cikk az Arcanum Adatbázisának felhasználásával készült
Ebben a sorozatban olyan szobrok, emlékművek nyomába eredünk, melyek valaha a Városliget díszei voltak, ám ma már bottal üthetjük nyomukat. Néhányat máshová helyeztek, néhány megsemmisült vagy eltűnt, és vannak olyanok is, melyeket elbontottak ,és ma valahol várják sorsuk jobbra fordulását.
BARTHA MIKLÓS SZOBRA
Bartha Miklós (1848-1905) politikus, publicista, 1873-tól haláláig Függetlenségi párti országgyűlési képviselő, a magyarság dunavölgyi szupremáciájának elkötelezett híve. Úttörő szerepe volt az Erdélyrészi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) megalakításában.
Tisztelői eredetileg a síremléke elkészíttetésére szerveztek jótékony akciót, de a befolyt összegek minden várakozást felülmúltak, így egy szobor felállítása mellett döntöttek. A mű elkészítésére kiírt pályázaton 15 szobrász vett részt, melyet a második fordulót követően Istók János (1873-1972) szobrászművész nyert meg.
Az 5,5 méteres, pátyi mészkőből készült talapzaton álló 250 cm-s bronz alak szónoklat közben, szívére szorított kézzel ábrázolta a politikust. „Bartha Miklós arca nyílt, energikus tekintetét tükrözi vissza, jobb lábával előre lép. Bal kezében kéziratcsomót szorít mellére, jobbját pedig a mögötte levő padon nyugtatja, amelyen köpenye hever.” A talapzat két oldalán pihenő kőpadot alakítottak ki.
A szobrot 1914. június 21-én állították fel az Ajtósi Dürer sor és a Stefánia (mai Olof Palme sétány) sarkán.
A második világháború után először a Világosság c. lap intézett támadást a szobor ellen mondván, hogy „állanak olyan szobrok Budapesten, amelyek sértik a dolgozó nép demokratikus érzületét.” Bartha Miklós különösen a bögyükben volt, mert állításuk szerint „a frázisokkal tűzdelt hatásvadászó, uszító vezércikkek műfajának megalapítója volt Magyarországon. Ő az, aki »hazátlan bitangoknak«, nevezte a szocialistákat és a nemzetiségek ellen uszító, soviniszta publicisztika atyamestere volt.” Goda Gábor fővárosi kultúrpolitikai tanácsnok megnyugtatta a háborgókat és közölte, hogy fokozatosan el fogják távolítani az ilyen szobrokat. Megígérte, hogy már a legközelebbi jövőben sor kerül a Bartha szobor lebontására. Így is történt, a szobrot 1949-ben a Budapest Galéria raktárában helyezték el.
2000 után kétszer is felmerült a szobor visszaállításának terve. Először 2004-ben Zsinka László fővárosi önkormányzati képviselő javasolta, hogy kerüljön vissza eredeti helyére a szobor. Javaslatát elutasították. 10 évvel később, 2014-ben a szobor felállításának 100. évfordulója kapcsán ismét felmerült „rehabilitációja”, de erre sem akkor, sem az óta nem került sor
Bartha Miklós szobra a Fővárosi Önkormányzat Rendészeti Igazgatósága
XVI. Pálya utca 27. alatti telephelyén.
Közben 2005-ben felszámolták a Budapest Galéria sülysápi raktárbázisát. Az ott őrzött műalkotások más raktárakba kerültek. A Budapest Galéria folyamatosan keresett olyan helyeket, ahol a gondozására bízott, de köztéren valamilyen oknál fogva ki nem állított szobrokat elhelyezheti úgy, hogy nem kell raktározási díjat fizetnie, ugyanakkor a szobrokat biztonságban tudhatja. Ilyen helynek tűnt a Fővárosi Önkormányzat Rendészeti Igazgatósága XVI. Pálya utca 27. alatt a telephelye. Így került ide – osztályon felüli társaságba - 2020-ban Bartha Miklós szobra. A telepen helyezték el ugyanis az Ezredéves Emlékmű 1958-as felújítása során eltávolított Habsburg szobrok közül I. Ferdinánd, III. Károly és Ferenc József szobrát.
PÁNYVAVETŐ SZOBRA
A Műcsarnok 1909-es téli tárlatán láthatta először a közönség Beszédes János László (1874-1922) szobrászművész Fülöp János számadó csikósról megformált „Pányvavető” c kisplasztikáját. A művész 1922-ben bekövetkezett halálát követően a főváros megvásárolta a mű életnagyságú gipszmodelljét. 1927-ben a városi tanács úgy döntött, hogy bronzba önteti a szobrot, és a Városligetben, a rondó és az Iparcsarnok közötti területen állítja fel.
„Pányvavető trió”: Beszédes János László szobrász, a szobor és a modell, Fülöp János számadó csikós
A 120 cm magas haraszti mészkő talapzaton álló, 200 cm magas bronz alakot 1928-ban avatták fel. A szobor 2018-ig az Olof Palme sétányon, a Budapesti Nemzetközi Vásár kiköltözése után megmaradt épület - melyben hosszú ideig művészeti iskola, majd a Kertem nevű romkocsma működött – bejárata mellett állt.
A volt BNV épület előtt 2017-ben
A Városliget felújítása során 2018-ban a park tervezői úgy gondolták, hogy a szobor nem való a Ligetbe, ezért fontos lenne számára mielőbb valahol új helyet találni. A Mezőgazdasági Múzeum befogadta volna a szobrot, ekkor még úgy tűnt, hogy épületen belüli elhelyezése is lehetséges. Később változott a helyzet, 2020-ban a múzeum igazgatója javasolta, hogy a Pányvavető szobra szabadtéren, a múzeum főbejáratának egyik oldalán található füves részen kerüljön elhelyezésre. A másik oldalra ifj. Vastagh György a „Leghűségesebb bajtársnak” c. bronz ló szobrát szánta. A döntésben illetékes szakértők azonban nem támogatták az igazgató elképzeléseit. Indoklásukban többek között kifejtették, hogy a szobrok ilyetén történő elhelyezése esetén „.. egy fajta nem kívánatos konkurálás jönne létre (az ott elhelyezett) szobrok között: a ló szobor elvonná a figyelmet a művészileg jóval értékesebb Ligeti műről (értsd: Anonymus szobor) és a Pányvavetővel egyetemben megbontaná a régi egységet és veszélyeztetné az Anonymus szobor jelenleg meglévő harmóniáját az épülettel és a parkkal.” Ezek után a múzeum eltekintett a szobor befogadásáról, így új helyet kellett keresni a Pányvavetőnek. Még ez év végén megszületett a döntés, melynek következtében a szobor a kőbányai Magyar Gyula Kertészeti Szakközépiskola és Szakiskola parkjában került elhelyezésre.
TOLDI SZOBOR
Holló Barnabás (1865-1917) szobrászművész 1902-ben készült szobrával, mely a farkasokkal küzdő Toldi Miklóst ábrázolta, a közönség először a Műcsarnok 1902. évi tavaszi tárlatán találkozhatott. Ekkor a terv az volt, hogy a szobor a budai várban kerül majd elhelyezésre. Erre azonban nem került sor.
1927-ben a főváros képzőművészeti bizottsága Petrovácz Gyula zuglói képviselő indítványára a művész özvegyétől 4000 pengőért megvásárolta a szobor gipszmintáját, majd megbízta Raffael Vignali „Műérczöntödéjét” a szobor bronzba öntésével.
Épül a Toldi szobor talapzata (forrás: Pesti Hírlap, 1928)
A durván megmunkált pirosas-sárga kvarckő homok talapzaton álló 180 cm magas bronz szobrot, mely azt a pillanatot örökítette meg, mikor Toldi éppen nyakánál ragad meg egy farkast, és a mellette lévő másikhoz készül odavágni, 1928 őszén állították fel a Stefánia út (ma Olof Palme sétány) és az Iparcsarnokhoz vezető út találkozásánál. A talapzatba illesztett márványtáblán Arany János Toldi című elbeszélő költeményének egy részlete volt olvasható (V. ének 10.): „AKKOR FOGJA TOLDI, JÓT KANYARÍT VELE…”
A műalkotás Budapest ostromakor megsérült, jelentős része megsemmisült. A megmaradt darabokat - a szobor feje, a bal karja és a törzsnek valamivel kevesebb, mint a fele - a Budapest Galéria sülysápi raktárába szállították. Az 50-es években felmerült, hogy a megmaradt részeket kiegészítve újra fel lehetne állítani a szobrot, de a szakértők ezt a megoldást értelmetlennek találták, így a töredékek raktárban maradtak.
1989-ben ismét napirendre került a szobor helyreállítása. Ekkor az volt a terv, hogy a Liszt Ferenc téri gyermekkönyvtár kertjében kaphatna helyet. Az ötletet később a magas költségek miatt ismét elvetették, a szobor darabjai változatlanul raktárban vannak.
SZÁNKÓ SZOBOR
Samu Géza (1947-1990) szobrászművész 1977- 78-ban (tölgyfából) készült, 220 cm magas absztrakt alkotása 1981-től eredetileg Mátyásföldön, a Margit utcai lakótelepen állt. A művész halálának ötödik évfordulóján, 1995-ben Huber András által frissen restaurálva átkerült a Műcsarnok Olof Palme sétány melletti füves területére.
Sajnos megrongálták, azóta kijavítva az Epreskertben várja, hogy új, biztonságos helyet jelöljenek ki számára.
HÜVELYK MATYI SZOBOR
Az 1920-as években felmerült, hogy a főváros játszóterein épüljenek a gyerekek képzeletét megmozgató díszkutak. Ennek megvalósítása érdekében a főváros felkérte Telcs Ede (1872-1948) szobrászművészt, hogy a már több kiállításon díjat nyert Hüvelyk Matyi szobrát ilyen kút céljára formázza újra.
Hüvelyk Matyi a Városmajorban a II. világháború előtt
A bronzból készült Hüvelyk Matyi egy nyolcszögű oszlopon állt, melyet kerek medence vett körül. „Félig a mesebeli alakból, félig a valóságból gyúrtam össze a kis figurát, amely oly népszerűségre tett szert, hogy azt bronzban és terrakottában is kiviteleztem, sőt később a herendi gyár porcelánban is forgalomba hozta.” ( … éltem, és művész voltam. Telcs Ede visszaemlékezései és útinaplói, 2011)
Hüvelyk Matyi a Kis Vidám Parkban
A kalandos sorsú szobrot eredetileg a városmajori nagy játszóterén állították fel 1932-ben. Budapest ostromát Hüvelyk Matyi szerencsésen megúszta, csak a talapzata semmisült meg. 1954-ben a Kis Vidámparkban állították fel, innen 1981-ben kútszoborként újra visszakerült a Városmajorba, ahonnan később ellopták. 2007-ben, a Baján 1974-ben felállított bronz másolat alapján kőből újra elkészítették a szobrot, melyet ismét a Városmajorban látható.
Hüvelyk Matyi ma a Városmajorban
IFJÚSÁG KÚTJA KÚTSZOBOR
Beck Ö. Fülöp (1873-1945) első köztéri szobrát, az Ifjúság kútja kútszobrot 65 éves korában, 1938 tavaszán, a Rózsadomb alján a Zárda és Margit utcák összeszögelésénél kiképzett rózsaligetben állították fel. Néhány hónappal később a szomszédos Ferences rendi kolostor főnöke, Pater Valerian beadványban kérte a város vezetésétől, hogy az erkölcsöket sértő meztelen nőalakot távolítsák el a környékről. Az illetékes ügyosztály a kérést figyelmen kívül hagyta, az aktát pedig egész egyszerűen elsüllyesztette. Pater Valerian azonban nem hagyta annyiban a dolgot és egy megfelelő pillanatban személyesen a polgármesternek panaszolta el kérése figyelmen kívül hagyását. Ekkor már nem volt mese, egy héttel, a polgármesterrel történt találkozás után a szobrot elszállították és a Fővárosi Képtár raktárában helyezték el.
Beck Ö. Fülöp és kútszobor terve
Mikor 1939-ben a Városligetben átadásra került a Virágkiállítási pavilon, a szobrot áthelyezték a pavilon körül kialakított kertbe. Ekkor egyszerű kőtalapzatra állították, melyet a városi kertészet egyik mérnöke tervezett. „Szebb és kedvezőbb elhelyezést nem kívánhattam, és ha fájdalmam, amiért együtteséből, a gonddal kitervelt összhatásából kiragadták, még sajgott is, megvigasztalt az, hogy méltó és megbecsült helyre került.” – írta visszaemlékezéseiben a művész.
Az Ifjúság kútja a városligeti Virágkiállítási Pavilon előtt (forrás: Fortepán/20431)
A szobor túlélte az 1944-es bombázásokat, majd 1950-ben visszahelyezték eredeti helyére, a Margit térre, ahol az eredeti elképzeléseknek megfelelően ismét kútszoborként látható.
Az Ifjúság kútja kútszobor ismét régi helyén
VÉNUSZ SZÜLETÉSE
Kisfaludi Stróbl Zsigmond 1908-ban készült Vénusz születése című szobrát, mely a művész egyik legsikeresebb aktja volt, 1939-ben állították fel a városligeti Virágkiállítási pavilon kertjében. Ezzel a szobrával Kisfaludi 1925-ben a Műcsarnok akt-kiállításán első díjat, az 1929-es barcelonai világkiállításon pedig aranyérmet nyert.
Kisfaludi Stróbl Zsigmond Vénusz születése c. szobra a Virágkiállítás pavilon kertjében
A szoborból több példány is készült, melyek ma is láthatóak nagyvárosaink (pl. Pécs, Nyíregyháza, Zalaegerszeg, Eger) közterein, de található egy másolat a FÉSZEK klubban is, állítólag az eredeti példány a kaliforniai Santa Barbarába került.
Kisfaludi Stróbl Zsigmond Vénusz születése c. szobra Nyíregyházán
A városligeti példány háború utáni sorsa ismeretlen.
MŰVÉSZSÉTÁNY
Az 1950-es évek elején a Fővárosi Tanács a Műemléki Főfelügyelőség javaslatára a Városligetben, a Vajdahunyadvár közelében, magyar tudósok, művészek, írók és költők mellszobraival díszített Művészsétány“ létesítését határozta el.
A Művészsétány és szobra még eredeti helyükön, a Vajdahunyad vár közelében
Ady Endre, Bartók Béla, Bólyai János, Csokonai Vitéz Mihály, Déryné, Eötvös Loránd, Erkel Ferenc, Ferenczy István, Ferenczy Károly, Jedlik Ányos, Katona József, Liszt Ferenc, Mikszáth Kálmán, Móricz Zsigmond, Munkácsy Mihály, Rudnay Gyula, és Táncsics Mihály egységesen mészkőből készült szobrai 1951-ben, 1952-ben, 1953-ban és 1955-ben készültek. Olyan szobrászok vettek részt az alkotások elkészítésében, mint Erdei Dezső, Csorba Géza, Madarassy Valter, Pál Mihály, Schaár Erzsébet, Csiszér János és Beck András.
A Budapesti Nemzetközi Vásár azonban egyre nagyobb városligeti területekre tartott igény, terjeszkedésének útjában volt a Művészsétány. Ezért a város vezetése megbízta az Emlékmű Felügyelőséget, hogy a Városligeten belül keressen jobb, alkalmasabb helyet a szobroknak. Némi egyeztetés után Rimanóczy Gyula Kossuth- és Ybl-díjas építész kapott megbízást az új művészsétány megtervezésére.
Rimanóczy el is készítette a terveket, melyek szerint a szobrokat a Közlekedési Múzeum közelében, a Városliget körúton helyezték volna el, egymástól 15 méter távolságban, a tökéletes megvilágítás érdekében mindegyiket dél felé fordítva. A talapzatokat egységesen sárgásbarna kőből tervezték elkészíteni, ami a leírások szerint „kellemes kontrasztot nyújt a túlnyomórészt fehér márványból faragott mellszobrokhoz.” A szobrokra bronzból készültek volna a feliratok, melyeket az ábrázolt személyhez kapcsolódó szimbólumokkal egészítettek volna ki. A környezetet új növények telepítésével és padok kihelyezésével tették volna még hangulatosabbá. Új szobrok is szerepelt a tervek között, így a Művészsétány teljes kiépítését követően 40 szobor díszítette volna a Városligetet. A szobrok áthelyezésre megtörtént, de Rimanóczy 1958 decemberében bekövetkezett halála miatt tervei nem valósultak meg.
A Művészsétány és szobrai új helyükön, a Hermina út mellett, a
Közlekedési Múzeum közelében (forrás: Fortepan)
A BNV tovább terjeszkedett, így 1962-ben a Művészsétányt felszámolták, a szobrok a kiscelli múzeumba kerültek. 1965-ben döntés született a Margitszigeti Művészsétány kialakításáról, ekkor úgy tűnt, hogy a városligeti művészszobrok sorsa is megoldódik. Hosszas előkészületek után a Fővárosi Tanács Végrehajtó Bizottsága 1966. június 22-i ülésén úgy döntött, hogy „rendezni kívánjuk a margitszigeti művészsétány tematikus egységét is, vagyis a sétány elnevezésének megfelelően csak írók és művészek mellszobrait fogjuk felállíttatni. Ezért a városligeti egykori művészsétány szobrai közül elhagyjuk Zs. Csiszár J: Jedlik Ányos, Ősz Nemes Gy: Eötvös Lóránd, Vasa Viktor: Bolyai János szobrokat. Ezeknek a szobroknak a Műszaki Egyetem, vagy az ELTE Természettudományi Karának belső kertjében történő elhelyezése érdekében intézkedni fogunk.”
Végül ezek a szobrok kerültek át a Margitszigetre:
LISZT FERENC FEJ SZOBOR
1927-ben, egy évvel halála után Strobl Alajos (1856-1926) szobrászművész hagyatékát bemutató kiállítás nyílt az Epreskertben. A kiállított műalkotásokat később özvegye aukción értékesítette, a legnagyobb magyar zeneszerző fejszobrát ekkor vásárolta meg a főváros.
A durván megmunkált pilisborosjenői mészkő talapzaton, nagy, sötétszürke márvány kockára helyezett kétszeres életnagyságú fejszobor ruskicai márványból készült, és 1933-as felavatásától a Vajdahunyad sétányon, a Széchenyi sziget előtti kertrészen, a tó felöli oldalon állt. 1945 után először a Szépművészeti Múzeumba, majd a Nemzeti Galériába került.
Liszt Ferenc fej szobra a Városligetben
Felhasznált irodalom:
1. Liber Endre: Budapest szobrai és emléktáblái. Budapest, 1934.
2. Medvei Lajos: Vezető Budapest szobrainak megtekintéséhez. Budapest, 1939.
3. Budapest szobrai. Szerkesztette: Gádor Endre. Budapest, 1955, Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata
4. Budapest köztéri szobrai 1692-1945. Szerkesztette: Szöllőssy Ágnes, Szilágyi András, Hadházy Levente. Budapest, 1987, Budapest Galéria
5. Rajna György: Budapest köztéri szobrainak katalógusa. Budapest, 1989, Budapesti Városvédő Egyesület
6. Prohászka László: Szoborsorsok. Budapest, 1994, Kornétás Kiadó
7. Budapest köztéri szobrai és emléktáblái 1985-1998. Szerkesztette: Szöllőssy Ágnes és Boros Géza. Budapest, 1998. Budapest Galéria
Ligetfalvi György
