Városliget

Felhasználás, jogok

Creative Commons Licenc

Címkék

1797 (1) 1869 (1) 1896 (2) 1945 (1) 1951 (1) 2.világháború (1) 23-s villamos (1) Állatkert (2) amfiteátrum (1) angol kert (1) Angol Park (1) Aréna út (2) Barlangvasút (1) Barokaldi (1) Batthyány (1) Boráros (1) Budapest (2) Budapest Színház (1) bűnügy (1) céllövölde (1) Dózsa György út (1) Dróthíd (1) ejtőernyő (1) elefánt (1) Eötvös József (1) építészeti tervpályázat (1) Ezredéves Kiállítás (1) Faírtás (1) fakivágás (1) fasor (1) Feld Mátyás (1) Feld Zsigmond (1) Felvonulási tér (1) Ferenc József (1) Feszty (1) földalatti (1) Francsek Imre (1) Garnerin (1) Gizella tér (1) gyorsfénykép (1) hadikórház (1) harangláb (1) Hattyú-sziget (1) Helfgott (1) Hofhauser Antal (1) hullámvasút (1) huszadik század (1) I. Világháború (1) Időkapszula (1) Jókai (1) József nádor (1) Király utca (1) korcsolya (1) körhinta (1) Körkép (1) kötöttpályás közlekedés (1) Kresz Géza (1) Kronberger Lili (1) Lechner Ödön (1) légitámadás (1) LigetBudapest (1) Ligetbudapest (1) Liget Budapest (1) Liliom (1) majorság (1) Mária Terézia (1) mesecsónak (1) Mezőgazdasági Múzeum (1) Mikus Sándor (1) millennium (2) Molnár Ferenc (1) Műcsarnok (1) Múzeumi negyed (2) Múzeumi Negyed (1) Nebbien (1) Oborzil-Jenei (1) Ökördűlő (1) ostrom (2) panorámakép (1) parkosítás (1) pavilon (1) Pesti Korcsolyázó Egylet (1) Petőfi Csarnok (1) rondó (1) Siemens (1) Stefánia (1) Stokvájdli (1) Sugárút (1) Szépművészeti Múzeum (1) Sziám (1) színház (1) szobor (1) Sztálin-szobor (1) tájképi kert (2) teve (1) történelem (1) Úttörőpalota (1) Vajdahunyadvár (1) varieté (1) Városerdő (1) Városliget (6) Városligeti Aréna (1) Városligeti jégpálya (1) Városligeti Színkör (2) Vidámpark (1) Vízhordó fiú (1) víziló (1) Vojtek Ödön (1) Vurstli (2) Witsch Rudolf (1) Wünsch Róbert (1) Címkefelhő

Szerzők

Mesék a pesti Városligetből

2013.02.22. 21:46 liget

Egy nemzetközi tervpályázat - Pest, 1813

Címkék: amfiteátrum tájképi kert angol kert majorság Dróthíd Nebbien rondó Hattyú-sziget

A ligeti hírek manapság egy hamarosan kiírandó nemzetközi tervpályázatról szólnak, mely Múzeumi Negyedet varázsol az évszázados fák alá. Méghozzá arra a területre, mely szintén egy tervpályázaton -  éppen 200 évvel ezelőtt -  született meg egy tervező asztalán.

József nádor, aki Firenzében és Bécsben nevelkedett, 1795 őszén érkezett a császár felhatalmazásával Budára. Ha ablakából kitekintett a Duna túlpartján egy szegényes kisváros képét látta. Épületfa-kereskedőket végig a homokos parton, halászcsónakokat a folyamon, a városi szemétlerakót,  cserzővargákat, vászonfestőket, mészárszéket, és főleg egy végeérhetetlen homoksivatagot a távolban. Ez volt Pest Jókai leírása szerint akkoriban. A fejlesztések szűk területre lokalizálódtak – a mai Lipótvárosra - , a városi tanács tagjai nem jutottak dűlőre egymással – virágzott a korrupció és a szűklátókörűség, az egyéni haszon mindenekfelett-valósága.

A nádor már 1801-ben javasolta a császárnak, hogy Pest fejlesztésére egy független testületet hozzanak létre, de a hírhedten kacskaringós bécsi bürokráciánál csak 1808-ban kapott zöld utat a folyamodvány. A Szépítő Bizottmány első ülését 1808 októberében tartotta meg, legfontosabb vállalása Pest nagyvárosi jellegének kialakítása volt.

Ami a Városligetet illeti, nem szerepelt az első tíz legfontosabb fejlesztési cél között. Hogy mégis lendületet kapott a kiépülése, az nem másnak volt köszönhető, mint a nádor européer gondolkodásának és a sokak által megírt hírhedt „rákosi pornak”.  A Terézváros határától Kőbányáig húzódó futóhomokos területről a szél időről időre hatalmas mennyiségben vitte a port a belső városrészek felé. A nádor jól érzékelte, hogy ennek a problémának az egyetlen megoldása a homok megkötése, azaz a Városerdő területének intenzív beültetése. József nádor emellett azt is felismerte, hogy egy európai nagyváros nélkülözhetetlen része egy, a város minden polgára számára kellemes és hasznos üdülő és mulatóhely megléte.

A park kialakítására és a  népkert koncepciójának megalkotására 1813-ban pályázatot hirdetett a Bizottmány. A pályadíjul megajánlott 200 aranyforintot egy bizonyos Heinrich Christian Nebbien nevű, önmagát gazdasági tanácsadónak nevező pályázó nyerte.

betlerblog.jpgA betléri kastély parkja, Nebbien egyik munkája

 

 

A szabó fia mert nagyot álmodni

Nebbienről jó ideig alig tudott valamit a közvélemény. Thaly Liget-monográfiájában franciának titulálja, elterjedt a belga és dán eredet is, míg nem egy müncheni kutató, Dorothe Nehring a 70-es években fel nem tárta hősünk családi hátterét. Ebből megtudhatjuk, hogy Nebbien egy lübecki szabó fia volt, se nem kertész, se nem építész, ahogy a szakirodalom nevezi, autodidakta módon tanulta mindazt, amit a pályázatába beleírt, és amit a gyakorlatban megvalósított. Európai tanulmányutak után 1806-ban bukkant fel Magyarországon. Ő tervezte a Brunszvik família martonvásári és alsó-korompai kastélyainak parkját, de dolgozott Betléren az Andrássy birtokon is.

 

martonvasar.jpgMartonvásár, a Brunszvik kastély parkja

 Nebbien Városliget –pályázata eredeti kézírásos formában, térképmellékletekkel fennmaradt. A terv grandiózus és szakszerű, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy 3 évig dolgozott rajta. A beadás dátuma a szerző kézírásával szerepel a pályaművön: 1816. október hava.

Nebbien művének mai szemmel is maradandó alkotása a felmérési térkép, és az ahhoz csatolt részletes talajvizsgálatokról és éghajlatelemzésről szóló írásos, kifejtő rész.

A felmérési térkép

nebbien_felm.jpg

A felmérési térkép tulajdonképpen azt az állapotot rögzíti, ami Witsch mocsár lecsapolási munkálatai után kialakult. Nebbien a területet a talajtani vizsgálatok alapján négy részre osztja:

1. a mocsár, melynek helyén szabálytalan partvonalú, természetes hatást keltő tavat tervez
2. egy részét a tó, fennmaradó részét pázsit foglalja majd el
3. A Liget mélyebben fekvő része, ide vízgyűjtő tavat tervez
4. a területen egy szabálytalanul kanyargó patakot tervez
5. a még Batthyány által telepített szabályos fasor, melyet Nebbien - az angol kertek híve - szívből utált, ezért eltüntetni jelölte

A tervezett Liget

nebbien_terv.jpg

1. A 25 holdnyi tó, benne a két szigettel. A kisebbikre, melyen ma a Vajdahunyadvár áll, egy, a nemzet nagyságát reprezentáló szoborkertet tervezett, a nagyobbra pedig egy vendéglőt majorsággal.
2. A rondó, a Liget bejárata, egy 80 méter sugarú kör, két sorban platánokkal és nyárfákkal körbeültetve.
3. Díszes főkapu
4. A vízgyűjtő tó
5. A mesterséges patak
6. A nagyobb szigetre vezető híd
7. Amfiteátrum sportviadalok, katonai parádék helyszíne

Nebbien XIX. század eleji tervében egy klasszikus tájképi kertre ismerhetünk. A barokk kimódoltság után a természetközeliség, a háborítatlan idill megteremtése vonzotta a kerttervezőket. Nem tűrték a szabályos, geometrikus formákat, a léniával rajzolt fasorokat. A fákat, cserjéket nagy csoportokban tervezte ültetni, köztük váltakozva napos és árnyas pihenőhelyekkel, vendéglővel, szökőkúttal, széles, de nem egyenes vonalvezetésű sétautakkal.

 

rondo_fokapu.jpgA rondóra vezető díszes főkapu

 

nebbien_major.jpgA nagyobb szigetre tervezett majorság karámmal, színnel

 

 

A tervező a megvalósítás pontos költségvetését is csatolta a pályázathoz, horribilis összegre rúgott,, mintegy 690 ezer forintot emésztett volna fel. Nebbien az összeg egy részét közadakozásból gondolta előteremteni, és amellett, hogy saját pályadíját is felajánlotta, kifejezetten buzdította a korabeli arisztokráciát az adakozásra.

A győztes tervet azonban már a megvalósítás megkezdése előtt megnyírbálták. A Szépítő Bizottmány számos elemét elvetni javasolta, így pl a főbejárati colonnade-ot és az amfiteátrumot húzták ki először a kiviteli tervekből. Létrehoztak egy pénzalapot, melybe a fasor melletti telkek parcellázásakor befolyt összeg mellett az adományok is bekerültek. A magyar főurak azonban nem voltak túl bőkezűek, összesen 27-en adakoztak 17 400 ft összegben, a pesti polgárok pedig 27 000 Ft-ot dobtak össze.

A tervből -  egyértelműen a financiális gondok miatt - nem valósult meg minden, mégis a Városliget ekkor nyerte el két évszázada meglévő arcát. 

Ami megvalósult:
a rondó platánsora, mely megcsonkítva ma is megvan, itt jól látszik
a nagy szigeten a majorság, bár egyszerűbb kivitelben, de megépült,
a városi faiskola - mely a mai Állatkert helyén állt - ,
egy vas tartószerkezetű kis híd a kisebb szigetre,
a vízgyűjtő tó, mely a keresztségben a festői Hattyú- tó nevet kapta, kis szigetén egy cukrászdával és rózsabokrokkal - 1896-ban temették be végleg.

 

antonfrigyes.jpgA Dróthíd a kisebbik szigetre vezetett, Anton Frigyes bécsi szitásmester készítette 1826-ban, 1875-ig állt

 

Heinrich Christian Nebbien nevét az utókor - a szakembereken kívül - gyakorlatilag elfelejtette. Noha terve kétségkívül financiálisan túlméretezettre sikerült, mégis ebben határozta meg a Városliget ma is meglévő angolkert - tájképi kert - jellegét. Az évszázadok, a koncepciótlan várospolitikai ötletelés nyomot hagytak a területen. Hol a nemzeti önazonosság kulisszáiul szolgált - a két nagy kiállítás ideje alatt - , hol a politikai ideológia szolgálatában hasítottak ki belőle egy darabot, hol a tömegszórakoztatás foglalt benne mind nagyobb teret, de alapvetően mégis csak a városlakók köz- és pihenőparkja maradt a mai napig.

Szólj hozzá!

2013.02.17. 12:52 liget

200 éves a Városliget

Címkék: fasor Mária Terézia Király utca József nádor Boráros Batthyány Városerdő Ökördűlő Stokvájdli Witsch Rudolf

A fenti mondattal, gyanítom, gyakran fogunk találkozni idén, ugyanis a Főváros úgy döntött, megünnepli végre szeretett közparkunk bicentenáriumát. A témában járatosaknak gyanús lehet az évszám, ugyanis Thaly Tibor 1958-ban megjelent kitűnő Liget-monográfiája is 200 évesnek mondja a parkot a  megjelenés évében.  Akkor most mi az igazság, hány éves is a Városliget?

A kérdésre nem lehet egyértelműen válaszolni, hiszen a Városliget nem egyszeri, tudatos fejlesztés eredményeképp létrejött zöldmezős beruházás. Részint spontán, a városlakók igénye szülte, részint több hullámban megvalósult, tervszerű fejlesztés eredménye. A Főkert munkatársai mégis jó nyomon jártak, mikor a 2013-s dátumot választották évfordulóul: 1813-ban hirdette meg ugyanis a Szépítő Bizottmány József nádor javaslatára azt a pályázatot, melynek célja a Városerdő közparkká és igazi népszórakoztató központtá alakítása volt. Ebben a bejegyzésben az előzményekről fogok írni.

Ökördűlőből stokvájdli

A Rákos patak vízgyűjtő területén fekvő több mint 100 hektáros futóhomokkal körülzárt mocsár még a 18. század közepén is elhagyott, rendezetlen terület volt. Birtokviszonyai tisztázatlanok voltak, állandó pereskedések kereszttüzében állt. És míg a perek zajlottak az élelmes, pesti városfalakon kívülre szorult marhatartók legelőként hasznosították a mocsarat övező gazdátlan zsombékost.

Mária Terézia 1769 –s, fásítást szorgalmazó ún. erdőrendelete megindított ugyan némi akác és fűztelepítést az akkoriban Ökördűlőként emlegetett  területen, de a pesti elöljáróság kiváló tehetséggel szabotálta a végrehajtást. A lakosság pedig szabad prédaként tekintett rá: ha fa kellett az építkezéskehez, kivágta az ültetvényeket,  ha tőzegre volt szüksége kitermelte a földet. Tartott ez az áldatlan állapot a század végéig, mikor is Batthyány hercegprímás – valószínűleg Boráros János városbíró kapacitálására -  bérbe vette  a birtokon belülre került Pesttől a területet, és tervszerű fejlesztésbe fogott.

Az első hazai ppp beruházás

A nagy vagyonnal rendelkező főpap vállalta a terület rendezését, növényesítését, cserébe bormérési, vendéglő és fogadó-építési és üzemeltetési jogot szerzett a lassan ligetesedő Városerdőcskében.  A kontraktus úgy szólt, hogy 24 év múltán a város majd napi áron átveszi a gazdasági épületeket, a park pedig térítésmenetesen kerül  Pest tulajdonába. A Király utca meghosszabbításaként a Ligetbe vezető fasor kiépítése is a szerződés tárgyát képezte: ez úgy rendelkezett, hogy a facsemetéket a hercegprímás  szállítja, az ültetést és az utat övező telkek parcellázását a város végzi.  

Az 1799. év nyarán hozzá is láttak a munkálatokhoz: Batthyány úgy gondolta először a terület közepén fekvő, nagy kiterjedésű mocsárral kéne kezdeni valamit, ezért megbízta Witsch Rudolfot, a bánáti határőrezred földmérőjét, a munkálatok megtervezésével.  A mocsár lecsapolásához Witsch egy ún. kialakító csatornát ásatott, melynek két ága a majdani tó határait jelölte ki. A kiásott földből  feltöltötték a csatornán belüli területet, így  tulajdonképpen két– egy nagyobb és egy kisebb – szigetet hoztak létre. Hozzáfogtak még egy platánsor telepítéséhez, mely a Városerdő délnyugati csücskétől vezetett a  mai  Városligeti fasorral szemben elterülő  térséghez – itt állt ugyanis a város tulajdonát képező borozó-vendéglő. Az ígéretes kezdés után azonban a munkálatok a főpap még az év őszén bekövetkezett halála miatt évekre leálltak. A Batthyány örökösök kevés érdeklődést mutattak a nemes cél iránt, inkább a jól jövedelmező bérbeadást választották. Így míg Pest perelt a szerződéses kötelezettség miatt, a Városerdőt megint birtokba vették a legelésző marhák.

witsch_utanuj.jpgA térkép közvetlenül a Witsch-féle területrendezés után készült

varosliget1810x copy.jpgKb 10 évvel későbbi térképszelvény, 1810 körüli állapotokat mutat. A mai Városligeti fasor telepítése már megkezdődött, a terület 2 oldalán álló szőlőskertek parcellázásával együtt

 

Benépesül a Stokvájdli

A fent említett vendéglőnek kulcsszerepe volt a Városliget kialakulásában.  Boráros János polgármester indítványára építette a város  1795-ben, majd bérlők üzemeltették egészen 1906-ig.  A felállítandó Washington szobor környékének rendezése során dózerolták el  az akkora már gyalázatosan lepusztult állapotba került épületet.

A vendéglő körül a XIX. század tízes éveire spontán alakult ki a Városerdő kicsiny központi tere. A rohamosan népesedő és iparosodó Terézváros főleg német ajkú lakossága hétvégén ugyanis szívesen rándult ki a kicsi erdőbe, amit ők Stadtwäldchennek neveztek (ebből született aztán a németet kerékbe törő magyar ajkakon a Stockvájdli név, mely még a század második felére is  a Ligeten ragadt). A belsőbb városrészekből a Ligetet a Király utcán át érhették el legkönnyebben, így értelemszerűen annak tengelyében indult meg először a fejlődés.

terkep048 copy.jpg1820-s állapot. 1. kialakító csatorna, 2. vendéglő, 3. mocsár, 4. fasor. A kerek, platánokkal övezett térség a rondó, a Városerdő főtere. Itt települtek le az első mutatványosok.

Az első vendéglőt mintegy tíz év múlva újabb borozó követte, ezzel egy időben pedig megjelentek a területen a belvárosból kipaterolt mutatványosok, talján kard-és tűznyelők, balkáni erőművészek, kötéltáncosok és vásári képmutogatók. A fogaton érkezőknek istállót is húztak fel a téren, majd két körhinta is odatelepült, 1802-ben pedig lóversenyt szerveztek a területen.  Mindeközben a Liget belső , használaton kívüli részein továbbra is a belvíz, az elvadult bozótos és a mindent körülzáró futóhomok volt az úr. A fejlesztési elképzelések a törvényhatóság permanens marakodásán, az anyagi kicsinyességen és az egymást keresztező érdekkörök belharcain sorra elbuktak. Ezt az állapotot elégelte meg a széles látókörű Habsburg, Mária Terézia unokája, József nádor, aki gyakorlatilag a pesti tanács kikerülésére hozta létre a Szépítő Bizottmányt és hirdette meg Pest valódi európai nagyvárossá fejlesztését. Legfontosabb programpontjai között szerepelt a Városerdő népkertté alakítása, melyre 1813-ban tervpályázatot hirdettek. Erről fogok írni a következő részben.

vendeglo.jpgRudolf Alt 1840 körüli rajza a vendéglő környékéről. Háttérben már látszik a tó, balra a vendéglő épülete a fák között

2 komment

2012.11.29. 16:13 liget

A világot jelentő deszka(bódé) – a Városligeti Színkör

Címkék: színház varieté Városliget Aréna út Városligeti Színkör Városligeti Aréna Feld Mátyás Budapest Színház Feld Zsigmond

Krúdy szerint  a Városligeti Színkör első épülete nem volt több egy deszkákból ácsolt bódénál, amit tulajdonosa Feld Zsigmond se szeretett színháznak nevezni, ezért inkább  színkörnek hívta. A korabeli fényképek tanúsága szerint Krúdy kicsit igazságtalan. A nevezett műintézet csinos, favázas épület volt a mai Ajtósi Dürer sor Dózsa György út sarkán, ahonnan nyári estéken kihallatszottak a szívmelengető operett-melódiák. De ki volt valójában Feld Zsigmond, akinek a valódi nevére kevesen emlékeztek, a Lizsé-beli keresztségben ugyanis a hozzá nagyon is illő Feld Tata nevet kapta.

szinkor.jpgA Városligeti Színkör favázas épülete

1849 –ben született Pozsonyban németajkú családban. Szülei kereskedőnek szánták, ám ő titokban a bécsi színiakadémiára iratkozott, ahol Schratt Katalin (Ferenc József kedvese) növendéktársa volt. Vizsgái után  a Josephstädter Theater tagjaként többször járt vendégjátékon Budapesten, mígnem 1876-ban végleg itt ragadt: beleszeretett ugyanis Plesch Mátyás gyáros Katalin leányába. A szülők által finoman szólva nem kívánt házasság előtt nem kisebb patrónus, mint Jókai Mór egyengette az utat. A fiatalok egybekeltek hát, és Zsigmond kinézte magának a ligeti bodegát. Mivel ő maga egy szót sem beszélt magyarul, no meg a magyar közönség se kényeztette még akkoriban jelenlétével a színi direktorokat, kézenfekvő volt, hogy német nyelven játszó színházat nyit az árnyas fák alatt. A gót betűs plakátokra az Arena im Stadtwäldchen (Aréna a Városerdőcskében) felirat került, a repertoár pedig olyan klasszikusnak egyáltalán nem mondható darabokból állt, mint a der Dorflump (kb Falurossza) vagy az Abracadabra című „fantasztikusan komikus mesevarázslat”.  Gondolhatnánk ezek után, hogy Feld afféle gyenge ripacs volt, de ez egyáltalán nem igaz: szubvenció híján a közönség ízlése szabta ilyenre a magánvállalkozásban üzemeltetett színház műsorát. 10 évadot élt meg a pestiek által csak német Arénának hívott színkör, mikor Feld   eldöntötte, vált: egy merész húzással   1889 –ben színházát magyar nyelven játszó hellyé alakította, és többé nem engedett német szót a színpadra.

arena_stadtwald.jpgNémet nyelvű előadás hirdetése a hőskorból

A nyitóelőadás – Rákosi Jenő Este az erdőben című darabja  - Jókai Mór külön erre az alkalomra írott prológjával kezdődött, a darabban a főszerepet Blaha Lujza játszotta. Feld eltökélt volt, hogy értő nézőt farag a terézvárosi közönségből, így aztán bemutatta az Othellót, a Lear királyt, Ibsen Nóráját, a Hedda Gablert és a Bánk bánt.  Rendszeres vendégművész volt Feldnél Küry Klára az ünnepelt primadonna vagy Újházi Ede (a tyúkhúsleveses), aki akkor a Nemzeti társulatát erősítette. A kritikai sajtó szimpátiáját azután nyerte el, hogy felléptette Eleonore Dusét, a kor ünnepelt olasz tragikáját a Kaméliás hölgy címszerepében.

Persze a nemzeti buzgalom mellett üzleti megérzés is vezette a direktort – magyar nyelven játszó színháza számára már könnyebb volt támogatást kieszközölni a várostól, és élt is vele Feld Tata gyakran. Az önkormányzati irományokat tanulmányozva lépten-nyomon belebotlunk a színkör szubvencióért esdeklő folyamodványaiba.  Végül is mindegy mi motiválta az igazgatót, az általa elért eredmény tisztesnek mondható, tömegeket tett ugyanis rendszeres színházlátogatóvá a századeleji Pesten. Emellett a színház táblás házakkal ment, egyre több sztárt szerződtetett, a kispolgári közönség imádta, a sajtó respektálta, a politika hálás volt neki.

feld_szerep.jpgFeld Zsigmond a színpadon

A Feld dinasztiát egyébként is szerette a sajtó: a családfő sajátosan joviális, kedvesen zsörtölődő, a magyar nyelvet bájosan kerékbetörő alakja kedvenc célpontja volt a bulvár és színházi lapoknak. Nemkülönben fia, az örökös pénzzavarral küzdő, nagy nőfaló hírében álló, bohém Mátyás,  - mindenki Matyija - aki futószalagon szállította a bohózatokat apja színházának.

1908-ban aztán nagy esemény történt, Feld Tata egy évre bezárta a huzatos színkört, hogy helyére egy impozáns, egész évben játszó, valódi kőszínházat építsen. Nem tudni, hogyan beszélt lyukat a két neves építész, Vágó József és László hasába, de tény, az építkezést ők hitelezték a direktornak. (A Vágó fivérek tervezték többek között az Erzsébet téren valaha állt Nemzeti Szalont, és a ma is álló Schiffer villát a Munkácsy utcában). A korban megszokott tempó szerint egy év alatt kész lett az új épület, melyről dícsérő szavakkal írt a szaksajtó. Az előteret és a színházterem mennyezetét Kernstock freskói díszítették, a nézőtéri székek selyemplüss borítást kaptak, az első emeleti csarnok üvegablakaiból pedig gyönyörű kilátás nyílt a Ligetre. A színpadtechnika is korszerű volt: zsinórpadlás, több süllyesztő, a legmodernebb lámpák szolgálták az illúziót.

szinkor2.jpgA Vágó fivérek által tervezett új épület

A megújhodás új névvel is járt, Feld 1912-ben Budapest Színházzá keresztelte át intézményét, melynek emelkedése még 1919-ig tartott. A kommün aztán kollektivizált, és a direktornak jegyszedő állást ajánlottak a saját színházában. A rémálom tovatűntével valahogy semmi nem lett már olyan, mint régen. A közönség egyre vásáribb mókákon volt csak hajlandó nevetni, Feldék Matyija pedig lázasan szolgálta a közízlést: írt mindent – operettet, vaskos bohózatot, revüt, varietét, kabarét. 1926-ban a szeretett hitves halála után a Tata átadta az igazgatást fiának. Ekkor a komoly darabok teljesen eltűntek a kínálatból, helyettük azonban még sikerült olyan sztárokat szerződtetni egy-egy szerepre mint Kabos Gyula, Csortos Gyula, Somogyi Nusi vagy a fiatal Salamon Béla. 

Feld Zsigmond matuzsálemi korban, 90 évesen halt meg, színháza egy kevéssel túlélte. 1935-ben a  zsidó származása miatt egyre kilátástalanabb helyzetbe kerülő Mátyás az igazgatást átadta volt titkárának, Erdélyi Mihálynak, akit mint "Horthy katonáját" (tengerész volt a háborúban) a 45 utáni színháztörténet egyszerűen kisatírozott a lexikonokból. A háború után rövid ideig kisebb társulatok szerezték meg az épületet, majd 1951-ben végleg megpecsételődött a sorsa: a Sztálin szobor építésekor a Dózsa György utat kiszélesítették, és vele a Városligeti Színkör is az enyészeté lett.

szinkor_plakat.jpg

Szólj hozzá!

2012.10.30. 21:14 liget

A jég hátán - a Korcsolyázó Egylet első 30 éve

Címkék: korcsolya 1869 Eötvös József Városligeti jégpálya Francsek Imre Hofhauser Antal Kresz Géza Lechner Ödön Pesti Korcsolyázó Egylet Stefánia Kronberger Lili

Ennek az egészséges és népszerű sportnak  - a korcsolyázásnak - a hazai elterjesztése nem ment éppen zökkenők nélkül a monarchia második fővárosában. Tanúja ennek a polgári családba született Kresz Géza, az Önkéntes Mentőegyesület későbbi megalapítója, aki az 1860-s évek közepén hiába igyekezett kedvteléséhez követőket találni. Napilapokban adott fel hirdetéseket, hogy egyleti tagokat toborozzon a császárvárosban már kedvelt szórakozáshoz, de senki nem jelentkezett. Így a fiatal orvostanhallgató nyakába vette a várost, hogy személyesen győzze meg a reménybeli csatlakozókat. Zsebében ott lapult a Bécsből frissen importált korcsolya egyleti alapszabályzat, melyet maga ültetett át  hazai viszonyokra. Végül 1869. december 2-án, a hajdani Steingassner kávéházban 15 "előítélet nélküli" taggal megalakult a Pesti Korcsolyázó Egylet. A valódi nehézségek azonban csak ezután következtek.

kresz.jpgKresz Géza

Először is gondoskodni kellett egy állandó pályáról. A belvárosból társaskocsival könnyen elérhető városligeti tó jó választásnak ígérkezett, azonban azt azidő szerint a szegényebb rétegek gyerekei használták póriasabb mulatságokra, távol tartva ezzel az arisztokrácia leánygyermekeit. Kreszék a kiváló politikai kapcsolatokkal bíró Thaisz Elek pesti főkapitány segítségét kérték, aki a polgármesternél kieszközölte, hogy a frissen alakult egyesület a tóból egy részt lekeríthessen a tagok számára. Miután az osztálykülönbségeket ilyen kevéssé demokratikus módon elfedték, még meg kellett győzni a lányos szülőket a téli sportok haszna felől. Az 1860-s években ugyanis a korcsolyázást a felsőbb körök a hölgyek számára illetlen foglalatosságnak tartották, az orvosok pedig kifejezetten ellenjavalltnak gondolták. Nem kisebb név, mint a liberális beállítottságú báró Eötvös József sietett az ifjak segítségére, aki az ellenérveket badarságnak minősítve engedélyt adott lányainak a friss levegőn végzett, egészséges testgyakorlás elsajátítására.

korcsolya4.jpgTéli örömök a tavon, háttérben az első melegedő

A húzódozó arisztokráciának a végső lökést Rudolf trónörökös látogatása adta az 1870-s szezonnyitón.  Ezután az arisztokrácia tódulni kezdett az addig télen kihasználatlan Városligetbe. A népszerűsítésben Kresz mellett - aki még korcsolyakiállítást is szervezett a Kristóf téren - a magas rangú feleségek jártak elöl. Rendszeresen szerveztek bécsi-virslis és teás uzsonnákat a jégen, Andrássy Manóné pedig egy kintornát adott kölcsönbe az Egyletnek, melyet maguk a fiatal urak tekertek felváltva. A körülmények még meglehetősen spártaiak voltak: az ifjú hölgyeket kísérő szülők  pokrócba bugyolálva, lábuknál agyagedénybe rejtett faszénparázs mellett dacoltak a fagyhalállal. Az első melegedő helyiséget a tó Állatkert felőli oldalán maguk Kreszék húzták fel, ez egy egyszerű deszkabódé volt, melyet közösen használtak a nyári idény halászati jogát birtokló bérlővel.  Hamarosan azonban a bódé leégett, de az általa nyújtott szerény komfort már amúgy sem  elégítette volna ki a magasabb körökből érkező vendégeket. Ezért állandó, szép kivitelű pavilonépület felhúzásában gondolkodtak. A tervpályázatot nem kisebb név, mint Lechner Ödön nyerte, aki gyönyörű, keleties hangulatú csarnokot álmodott a tó Stefánia felőli oldalára. Az egyemeletes épület mindkét oldalához nyitott folyosóval egy-egy kisebb, nyolcszögletű pavilon csatlakozott. Az egyikben büfé, a másikban melegedőhelyiség kapott helyet. Az épület tó felől nyitott, fából készült tetőrészén helyezték el a zenekart. A földszinten volt a korcsolya-csatoló, felette pedig a nagyterem, ahol a garde-dame-ok ( a fiatal leányok jó hírére és erkölcsire vigyázó idősebb nőrokon) élvezhették a pazar kilátást.

korcsolya_csarnok.jpgA Lechner  - féle pavilon a tó felőli nézetben

1879-re a respektusban és anyagiakban is megerősödött Egyesület már állandó világítás kiépítésére is tudott költeni, azonban a társasági élet kedvelt színterének számító ligeti jégpálya mindennél erősebben függött az időjárás szeszélyétől. Ha a tél enyhe volt, a tó csak január közepén, végén fagyott be, fájdalmasan rövidre szabva ezzel a korcsolya-szezont. Ezért folyamodvánnyal éltek a törvényhatósághoz, hogy egy kisebb, mesterséges jégpályát alakíthassanak ki a Stefánián, feljebb, a mai Olof Palme házzal szemközt. Így történt, hogy a Ligetben két jégpálya is volt az 1880-s években, egy a tavon, az enyhe telekre pedig egy locsolt, kisegítő pálya a fenti helyszínen. Az ott felhúzott pavilon Hofhauser Antal tervei szerint készült 1887-ben, és 1902-ig szolgálta a pesti lakosokat.

000527.jpgA Hofhauser-féle csarnok az ideiglenes pályánál, a Stefánián

A 19. század vége felé a pesti korcsolyaéletnek nem a sport, hanem a társasági életben betöltött szerepe volt az elsődleges. Tulajdonképpen a báli szezon alig két hónapját sikerült így optimális esetben négy-öt hónapra nyújtani, ami a férjkeresés fázisában lévő fiatal arisztokrata lányok esélyeit is megduplázta. Valószínűleg ennek a vendégkörnek az igényei indokolták a tóparti pavilon 1893-s lebontását, és egy állandó, impozáns korcsolya-csarnok felépítését. Ennek terveit  a Közmunkatanács fiatal mérnöke, Francsek Imre alkotta, és még ugyanazon év decemberében fel is avatták az új, neobarokk jégcsarnokot A 115 méter hosszú épület tó felőli oldalán helyezték el a korcsolyázók számára épített helyiségeket, a Stefánia felőli oldalon pedig az irodák kaptak helyet. Az épület előtt fakockákkal burkolt elegáns sétányt alakítottak ki, az alagsorban volt a korcsolya-csatoló a ruhatár és az öltözők. A pályát 12 ívlámpa világította meg, az egész beruházás 110 ezer forintba került, melyet teljes egészében az Egylet állt.

francsek_klap.jpgA Francsek-féle csarnok

korcsolyazok002.jpg

Elegáns hölgyek a pályán

 1897-ben az Egylet megszerezte a kizárólagos korcsolyázási jogot a tavon, a Főváros azonban kikötötte, hogy "köteles egy részt a  kevésbé vagyonos néposztály által szükségelt korcsolyapálya céljára felhasználni." Talán nem is gondolták a városatyák, hogy mekkora lökést adtak ezzel - ha máshol még nem is, a jégpályán - a lassan induló demokratizálódási folyamatnak, a Vasárnapi Újság mindenesetre lelkes kommentárban üdvözölte a döntést: „Talán ez az egyedüli hely a fővárosban, hol a demokráciát leginkább megvalósulva látjuk. Nem kérdezik itt egymás címét, vegyest képeznek kört a legkülönbözőbb osztályok, és udvarias engedékenységgel nyit tért egyik a másiknak."

jeggyalu.jpgDolgozik a jéggyalu

jegfrancsek.jpg

Tömeg egy téli napon

A huszadik század elejére a pálya mindenki számára nyitva állt, így lassan a jégsport fejlődése is megindulhatott. Ez természetesen állandó, biztonságos, jó minőségű jeget követelt, és ezáltal újabb beruházásokat indukált. A Pesti Korcsolyázó Egylet számos kiváló sportembert nevelt Magyarországnak, az első világbajnok, Kronberger Lili (1908) is a Városligeti pályán koptatta a jeget.

mujeg_rotter_1929003.jpgA világbajnok Rotter - Szollás páros 1929-ben

Szólj hozzá!

2012.10.18. 19:17 liget

Sztálin és a 23-s villamos

Címkék: 1951 Városliget Dózsa György út Sztálin-szobor Felvonulási tér 23-s villamos Mikus Sándor Városligeti Színkör

sztalin_hosok_villamos.jpg

Forrás:villamosok.hu

 

Nézd, ó Sztálin! Már épül Szegeden
a gyapjú- s fonaléhes kombinát.
A villamosság bontja rügyeit,
s többé Mohács sosem lesz pusztaság.

 

A napilapokat és az MDP jegyzőkönyveket tanulmányozva az bátran kijelenthető, hogy az 1949-s év második fele Sztálin – „a béke őre, a népek atyja”… - születésnapja méltó ünneplésének lázában telt.  Itt mindjárt érdemes egy rövid megjegyzést tenni: Sztálin ugyanis 1878. december 21-én született, az 1879-s dátum csak később, hatalomra jutásakor került a hivatalos életrajzokba.  Az MDP titkársága számos ülésen foglalkozott a „hálatelt ünnep” előkészületeivel, végül az 1949. december 20-i Fővárosi Törvényhatósági Bizottság ünnepi ülésén határoztak a generalissimus szobrának felállításáról.  

Azt fontos elöljáróban megjegyeznünk, hogy a Szovjetunió vezérének szobrot állítani nem volt éppen veszélytelen vállalkozás a keleti blokk országaiban. Sem a megrendelők, sem az alkotók nem lehettek biztosak abban, hogy a kivitelezés Moszkvában is osztatlan lelkesedést vált ki. A prágai Sztálin szobor tervezője példásul a folyamatos vegzatúra miatt az átadás előtt öngyilkos lett. Gyakori volt, hogy a kommunista pártvezetők biztos, ami biztos alapon egy szovjet szobrász művét másoltatták le – ilyen volt a szegedi Lenin-Sztálin emlékmű -,  most azonban a kivételes alkalomra tekintettel, eredeti műalkotásban gondolkodtak. Az előzmények ismeretében nem meglepő, hogy az előkészítés hónapjai szőrszálhasogató huzavonákkal és véget nem érő ideológiai vitákkal teltek. A párt vezetői semmit nem bíztak a véletlenre: a meghívásos tervpályázatot még az ideális helyszín kijelölése előtt kiírták. Ezen az első körben 24 felkért művész vett részt (25-t hívtak meg, de Pátzay betegsége miatt nem prezentált pályaművet.) A kiírásban a szobor méretét – talapzat nélkül -  5-6 méterben, anyagát bronzban vagy márványban határozták meg. Hogy milyen meglepő művek születtek, arról hála Pótó János kutatásainak ma már alapos tudással rendelkezünk. 

sz_vedresmark.jpg

Kicsi, zömök Sztálin - Vedres Márk terve, forrás:szoborlap.hu

 

megyeribarna.jpg
Kedélyes Sztálin - Megyeri Barna terve, forrás:szoborlap.hu

 

A szoborbizottság, melyben a párt, a Népművelési Minisztérium, Budapest város és a tömegszervezetek képviselői mellett a felkért üzemek dolgozói is helyet kaptak, némileg ingerülten állapította meg, hogy „a harminc pályamű között van olyan, amelynek ha a fejét letakarjuk, akkor Petőfit ábrázolja. Vannak eltorzított alakok, olyanok, amelyeknek készítői ellen mindjárt vizsgálatot kellene indítani.” Értékelhetőnek csak Borsos Miklós, Farkas Aladár, Kisfaludi Strobl Zsigmond és Mikus Sándor alkotását tartották, őket tehát egy újabb körben versenyeztették meg.

sz_medgyesyferenc.jpg

Petőfi Sztálin - Medgyessy Ferenc terve - forrás:szoborlap.hu

 

sz_vassviktorosz.jpg
Deák Sztálin - Vass Viktor terve, forrás:szoborlap.hu

Közben heves viták zajlottak a helyszín körül. Szóba került a Hősök tere, a mai Köztársaság tér, az Erzsébet tér és a Kossuth tér Alkotmány utcával szemközti része is. Utóbbival az volt a probléma, hogy az itt felállított szobor szükségképpen hátat fordított volna vagy az Alkotmány utcai pártközpontnak vagy a Parlamentnek, ezt tehát ejtették. A Köztársaság tér elhanyagoltságával, az Erzsébet tér épp ellenkezőleg, mondénságával és polgári környezetével vívta ki a pártvezetők ellenszenvét. A Hősök tere már jobb döntésnek tűnt, de itt a Millenniumi Emlékmű monumentalitása elnyomta volna Sztálin alakját, ez pedig szóba sem jöhetett. Igaz, voltak arra vonatkozó elképzelések is, hogy az emlékművet egyszerűen el kéne bontani, vagy legalább is hátrébb tolni a Hermina útig, de ezt úgy tűnik a hatalom nem merte meglépni. A Népművelési Minisztérium végül 1951 tavaszára megszülte a végleges ötletet: a szobor felállítására  a Városliget szélén a  Gorkij fasor (ma Városligeti fasor) tengelyében a Dózsa György utat javasolták, a talapzatot pedig főtribünné kívánták alakítani. Közben a Honvédelmi Minisztérium is benyújtotta igényét: egy katonai díszszemlék megtartására alkalmas térré kívánták formálni a Dózsa György utat, ezért azt teljes városligeti szakaszán 75 méter mélységben kiszélesítették  Az útban lévő épületek elbontásáról egy ülésben döntöttek: áldozatul esett a Városligeti Színkör, a villamos végállomás, Csengery Antal szobra (igaz ez csak átkerült az Almássy térre) és a Regnum Marianum templom. Utóbbira sok szót nem vesztegettek, az MDP titkárság 1951. június 4-i ülésének jegyzőkönyve szerint „felkérték Kossa elvtársat, hogy közölje a városligeti templom egyházi vezetőjével, hogy lebontják a templomot”. 

 

regnum.jpg
A Regnum Marianum Csengery Antal szobrával

 

 

varosligetiszinkor.jpg
A lebontott Vársoligeti Színkör

 

 

A győztes Mikus Sándor 8 méteres bronz monstrumának anyagát minden bizonnyal a háború után eltávolított köztéri alkotások szolgáltatták: bizonyosat nem tudni, de valószínűleg „Sztálinba” olvasztották többek között Tisza István, Darányi Ignác (a Mezőgazdasági Múzeumnál állt) és gróf Andrássy Gyula szobrát.

sztalin1.jpg

Az iratokból kiderül, hogy a háborús jóvátételt és újjáépítést nyögő országban egy dolog nem számított a szobor projektnél: a pénz. Irdatlan összegeket költöttek az anyagra, a kivitelezésre, a tereprendezésre, a közlekedés átalakításra, a honoráriumokra. Mikus például akkoriban felfoghatatlan összegnek számító tiszteletdíjat  - 200 ezer forintot -  kapott.

A tér rendezésével kapcsolatos leggroteszkebb vita a Dózsa György úti villamosvágányok megszüntetése körül zajlott. A több ülésben, mintegy másfél évig rágott témában mindenki felszólalt, akár értett a közlekedésszervezéshez, akár nem, illetve főleg utóbbiak exponálták magukat. 1950-ben a 23-s villamos érintett pályaszakaszát felújították, és a Vágány utcánál a vasúti felüljárót megmagasították. Ennek ellenére a párt központi vezetősége esztétikai okokra hivatkozva kezdte szorgalmazni a villamosvonal eltüntetését, mondván a vezetéktartó oszlopok zavarnák a Sztálin szobor környezetének egységes látványát.  Budapest, a közlekedési minisztérium és egyéb hivatalos szervek szakemberei a nagy forgalmú vonal megtartása mellett érveltek mindhiába, a 23-s 1952. október 26-án tette meg utolsó útját a Dózsa György úton.

sztalin2.jpg

A Felvonulási tér kialakítása számos előre át nem gondolt nehézségbe ütközött. Időjárási viszontagságok, anyaghiány és építőipari kapacitás-hiány miatt végül a teljes befejezés 1953-ra tolódott.

 A szobor avatóünnepségét 1951. december 16-án 80 ezres kivezényelt tömeg jelenlétében megtartották, annak dacára, hogy a tribünt díszítő domborművek még nem voltak készen.  A beszédet Révai József a korabeli kultúrpolitika főideológusa tartotta, a napilapok emelkedett hangon írtak a budapesti dolgozók „örömünnepéről”.

sztalin3.jpg

A monumentális alkotás nem sokáig díszelgett a téren. 1956-ban a felkelők nem kis nehézségek árán ledöntötték, és a mai Blaha Lujza térig vonszolták, ahol darabjaira törték. A talapzaton csak Sztálin csizmái maradtak. A humorban bővelkedő pesti aszfaltnyelv ezért egy ideig Csizma-térként hívta a kommunista ideológia legfontosabb szimbolikus terét. A párt romjain újjáalakuló MSZMP-nek aztán nem kevés fejtörést okozott, hogy miként tüntesse el a sztálini személyi kultusz maradványait. Végül csak egy szerényebb méretű tribün felállítására került sor, ahonnan a pártvezetők az április 4-i díszszemléket és a május 1-jei felvonulókat köszönthették. A Kádár-éra konszolidálódásával a tér egyre veszített kiemelt jelentőségéből, és a politikai szimbolika terepét a városrendezési koncepciókat nélkülöző ötletelés vette át. Terveztek ide Nemzeti Színházat, Forma1-s pályát, de ezek végül nem - jobban mondva: nem itt - valósultak meg.  Ma a hajdani szobor helyén az 56-os emlékmű áll, bár ennek is bizonytalan a jövője a tervezett Múzeumi Negyed miatt.

sztalin4.jpg

A Csizma -tér

 

 

 

 

1 komment

2012.09.28. 16:28 liget

Honfoglalás a Vurstliban

Címkék: panorámakép Szépművészeti Múzeum Jókai Vurstli Feszty Körkép

Száll a turulmadár,  utat ver a szárnya...
Kacagányos Árpád zúg-robog utána.

Pósa Lajos: Magyarok bejövetele

feszty_liget.jpg

Gyakran feltűnik a fenti fotó, melyen a hajdani Vurstli egy részlete látszik. A körhinta jól felismerhető épülete mellett egy másik, zömök építmény, a rotunda, a Feszty körkép otthona. De mit keresett majd 40 évig a magyarok honfoglalását monumentális méretekben ábrázoló festmény a mutatványosok, fakírok,  csepűrágók között? 

Hogy ezt megérthessük, először a körkép műfaját kell körüljárnunk. Egy ír, bizonyos Barker szabadalmaztatta az eljárást a 19. század elején: lényege, hogy az emberi szem számára befoghatatlan 360 fokos perspektívából, a valósághoz meghökkentően hasonlító festészeti modorban ábrázoljon olyan tájakat, történelmi eseményeket, természeti jelenségeket, melyek a néző számára eddig egyszerű sík fotó  formájában voltak láthatók. A körkép lényege a teljes illúzió, ezért megalkotásánál nem a művészi ábrázolásra, hanem a fényképszerű hűségre törekszik az alkotó. Az élmény fokozására megengedett a festmény és a látogató közé a képbe illő  tárgyakat elhelyezni, általában növényeket, tereptárgyakat, de nem ritkán alkalmaztak hanghatásokat, sőt akár illateffekteket is. A körképet egy speciális épülettípusban, a kör alakú rotundában állították ki. A csak mesterséges megvilágítással rendelkező térbe a látogató egy sötét folyosón áthaladva jut, és itt általában valamely magaslatról nézhet rá – körbeforogva – a képre. A körkép tehát átmenet a vásári képmutogatók és a mozgókép kezdetleges formái között. Mivel a képek bemutatására üzleti vállalkozások alakultak, a műveket belépti díj ellenében lehetett megnézni. Fontos volt tehát a magas nézőszám a bevétel kedvező alakulása miatt. Ezért szívesen települtek a körképmutogatók vásárokba, vurstlikba, nagy kiállításokra, ahol sok ember megfordult.

barker.jpg

Barker körképe

A Feszty körkép hányattatásokkal teli története egy viharral, amolyan családi perpatvarral kezdődött.  Feszty Árpádot, a sikeres festőt párizsi útján szállta meg a nagy ötlet: a Nyugat-Európában már népszerű, Magyarországon még alig ismert panorámakép műfajában megfesti a bibliai özönvíz történetét. Ki is gondolta a kompozíciót mire hazaért, a nagy sötétlő fellegeket, a haragos-tarajos hullámokat a tengeren, ám felesége – Jókai Mór nevelt lánya, Róza, szintén festőművész -  nem volt elragadtatva az ötlettől.  Páal László intim tájképeit preferálta inkább, és meg volt győződve, hogy ilyen monumentális méretekben nem lehet igazán művészit alkotni. Az após – a kitűnő üzleti érzékkel is rendelkező Jókai Mór – viszont felkarolta az ötletet, és a közelgő Millenniumra való tekintettel  valami hazafias téma felé terelgette Fesztyt. Így született meg a gondolat: a festő, műépítész bátyjával, Gyulával Rt-t alapít, és megfesti a Magyarok bejövetele című körképet.

feszty_rotunda.jpg

A rotunda eredeti helyén, a mai Szépművészeti Múzeum telkén

1891-ben folyamodvánnyal éltek a Főváros Tanácsához, melyben külföldi példákon keresztül ecsetelték a panorámakép várható jótékony hatását az idegenforgalomra, a nemzeti érzületre és  Budapest világvárosi rangjának emelésére. A bemutatásra egy állandó, „ a környéknek is díszére szolgáló stylszerű” épületet kívántak emelni, az Andrássy út torkolatában, ott ahol ma a Szépművészeti Múzeum áll.  A szerződés a terület bérletére a Magyar Körkép Rt és Budapest városa között 1891-ben létrejött, ami után azonmód meg is kezdődött a hatalmas munka. Először a speciális, ablaktalan, kör alakú épületet, a rotundát húzták fel, majd miután Feszty elkészült a vázlatokkal, Belgiumból megrendelték a vásznat. Az épületen belül síneken guruló állványzatot építettek, a 120 méter hosszú 15 méter magas vásznat e mögé feszítették ki. Rossznyelvek szerint Jókai Róza, mikor meglátta a hatalmas felületet, egyszerűen elájult.

feszty_fest.jpg

Feszty Árpád az állványzaton

Egy komplett festőbrigád fogott munkához 1893-ban, hogy éjjel-nappal dolgozva elkészüljenek a szerződéses határidőig: 1893 Szent István napjáig. A kép egyes részleteit specialisták festették, így az égboltot és a fő alakokat maga Feszty, a csatajeleneteket Vágó Pál,  a háttértájat Mednyánszky László, Ujváry Ignác, Spányi Béla és Olgyay Ferenc, a sebesült és halott alakokat pedig maga a hitves, Róza. A végül 20 fősre duzzadt művészkaláka sem bírta a tempót, pedig méretes kondérokban főtt a feketekávé, éjjelente pedig színész-zenészbarátok jöttek éberen tartani a lankadó ecseteket. Dankó Pista, a híres prímás még indulót is komponált a bemutatóra, de így is csúsztak fél évet. Közben a sajtó zajos érdeklődése nem csappant, így aztán a nyitónap, 1894. május 13-a igazi népünnepéllyé sikeredett.  Ott volt (majdnem) mindenki, aki számított: báró Fejérváry hadügyminiszter, Lukács Béla kereskedelmi miniszter,  Samassa József egri érsek, Ráth Károly főpolgármester, Gerlóczy alpolgármester,  Apponyi Albert… A Vasárnapi Újság elragadtatottan írt a kompozícióról kiemelve annak valósághűségét, mely különösen a látogató és a kép közé helyezett valódi földdomboknak, fatörzseknek, pázsitnak és az épp akkoriban leégett Ferenc József laktanyából származó üszkös fagerendáknak volt köszönhető.

fesztyger.jpg

A lelkes kritikusok valószínűleg mit sem tudtak arról, hogy Feszty súlyos anyagi gondokkal küzd. A késedelmes teljesítés miatt az utolsó időben már saját zsebből fizette a művészeket. Képe még részt vett 1898-ban egy európai bemutatókörúton, de mire hazatért, a rotunda telkét a Főváros már visszavette, hogy ott építse fel Budapest új múzeumát.

feszty_plakat.jpg

1909-ben a Magyarok bejövetele új helyre, a barlangvasút, a céllövölde és a Royal Vio mozi tőszomszédságába kénytelen költözni, a Vurstliba. Így múlik el a világ dicsősége, tartja a mondás-és valóban. A Mutatványos téren aztán igazi kálvária kezdődik a körkép Rt számára. Vészesen apadnak a bevételek, egyrészt a Vurstliba a szegények járnak, cselédlányok, szabadságos bakák, akik cseppnyi szabadidejükben a zajosabb mókákat keresik, másrészt ott az új rivális, a világot épp visszavonhatatlanul meghódító mozgókép. Ezenfelül az új épület is pocsék kivitelben készült, teteje szüntelenül beázik, az  olvadó hólé pedig bánatosan csurog a Vereckei hágót kémlelő Árpád vezérre. 1917 –re olyan lesújtó állapotba kerül a festmény, hogy restaurálni kell. De a pénz mindig hiányzik. Pedig a vállalkozást az igazgatóság igyekezett több lábra állítani.  A körkép épületének alagsorában egy könnyű, nyári színházat, -  a Jókai Színkört  - működtettek, és ennek bevételeit is a körkép veszteségeinek lefaragására használták.  Mindhiába – a hajdan reményteljes üzlet gyors iramban haladt a totális csőd felé.

Kegyelemdöfés az 1944 decemberében eltévedt gyújtóbomba. Az ostrom után A mai nap újságírója felkeresi a helyszínt, és így ír róla: „Vászondarabok lógnak le a mennyezetről, ezek jelzik, hogy itt tartógerendákon valaha Feszty Árpád alkotása függött. Hatalmas részek szitává lőve, szanaszét hevernek a helyiség homokján. Patkányok szaladgálnak rajta, rágják, ami még megmaradt.”

restaur6.jpg

A körkép egyik részlete a restaurálás előtt

A békeidő zökkenőkkel indult a kép számára: hiába rendeztek gyűjtést rögtön a háború után a festmény megmentésére, úgy tűnik a lakosság praktikusabb dolgokkal volt elfoglalva: a rotunda épületét spontán hasznosították a feketepiac szereplői: krumplit, hagymát árultak az épületben. Ezt elunván 1947 –ben a Főváros lebontatta. A megmaradt vásznat csíkokra darabolták, és előbb a Bazilika pincéjében, aztán egy tornateremben, majd a Műegyetem könyvtárában, végül a Nemzeti Galéria raktárában helyezték el. Az örökösök 1964-ben a magyar államnak ajándékozták. A restaurálás 74-ben elkezdődött, de az állandó pénzhiány miatt 20 évig húzódott, és csak 1995-ben került az ópusztaszeri Nemzeti Emlékparkba.

festy-vezerek.jpg

 

3 komment

2012.09.10. 10:04 liget

Metrót építünk anno1896

Címkék: földalatti millennium 1896 kötöttpályás közlekedés Siemens Városliget Aréna út Ferenc József Sugárút Wünsch Róbert Vojtek Ödön Gizella tér

Az Ezredéves Kiállítás közeledtével újra felszínre került a tömegközlekedés megannyi gondja a világvárosi címre pályázó Budapesten. Azt tudták a városatyák, hogy tömegek igyekszenek majd elérni a belvárosból a Városligetet, de hogy hogyan, arra nem nagyon volt ötletük. 

sugarut.jpg

A Sugárút az Operánál

Bár a főváros gyönyörű Sugárútja 1876-ra elkészült, az esztétikai kívánalmakon szigorúan őrködő Fővárosi Közmunkatanács nem engedte a kötöttpályás közlekedés kiépítését. Féltették a fakocka burkolatot, és csúnyának találták az úton végigfutó vaspályát. Az omnibusz közlekedés pedig nem tudta orvosolni a problémákat, zsúfolt volt, tömegek utaztatására alkalmatlan. A mentő ötlet Balázs Mórtól, a Budapesti Villamos Városi Vasút elnökétől származott: a közlekedést a föld alatt kell megoldani. Mivel a fővárosi törvényhatóságot sikerült meggyőzni a nagy tervnek, az elvi építési engedélyt - egy kikötéssel - 1894. nyarán meg is kapták. A kikötés az volt, hogy a kiállítás nyitóünnepségére, 1896. május 2-ra a földalattinak üzembe kell állnia.

epit2.jpg

A munkagödör

A kivitelezés ezután rohamtempóban indult. A kész terveket a Siemens cég szállíította, a munkások kiemelt bérezést kaptak, igaz hétvégén is dolgozni kellett. Munkába állítottak korszerű kotrógépet, villamos üzemű betonkeverőt, elektromos szivattyút is. A munkagödrök kiásását több ponton - az Eötvös utcánál, a Rippl Rónai utcánál - egyszerre kezdték. A földmunkák után a dúcolás következett, és októberre már álltak az Oetl vasöntöde oszlopai, amelyek a födémet voltak hívatva tartani. A beton minőségére annyira ügyeltek, hogy a Mérnök Egylet külön, e célra egy vizsgálóállomást létesített az Aréna - ma Dózsa György úton. Az Oktogonnál húzódó nagykörúti főgyűjtőcsatorna komoly fejtörést okozott a munkálatokat vezető Vojtek Ödönnek. A tanács nem engedte megbontani a csatornát, így végül egy bravúros mérnöki megoldással a pályát fölötte vezették el.

epit.jpg

A födém tartószerkezete

 

 

A földalatti teljes hossza a Gizella (ma Vörösmarty) tértől a Széchényi fürdőig - itt volt a végállomás- 3688, 76 méter, az állomások átlag 380 méterenként követik egymást. A Hősök tere után felszínen haladt mintegy 480 métert. (A pálya felett átívelő hajdani gyalogos átjáró, a vasbeton szerkezetű Wünsch-híd még ma is megvan a tó partján.)

hosok.jpg

A Hősök tere után a föld felett haladt az Állatkertig

A korabeli biztosítóberendezések is világszínvonalúak voltak - szintén a Siemens termékei. Automata fényjelző biztosította, hogy a kocsik állomásnyi távolságban kövessék egymást, és hogy a vezető pontosan tartsa a sebességet. A motorkocsikat a Schlick cégtől rendelték, amely pontosan szállította (vesd össze Alstom) a díszesen kivitelezett vonatokat (mahagóni burkolat, fenyő ablakkeret...). A megállók lejáratai gyönyörű pavilonok voltak, szecessziós stílusban, a peronok csempéit pedig a pécsi Zsolnay külön erre a célra készítette.

 

lejaro.jpg

Lejáró szecessziós stílben

 

Még két csoda: az építkezés határidőre elkészült, a költségkeretet pedig egyetlen petákkal se lépték túl.

Ezek után nem meglepő, hogy őfelsége I. Ferenc József 1896. május 8-án, büszkeségtől dagadó kebellel szállt fel a Gizella téri végállomáson, hogy mintegy 8 perc alatt megtegye  útját a városligeti végállomásig. Ott az üdvözlésére felsorakozott városi elöljárók és miniszterek előtt pedig kegyesen kinyilvánította:  hozzájárul, hogy a kontinens első földalatti vasútja e naptól felséges nevét viselje.

belül.jpg

Belső kiképzés mahagóniból

siemens.jpg

Az eredeti Siemens motorkocsi

metszet.jpg

Keresztmetszeti rajz egy állomásról


Szólj hozzá! · 1 trackback

2012.08.18. 09:39 liget

Jó karban lévő vadállatokat keresünk!

Címkék: teve víziló ostrom 1945 Budapest Állatkert Sziám

vadallat_hirdetes_varosliget.jpg

1945 őszén jelent meg a fenti hirdetés a napilapokban. A főváros sokat szenvedett lakossága viccnek gondolhatta, pedig korántsem volt az. Az Állatkert próbált így talpra állni Budapest kegyetlenül hosszú ostroma után. Nádler Herbert az intézmény nagynevű igazgatója szomorúan konstatálta a Világosság című napilapban, hogy a hirdetésre nem érkeztek felajánlások, a ketrecek üresen maradtak. Pedig az ostrom előtt még mintegy 4000 állat lakóhelye volt a világ egyik legszebb, műemléki állatkertje. Az első világháborút többé-kevésbé szerencsésen átvészelő állatállomány a második nagy világégéskor szinte kiheverhetetlen pusztítást szenvedett el. 1944 szeptemberéig még úgy-ahogy mentek a dolgok, bár az állatok élelmezése és az ápolószemélyzet frontra vezénylése komoly nehézségeket okozott az intézmény működésében. A kifutók előtti szabad földbe krumplit, hagymát, káposztát ültettek, hogy a takarmány hiányt enyhítsék. 44 szeptember 14-én azonban bekövetkezett a legrosszabb: közvetlen bombatalálat érte a kertet. A légnyomásban számos állat mellett teljesen megsemmisült a Pálmaház.

livistona.jpg

A kitört üvegablakokon beáramló hideg éjszakai levegő néhány nap alatt elpusztította a trópusi növényeket és a melegkedvelő hüllőket. A dolgozók mindent megtettek a közvetlen károk elhárítására, így decemberig még elláthatták a gondjaikra bízott állatokat. December közepén azonban megkezdődtek a szőnyegbombázások. A stratégiai szempontból rendkívül kedvezőtlen helyen (vasútvonal mellett) fekvő Állatkert ekkor semmisült meg szinte teljes egészében. A Duna hidak felrobbantása és a folyamatos légicsapások miatt már a személyzet sem tudott bejárni, ezért az állatok felügyelet nélkül maradtak. Légnyomás végzett a kert veterán elefántjával, Sziámmal, aki még Ferenc József adományaként érkezett a fővárosba, és szintén így pusztult egy vemhes zsiráf és borja.

sziam.jpg

 

A nagyragadozókat egyszerűen agyonlőtték, így próbálva megelőzni, hogy kiszabadulva kárt tegyenek a lakosságban. A tengeri halon élő fókák és pingvinek pedig éhen haltak. A védett fajnak számító európai bölények valószínűleg valamelyik pesti fekete–húspiacon végezték, de jutott a kiéhezett lakosság és katonaság kondérjaiba a szarvasokból, őzekből, antilopokból, víziszárnyasokból, sőt zebrákból is. A világégést mindössze 15 egyed élte túl, ebből néhányan nem az Állatkert falai között. 3 pónilovat egy fuvarozó vállalatnál találtak meg a gondozók, 2 majom egy környéki villába került házikedvenc státuszban, egy papagáj a Teleki térre szegődött jövendőmondónak, egy teve pedig földműves lett (konkrétan befogták az eke szarva elé) Örkényben.

teve.jpg

Ami valóban csodaszámba ment: az öttagú vízilócsalád sértetlenül vészelte át a háborút. A budapesti vízilovak jellemzően hosszú életére és jó szaporodóképességére elegendő érvet szolgáltatott az idők során a Széchenyi fürdő gyógyvizével táplált medencéjük élettanilag jótékony hatása, de hogy a szőnyegbombázás ellen milyen védelmet nyújthatott a hévíz, arra magunk sem tudunk elfogadható magyarázatot.

vizilovak.jpg

Az üresen tátongó kifutók között 45 nyarán szabadtéri hangversenyeket, majd egy terménykiállítást is rendeztek. Az Állatkert azonban kilátástalan helyzetben volt: állami támogatást nem kaptak, hiszen a lerombolt ország újjáépítési céljai között az Állatkert nem szerepelt kiemelt helyen. Állatbeszerzésekre gondolni sem lehetett, az amúgy is drága mulatság, de etetni sem tudták volna az egzotikus fajokat. Felmerült, hogy a romokon, adományokból „egy nagy magyar állatkertet” (semmi élcre ne tessenek gondolni: Magyarországon őshonos állatokról van szó) építenek, de az is, hogy a városligeti terület helyén egy gyógyszállót húznak fel, az Állatkertet pedig elköltöztetik Budára. Végül az intézmény maradt a régi helyén, és a semmiből néhány év alatt talpra állt. De ezt majd egy másik bejegyzésben ...

5 komment

2012.08.03. 07:56 liget

A nagy ugrás

Címkék: ejtőernyő Városliget Garnerin 1797

A Városliget az elmúlt századokban számos különleges produkciónak – látványosságnak adott otthont. Ilyen kuriózumnak számított az 1800-as évek elején az első pesti ejtőernyős ugrás, melynek „hőse" egy francia, bizonyos André Jacques Garnerin volt.  Garnerin a francia forradalomban a Konvent politikai biztosaként az akkoriban létrehozott légi egység beosztottja volt. Léghajóból távcsővel figyelte az angol csapatok mozgását, ám egy alkalommal léghajóját lelőtték, ő pedig angol fogságba esett. Az angolok később átadták az osztrákoknak, így került Garnerin Magyarországra, ahol a budai várbörtönben raboskodott. Hősünk a szökés reményében ejtőernyő barkácsolással múlatta a rabság lassan hömpölygő óráit. Ágyneműkből, padlódeszkából egy kezdetleges szerkezetet eszkábált, ám egy fatális véletlen során lelepleződött. Történt, hogy a szomszédos cella egyik lakója beleőrült a fogságba, szűnni nem akaró ordibálására pedig lépett az őrszemélyzet: a rabot elszállították, a szomszédos cellákat pedig átkutatták. Így találták meg Garnerinnél az ágy alá rejtett ejtőernyőt. Meglepő módon a francia egy eléggé lapos sztorival kidumálta magát: azt bizonygatta, hogy esze ágában sincs szökni, csupán unaloműzésként kisebb tárgyak kidobálásával üti el az időt.  Garnerin 1795-ben klasszikus fogolycsere egyezmény során szabadult: a Mária  Terézia Sarolta hercegnőért átadott francia tisztek egyikeként került szabadlábra.

garnerin1.jpg

Hazatérve minden erejét ejtőernyője tökéletesítésére fordította. 1797. október 22-én próbálta ki magát először. Egy hőlégballon segítségével emelkedett a magasba, melyhez hozzá volt erősítve egy nyitott ejtőernyő és maga Garnerin. Mikor elérte a kívánt magasságot, egyszerűen elvágta a tartó kötelet és ejtőernyőjével a földre ereszkedett. Persze ez csak első hallásra tűnik egyszerűnek. Mivel ez még egy igen kezdetleges, zárt ernyő volt, ezért a szerkezet leszállás közben borzalmasan imbolygott. Később egy csillagász, Jerome Lalande tanácsai nyomán az ernyő közepébe nyílást vágtak, így csökkent a kilengések nagysága.

Nem sokkal ezután Garnerin és lánya, Elisa - akiben egyébként a világ első női ejtőernyősét tisztelhetjük - fantasztikus mutatványukkal európai bemutató körútra indultak. E turné során kerültek Pestre, ahol a Városligetben ezrek nézték szájtátva lélegzetelállító mutatványukat.

garnerin2.jpg

Szólj hozzá!

2012.07.27. 16:38 liget

Hadikórház a Műcsarnokban

Címkék: Városliget Műcsarnok hadikórház I. Világháború

Mire a levelek lehullanak, itthon lesztek - győztesen.
Ígérte Vilmos császár a frontra induló német katonáknak 1914 késő nyarán, de nem így lett. Mindenesetre a mozgósítás idején hatalmas lelkesedés és honfiúi (meg honleányi) buzgalom szállta meg a Monarchia mindkét fővárosát. 

mucs_klosz_u.jpg

Budapesten a lelkes tömeg az Oktogonon hömpölygött, nemzetiszín zászlók búcsúztatták a hadba indulókat, miközben az újságok belső oldalait ellepték a háborúban nélkülözhetetlen cikkek hirdetései („Szanitéc" tetűpor és kenőcs, páncélszeg talpvédő bakancsra...) és a jótékony célú felajánlások. Utóbbi komplett mozgalommá fejlődött a háború alatt, a borbélyok ingyen borotválták a frontra indulókat, az Állatkertet belépőjegy nélkül látogathatták a sebesültek, az arisztokrácia pedig hadikórház és utógondozó szanatórium céljaira engedte át kastélyait, kúriáit. 



mucs2.jpg

Gróf Andrássy Gyula, a korábbi belügyminiszter már 1914 augusztusában felajánlotta az általa elnökölt Országos Magyar Képzőművészeti Társulat kezelésében lévő Műcsarnok összes termeit hadikórház céljára. 400 ágyat helyeztek el az épületben, további 40 ágy a Szépművészeti Múzeumba, 80 pedig a Korcsolyacsarnokba került. A berendezés korszerű, a higiénia minden követelményét kielégítő volt. A sebesülteket 5 fős orvosi stáb látta el ( parancsnok dr. Glaser Marcel sebész főorvos, dr. Bodon Károly királyi főtanácsos, osztályos föorvosok dr. Thaly Lóránd, a Bethesda kórház fôorvosa, dr. Drexler Dezsö nyug. ezredorvos és dr. Szántó Manó) továbbá számtalan hivatásos és önkéntes ápolónő sürgölködött körülöttük. Budapest lakosságának túláradó gondoskodására mi sem jellemzőbb, mint hogy a nagy mennyiségben becsempészett ételt, bort és cigarettát az orvosoknak kellett elkobozni a lábadozóktól. 

mucs.jpg

Bár a cél nemes volt, a Műcsarnok épülete nem bizonyult alkalmasnak sebesültek elhelyezésére. Üvegteteje miatt a nyári forróság kibírhatatlan volt, ezért azt több rétegben fehérre meszelték. Az esőzések hatására keletkező meszes víz aztán utat tört magának, és  vigasztalanul csordogált a szebb napokat látott épület falain. 1918-ban a nehéz gazdasági helyzetbe került Társulat csak hitelből tudta fedezni a helyreállítást. 

hadikorhaz2.JPG
A műtő

A háború a Műcsarnok előre meghirdetett  programját is gyökerestül felforgatta. A  ’14 októberére tervezett nagy Benczúr kiállítást, melynek előkészületei már gőzerővel folytak, le kellett mondani, majd a szokásos évi Téli tárlatot is. A Képzőművészeti Társulat egy segélyalapot hozott létre, mely a nehéz helyzetbe került művészeket volt hivatva segíteni. A háború alatt kiállításaikat és aukcióikat a Szépművészeti Múzeum előcsarnokában tartották. 1918 decemberében vehették újra birtokba az épületet, de az öröm nem sokáig tartott. A proletárhatalom 1919 júniusában a Műcsarnokot államosította, és itt rendezte meg a köztulajdonba vett (értsd a magántulajdonosoktól elrekvirált) műkincsek kiállítását.




Szólj hozzá!