére a legbiztosabb megoldás a Széchenyi fürdő tóba eresztett medencevizének tisztítása lenne. Ehhez a befolyás előtt tisztítóberendezés telepítésére lenne szükség, illetve meg kéne oldani, hogy a jelenleg egyetlen befolyási pont helyett a tó több ponton is kapjon vizet. A tervezők azt ígérik, a Rákos-patak hajdani befolyópontját is használni fogják a fürdő vizének tóba eresztéséhez.

1rakosp.jpg

A Rákos patak hajdani befolyónyílása, jó ideje használaton kívül (fotó: Majkó Zsuzsa)

 

Költségek, gondok és nyereség

A tó átalakítása valószínűleg a parkrekonstrukció legköltségesebb eleme. 4 új híd, több kaszkádrendszer, szökőkút, mobilgátrendszer, a Kós Károly sétányt keresztező csatornaág,  új befolyási pontok, teljes mederrekonstrukció drágítja a beruházást. Ha figyelembe vesszük, hogy a parkfejlesztés első ütemének nem túl jelentős beruházásai - kutyafuttató, egy 200 méteres futópálya, a Vakok kertje felújítása - 1 milliárd forintot emésztenek fel, kérdés, lesz-e elég fedezet a tó megújítására a 15 mrd-os, parkrekonstrukcióra szánt költségvetésben.

1nyomvonal2.jpg

A Felső-tó jelenlegi partvonala. A tervezett nyomvonal útjában koros fák állnak (fotó: Majkó Zsuzsa)

 

További gondot jelent a fentebb vázolt abszurd jogi helyzet, a tó jelenleg ugyanis nincs egységes kezelésben. Míg a Felső-tó és a várárok a Városliget zrt fennhatósága, a Műjégpályát is magába foglaló Alsó-tavat a főváros nem adta át a zrt-nek. Így itt most a Budapesti Sportszolgáltató zrt az úr, ők húzogatják ki a képletes dugót a medence fenekén, ha rendezvényterületként kívánják hasznosítani az alsó tómedret.

Szintén gondot okozhat, hogy a csatornaág kialakításának idejére - ez valószínűleg hosszú hónapokat jelent -  a Kós Károly sétányt le kell majd zárni. Ez szintén a főváros jogköre, ők viszont az út lezárását a Szegedi úti felüljáró megépítéséhez kötik,  erre azonban jelenleg se pénz, se különösebb eltökéltség nincs.

Hogy a csatornaág, és az egyéb műtárgyak kialakításának hány fa áll útjában, az jelenleg nem ismert. Vélhetően bravúros tervezői munkát fog igényelni a fák kikerülése, félő, hogy ez nem is lesz maradéktalanul kivitelezhető.

1nyomvonal.jpg

Sűrűn állnak a fák a tervezett új csatornaág közelében (fotó: Majkó Zsuzsa)

 

Amit a látogatók nyernek: új, nagy, nyílt vízfelületre senki ne számítson, ahogy az a sokszor hangoztatott nyereség is téves, hogy a tó majd körbecsónakázható lesz. Erre a szintkülönbséget áthidaló vízesésrendszer miatt nem lesz lehetőség. A parklátogatók egy nem túl jelentős, sekély vízborítottságú csatornaágat kapnak, mely kb ötezer nm-rel növeli a valós vízfelületet. Egész éves vízborítottság a tó nagy részén, a Széchenyi-sziget körbecsónakázhatósága, a part bizonyos szakaszainak természetesebb hatása, tisztább, jobb minőségű víz- ennyi érhető el a jelenlegi tervek szerint.

A tóra vonatkozó tervekről Szloszjár György a Garten Stúdió vezetője beszélt 2017. 06. 08-án, a Liget Park Fórumon: https://www.youtube.com/watch?time_continue=5502&v=_Rkx5NBuoVE

További info: http://hvg.hu/ingatlan/20171027_Mobilgat_fakivagasok_nepszerusegre_hajto_elso_utem__beindulnak_a_Varosliget_fejlesztesei

https://24.hu/belfold/2017/07/06/liget-projekt-megszuntetik-az-olof-palme-setanyt/

 

Majkó Zsuzsa

 

Szólj hozzá!

2017.12.31. 15:52 liget

Az örök problémaforrás- A Városligeti tó. I.rész: A múlt

A mai Városligeti tó helyén még a XVIII. században is nagy kiterjedésű mocsár húzódott. A tavat a század legvégén kezdték el kialakítani, a Batthyány József hercegprímás által felkért Witsch Rudolf mérnök tervei alapján. Hozzáfogtak a mocsár lecsapolásához, kialakították a tó partvonalát, a két sziget (Páva-sziget és Drót-sziget) területét pedig feltöltötték. A megkezdett munkát aztán Nebbien folytatta tovább az 1810-es évek végén, aki a partot természetes hatásúra alakította, a szigeteket pedig növényekkel ültette be.

csonakazok_a_tavon001.jpg

Csónakázók a tavon, az 1840-es években

 

A tó és környéke hamar népszerű lett a kirándulók körében, 1839-ben már halászversenyt is rendeztek itt. Az 1840-es évek végétől a tavon élénk élet zajlott: nyáron csónakázás, télen korcsolyázás. A nagyobb szigeten vendéglőt építettek, a kisebben hangulatos kioszk várta a vendégeket. A tóból a városnak haszna is származott, a halászati, csónakáztatási, sőt a téli jégvágás jogát is értékesítették. Az 1850-es évek végétől rendszeresen kikotorták a medret, az iszapot pedig a környékbeli gazdálkodóknak trágya gyanánt adták el.

Mivel a tó természetes vízutánpótlása nem volt megoldott, a kezdetetektől fogva folyamatosan problémát jelentett, hogy erősen posványosodott, gyakran elviselhetetlen bűz volt a környéken. Száraz forró nyarakon viszont az is megesett, hogy teljesen kiszáradt. Már 1855-ben megpróbálkoztak a meder kikotrásával, az iszap lecsapolásával, de csak átmeneti javulást értek el. A megoldás a tó teljes kitisztítása és a vízutánpótlás szabályozása lett volna, amihez nem volt elég forrása a városnak, ezért a német színház igazgatói, Winter és Schwartz urak, egy jótékony célú díszelőadás szervezésével akarták a hiányzó összeget előteremteni.

„A hírlapok, ez örök éberségü ellenőrei a közéletnek, végre megsokalták a kevés vizet, s hatalmasan elkezdtek lármázni, telezúgták a város atyáinak fülét, hogy ez így szégyenszemre nem maradhat […] A tiltakozás használt […] Az ásatási munkálatok melyekre 10,000 ft. van kivetve – szépen folynak s a jövő tavasz derekán tán véget is érnek.” (Vasárnapi Ujság, 1865. 43. szám)

 

A munkálatok 1865 nyarán meg is kezdődtek, a tavat kisebbre szabták, a Drót-szigetet pedig megnagyobbították. A partot rézsútosra alakították, és pázsittal ültették körbe.

Az 1860-as évek vége felé a tó, több leírás szerint is a Városliget legkedveltebb része volt, néhány krajcárért két-, négy- és hatevezős Rákócziról, Kossuthról, Attiláról és Árpádról elnevezett ladikokat lehetett bérelni csónakázás céljára. Reitter Ferenc már 1870-ben javasolta, hogy a vízellátási gondok megoldására a Rákos-patak bevezetése lenne célszerű, erre azonban a fővárosnak nem volt pénze.

blogjuniusterkep.jpg

A Városligeti tó kontúrja a két szigettel, 1870-es évek.

 

Az 1880-as években minden erőfeszítés a tó friss vízzel való ellátására irányult. A rondónál felállított szökőkút vizét, valamint vízvezetéki vizet is vezettek a tóba, ami jelentős költség volt a városnak, mégsem hozott tartós eredményt. Arra csak 1894-ban, a millenniumi kiállítás előkészítő munkálataival egy időben került sor. Ekkor a medret kikotorták, a folyamatos vízcsere céljából pedig a Rákos-patak vizét egy föld alatti, zárt csatornán keresztül a tóba vezették. Ezzel párhuzamosan feltöltötték a Nádor-szigetet körülölelő keleti mellékágat. Ezzel a Nádor-sziget megszűnt, összenőtt a szárazfölddel.

„Eddig minden rendben is volna, de a tó sarával van egy kis baj. A főváros ugyanis tudja, hogy a kiállítás a nép százezreit ki fogja szorítani a Ligetből. Mit tesz tehát, hogy a népet eleve leszoktassa a Ligetbe járásról? A tóból kikapart sarat nem viteti el egy boldogabb hazába, pokolba, messze Budapesttől, hanem körülrakatja vele a tavat, ami oly dögletessé teszi kint a levegőt, hogy a sétálókat minden nap a mentők hozzák vissza ájultan a fővárosba.” (Sipulusz. Budapesti Hírlap, 1894. 317. szám).

 

to1916.jpg

A várárok 1916-ban, háttérben a Rákos patak befolyónyílása

1908 őszén a főváros egymillió korona költséggel lebetonoztatta a tó medrét. A betonozás ellenére a tó bája és romantikája megmaradt, nyáron hattyúk úszkáltak rajta, télen pedig a korcsolyázók vették birtokba. A parton mozit (Tó-mozi) és hangulatos teraszvendéglőt is kialakítottak.

A tavat 1971-ig a Rákos-patak látta el friss vízzel, ezt azonban a  Millenniumi Földalatti Vasút bővítésekor megszüntették. Ekkor alakították ki a hármas tórendszert. A Felső- tó, az Állatkerthez közel eső részen egész évben vízzel borított, az Alsó- tó (a Műjégpálya előtti rész) egy kaszkádrendszeren a Felső- tóból kapja a vizet a nyári idényben. A Vajdahunyadvár körüli tórész csónakázhatósága jelenleg sajnos nem megoldott. A medret 1971 óta a Széchenyi fürdő 35 fokos, használt medencevizével töltik fel, amely télen varázslatos párafüggönnyel veszi körül a partot. Hattyúk már nem élnek a tavon, helyüket népes vadkacsaraj foglalta el. Télen gyakorta felkeresik sirályok is, és nem ritka vendégek az Állatkertből kiruccanó kárókatonák sem a hangulatos tó környékén.

1fortepan_19692.jpg

A tó az 1960-as évek végén, háttérben a hajdani szigetre vezető Nádor-híd.

 

 

 

Szólj hozzá!

2017.11.18. 11:50 liget

A Városliget rövid krónikája - egy újonnan megjelent könyvből

varosliget-ret-nyugaggyal-1024x775hlatky.jpg
A Napozórét a 80-as években. Komlósné Hlatky Katalin felvétele

 

A Városliget krónikáját a XVIII. század végén kezdték írni – maguk Pest város polgárai. Előtte csak a terület történetéről beszélhetünk, az pedig az évszázadok során nem sokat fejlődött. A tatárdúlás után királyi adományként került a domonkos rendi apácák birtokába, tőlük azonban Pest városa elperelte. A futóhomokkal körbezárt mocsaras rétet a török kor után legelőként hasznosították a városfalon kívül lakó marhatartók – vélhetően innen korabeli elnevezése: Ochsenried, azaz Ökördűlő. Fásítása Mária Terézia erdőrendelete alapján indult meg, de még nem a közpark kialakítása, hanem a futóhomok megkötése okán. A szárba szökkent ültetvényeket aztán a környékbeli lakosok még azelőtt spontán használatba vették, hogy a közpark tényleges kialakítása megkezdődött volna. Dokumentumok bizonyítják, hogy Boráros János városbíró már 1794-ben javasolta a területen egy városi vendéglő felépítését, a vállalkozó szellemű főpap, Batthyány hercegprímás pedig 1799-ben bejelentkezett a terület haszonbérletéért, sőt bormérési jogot is kieszközölt magának. Márpedig ahol bor és vendéglő szóba került, ott kirándulóknak is kellett lenni. 1802-ben már lófuttatást tartottak a Városerdőcskében, 1810-ben pedig az első mutatványos vállalkozó, Grossinger Leopold is feltűnt a Stokvájdliban, hogy bort mérjen és forgókát (körhintát) üzemeltessen, a tisztes haszon reményében.

 

rajz005.jpg

A Páva-sziget, Rudolf von Alt festménye után, Sandman litográfiája, 1845

 

Ilyen előzmények után került sor a Szépítő Bizottmány 1813-as tervpályázatára, melyben a Városerdőt népkertté, azaz közparkká kívánták alakíttatni. Van ebben a pályázati kiírásban egy rendkívül fontos mondat, mely a Városligetet megkülönbözteti a többi, már meglévő, nyilvános európai parktól. A mondattöredék így szól: „für alle Classen der Einwohner”, azaz a városlakók minden osztálya számára. Míg a Városligetnél régebbi, európai parkok jellemzően az uralkodói, királyi kertek megnyitásával jöttek létre, és nem mindenki számára voltak látogathatók, a Városerdő az első olyan köztulajdonú és közcélú városi park, melyet a város saját tulajdonú telkén, saját költségén, saját lakosai számára hozott létre.

A pályázatot, mint ez köztudott, a lübecki Heinrich Nebbien nyerte, és az 1816 után meginduló kivitelezési munkálatokat is ő vezette egy ideig. Bár a területre tervezett építményekből jórészt semmi nem lett, a park térszerkezetét és növényzetét Nebbien intenciói alapján alakították ki. Az így létrejött tájképi kert arányaival, páratlan harmóniát sugárzó szerkezetével a szakértők szerint is az egyik legszebb romantikus kert Európában. Nem törekszik pompára, szemlélőjét nem lenyűgözni akarja, hanem a természetes, idilli táj élményével ajándékozza meg.

A Városliget annak ellenére lett Pest legkedveltebb üdülő (értsd felüdülésre szolgáló) helye, hogy a várospolitika sokszor mostohán bánt vele. Ha húzni kellett a nadrágszíjon, azt a Liget biztos megérezte, és fejlesztésére sem volt sokáig koncepció: csak abban értettek egyet a városatyák, hogy pihenőparknak kell megőrizni. A városlakókat a fenti körülmény azonban nemigen zavarta abban, hogy az 1840-es években már tömegesen keressék fel a Ligetet az első tavaszi napoktól kezdve. 1842-ben debütál az első „fagylalda”, Fischer Péter cukrászata, 1855-ben Fischof tanár vízgyógyintézetet nyit a Liget szélén, 1856-ra elkészül a Hermina-kápolna, 1866-ban megnyílik az Állatkert, 1867-ben egy nyári színkör (még német nyelven játszik), 1869-ben a jégpálya, majd benépesül a mutatványos tér, amelyet Stuwer tűzmester bemutatói után Tűzijátéktérnek neveznek el.

1623307_10202481069060138_1950689523_n.jpg

 

Szerencsére ebből az időszakból már számos tudósítás, útleírás áll rendelkezésünkre ahhoz, hogy elég pontos képet kapjunk a közpark városlakók életében betöltött szerepéről. A Divatcsarnok című társasági lap 1854-ben arról számol be, hogy az első tavaszi napok beköszöntével a városi zöld terek „számnélküli látogatóknak örvendenek”. A Ligetben a nép sétál, csónakázik, sörözik, a tehetősek pedig fogataikon hajtatnak a kanyargós utakon. Vahot Imre 1860 körül a Városligeti tó környékének leírásában azt mondja, csónakázók egész hada lepi el a tavat, a Páva-szigeten pedig esténként száz meg száz pár táncol a gyepen.

A Városligetben ekkor már számtalan vendéglő (Városi vendéglő, Bimbó, Szarvas, Szép kilátás, Neswarba), kávé- és bormérés várja a mulatni vágyókat. A Vasárnapi Ujság 1860-ban azt írja, hogy a vendéglőkben találni bort, sört, kávét, fagylaltot, hideg- és meleg ételeket, az egyikben cigány muzsikál, a másikban hárfa, gitár vagy flóta, a szabadban pedig sípláda szól. Legszebb látvány, már ekkor is a tó, melyet az 1860-as években újraszabályoznak, medrét kikotorják. A komoly fejlesztések azonban váratnak magukra, és majd csak kényszerűségből, a két nagy országos kiállításhoz kapcsolódóan kerül rájuk sor.

allatkert_1914k.jpg

Az Állatkert egy 1914-es felvételen

 

Az 1885-ös Országos Általános Kiállítás nem hoz nagy változást a Városliget életében, bár az Iparcsarnok 14 000 nm-es épülete ekkor kerül a Blondin-rét szélére. Az építkezésnek pozitív hozadéka, hogy a belvizes rétet feltöltik, a rajta keresztülfolyó pataknak új medret ásnak, az így létrejött tágas teret pedig korzószerűen kiképzik. Ekkor készül el a Stefánia is, Európa egyik legszebb, platánokkal övezett alléja, szökőkutat kap a rondó, és megépül a régi Műcsarnok bájos, neoreneszánsz épülete. Az Ezredévi kiállítás mérlege már inkább negatív a Városliget tekintetében. Miközben nem vitatható, hogy a millennium kiemelkedően fontos és sikeres esemény a nemzet életében, a hozzá kapcsolódó kiállítás alapvetően változtatja meg a park jellegét. Az építkezések jelentős fakivágásokkal járnak, amelyeket sokáig nem tud kiheverni a Városliget, ráadásul a térhasználat is megváltozik. Intézményesül a tömegszórakoztatás: létrejön Ős-Budavára, kialakul a Vurstli a szegényeknek, a XX. század elején pedig a világvárosi mulatókomplexum, az Angol Park a módosabbaknak. Ezzel egyidejűleg az árumintavásárok, ipari kiállítások a Liget belsejébe költöznek, hiába tiltakozik Ilsemann Keresztély főkertész, a Városliget vurstlijellege erősödni látszik. A korábbi pavilonépítményektől eltérően hatalmas épületek kerülnek a parkba, felépül a Műcsarnok, a Vajdahunyadvár, a Szépművészeti Múzeum, megmarad a korábban bontásra ítélt Közlekedési Csarnok. A park kiképzése is változik, a kor uralkodó, eklektikus kertművészeti stílusának megfelelően egyre több reprezentatív, angolkerttől tájidegen részlet jelenik meg a Városligetben. A népszerűsége azonban egy jottányit sem csökken, az majd csak a 1920-as évekre lesz jellemző, egy átmeneti időre. Az első világháború után ugyanis a szabadidő-eltöltési szokások megváltoznak. Lendületet kap a turizmus, a „ki a zöldbe!” mozgalom, a közlekedés fejlődésével pedig ezek célpontja már nem elsősorban a városi közpark, hanem távolabbi vidékek. A gazdasági világválság kell ahhoz, hogy a Liget ismét a városi ember üdülőhelye legyen. A cselédek, iparosok, inflációtól nyögő kispénzű alkalmazottak mind újra szívesen járnak lizsézni.

kimeno1913utan.jpg

Cselédlányok lizséznek a Széchenyi fürdő új épülete előtt, 1914 körül

 

A tendencia a második világháborúig töretlen, az 1944. évi bombázások, majd a kegyetlenül hosszú ostrom azonban letarolják a Városligetet. Hogy a városi ember életében milyen fontos szerepet töltött be a park, az a harcok elcsitultával mutatkozott meg igazán. Az emberek özönlöttek a Ligetbe, bár ott csak romokat találtak, de volt napfény és jó levegő. A Széchenyi fürdő üres medencéi már 1945 nyarán zsúfoltak voltak a napozóktól, a Vurstli júliusban kinyitott, a Városligeti tóban engedélyezték a fürdést, a cirkuszban pedig napi két (!) előadást kellett tartani, akkora volt az érdeklődés. A romok eltakarítása és a Felvonulási tér barbár kialakítása után a fejlődés csak az 1960-as években indult meg. Addigra talpra állt az Állatkert, megépült a kis botanikus kert, rengeteg fát telepítettek, 1974-ben pedig kiköltöztették a BNV-t, és 1978-ig rehabilitálták a volt vásárterületet. Igaztalanul kevés szó esik manapság arról, hogy ez a fejlesztés volt a XX. század legnagyobb parkrekonstrukciója Magyarországon. Ekkor alakították ki a napozórétet, a KRESZ-parkot, sportpályákat és szánkódombot építettek, koros fákat ültettek át, a Fáskör mögötti terület pedig új játszóterekkel gazdagodott. Az 1980-as éveknek csak a meglehetősen csúf Petőfi Csarnokot köszönhetjük, egyébként a park nem sokat változott. Az utóbbi 20 év csendes volt a Liget számára, csak napjainkban körvonalazódik egy új koncepció, mely azonban még nem öltött végleges formát. Ami változatlan: a Városliget ma is Budapest leglátogatottabb, legkedveltebb városi parkja.

blogjunius1.jpg

Megjelent Ligetfalvi György - Majkó Zsuzsanna: Városliget lexikon, 2017. Városháza kiadó.

 

Szólj hozzá!

2017.11.04. 21:44 liget

Vitatott épületek a Városligetben I. - A Szépművészeti Múzeum

Címkék: Szépművészeti Múzeum

"Nézetünk szerint tehát újabb területek beépítése semmi körülmények közt sem volna megengedhető, annál kevésbé, mert ily uton-módon a városliget lassan-lassan egészen kivetkőztettetnék eredeti jellegéből s elvonatnék rendeltetésétől. Ily körülmények közt a leghatározottabban elleneznünk kell, hogy a szépművészeti múzeum czéljára a kiszemelt terület átengedtessék."
(A főváros sétányügyi bizottságának véleménye a Városliget egy részének Szépművészeti Múzeum építése céljára való átengedése tárgyában, Fővárosi Közlöny, 1897. január 12.)

 

szm1908.jpg

A Szépművészeti Múzeum épülete 1909-ben

 

A Városligetben álló, ma már megszokott múzeumépületekről a közvélekedés manapság úgy hiszi, valamely tudatos városfejlesztési koncepció eredményeképpen kerültek a közparkba. Ezzel szemben az igazság sokkal prózaibb: mivel a 19. század végi rohamos városfejlődés eredményeképpen Budapesten a belterületi telkek ára az egekbe szökött, a mindenkori kormányok takarékossági okból fordultak a beépítetlen közpark felé. Általában az országos jelentőségű intézmények elhelyezéséhez a fővárostól kértek telket, méghozzá ingyen. Eme törekvésnek pedig, mint sorozatunkból látni fogjuk, gyakran esett áldozatul a Városliget egy-egy része. Miközben az új intézmények szükségességét mindenki elismerte, az elhelyezésük körül több ízben sokáig húzódó vita alakult ki az állam szervei és a főváros között.

Így került a Városliget szélére az egyik ikonikus intézmény, a Szépművészeti Múzeum is. Alapítását a millenniumi hevület, és a Bécstől érzett fájdalmas lemaradás kompenzálása ihlette. Nem sokon múlott, hogy a város egy másik pontján épüljön fel. Ha a fővárosi képviselők az áldatlan és hosszan húzódó viták helyett idejében dönteni tudtak volna, ma a II. János Pál pápa térre járnánk kiállításokat nézni.

fortepan_82284.jpg

A Sugárút (Andrássy út ) vége a Ligetnél, még épületek nélkül. Klösz György fotója, Fortepan/BFL

 

A Szépművészeti Múzeum alapítását az 1896. évi VIII. tv, más néven a millenniumi törvény rendelte el. Ugyanebben a törvényben határoztak a millenniumi emlékmű felállításáról is, de míg annak pontos helye, az Andrássy út Liget felőli vége,  akkor már ismert volt, a múzeumnak még csak keresték az alkalmas elhelyezést. A kormány régi gyakorlatát követve,  a fővároshoz fordult segítségért, egy kb 12 000 nm-nyi telket kértek ingyen a Városligetben, az akkori mutatványos telep, a mai Széchenyi fürdő helyén. Kikötés volt, hogy az épület könnyen megközelíthető legyen, valamint, hogy minden oldalról szabadon álljon, csendes, nyugalmas helyen.

"Ezen alkalmas hely pedig a városligetnek azon része, mely a kiállítás területén átvonuló új körúttól balra a nádor-szigetre vezető s állandó jelleggel épülő hiddal szemben a mostani népliget legmagasabb pontján fekszik, a hol a nagy arányokban építendő múzeumépület fényes művészi hatású távol hátterét képezné az Andrássy-út külső végére tervezett millenniumi emlékműnek s befejező pontja lenne az Andrássy-útról a városliget felé irányuló látképnek."

(Miniszterelnöki leirat a fővároshoz, a múzeum elhelyezése tárgyában. In: Fővárosi Közlöny, 1894. 103. sz.)

 

Mivel a kormány előtt ismeretesek voltak a főváros Városligettel kapcsolatos elképzelései - az ugyanis, hogy mindenképpen városi pihenőparkként akarják megőrizni a területet -,  Wekerle igyekezett elhúzni a mézesmadzagot a városatyák orra előtt. Azt ígérte, hogy a leendő múzeum környezetét a kormány saját költségén parkosítja, valamint, hogy a kieső terület kárpótlásaként az Erzsébet királyné útja mentén,  a  vasút telkéből mintegy 15 holdnyi területet befásítanak, és a Ligethez csatolják. (Ez természetesen csak ígéret maradt). Egyben a viták lecsendesítése érdekében a kormány kérte a fővárost, hogy delegáljon tagokat egy felállítandó vegyes bizottságba, mely a múzeum elhelyezése tárgyában fog vizsgálódni.

"Ismeretesek előttem azon több alkalommal hangoztatott aggodalmak, melyek a városligetnek, mint a város közvetlen közelében fekvő és minden nehézség nélkül megközelíthető befásitott üdülő sétahelyének beépítése ellen méltán fel szoktak hozatni. De hiszem és reménylem, hogy ilyetén aggodalmak ezen szépművészeti muzeum építése alkalmából nem fognak felmerülni."

(Wekerle miniszterelnök leirata a fővároshoz. In: Fővárosi Közlöny, 1894. 103. sz.)

 

 Már a bizottsági tagokról döntő, 1894. decemberében lezajlott közgyűlésen több városatya jelezte, hogy nem hajlandó megszavazni a Városliget újabb épülettel való beépítését.

"Az előterjesztés azon részét, a mely a millenniumi emlék czéljaira az Andrássyút végén levő területet kéri, hozzájárul, de nem járul hozzá az előterjesztés ama részéhez, a mely azt kívánja, hogy a városliget belsejéből egy 10.000 négyszögméternyi terület a szépművészeti muzeum czéljaira felajánltassék. Itt nem arra kell súlyt fektetni, ha vajon ingyen adja-e át a főváros a kért területet, avagy megfelelő ellenértéket kap-e érte cserébe, hanem tekintetbe kell venni a főváros magasabb érdekeit, a melyek azt mondják, hogy a városligetre a főváros közönségének üdülési szempontból szüksége van és nem szabad tűrni, hogy ez a városliget évről-évre különböző építményekkel elhalmoztassék és végtére belőle a főváros közönségének üdülésre szánt helyül mi se maradjon."


(Dr Preyer Hugó felszólalása a közgyűlési vitában, közli a Budapest Hírlap, 1894. 12.28.)

 A főváros a bizottsági tagok kiküldése után saját bizottságait, illetve a fővárosi mérnöki hivatalt is állásfoglalásra kérte fel. Mind a mérnöki hivatal, mind a sétányügyi bizottmány, mind a gazdasági és pénzügyi bizottmány kategorikusan elutasította a Városligetből újabb terület átengedését, helyette több javaslattal éltek a múzeum elhelyezése tárgyában.

»Kétséget nem szenved, hogy a városliget jelenleg az egyedüli népmulatóhely s mint ilyen minden körülmények közt fentartandó. Mert ugyan, hogy az uj népliget már a legközelebbi jövőben legalább részben pótolni fogja a városligetet, igaz, hogy a hatóság már is megindította a tárgyalásokat több kisebb-nagyobb sétány létesítése iránt, de bármennyi sétányt, ligetet is fog a hatóság létesíteni, meggyőződésünk az, hogy a városligetre mint népmulatóhelyre már kedvező fekvésénél fogva is mindenkor szükség lesz. A városliget egy részét már amúgy is beépítették, s ez alkalommal százával vágták ki a szebbnél szebb fákat, a mi mindenkor csak az üdülést kereső közönség rovására történt. Nézetünk szerint tehát újabb területek beépítése semmi körülmények közt sem volna megengedhető, annál kevésbé, mert ily uton-módon a városliget lassan-lassan egészen kivetkőztettetnék eredeti jellegéből s elvonatnék rendeltetésétől. Ily körülmények közt a leghatározottabban elleneznünk kell, hogy a szépművészeti múzeum czéljára a kiszemelt terület átengedtessék. Elleneznünk kell ezt anynyival is inkább, mert nézetünk szerint a jelzett czélra nem tízezer, hanem legalább 40 ezer négyszögméternyi területre lesz szükség, a mi a városligetnek ujabbi, nagyon is érzékeny meg| csonkításával járna, nem is szólva arról, hogy e miatt ismét százával el kellene pusztítani a ! fákat, sőt előreláthatólag át kellene helyezni az egész mutatványos telepet is. Alig hiszszük, j hogy a kérdés más uton-módon kedvező megj oldást nem nyerhetne, miért is ismételten kérjük a t. Tanácsot, hogy a kiszemelt városligeti területet a jelzett czélra semmi körülmények között átengedni ne méltóztassék.”

(A főváros sétányügyi bizottságának véleménye a Városliget egy részének Szépművészeti Múzeum építése céljára való átengedése tárgyában, Fővárosi Közlöny, 1897. január 12.)

Lehetséges helyszínként szóba került az akkori Új vásártér (ma II. János Pál pápa tér),  a Kálvária tér és az újépület helye is. Mindhárom helyszínnel akadtak azonban gondok: az Új vásártéren akkor még állt a gázgyár, ezt le kellett volna előbb bontani, és a területét rendezni, a Kálvária teret túlzottan külvárosinak vélték, míg az Újépület telkéről a Közmunkatanáccsal kellett volna tárgyalni, ami bizonyára jelentősen lassította volna az építkezés folyamatát. Márpedig a kormánynak sürgős volt az alkalmas telek megtalálása, így a millenniumi ünnepségek elülte után újabb sürgető leiratot küldtek az érzékelhetően tétovázó fővárosi szerveknek. Az előterjesztés végül 1897 elején került a fővárosi közgyűlés elé, ebben az Új vásártér területét ajánlották a kormánynak a múzeum céljaira.

"Engedtessék át a szépművészeti múzeum czéljaira szükséges 10.000 négyszögméternyi  a VIII. kerületben levő uj vásártérből. E térből a kért terület átengedése esetén is még 74.442 négy szögméter marad fenn a közönség használatára és üdülésére szolgáló park czéljaira. A szóban forgó tér közvetlenül a kerepesi-ut, tehát egy főközlekedési útvonal közelében fekszik s miután egyrészről az említett uton, másrészről pedig a népszinház-utczában levő közúti vasúti vonalak segélyével a főváros minden részéből könnyen megközelíthető, a tervezett múzeum czéljaira kiválóan alkalmas. Ezen javaslat elfogadása esetén az átengedés feltételéül kikötendő volna, hogy a terület mindig csak a szépművészeti múzeum czéljaira szolgálhat, tehát csak addig engedtetik át, mig kizárólag e czélra használtatik és hogy a múzeumot a közönség díjmentesen használhassa."

(Részlet a közgyűlési előterjesztés indoklásából, közli Fővárosi Közlöny, 1897. január 12.)

 

18377027_a9ba4dd2301c68549ee181e31c94a504_wm.jpg

Az Új vásártér a 19. század végén, Klösz György fotója, Fortepan/BFL

 

A közgyűlésen azonban előre nem várt,  élénk vita bontakozott ki az elhelyezésről, többen amellett érveltek, hogy a múzeumnak központi helyen, Budapest belvárosában kell felépülnie. Quittner Zsigmond építész szenvedélyes hangú írásban egyenesen a pesti belvárosi  Duna-partot vélte a legmegfelelőbb helyszínnek. A vita végén a közgyűlés nem szavazta meg a felajánlott telek átengedését, és a kérdés majd egy évre lekerült a napirendről. A kormány, amely időközben már jelentős összegeket költött a leendő múzeum állományának gyarapítására, 1898 elején végleg megelégelte a főváros hezitálását, és  ezúttal határozottabban lépett fel a múzeum érdekében. A kultuszminiszter a hely pontos megjelölésével 12 000 nm területet kért a mai Hősök tere területén, az akkor még ott álló Feszty körkép rotundája helyén.

20161027feszty-korkep.jpg

A Feszty körkép épülete 1898 körül. Klösz György fotója, Fortepan/BFL

 

Wlassics Gyula két nyomós érvet is latba vetett leiratában: ezek szerint az Andrássy út lezárásának méltó befejezése lenne a Műcsarnokkal szemben álló épület, másrészt nem vennének el területet a Ligettől, hiszen ott most is épület, a Feszty körkép bemutatására szolgáló, leginkább ormótlan gáztartályra emlékeztető építmény áll. Arról is biztosította a fővárost, hogy a Feszty testvérekkel még fennálló szerződés értelmében járó kártalanítást a kormány magára vállalja, Fesztyék pedig nem élnek további igénnyel a főváros felé. Mivel a fővárosnak egyre kínosabbá kezdett válni a döntésképtelenségből fakadó rá háruló erkölcsi felelősség, még az év márciusában új előterjesztést vitt a közgyűlés elé. Ebben kikötötték, hogy a kért területet átengedik, azzal a feltétellel, hogy az csak és kizárólag szépművészeti múzeum építésére használható, továbbá, hogy  állam a területet saját költségén parkosíttatja, fenntartásáról gondoskodik, az oda vezető utakat és az egyéb infrastruktúrát kiépíti. Azt is kikötötték, hogy Fesztyéknek semmiféle további követelésük a fővárossal szemben nem lehet, a körkép elhelyezésére új telket nem kapnak. (Ez az ígérvény majd 1911-ben érvényét veszti, mikor a körkép az újonnan kialakítandó Mutatványos téren, a körhinta épülete mögött kap egy parcellát)

14939594_337020033321852_9163573532296840342_o.jpg

"A Szépművészeti Muzeum  szerződése.

A  vallás  és közoktatásügyi  miniszter jóváhagyta azt  a  szerződést  melyet  az  Országos  Képtár kormány biztosa  a  fővárossal  kötött  a  szépművészeti   muzeum telkének  átengedése  tárgyában.  A  muzeum   az   And rássy ut  végén  a  képzőművészeti  csarnokkal  szemben az  Aréna-ut  sarkán  fog  emelkedni.  A  főváros  a  tulajdonában  levő  7150  négyszögölnyi  telekből  az   építkezés  czéljára  3336  négyszögöl  (12000   négyszögméter) területet  enged  át  azzal  a  kikötéssel,  hogy  azt  az   állam  mindaddig,  a  mig  ott  szépművészeti  muzeum  fog állani  szabadon  használhatja,  a  nélkül  azonban,  hogy a  tulajdonjogáról  a  főváros  egyébként  lemondana.

Az  építkezést  a  szerződés  értelmében még 1899- ben  meg kellett volna kezdeni, közbejött akadályok miatt azonban  csak  most  kezdhették  meg.

A  miniszter  elfogadta  a fővárosnak  azt  az   utólagosan  kifejezett  és  a  szerződésbe  belefoglalt  kívánságát,    hogy    a    szépművészeti     muzeum    ünnep-  és  vasárnapokon  s  ezeken  kívül  hetenként   egy hétköznapon  összes  tárlatával  teljesen  díjtalanul   álljon  nyitva  a közönségnek.

Az  állam  a   tulajdonjog   elismeréséül   a   telek használatáért  100  drb.  20  koronás  aranyat  fizet évenként

A  be  nem  épített  részből  nyilvános  parkot   alakítanak,  mely  a  közönségnek  mindenkor   rendelkezésére  áll.  A  parkban  kellőszámu  ülőhelyeket,   padokat állítanak  fel,  a   melyek  használatáért  dijat  nem  fognak  szedni.

Az  összes  adóilleték-  és  egyéb  terheket  a  kincstár  viseli.

Végül  beleegyezett  a  főváros  abba,  hogy  a szépművészeti  muzeum  telkére   a  kincstár   a   használati jogát  a  szerződés  alapján  bekebeleztesse,  a  tulajdonjog  azonban  ezentúl  is  a  fővárost  illeti  meg."

(Magyar Székesfőváros, 1900. június 11.)

 

A főváros közgyűlése 1898. márciusában az előterjesztést elfogadta, és ezzel eldőlt, hogy a Szépművészeti Múzeum épülete a Városliget szélén, az akkor még névtelen téren, a millenniumi emlékmű és a Műcsarnok szomszédságában épül fel. Az építkezés 1900-1906 között zajlott Schikedanz Albert és Herzog Fülöp tervei alapján, az intézmény megnyitására 1906. december 1-jén került sor.

Szólj hozzá!

2017.10.28. 11:31 liget

Egyedülálló innováció a 70-es években: a Vakok kertje

vakokk9x.jpg

A Városliget a manapság terjedő közvélekedéssel szemben a Kádár-korban is kiemelkedő fontosságú közpark volt. Téves az a sokat hangoztatott nézet, hogy hagyták lepusztulni, a fővárosi tanács sokat költött a fővárosiak kedvelt pihenőparkjára, és olyan forradalmian újnak számító ötleteket is támogatott, mint az 1972 augusztusában átadott Vakok kertje.

vakokk4x.jpg

 

Az ötletet nyilvánvalóan az inspirálta, hogy a Városliget peremén található több, a vakok és gyengénlátók szervezetihez köthető intézmény: pl. iskola, bentlakásos otthon. Így a vak emberek mindig is előszeretettel használták a Városligetet, saját, kényelmüket és biztonságukat szolgáló pihenő kertrész kialakítása akkor merült fel a szakemberekben, mikor a világon még csak három hasonló park működött (Bécsben, Hágában és New Hampshire-ben). A FŐKERT fiatal tervezőjének,  Csorba Verának tehát nem volt módja sok külföldi, bejáratott mintát a hazai viszonyok közé adaptálni, saját fantáziája, illetve az érintettek igényei szabták mostani formájára a Vakok kertjét. Sikerét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy egy 1998-as felújítás alkalmával végzett kisebb módosításoktól eltekintve ma is eredeti állapotában működik, és a napokban kezdődő rekonstrukció sem változtat majd az alapkoncepción.

vakokk7x.jpg

A pihenőkert átadására a Vakok Szövetsége megalapításának 60. évfordulója alkalmából, 1972. augusztus 25-én került sor. A 3800 m2  elkerített és őrzött területmely csak a vakok és gyengénlátók számára látogatható – tervezésénél és kialakításánál alapvető szempont volt, hogy leendő használóik nem látnak, viszont többi érzékszervük az átlagosnál érzékenyebb. Kerten belül a tájékozódásukat egy márványba faragott Braille-írásos térkép, valamint a korláttal ellátott kiemelt növényágyakhoz vezető különböző burkolatú utak (bazalt kockakő, fakocka, aszfalt, klinkertégla) és gyepfelület segíti. Az útburkolatok kb 20 méterenként változnak. 

vakokk3x.jpg

A kertben 4-féle fenyőfa található, tűlevelük más és más tapintású, de van itt mogyorófa, birsalma, szilva, eper, valamint szivarfa is. Az ágyásokba ültetett fűszernövényeket (bazsalikom, rozmaring, kakukkfű, citromfű, zsálya stb.) illatuk és tapintásuk alapján ismerhetik és különböztethetik meg. A vak emberek tájékozódását segíti a víz csobogásának hangja is, elsősorban a  kert közepén működő akusztikus szökőkút, illetve a csobogóval kombinált kis élménymedence. A tervező arra is figyelt, hogy az eltérő vízarchitektúrák eltérő intenzitású és magasságú hangot bocsássanak ki. Főleg gyerekek használják a csőorgonát (különböző színűre festett, különböző hosszúságú fémcsövek, melyek fa bottal megütve különböző magasságú hangot adnak ki) és a pancsoló medencét. Tájékozódásukat szolgálta a medence közepén 1977-ben elhelyezett fémplasztika, Marosán László alkotása, melyet azonban néhány éve ismeretlen tettesek elloptak. Hinta, lengőteke, sakk és speciálisan kiképzett pingpongasztal várja a pihenni, kikapcsolódni vágyó látássérülteket és családjukat. A kert időnként bensőséges hangulatú családi rendezvényeknek is helyt ad.

vakokk5x.jpg

A Liget projekt keretén belül kezdődő felújítás tervezésekor a Garten Stúdió - a park rehabilitációs pályázatát elnyerő tájépítész stúdió - úgy gondolta, a vak emberek elkülönítése idejétmúlt nézet, ezért a kertet mindenki számára megnyitották volna, hogy egy integrált pihenőkert jöhessen létre. A tervezésbe bevont vak és gyengénlátó szervezetek azonban ragaszkodtak a zárt területhez, zavartalan kikapcsolódásuk és biztonságuk érdekében. Így a Vakok kertje továbbra is elzárt terület marad, alkalmanként azonban terveznek nyílt napokat, integrált programokat a szervezetek bevonásával.

forrásanyag: Ligetfalvi György - Majkó Zsuzsanna: Városliget lexikon. 2017.

Szólj hozzá!

2017.08.20. 16:11 liget

Megtaláltuk a lebontottnak hitt eredeti Feszl-pavilont

Néhány héttel ezelőtt keresett meg minket a Fővárosi Levéltár munkatársa, hogy a készülő Városliget történeti kiállításukhoz segítsünk néhány kép beazonosításában, illetve néhány kiegészítő információra is szüksége lenne. Az egyik kérdés a Városliget hajdani legendás kávézójával, a Kolegerszky kioszkkal  volt kapcsolatos.

kolegerszky15.jpg
A Kolegerszky kioszk épülete a Stefánián. Luszthausz és Gerő kávésok 1911 és 1915 között bérelték az épületet. A kép Szántó András tulajdona


A Városliget számtalan kioszkja közül a Kolegerszky Viktor nevéhez kötődő kávézó jól ismert a Liget múltját kutatók körében. Pontosan tudjuk hol állt, de viszonylag kevés kép maradt fenn róla. Azok is jellemzően egy pozícióból készültek, a Stefánia út felől fotózva. A képek részletgazdagnak egyáltalán nem nevezhetők, mindössze a tágas kerthelyiséget és a túlméretezett kupolát engedik láttatni.
Néhány éve, készülő könyvünk anyagainak gyűjtése során bukkantunk egy városligeti cukrászda címet viselő fotóra, de végül nem használtuk fel, mert nem lehetett beazonosítani a helyet. Kezdettől volt azonban valami zavaró, déjá vu érzésünk a képpel kapcsolatban. Valamelyik részletét már biztosan láttuk valahol, de a megérzést nem tudtuk semmivel sem igazolni. Aztán, ahogy az lenni szokott, egy villanás, és helyére került a mozaik utolsó kockája. A Kolegerszky kioszk fotóján az épület kupoláját tartó téglafal kör alakú bemélyedései voltak ismerősek. A beazonosítatlan városligeti cukrászda nem más tehát, mint a legendás Kolegerszky kioszk.

kolegerszky22.jpg

A sokáig beazonosítatlan fotó, amelyen a kupola nem, de a tartófal kör alakú bemélyedései jól láthatók. A kép készítésének dátuma, csak úgy mint készítője, ismeretlen

Ennek a híres ligeti vendéglátóhelynek a története jól nyomon követhető a fővárosi iratokból. Gruber Károly 1900 tavaszán fordult a fővároshoz kérvényével, melyben az általa bérelt ún. Stefánia úti kioszk bérletének Kolegerszky Viktorra történő átruházását kérte.  A pénzügyi és gazdasági bizottság nem emelt kifogást, egyebek között azért sem, mert az új reménybeli bérlő magasabb éves díjat, és 20 000 forint értékű beruházást (felújítás, villanyvilágítás bevezetése) ajánlott.

Az irományokban kutakodva az is kiderült, hogy a kioszkot ekkor már majd 40 éve a Gruber család bérelte, előbb az apa, Gruber Antal kávés, majd halála után özvegye, Gruber Amália, végül fiúk, Gruber Károly vitte az üzletet. Csakhogy a Stefánia úton 1894-ig nem volt kioszk, Gruberék, mint a szerződések bizonyítják a Széchenyi-szigeten álló kávézót üzemeltették 1863 óta. A Széchenyi-szigeti kioszkról viszont Hidvégi Violetta főlevéltáros kutatásaiból tudjuk, hogy Feszl Frigyes és Strohoffer István ácsmester tervei alapján épült. Ez az a pavilon, melyet idén, a Liget Budapest projekt egyik első beruházásaként az Állatkerti körúton három példányban újjáépítettek. Az újjáépítés okán született írások mindegyike kiemeli, hogy az 1863-ban épült cukrászda-kávézó funkciójú pavilonépítmény sorsát az 1896-os Ezredévi kiállítás pecsételte meg. A Széchenyi – szigeten álló kioszk helyére került ugyanis Alpár Ignác történelmi főcsoportja, közkeletű nevén a Vajdahunyadvár. A Feszl-pavilon sorsa 1895-től ismeretlen volt, illetve annyit lehetett biztosan tudni, hogy a szigetről eltüntették.

1feszl1.jpg

Feszl Frigyes pavilonterve, 1860. BFL IV. 1303/f V. 262/1860. Közreadta Hidvégi Violetta: "Pavilonépítmények" Pesten az egyesítést megelőző évtizedben. In Pavilon különszám, 2001.

 

Rövid  keresgélés után  egy 1894-es hírbe botlottunk, mely új megvilágításba helyezte a Feszl- pavilon sorsát. A Pesti Hírlap, 1894. január 30-án arról tudósított, hogy „az 1896-iki millenniumi kiállítás alkalmával a városligeti Széchenyi-szigeten lesz a történelmi  kiállítás.  Ezért szükséges  a kávéházi helyiségül használt kioszk lebontása s esetleg máshová helyezése. Ezzel az ügygyel foglalkozott ma a  pénzügyi  bizottság  albizottsága Márkus József tanácsos elnöklete  alatt.”

 A fővárosi iratokból aztán már pontosan követhető volt a Gruber kioszk sorsa. Az Ezredéves kiállítást szervező kereskedelemügyi minisztérium, amely igényt tartott a Városligeti tó kisebb szigetére is, két lehetséges megoldást javasolt a fővárosnak. Az egyik szerint a kioszkot lebontják, és építenek helyette egy korszerűbbet a főváros által kijelölt helyen.  A másik úgy szólt, hogy a kioszkot 1894 folyamán elbontják, majd a kiállítás zárása után visszaépítik a Széchenyi-szigetre, a kieső bevételek miatt pedig a fővárost kártalanítják. (Ne felejtsük el, hogy eredetileg a Vajdahunyadvár épületét is ideiglenesnek szánták a kiállítás szervezői).

A kioszk további sorsa a pénzügyi és gazdasági bizottság 1894. évi február 5-én tartott ülésén  körvonalazódott. Eszerint a Feszl Frigyes által tervezett épületet a kiállítási bizottmány lebontatja, a mesterséges jégpálya (a Stefánia úton, a mai Királydomb helyén) közelében újból felállítja, majd a kiállítás zárása után eredeti helyére visszaállítja.  Voltak a tervnek ellenzői is: Dezsényi József és Sigray Pál képviselők úgy vélekedtek, az épület „szűk és minden tekintetben alkalmatlan”, ezért a kiállítás után egy nagyobb, díszesebb pavilont kellene a Széchenyi-szigetre építeni. Márkus József tanácsnok javaslata az volt, hogy a Feszl-épületet a főváros kártalanítása mellett egyszerűen bontsák el. A kártalanítás összegéből a főváros majd épít új helyen egy minden tekintetben megfelelő kioszkot.  Ezt a javaslatot azonban a kiállítási bizottság nem fogadta el, így végül a fővárosi közgyűlés 1894. március 7-én úgy döntött, hogy „a kiállítási országos bizottság a szóban forgó kioszképületet a kiállítási alap költségén lebontatja és azt a városligetnek a fenyves és a mesterséges jégpálya által határolt részén a székes fővárosi mérnöki hivatal által kijelölt helyre teljesen jókarban és a jelenlegi méreteknek megfelelően áthelyezi, a kiállítás után pedig az esetre, ha a székes főváros ezt kívánja, a jelenlegi helyére azonnal visszahelyezteti.” (Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1894. március 7.)

szechenyi_sziget_1895.jpg
A Gruber kioszk kör alakkal jelölve a Széchenyi-szigeten egy 1895-ös datálású térképen, forrás

 

kolegerszky_1908.jpg

A Kolegerszky (volt Gruber) kioszk új helyén, a Stefánia mellett, zenepavilonnal, toldaléképületekkel, egy 1908-as keltezésű térképen, forrás

Nosza, elővettük újból a már beazonosított Kolegerszky fotót, és legnagyobb megdöbbenésünkre a hatalmas kupola alatt szépen kibontakozott Feszl Frigyes légies pavilonjának sziluettje. A részletek beazonosításában a nagy felbontású fotó kinagyítása volt segítségünkre.

strohoffer.jpg
Strohoffer István ácsmester terve, BFL XV. 17.b.312 ÉB 3/1863. Közreadta Hidvégi Violetta. http://www.varosligetpark.hu/wp-content/uploads/2017/04/3_Liget_park_forum_2017_Hidvegi_Violetta.pdf

A Strohoffer terv és a fotó összevetésekor jól beazonosítható a 12 szögű épület, a tető alatti ácsszerkezet mintázata, illetve az oszlopok, amelyekről a mérnöki hivatal részletes leírást is közölt 1862. augusztus 8-án. Eszerint a "folyosó öntött vas oszlopai keménykő lábazatokon nyugszanak, s ezekkel együtt 10 láb magasak. "

reszlet2.jpg

reszlet3.jpg

A nyomozás végállomásához egy Budapesti Hírlapban, 1894. májusában megjelent hirdetés vezetett el minket. Az alább betűhíven közölt szöveg egyértelműen bizonyítja, hogy az ún. Feszl-pavilont nem tüntették el a Ligetből, hanem 1894 folyamán áthelyezték a mai Olof Palme házzal szemközti tisztásra. Itt Stefánia úti, majd a bérlőváltás után Kolegerszky kioszk néven élt még majd 40 évet.

"Gruber féle kioszk a Stefánia úton (Városliget)

Tisztelettel van szerencsém a n. érdemű közönség becses tudomására hozni, hogy a Széchenyi-szigeten 32 év óta létezett kávéházi kioszkot a kiállítás igazgatósága a Stefánia útra, a Műcsarnok átellenében helyeztette át, és minthogy ezen áthelyezési munkálatok befejeztettek, kérem helyiségem megtekintése végett, engem becses látogatásával szerencséltetni.

Kiváló tisztelettel

Gruber A."

Mivel időközben a Vajdahunyadvár épületének véglegesítése mellett döntöttek a városatyák, az esetleges visszahelyezés sem került szóba többé. Gruberék 1900 –ig üzemeltették a kávéházat, az új bérlő Kolegerszky Viktor pedig felújíttatta, korszerűsítette, zenepavilonnal és több toldaléképítménnyel bővítette. További levéltári kutatás szükséges annak tisztázásához, hogy az ormótlannak tűnő, a könnyed pavilont agyonnyomó kupola pontosan mikor került az épületre.

kol33.jpg
A képeslap Szántó András tulajdona

 

Kolegerszky 1909-es csődje után a kioszkot egymást sűrűn váltó bérlők üzemeltették. 1924-ben a főváros az akkor már több épületből álló komplexumot a  Budapesti   Központi   Tejcsarnok   Részvénytársaságnak adta ki hat évre. 1930-ban, többszöri sikertelen bérbeadási kísérlet után a Kolegerszky kertet gyermekjátszóhelyként hasznosították, kezelése átkerült a főváros közoktatási ügyosztályához. 1938-ban a főváros Polgármesteri XIII. ügyosztálya pályázatot írt ki a hajdani Kolegerszky telekre, egy állandó virágkiállítási pavilon megtervezésére. A pályázatot Weichinger Károly nyerte, a telken álló épületek elbontása és az építkezés 1939 elején kezdődött.

 

Majkó Zsuzsanna - Ligetfalvi György

Szólj hozzá!

2017.06.03. 19:22 liget

Állami einstand kísérletek III. - A régi Műcsarnok viszontagságai a Városligetben

Címkék: Műcsarnok Pfaff Ferenc városligeti vendéglő Olof Palme ház

 

A májusi eleji kormányülésen véglegesen eldőlt: az Olof Palme ház néven ismert régi Műcsarnokból a millenniumi idők hangulatát megidéző luxusétterem és bérelhető rendezvényközpont lesz az idén megkezdődő felújítás után. A főbejárat visszakerül az eredeti helyére, a volt Petőfi Csarnok felé néző oldalra, ahol egy rózsakertet is kialakítanak a tervezők. Bár meglepő hasznosítási módnak tűnik egy múzeumépületből éttermet kialakítani, az ötlet nem új, 120 évvel ezelőtt már kitalálták. Hogy végül nem sikerült véghezvinni, annak megint a város és az állam ádáz vitája volt az oka.

blogolof1.jpg

Látványterv a régi Műcsarnok épületéről, a mai hátsó fronton rózsakerttel. ligetbudapest.hu

 

A jelenlegi írásnak nem tárgya azt a mára már közismert tényt taglalni, hogy a Pfaff Ferenc által tervezett épület múzeumi célra mindig is alkalmatlan volt mérete és a szűk kiállítóterek miatt. Pedig kétszer is próbálták ilyen célra hasznosítani, az 1885-ös Országos Általános Kiállításon képzőművészeti kiállítótér, a XX. század első évtizedében pedig a mai BTM elődje, a Fővárosi Múzeum kapott helyet az épületben, mely eleve tartós anyagokból, állandó kiállítási helyszínnek épült.

A tulajdonviszonyok azonban egy ideig rendezetlenek voltak. A főváros úgy járt ezzel az épülettel, mint ahogy a városok a sebtében felhúzott olimpiai falukkal és stadionokkal járni szoktak: a jeles napok elmúltával a tulajdonos-építtető (esetünkben a kiállítást szervező Kereskedelemügyi Minisztérium) szabadulni akart a fenntartási költségektől, átruházta volna tehát a tulajdonjogot a fővárosra. Utóbbi viszont azért ódzkodott az átvételtől, mert nem talált az épületnek hasznos funkciót, így nem látta biztosítottnak a rentábilis fenntartást. Néhány évig az állam és a főváros, mint a forró krumplit dobálta egymásnak a kötelezettségeket (közben a sebtében felhúzott épület állaga folyamatosan romlott, különös tekintettel az üvegtetőre), míg végül megegyezésre jutottak:  a főváros megvette 100 000 forintért a minisztériumtól az épületet, és a hasznosítási lehetőségek megvizsgálására 1890-ben egy vegyes bizottságot állított fel.

1fm.jpg

A Fővárosi Múzeum otthona 1907-1936 között a Stefánia felől fotózva. A bejárat még mindig a túloldalon. fortepan.hu

 

A pénzügyi és a sétányügyi bizottság tagjaiból verbuvált grémium a főváros érdekeit tartva szem előtt arra a megállapításra jutott, hogy a már korábban szóba került Fővárosi Múzeum céljaira alkalmasabb lenne egy belterületi, könnyebben megközelíthető ingatlan, kiállítási célokra ott az Iparcsarnok, a már megépült Stefánia korzó elegáns közönsége számára viszont a környéken egyáltalán nincs vendéglátóhely, így az épületet, a szorosan mögötte álló Királypavilonnal együtt adják bérbe vendéglő-kávéház-cukrászda céljaira.

Az előterjesztést a közgyűlés 1890 nyarán megszavazta, annak ellenére, hogy már az asztalon feküdt a vallás-és közoktatásügyi miniszter leirata a tanácshoz. A minisztérium azt szerette volna, ha a főváros ingyen rendelkezésre bocsátja a csak néhány éve megvásárolt épületet azért, hogy abban a Várbazárban méltatlan körülmények között tengődő Történelmi arcképcsarnokot helyezhessék el. Indoklásnak elég volt annyi, hogy a fővárosnak nagy erkölcsi haszna származna az arcképcsarnok bemutatásából, a minisztérium viszont sajnos nem tud fizetni egy petákot sem azért az épületért, melyért nem régen kapott 100 000 Ft-ot, épp a fővárostól. A miniszter azt sem mulasztotta el megemlíteni, hogy pazarlás lenne a kultúra céljára emelt épületben nyári vendéglőt üzemeltetni.

Az elfogadott közgyűlési határozat aztán újabb ingerült leirat szövegezésére késztette a minisztert, melyben egyenesen a közgyűlési határozat megsemmisítésére szólítja fel a fővárost. A leiratban csak úgy röpködnek a megfellebbezhetetlen erkölcsi ítéletek, és a nyomásgyakorlás már megszokottnak számító szóvirágai: a főváros nem pártolja a kultúrát, végromlásba dönti a páratlanul értékes arcképcsarnokot, eltékozolja a rábízott (valójában jó áron megvásárolt) kulturális vagyont, eredeti rendeltetésétől eltérően nyári vendéglőt akar üzemeltetni egy képcsarnokban, stb. Arra nem tér ki a miniszter, hogy a főváros napi áron megvette az épületet, amely eleve alkalmatlan volt műcsarnoknak, így más műfajú hasznosítás mellett döntött, amely a várost bevételhez is juttatta volna.

A leirat vitájából Dezsényi József városatya hozzászólása fejezi ki a legékesebben az újra és újra fellángoló állam és főváros közötti vitát: "...a kormány mindig úgy értelmezi állam és főváros érdekközösségét, miszerint megkívánja, hogy a főváros ott is feláldozza vagyonát, ahol nem kellene. Ezt lehetett látni a városligeti műcsarnok bérbeadásánál, mert itt is, mint mindig, ha a kormány valamely telket akar a fővárostól, mindig maga határozza meg a fizetendő árt. A főváros szívesen meghoz minden áldozatot a tudomány, a közérdek, a haza érdekében, de nem áldozhatja fel vagyonát egyes miniszterek tárcagazdálkodásának."

kolegerszky.jpg

Az időközben megnyílt elegáns Kolegerszky kioszk...

 

A történet folytatása állam és főváros viszonylatát tekintve szokványosnak mondható, akár napjainkban is játszódhatna. A közgyűlés - nem akarván magára venni a  miniszter vádjait - visszavonta az ominózus határozatot, és döntött a Történelmi arcképcsarnok befogadásáról. A feltételeket aprólékosan kidolgozták, de itt is buktak az üzleten: a vételár 4%-át kérték éves bérleti díjként a minisztériumtól, de végül csak 2%-ban, azaz évi 2000 Ft-ban tudtak megállapodni. 1893-ban a fővárosi lapok arról számolnak be, hogy a minisztérium akadékoskodása miatt a bérleti szerződést még mindig nem írták alá, a minisztérium eddig egy fillért sem fizetett, noha időközben már a Királypavilonra is igényt tartottak.

gerbeaud02112.jpg

és a Királypavilonból kialakított Gerbeaud nyári cukrászda - képeslap - Szántó András tulajdona

 

A minisztérium  - igaz, csak a költözés, 1894 után -  rájött, hogy az épület a Történelmi arcképcsarnok elhelyezésére sem alkalmas, így a szerződés idő előtti felbontását kérte a fővárostól. Időközben az épülettel szemközt, a Stefánia túloldalán megnyílt az elegáns közönség által óhajtott kávézó, a Kolegerszky kioszk, közvetlenül mögötte pedig a Királypavilonban a Gerbeaud nyári cukrászdája, ezért a Műcsarnok ilyen irányú hasznosítása végleg lekerült a napirendről. Az 1896-os kiállításon egészségügyi pavilonná alakították át, majd egy rossz emlékű ereklyekiállítás után a ház évekig üresen állt. A Fővárosi Múzeum gyűjteménye 1907-ben került olyan állapotba, hogy megnyithasson a Városligetben, de a Pfaff-féle neoreneszánsz épület erre a célra is kicsi volt. Az állam végleg levette a kezét a házról, így az épület fenntartása, hasznosítása a fővárosra maradt. A Fővárosi Múzeum 1936-os elköltözése után már lehetetlen volt újra átépíteni és bérbe adni, évekig üresen állt, és pusztult. Újbóli hasznosítása csak jóval a II. világháború befejezése után került napirendre, végül 1954-ben, a Művészeti Alap megalakulásával egy időben szobrászműteremmé lett.

1fortepan_89896.jpg

Szabadtéri szoborkiállítás a régi Műcsarnok mellett az 1970-es években. fortepan.hu

 

Majkó Zsuzsanna

 

 

Szólj hozzá!

2017.04.15. 15:54 liget

A vízhordó fiú kalandjai

Címkék: szobor bűnügy Vízhordó fiú

vizhordo_fiu.jpg

A Városliget egyik kedvelt szobra, Erdey Dezső alkotása. Kevesen tudják, hogy az 1927-ben, a Műcsarnok tárlatán megvásárolt szobrot 1936-ban ellopták, ám nem sokkal azután, szerencsésen visszakerült a helyére.

1936 telén a ligeti rendőrjárőr vette észre, hogy a szobor, amely akkor nem mai helyén, hanem a rondónál állt,  eltűnt a talapzatról, vélhetőleg lefűrészelték. A rendőrség nyomozást indított, és az alkotást meg is találták egy Hungária körúti vastelepen. Az alkalmazottak elmondták, hogy két férfi cipelte a szobrot, amelyet azonban ők nem voltak hajlandók átvenni, így egyszerűen otthagyták.

A rendőri hajsza a szobortolvajok után végül 10 nap múlva vezetett eredményre: elfogták és előállították a bűnügyi osztály nyomozói Zsofka Ferenc szobafestő segédet és Adler Kálmán bádogossegédet. Az elkövetők elmondták, hogy január 23-ról 24-re virradó éjszaka kocsit rendeltek a Stefánia úthoz, majd vasfűrésszel felszerelkezve láttak munkához. A szobrot végül másfél óra alatt sikerült levágniuk a talapzatról. A bronz alkotásért 60 pengőt reméltek kapni, de végül reggel, mivel a lopásnak addigra már híre ment, nem merték nyélbe ütni az üzletet, így az alkotást egyszerűen otthagyták a vastelepen, ahol a rendőrök meg is találták. A két férfit a lakásáról állították elő, a kihallgatás során mindent bevallottak.

Tavasszal, a bírósági tárgyalás során aztán az ügy furcsa fordulatot vett. Kiderült, hogy a két állástalan munkás nem a saját szakállára dolgozott, hanem egy fémtárgyak lopására szakosodott banda tagjaként, melynek orgazdája Schwartz Lajos vaskereskedő volt. Ő adta  a megbízást a szoborlopásra, de mivel a rendőrök már nyomon voltak, végül nem vette azt át az elkövetőktől. A bíróság végül a banda összes tagját bűnösnek találta, Zsofka 3 évet, Adler 1 év 8 hónapot kapott, de börtönbe kellett vonulnia az orgazda fémkereskedőnek is 3 hónapra.

Happy End: a szobrot a főváros restaurálta, majd újra felállíttatta a Városligetben.

 

fotó: http://www.budapest-foto.hu/Vizhordo%20fiu_Erdey%20Dezso%20szobra_1.htm

 

Majkó Zsuzsanna (Az Est és a Budapesti Hírlap korabeli tudósításai nyomán)


Szólj hozzá!

2015.02.25. 14:05 liget

Időkapszula a Városligetben

Címkék: harangláb Petőfi Csarnok Időkapszula Oborzil-Jenei

Az időkapszula korrajz, a múlt lenyomata és egyben üzenet a jövőnek. Izgalmas miniatűr múzeum egy kor jellemző tárgyaival, papírra vetett gondolataival. Szokás jelentős építkezésekkor vagy világraszóló események tiszteletére időkapszulát készíteni, hogy aztán a kíváncsi utókor jellemzően valamilyen bontás, átalakítás során rátaláljon. A világon előkerült időkapszulákat a tudomány és közvélekedés is nagy becsben tartja. Előbbi a kutatnivalót, utóbbi az elődök gesztusát értékeli benne.

Mindez mifelénk

A Városligetben is van időkapszula. Lehet, hogy több is, de egyről bizonyosan tudunk. A Pecsa melletti elhanyagolt haranglábra felfüggesztett, világszabadalomnak számító harang alá rejtették a ház dolgozói és látogatói 1987 elején. A harangláb mára teljesen gazdátlanná vált, évek óta nem újítja fel senki.

haranglab.jpgA mára erősen megviselt, gazdátlan harangláb jelöli az időkapszula helyét

 

A ligeti időkapszula 1987 fiataljainak üzenetét tartalmazza az 50 évvel későbbi tiniknek. Az eredeti szándék szerint 2037-ben kellett volna felnyitni, most azonban, hogy a Pecsa bontása napirendre került, nem tudni, mi lesz a sorsa.

 

1pecsa85epul.jpgA Pecsa idén 30 éves, a kép az átadás előtt, 1985 kora tavaszán készült

 

Hogy kezdődött?

Az ötletről a lapoknak a ház akkori igazgatója, a 2005-ben elhunyt Lehel László mesélt. A Pecsa akkor mindössze másfél éves, nagyon sikeres, a fiatalok körében népszerű és látogatott fővárosi fenntartású szabadidőközpont volt. 1986 végén felhívást tettek közzé, hogy az akkori tizen-huszonévesek írjanak üzenetet 50 évvel későbbi kortársaiknak, illetve hozzák el jellemzőnek vélt használati - és emléktárgyaikat. Az ünnepélyes elhelyezés 1987 január 3-án, 16 órakor kezdődött. Úgy tervezték, minden év januárjában megszólaltatják majd a harangot, ezzel emlékeztetve az időkapszulára a Ligetben járókat.

Az üzeneteket egy műanyag hordóba tették, a hordót pedig egy kb 2 méter mély kibetonozott üregbe eresztették, majd egy beton zárófedelet helyeztek rá. Az ünnepségen mintegy 200 érdeklődő vett részt, illetve a sajtó is komoly erőkkel képviseltette magát. Emelte a délután fényét Dinnyés József daltulajdonos, illetve Mandel Róbert zeneművész, hangszertörténész, aki külön erre az alkalomra írt és előadott harangjátékkal örvendeztette meg a jelenlévőket (a harangok szerepéről még lesz szó). 

 

idokapsz007.jpgA leeresztés előtti pillanatok, 1987. január 3.

 

A hordó tartalmát nem volt könnyű rekonstruálnunk ennyi év után. Ami biztosra vehető: a rengeteg 2037 fiataljainak szóló írásos üzenet, fénykép mellett hangkazetták is kerültek a földbe magánemberek felmondott üzeneteivel. Lehel László késői utódának, a Csarnok 2037-es igazgatójának küldött üzenetet, az időkapszula fölött álló harang alkotói Jenei Tibor és Oborzil Edit pedig unokájuknak írtak. Az eseményen személyesen megjelent Benkő László, az Omega billentyűse, ő a banda 12. albumát helyezte el a tartályban. Mai tudásunk szerint a hordóba került még Kaláka és Matt Bianco kazetta, Pecsa plakátok, a Berzsenyi Gimnázium diákjainak kollektív üzenete, a Kossuth Rádió aznap reggeli hírcsokra, aznapi lapok egy-egy példánya, egy lejárt személyi igazolvány, 1 üveg pezsgő, emlékkönyv, játékmacik, babacipő, és nagy derültség közepette a Pecsa akkori dolgozóinak bérkartonja (ha tudták volna, hogy 2037-re már a Csarnok hűlt helye sem lesz meg…).

 

idokapsz006.jpgA hordó leeresztése

Az időkapszula helyét egy harangláb és az azon függő kb 80 cm-es harang jelzi. Felirata: 1987 üzenete 2037-be. Sokáig nem volt világos, miért épp egy harang került a 80-as években a KISZ által erősen pártolt ifjúsági intézmény mellé, aztán némi nyomozással sikerült felgöngyölíteni a rejtélyt.

A harangok rejtélye

A Ligetben járók valószínűleg nem is tudják, hogy a valaha kecses, mára elhanyagolt harangláb egy igazi magyar világszabadalmat rejt. A Pecsa mellett függő harang az Oborzil Edit- Jenei Tibor alkotópáros műve. Sajnos mindketten elhunytak már, de a 80-as években szabadalmaztatott találmányukból egy példányt felajánlottak a Petőfi Csarnoknak 1987-ben, kifejezetten az időkapszula megjelölésének céljára. A szabadalom lényege, hogy a drága bronz, réz és ón helyett speciális alumínium -ón ötvözetből, réseléses technikával állítottak elő harangot.  A harangköpenyen eltérő méretű réseket vágtak, ezzel lehetett tetszés szerint szabályozni a hangmélységet. Szabadalmukat 1988-ban a brisbane-i világkiállításon is bemutatták. Ilyen technikával készült harangokon játszott Mandel Róbert 1987. január 3-án, az időkapszula elhelyezésekor.

A Hajdúszoboszlóról származó Oborzil Edit harangjait szülővárosára hagyta, ott állnak ma is a 2000 -ben épült Harangházban. Egy példányuk azonban a Ligetben van, remélhetőleg olyan helyre kerül majd, ahol jobban megbecsülik..

haranghaz.jpgOborzil Edit és Jenei Tibor harangjai Hajdúszoboszlón, ilyen van a Pecsa mellett is
(hajduszoboszlo.utisugo.hu)

 

A lenti videó 1987. január 3-án készült, megjelent a 15 éves a Petőfi Csarnok című kis példányszámú cd-n, 2000-ben. Szerkesztette Majkó Zsuzsa és Ligetfalvi György. A felvételen Galambos Róbert, a Pecsa akkori klubvezetője beszél.

 

Az írás, illetve annak részletei forrásmegjelölés nélkül nem közölhetők. Korabeli résztvevők, szemtanúk kommentjeinek viszont nagyon örülnék.

Majkó Zsuzsa

3 komment

2014.12.18. 21:08 liget

A kisgömböc esete a Városligettel - 2. rész

Címkék: Múzeumi negyed Ligetbudapest

Az írás első részében a ligetprojekt történetét vázoltuk fel, ebben a részben a projekt ellentmondásait, a nyitva hagyott kérdéseket vesszük számba.

 

Párhuzamos dialógusok, avagy hogy beszélnek el egymás mellett a felek

Miközben a projekt miniszteri biztosa Baán László rendre azzal érvel, hogy 3 éve folyamatos egyeztetésen van a Liget megújítása átépítése, szakmai szervezetek, civilek és magánemberek ennek az ellenkezőjét érzékelik. Tény, hogy a városligeti helyszínt a közvélemény, mint eldöntött tényt ismerte meg, és bár folyamatosan születtek alternatív helyszínjavaslatok, ezeket soha nem vették  figyelembe a döntéshozók. Olybá tűnik a múzeumi negyed megvalósításánál szinte már fontosabb a helyszín, a 200 éves közpark felbolygatása. Hogy miért, arról csak találgatni lehet: talán egy félresikerült történelmi narratíva vezetett ide - a millenniumi, egyébként ideiglenes kiállítás feletti nemzeti büszkeségérzet és dicső múlt iránti nosztalgia motiválta a nagy alkotás vágyát - , de valószínűbb, hogy valahol-valakik kapitális üzletet sejtettek a Városliget ma még áruba nem bocsátott területeinek bérbeadásában, a turisztikai attrakciókból szedett jövedelemben.

Mint már említettük nem sikerült nyugvópontra jutni a vitában az alul -vagy túlhasznált Városliget kérdésében sem. Az elhelyezési ötletpályázat egyetlen tájépítész szakértője tényként rögzíti, hogy túlhasznált a Városliget, Baánék állítják, hogy ellenkezőleg, alulhasznált. Az ellentmondás abból ered, hogy a tájépítészek a pihenőparkokra irányadó mutatószámokkal dolgoznak, Baánék már egy élménypark számaival.

10.jpgSokan vagyunk vagy kevesen?

A csökkenő vagy növekvő zöldfelületi arányt már annyian rágták, hogy részleteiben most nem térünk ki rá, holott ez az egyik legfontosabb pontja a projektnek. Az ellenzők a zöldet féltik, a projektiroda növekvő zöldfelületekről beszél. Az ördög megint a számok közé van elrejtve: jelenleg a liget zöldfelületét csökkentő tételként számolják be a területbe a lebetonozott volt felvonulási teret. Ha ebből valamennyit - vagy az egészet - befüvesítik, máris jelentősen nőtt a zöldfelület, ez pedig lehetővé teszi, hogy máshol akár nagy számban vágjanak ki fákat, mégsem borul fel a mutató. Hogy egy 100 éves fa biológiai aktivitása hogyan aránylik egy gyeptéglával burkolt sávhoz, azt mindenki döntse el maga. Nem feltételezvén, hogy a projekt gazdáinak kéjes örömöt okoz a fakivágás, azt azért mindenképpen meg kell jegyeznem: félő, hogy a mégoly jóindulatú szándékot sem sikerül majd valóra váltani, és sokkal több fa fog áldozatul esni az építkezésnek, mint amennyit terveznek. Ennek belátásához meg kellett volna hallgatni M Szilágyi Kinga docenst: a 80-100-150 éves fákra a térszint alatti építkezések, a talajvíz megbolygatása olyan veszélyt jelent, amelyet ezek a fák nem valószínű, hogy túlélnek.

Amiről kevesebb szó esik, pedig a projekt legfájóbb pontja: a 200 éves angol kert szétszabdalása. Mivel a tájépítészeti pályázatot majd csak jövőre írják ki, a történelmi kert gyakorlatilag alárendelődik a tervezett modern épületeknek. A tervezők majd a múzeumok előkertjeit, nem pedig egy önálló parkot lesznek kénytelenek megtervezni. A turisztikai funkciók valószínűleg tovább szabdalják a tájképi elemeket, félő, hogy az egészből a lényeg, a természetes táj élménye vész el. Bár a projektiroda nyilván ezt is cáfolni fogja, az már a helyszín kijelölésénél kiderült, nem tisztelik a történelmi kert minősítésre is joggal aspiráló Városligetet.

tulelok.jpgTalán túlélik

 

Lepusztult vagy sem a Városliget?

nemeu.jpgEz tényleg nem túl európai...

europa.jpg...na meg ez sem. De ki ad erre engedélyt? Csak nem a főváros?

Egészen más ligetkép él a területre csak alkalomszerűen érkező turistákban és a rendszeres ligethasználókban. Előbbiek főleg a Városliget északi területeit - Állatkert, Hősök tere, Széchenyi fürdő -  látogatják, utóbbiak a liget belsejét, a királydomb és napozórét környékét keresik fel. Míg az Állatkerti körúton kibírhatatlan a zsúfoltság és vele a kosz, a zaj és parkoló autók sokasága, a liget belsejében ősfákkal, tisztásokkal és csenddel találkoznak a látogatók.

szep.jpgŐk biztosan szépnek látják

Abban minden fél többé-kevésbé egyetért, hogy a Liget megérdemelne egy olyan rekonstrukciót, mely elsősorban a tájképi kert elemeit erősíti, illetve a használók komfortérzetét növeli. Rendszeres karbantartásra szorulnak a zöldfelületek, kéne több pad és illemhely, ki kéne tiltani az autókat a Ligetből. Rendbe kéne hozni a nyaktörő sétautakat, irtani kéne az özönnövényeket, intenzíven tisztítani kéne a tavat, fel kéne számolni a bodegákat, és le kéne bontani végre a volt BNV irodákat. Ehhez pedig pénzt kéne költeni a Ligetre, méghozzá a közvetlen megtérülés igénye nélkül. Ez a megtérülés ugyanis nem a kezelő bankszámláján, hanem a fővárosiak közérzetében, egészségi állapotában, kedélyében és elégedettségében jelentkezne. Ehhez azonban nincs szükség építkezésekre, és a rendszeres karbantartás a Ligetprojektre szánt összeg töredékéből megoldható lenne.

Egyáltalán ki kérte ezt?

szep2.jpgA többség a  természetélményért, az idős fákért, a csendért jár a Ligetbe

A LigetBudapest projektiroda felkérésére a Corvinus Egyetem Táj-és kertépítészeti tanszéke két lépcsős, nagyszabású kutatást végzett az aktív ligethasználók körében. A kutatás arra irányult, hogy feltérképezzék a Városligetet használók értékprioritásait és parkhasználati szokásait.  Ebből az derült ki, hogy a Ligetbe látogatók 62,8%-a a park természetszerű jellegét
48,2% -a a növényzet, idős fák,
29,1%-a a csend, nyugalom meglétét említette fő vonzerőnek.
21,7% tartja fontosnak az intézményeket (Szecska, Állatkert), 19,7% a park történelmi hangulatát, 18,3% a tavat.   A múzeumokat ugyanakkor csak 15%, a rendezvényeket mindössze 6% preferálta.

A felmérés eredménye alapjaiban kérdőjelezi meg a projekt ésszerűségét, talán ez az oka, hogy egészében soha nem publikálták.

punnyadas.jpgPunnyadás helyett irány a múzeum!

 

Miből?

Baán László még 2013 őszén is a projekt megvalósíthatóságának kulcsát az uniós források lehívásában látta. Az időközben 150 mrd -ra duzzadt költségvetésre azonban a jelek szerint az unió egyetlen fillért sem biztosít. Bár a miniszterek feladatul kapták, vizsgálják meg hogyan teremthető elő a projekt fedezete, erről mindezidáig semmit nem tudunk. A jövő évi költségvetésben nevesítve kevesebb mint 9 millió forint van betervezve, de Baán László szerint a 2015-ös igény - 19-20 mrd forint - egyedi kormánydöntésekkel rendelkezésre áll majd. Hogy hogyan tovább, arról jelenleg nyilvános diskurzus nem folyik. Nem tudni, hogy a 150 mrd-ot lenyeli -e a költségvetés vagy magántőkét is be akarnak vonni az építkezésbe, erősítve ezzel a projekt profittermelő kényszerét.

Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy Mozsár István (Városliget zrt) a vs-hu-nak adott interjúja szerint a Városligetet érintő közlekedési fejlesztéseket nem tartalmazza a Városliget zrt által kezelt büdzsé. Azokra tehát vagy a főváros áldoz vagy nem lesz lezárva a Kós Károly sétány és nem épül új földalatti megálló sem a Ligetben.

szep3.jpgA természetes táj érzete, a tájképi kert lényege - ez biztosan nem marad érintetlen

 

Ez itt a forma, de hol marad a tartalom?

A Városliget átalakítása körüli kommunikáció dübörög, a projekt tartalmi elemeit mindeközben homály fedi. A mai napig nincs nevesítve az a stáb, amely a projekten dolgozik.  Élő ember nem látta még a múzeumi - intézményi koncepciókat, holott a köz gyűjteményeiről beszélünk. Nem tudni mi fán terem a Magyar Zene Háza (eddig csak néhány mondatos bécsi Haus der Music utánérzés került napvilágra), nem tudni mit akarnak a Vajdahunyadvárával kezdeni - hogy valamit akarnak, azt senki nem cáfolta, és nem tudni maradhat-e a  cirkusz a Ligetben, vagy végleg kiszorul onnan. Nem világos, hogyan, mikor és miből akarják a múzeumi gyűjteményeket szakszerűen elköltöztetni, az új raktározási rendszerben elhelyezni, az új kiállításokat berendezni. Nem tudni ennek mekkora a költségvonzata és mennyi időt vesz igénybe. Nem tudni továbbá azt sem, hogy mi lesz az elköltöző múzeumoknak jelenleg otthont adó épületek sorsa - a Néprajzit kivéve, oda visszaköltözik a Kúria. Nem tudhatjuk meg azt sem, hogy egységes irányítás alá kerülnek-e a Ligetben új otthonra lelő múzeumok, vagy megőrizhetik függetlenségüket.

Szintén homály fedi a Városligetbe tervezett turisztikai attrakciókat, amelyek majd a több millió turistát, köztük a gyerekes családokat idevonzzák és az extraprofitot termelik, amely elengedhetetlen az elvárt megtérüléshez. Mindenesetre sok jóra a rendszeres parkhasználók nem számítanak. A ligetben már most is alig kiheverhető pusztításokat okoznak a rendszersen felbukkanó gasztrofesztiválok, ideiglenes bódévárosok vagy politikai nagyrendezvények. Félő, hogy a jelenleg még szabadon használható terület a vendéglátós, kereskedő, egyéb szolgáltató lobbik igényei vagy épp politikai nyomás hatására  zsugorodni fog.

szinpad.jpgA turisztikailag hasznosított Városliget 2014 őszén - gasztrofesztivál vidámparkkal, színpaddal, sörpaddal és kukával

 A Ligetbudapest projekt veszélyei

Az már most biztosan látszik, hogy a 2018-ra ígért átadás nem tartható, nem igazán érthető miért ragaszkodik ehhez a miniszteri biztos a kommunikációban olyan makacsul. Az épületeket persze fel lehet húzni erre a határidőre, de azokban komoly kiállításokat - az anyag költöztetését is figyelemebe véve - biztosan nem lehet berendezni a fennmaradó kb 1,5 szűk év alatt. Szakemberek szerint csak a Galériában lévő középkori anyag költöztetése több éves restaurátori előkészítő munkát igényelne, amelynek a személyi feltételei sem adottak a legtöbb múzeumban. (Emlékeztetnék pl, hogy az Építészeti Múzeumnak jelenleg 1 db aktív munkavállalója van - maga az igazgató)

Ugyanilyen veszélyforrást rejt a projekt költségvetése. Jelenleg erre 149 mrd forint áll - illetve nem áll - rendelkezésre, mindenesetre a kormány ennyinek adott zöld utat. Hogy  uniós források híján honnan teremtik elő a pénzt, nem látható egyelőre. A nyilvánosság nem tudhatja, mennyire részletesen kidolgozott a költségvetés, mindenesetre az építési költségeket sem látjuk pontosan, a múzeumok intézményi költségvetését pedig egyáltalán nem. Még az sem tudható, ez benne van-e a 149 mrd-ban, vagy pluszban kell majd ezzel a költségelemmel számolni. Az építkezés során olyan problémák merülhetnek fel, olyan előre nem várt kiadások generálódhatnak, amelyek a projekt költségvetését nagyon meg fogják emelni (Pl kevesen tudják, hogy a Közlekedési Múzeum ideiglenes, cölöpökre épült alapozását anno nem erősítették meg megfelelően, ezért az épület ma is süllyed. Erre az épületre szeretnének egy a kortársak szerint is bődületesen túlméretezett kupolát visszaépíteni). A szkeptikusok szerinti legvalószínűbb forgatókönyvek egyike sem megnyugtató: lehet, hogy projektelemek maradnak el, esetleg egy-két múzeum nem épül meg, a Kós Károly sétány lezárásából nem lesz semmi, vagy épp a park rendezésére nem marad elég pénz.

A közlekedési fejlesztéseket nem tartalmazza a projekt büdzséje, mint ahogy erősen kétséges a KPMG tanulmányában vázolt megtérülés is. Légből kapottnak tűnnek azok a számok, amelyek pusztán egy intézmény helyváltoztatása miatt 600 %-os látogatószám emelkedést prognosztizálnak. Ha pedig a Liget nem képes a várt bevételeket megtermelni könnyen válhat egy közpénznyelő feneketlen zsákká vagy a területet lerabolni szándékozó ügyeskedők prédájává.

Városképi szempontból is nehezen emészthető a projekt.  Elgondolta-e már valaki, mit fog látni mondjuk a Nemzeti Galéria elé érkező látogató? Egy minden bizonnyal modern épületet 40 méteres építészeti jellel, balra fordulva a Közlekedési Múzeum neoreneszánsz épületét egy barokk kupolával, kicsit előre egy diadalívet a Stefánián, majd egy modern épületsort a Dózsa György út mentén, megszakítva a Csete_Makovecz-féle Regnum Marianum emlékhellyel, majd a Hősök tere klasszicizáló épületei után az Állatkert szürreális biodómja zárja a sort. Szabadtéri építészeti múzeumnak elmegy, de a Városligetnek biztos nem fog jót tenni ez az új imidzs.

08.jpgIparcsarnok korzóval, szökőkúttal - na ez biztosan nem lesz

Van még egy eddig nem tárgyalt veszélye is a projektnek. A  hamis történelmi narratíva- 70 éve pusztul a Liget -  tömegekben ébresztett nosztalgiát a Klösz fotókról ismert liget-kép iránt. Internetes fórumokat, több ezres létszámú facebook csoportok hozzászólásait tanulmányozva jól látszik, hogy az emberek  - talán a Várkert bazár felújításán felbuzdulva - századfordulós ligetet követelnek Iparcsarnokkal, Királypavilonnal, Kolegerszky kioszkkal és Angol parkkal. A historizmuson túllépni nem bíró hazai közízlés nehezen barátkozik a modern épületekkel, és nehezen emészti meg, hogy a millenniumi kiállítás csinos pavilonjait visszakívánni anakronizmus. Nekik mindenképpen csalódás lesz az új Városliget. Kérdés, akkor kinek is építjük ezt az egészet?

8 komment