A cikk az Arcanum Adatbázisának felhasználásával készült
A Városliget mindig is kedvelt helyszíne volt kisebb-nagyobb kiállításoknak, vásároknak, termékbemutatóknak. Ilyen volt 1885-ben az Országos Általános Kiállítás, 1896-ban az Ezredéves Kiállítás, valamint a különböző ipari és nemzetközi vásárok. Ezt a kínálatot színesítették az évente akár többször is megrendezett virág-, növény és gyümölcskiállítások.
Az első városligeti virágkiállítás szervezője Bartl János kávés, fogadós, a híres Angol Királynőhöz címzett fogadó bérlője volt, aki mellesleg rajongott az egzotikus növényekért. Nyaralója a Városligetben, a mai Bethesda kórház helyén állt, ahol az 1850-es évek végétől virág és gyümölcskiállításokat rendezett. A Budapesti Hírlap 1859. március 20-i számában így invitálta az érdeklődőket a Herminamezei üvegházában megrendezett virágkiállításra: „Tisztelettel alulnevezett bátorkodik főnemességet, és a t. cz. közönséget ritka fajú növényekben és gazdag virányban kitűnő kiállítás számos látogatására alázattal meghívni.”
A későbbiek során egymást követték a növény, virág, sőt gyümölcskiállítások, a Városliget mind a szervezők, mind a közönség részéről egyre népszerűbb lett. Az 1930-as évek közepén az Országos Magyar Kertészeti Egyesület (OMKE) elérkezettnek látta az időt, hogy a virágkiállítás céljára rendelkezésükre bocsátott ideiglenes pavilonok helyett egy önálló, kifejezetten erre a célra tervezett épület felépítését kezdeményezze.
Ezzel párhuzamosan a Tenisz Szövetségben is felmerült egy új, önálló, több pályás teniszcsarnok gondolata. Az ő pályáik az Iparcsarnokban voltak, de az ottani körülmények messze nem voltak kielégítőek, ráadásul csak megtűrt vendégek voltak.
Virágkiállítási pavilon (forrás: Magyar Építészeti Múzeum)
A két igény találkozott és megszületett a gondolat, miszerint létesüljön egy olyan, a BNV kiállítási pavilonjaitól külön álló pavilon épület, amely mindkét célnak megfelel: tavasztól őszig virág és egyéb növény kiállításoknak adna otthont, télen teniszpályákat alakítanának ki benne, ahol az eddigieknél nagyságrendekkel jobb körülmények között űzhetnék ezt az egyre népszerűbb sportot. Megkezdődtek az egyeztetések és viszonylag gyorsan körvonalazódott a megoldás: a Városligetben, a Kolegerszky kioszk helyén (nagyjából a mai Millennium Házával szemben) felépülhetne az univerzális pavilon. 1936 végére egyezség született arról, hogy az eredetileg eltervezett három pálya helyett csak kettő épülne meg, erre merőlegesen alakítanának ki egy félkör alakú területet, ahol divatbemutatókat és kisebb sportversenyeket is lehetne rendezni. A lelátó a tervek szerint 800 személyes lenne, amit szükség esetén 1500 fősre bővíthető. Voltak persze nehézségek is, ilyen volt többek között az előre kalkulált magas fűtési és rezsi költség, melyek megoldása további tárgyalásokat igényelt. Végül többoldalú egyeztetések után (ipari minisztérium, földművelésügyi minisztérium, kultuszminisztérium, teniszszövetség, OMKE) megszületett a megállapodás a kettős hasznosítású pavilon megépítéséről. 1937 elejére megoldódni látszottak a finanszírozással kapcsolatos problémák is (a tervek szerint a három minisztérium közel 1/3-1/3-ad arányban fedezte volna a költségeket, a hiányzó részt egy banktól remélték), és a tervek szerint az év őszére el is készülhetett volna a pavilon. A fővárosi közgyűlésben ugyan akadtak ellenzői a tervnek - volt, aki azt indítványozta, hogy az egész ügyet vegyék le a napirendről -, de végül a képviselők döntő többsége támogatta a javaslatot.
Virágkiállítási pavilon egyik belső terme (forrás: Magyar Építészeti Múzeum)
A terv 1937 novemberében került a végső döntésre illetékes Közmunkatanács elé. A testület hosszú és kimerítő vita után hozzájárult az állandó virágkiállítási pavilon építésének tervéhez. A teniszpályás megoldást azonban elutasította és ennek megfelelően új tervek készítését tartotta szükségesnek. Az új tervek már csak virágkiállítási pavilon megoldására vonatkozhattak. A Közmunkatanács a Városligetben már nem akart engedélyezni nagyobb épületeket, álláspontjuk szerint a fedett teniszpályákkal együtt az új épület a kívánatosnál nagyobb területet foglalt volna el.
Gróf Széchenyi Károly, az Országos Kertészeti Egyesület elnöke örült a döntésnek, bár, mint ahogy fogalmazott: "örömömre szolgált volna, ha az összes szempontok összeegyeztetése mellett az új épület hasznosítását egy értékes magyar közérdekű célnak szolgálatába lehetett volna állítani. Ezért akartuk azt, hogy a virágkiállitási pavilonban helyet kapjanak a teniszpályák is. A mai helyzetben feltétlenül bízom abban, hogy a virágkiállítások magas színvonalát méltó virágkiállitási pavilon fogja biztosítani. Ezeknek a szempontoknak megfelelően készülnek az új tervek."
Az megváltozott szempontoknak megfelelő tervek kidolgozása 1938 tavaszáig tartott, a főváros ekkor írta ki az épület megtervezésére vonatkozó pályázatot, melynek végső koncepcióját a Kertészeti Egyesülettel szoros együttműködésben Dörre Endre műszaki főtanácsos dolgozta ki.
Virágkiállítási pavilon belülről (forrás: Kertészeti Szemle, 1942. június)
A tervbe vett épület kettős funkciója továbbra is megmaradt, de már nem teniszpályák kialakítása volt a kihívás, hanem olyan épületet kellett megálmodni, amelyik alkalmassá tehető „ruhabemutatók” megtartására is, De kellett tervezni nyáron üzemelő kávéházat és cukrászdát, illetve egy kisebb altiszti lakást is. A kiállító tereknek hasonlítaniuk kellet a korabeli építkezéseknél alkalmazott lakás- és terasz megoldásokhoz, hogy a „kiállító kertészek az érdeklődő közönség ízlését a terraszok és családi házzal kapcsolatos kertmegoldásoknál helyes irányba nevelhessék”, valamint az egyes termekben a különböző növények igényeinek megfelelő hőmérsékletet és fényt is biztosítani kellett. A ruhákat bemutató hölgyek számára öltözőt, sőt még egy pihenőkertet is ki kellett alakítania a leendő tervezőnek. A tereket könnyen mobilizálhatóan kellett megálmodni, úgy, hogy egy időben teljesen elkülöníthetően nemcsak virágkiállítás és/vagy gyümölcskiállítás lehessen, hanem nagyszámú közönség előtt divatbemutatót is lehessen tartani, szükség esetén pedig az egész épület alkalmas legyen virágkiállítási célokra.
Így született meg végül a Kertészeti, Virág-, Gyümölcs-kiállítási és Ruhabemutató Pavilon koncepció-terve.
A felkér építészeti tervezők között volt Györgyi Dénes (1886-1961) - többek között a torinói, a brüsszeli és a barcelonai világkiállítás magyar pavilonjának tervezője, valamint Rimanóczy Gyula (1903-1958) – ő tervezte egyebek mellett a Pasaréti téri templomot és autóbusz végállomást, a Dob utcai Postaigazgatóság épületét, valamint a Bosnyák téri templomot.
A pályázatot végül Weichinger Károly (1893-1982) építész nyerte, aki egyéb munkái mellett – (Reményi József szobrászművésszel közösen) - megtervezte a II. világháború alatt elpusztult városligeti Arany János Emlékpadot, illetve nevéhez fűződik a volt Felvonulási téren felállított Lenin szobor (Pátzay Pál alkotása) mögötti 15 méter magas, svéd vörös gránittal burkolt felfelé keskenyedő csonka gúla.
Weichinger alapos munkát végzett.
A kertészeti és gyümölcskiállítás befogadására 3 nagy kiállítási csarnok épült. Ezek egyikének csak oldalvilágítása volt, a másiknak csak felső világítása, a harmadiknak mindkettő. Ezek a csarnokok úgy lettek kialakítva, hogy egymástól elkülönítve, de egymással összekapcsolva is használhatóak voltak. Közéjük kisebb belső udvarokat álmodott a tervező, lehetőséget teremtve kis udvarok kertészetének bemutatkozására. A ruhabemutató rész úgy lett kialakítva, hogy a manökenek a színpadról minden bonyodalom nélkül a közönség közé tudjanak sétálni, sőt szabadtéri ruhabemutató részt is kiépítettek. A központi fűtés lehetővé tette, hogy télen is lehessen bemutatókat, kiállításokat tartani. Takarékossági szempontokat szem előtt tartva azonban nem épült meg a tropikus növények kiállítására szolgáló köralaprajzú, üvegfalakkal határolt terem, de elmaradt a cukrászda és a kávéház kialakítása is.
A pavilon építési költsége végül elérte a 300.000 koronát, a kivitelezés vitéz Fülöp Dezső építőmester vezényletével 1938. november 3-án kezdődött és rekord gyorsasággal, 1939. április 1-ére el is készült.
A Virágkiállítási pavilon kertje 1942-ben (Forrás: FORTEPAN 23606)
A megnyitóra "a kiállítási pavilon körül mintegy két és fél hektár nagyságú területen ültették be a kiállítók termésének szine-javát. Külön említésre méltók a nagy területet elfoglaló sziklakertek, terraszok és kis kertek. A pavilonban herceg Festetich György keszthelyi kertészete különleges gyümölcsöket és virágpéldányokat állított ki. A királyi várkertészet színpompás orchidea különlegességei és délszaki növényei keltenek feltűnést, Sok kis kertész is szerepel a nívós, nagyszabású idei kiállításon, fenyő-gyüjteményekkel, és szebbnél szebb virágokkal, amelyek a magyar kertészet fejlettségének élő bizonyítékai."
Az egyik kiállítási pavilon belülről (forrás: Kertészeti Szemle, 1942. június)
Az épület ünnepélyes felavatására 1939. május 1-én, 11 órakor került sor, melyen megjelent vitéz nagybányai Horthy Miklós, Magyarország kormányzója. Kíséretében jelen volt többek között József királyi herceg, Darányi Kálmán a Képviselőház és gróf Széchenyi Bertalan a Felsőház elnöke, Bartha Károly honvédelmi miniszter, gróf Teleki Mihály földművelésügyi miniszter, Bessenyey Zénó, a Fővárosi Közmunkák Tanácsának elnöke és Szendy Károly polgármester is.
Horthy Miklós és felesége a virágkiállítási pavilon ünnepélyes megnyitóján
Az avató ünnepség után „hosszan időzött a főméltóságú pár és magas rangú kísérete az úgynevezett virágszínpadnál, amely nagyon ötletes megoldásban a fővárosi kertészképző iskola rendezésében a színpaddal egybekapcsolva, gyönyörű árvácska-kertet varázsolt a szemlélők elé. Nagy elismeréssel adózott a főméltóságú pár herceg Festetich György kertészeti kiállításának, továbbá a székesfőváros kertészete által hortensia-óriásokkal, mennyezetig érő pálmákkal benépesített termének. A kiállítási pavilonból távozva, a szabadtéri részt tekintették meg, itt az ugyancsak a székesfőváros, kertészete által kiépített és kis tó körül csoportosuló sziklakert nyerte meg főképpen a Főméltóságú pár tetszését. Háromnegyed órahosszat időztek a magas rangú vendégek a kiállítás területén és távozóban a legnagyobb megelégedéssel búcsúztak el a kiállítás rendezőségétől.” – számolt be az eseményről a Nemzeti Újság 1939. május 2-i száma.
Számos szobor is helyet kapott a pavilonban és környékén. A főbejárat előtt állították fel Kisfaludi Stróbl Zsigmond 1908-ban készült Vénusz születése című szobrát, mely a művész egyik legsikeresebb akt szobra volt. Ezzel a szobrával Kisfaludi 1925-ben a Műcsarnok akt-kiállításán első díjat, az 1929-es barcelonai világkiállításon pedig aranyérmet nyert.
Az állandó virágkiállítás pavilon főbejárata, előtte Kisfaludi Stról Zsigmond: Vénusz születése c. szobra (forrás: Kertészeti Szemle, 1942. június)
A szoborból később több példány is készült, melyek ma is láthatóak nagyvárosaink (pl. Nyíregyháza, Zalaegerszeg, Eger) közterein.
Beck Ö. Fülöp Ifjúság kútja c. kútszobra a Pavilon Stefánia út felöli részén állt. A művésznek ez volt az első köztéri szobra, melyet 65 éves korában, 1938 tavaszán, a Rózsadomb alján a Zárda és Margit utcák összeszögelésénél kiképzett rózsaligetben állítottak fel. 1939 tavaszán a szobor a Városligetbe, a frissen elkészült virágkiállítási pavilon kertjébe került.
Az Ifjúság kútja a városligeti állandó virágkiállítás pavilon előtt (forrás: Fortepan/20431)
A szobor túlélte az 1944-es bombázásokat, majd 1950-ben visszahelyezték régi helyére, a Margit térre, ahol az eredeti elképzeléseknek megfelelően ismét kútszoborként látható.
Keveset tudunk a „Kisfiú korsóval” c. szoborról, alkotója és felállításának pontos helye nem ismert, annyi azonban bizonyos, hogy a kb. 80 cm kő talapzaton álló kisfiú alak mintegy 150 cm magas volt és kerámiából készült. A Városligetet ért bombázások során minden bizonnyal megsemmisült.
1942 elején gróf Széchenyi Károly, az Országos Kertészeti Egyesület elnöke megbízta Sidló Ferenc szobrászművészt Horthy Miklós mellszobrának elkészítésével. Széchényi szándéka szerint a szobor a virágkiállítási pavilonban kapott volna helyet.
Sidló Ferenc: Horthy Miklós mellszobra
A szobor háború utáni sorsa ismeretlen.
Itt állt Borszéky Frigyes Kertészlányok c. szobra is. A két leányalakot ábrázoló, kb. 100 cm-es talapzaton álló színes kerámia szoborról egészen napjainkig úgy tudtuk, hogy a háború során elpusztult. Ám a Kertészlányok Leányfalun, a Providus Ház Nyugdíjas Otthon kertjében ma is megtekinthető. A szobor részletes története itt elolvasható.
Kertészlányok Leányfalun napjainkban (fotó: Aradszki Enikő)
A pavilon az évek során számos virág, növény és gyümölcskiállításnak adott otthont és természetesen kedvelt divatbemutató helyszín is volt.
A háború alatt az épület kisebb sérüléseket szenvedett, helyreállítása elhúzódott, sokáig még ötlet sem volt további sorsát illetően. Egy ideig a Néphadsereg Színház díszletraktáraként funkcionált. Az 1960-as évek elején terv született a Városliget rendezésére, akkor ismét virágkiállítási funkciót szántak az épületnek, melyet összekapcsoltak volna a már elkészült kis botanikus kerttel. Sőt, az épület tervezője, Weichinger Károly javaslatában az is szerepelt, hogy a kiállítási funkció mellett érdemes lenne cukrászdával, presszóval, zárt és szabadtéri mozival bővíteni az eredeti funkciókat. Akkoriban úgy tűnt, hogy legalább a kiállítási funkció nagyjából 2 millió Ft-ból visszaállítható.
Teltek, múltak az évek, tervek továbbra is voltak, de a megvalósításhoz szükséges pénz nem állt rendelkezésre. 1974-ben, amikor a Budapesti Nemzetközi Vásár elköltözött a Városligetből, Kiácz György, a Fővárosi Kertészet főmérnöke már arról tájékoztatta a sajtót, hogy az épületet elbontják, „a Bányászati Kutató Intézet százezer forintért vállalta a romos épülettömb felrobbantását. Helyére ródlipályát építünk.” Az elbontott BNV pavilonok, valamint a virágkiállítási pavilon törmelékeiből épült meg az a szánkódomb, melyet 1983-tól – ekkor volt az István a király c. rockopera bemutatója a Városligetben – Királydombnak hívnak.
Ligetfalvi György
