A cikk az Arcanum Adatbázisának felhasználásával készült
Ebben a sorozatban olyan szobrok, emlékművek nyomába eredünk, melyek valaha a Városliget díszei voltak, ám ma már bottal üthetjük a nyomukat. Néhányat máshová helyeztek, néhány megsemmisült vagy eltűnt, és vannak olyanok is, melyeket valamilyen ok miatt elbontottak és manapság sorsuk jobbra fordulására várnak.
LENIN SZOBOR
Budapest Főváros Tanácsa 1953-ban hirdetett pályázatot Lenin alakjának megformálására, ez azonban akkor eredménytelenül zárult. Az 1956-ban lebonyolított újabb pályázati forduló keretén belül Beck András, Kamotsay István és Kerényi Jenő kapott felkérést a tervek elkészítésére. A forradalom miatt azonban a szoborállítás lekerült a napirendről, és csak 1958-ban merült fel ismét. Végül 12 évvel az első pályázat meghirdetése után, 1965-ben avatták fel Pátzay Pál (1896-1979) szobrászművész szobrát a Felvonulási téren, nem messze a hajdani Sztálin-szobor helyétől. A szobrász művéért megkapta második Kossuth-díját.
A Lenin szobor 1972-ben (Forrás: Fortepan / ETH Zürich)
A Szovjetunió első vezetőjét ércbe öntő alkotás szakított a korábbi heroizáló ábrázolásmóddal, egy lágy tekintetű, emberközeli Lenint igyekezett megformálni. A mű monumentalitását a mögötte emelt, Weichinger Károly (1893-1982) által készített, 15 méter magas, svéd gránittal burkolt, felfelé keskenyedő csonka gúla adta. (Az ő nevéhez fűződik egyebek között a városligeti Virágkiállítási pavilon, illetve az Arany János Emlékpad építészeti tervezése is). Ennek magassága pontosan a mellé szánt, de soha meg nem épült Nemzeti Színház tervezett párkánymagasságának felelt volna meg.
"Felújításra" szállítják el a Lenin szobrot (forrás: Népszava, 1989. június 1.)
A szobrot 1989. május 31-én, Nagy Imre és mártírtársai újratemetése előtt 2 héttel felújításra hivatkozva teljesen beállványozták, majd elszállították, „hiszen már két éve nyilvánvalóak a szerkezeti problémák”. A magas felújítási költségekre - 17 millió Ft - hivatkozva a Fővárosi Tanács úgy döntött, hogy a szobor nem kerül vissza régi helyére. 1990 nyarán aztán szép csendben elbontották az építészeti részeket is. Az érdeklődők a szobrot ma a Szoborparkban tekinthetik meg.
CSENGERY ANTAL SZOBRA
Csengery Antal (1822-1880) politikus, publicista, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, a Földhitelintézet igazgatója. Egykor nyári villája a Liget szélén, az Aréna úton állt. „A nagy kultúr érdemekkel bíró tudós tanár és műfordító” szobrának felállítását tanítványai és tisztelői a 1930-as évek elején kezdeményezték.
Zsákody Csiszér János (1883-1953) szobrászművész 220 cm-es haraszti mészkő talapzaton álló, 250 cm-es, bronz szobrát 1938-ban állították fel a Damjanich utca és az Aréna (ma Dózsa György) út sarkán, az Aréna út 74. sz. házzal szemben, a Regnum Marianum templom mellett.
Csengery Antal szobra a Regnum Marianum templom kertjében
A szobrot 1950-ben, egy évvel a Regnum Marianum templom lerombolása előtt áthelyezték mai helyére, a VII. kerületi Almássy térre.
Csengery Antal szobra az Almássy téren 2024-ben
A szobor talapzatán az alábbi felirat olvasható:
"Csengery Antal
1822-1880
A Polgári Iskola megalapítója.
Hazáját szerető öntudatos magyar polgári társadalom
teheti naggyá és boldoggá az országot."
SZÉCHENYI ISTVÁN MELLSZOBOR
Széchenyi István (1791-1860) a XIX. század húszas éveiben megindult reformmozgalom kezdeményezője, kiváló író és államférfi, a magyar lóversenyzés alapjainak megteremtője, a Magyar Tudományos Akadémia alapítója, a balatoni gőzhajózás létrehozója. Kiemelkedő munkája a "Hitel", mely Magyarország polgári átalakulásának, gazdasági-társadalmi programjának összefoglalója. Nevéhez kapcsolódik egyebek között az Al-Duna szabályozása, a Lánchíd felépítésének kezdeményezése.
Az 1866-ban meghirdetett Széchenyi szoborpályázatra 17 művész küldte be szobortervét, közülük a bírálóbizottság Dunaiszky László (1822-1904) pályamunkájának megvalósítását támogatta. Az eredeti szobor titokzatos körülmények között eltűnt, sorsa ismeretlen. A Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum a megmaradt kisminta alapján újraöntette, és a 150 cm kőtalapzaton álló 80 cm-es bronz mellszobrot 1968-ban a Múzeum főbejáratánál helyezte el.
Felirata: „GRÓF SZÉCHENYI ISTVÁN / 1791-1860 / MIDŐN A KÖZLEKEDÉSI / ÜGYEK RENDEZÉSÉBEN / HAZÁNK ANYAGI / FELVIRÁGZÁSÁNAK / TALPKÖVEIT AKARJUK / LETENNI, NE FELEJTSÜK / HOGY EZÁLTAL / EGYSZERSMIND / VISZONYAINK EGÉSZ / ÉPÜLETÉT ÉRINTJÜK. / SZÉCHENYI ISTVÁN JAVASLATA / A MAGYAR KÖZLEKEDÉSÜGY / RENDEZÉSÉRŐL 1848”
A múzeum 2016-os lebontását megelőzően a szobrot elszállították.
TANÁCSKÖZTÁRSASÁGI EMLÉKMŰ
Megvalósítására 1957-ben nagyszabású pályázatot írtak ki, melyen Kiss István (1927-1977) nyerte el a megbízást. A szobrász az emlékmű elkészítéséhez Berény Róbert 1919-es Fegyverbe! Fegyverbe! plakátjának motívumát használta fel.
Berény Róbert plakátja
Az emlékmű elkészítése elhúzódott, és csak a Tanácsköztársaság kikiáltásának 50. évfordulóján, 1969-ben avatták fel. A nyolc méter magas, hat tonna súlyú bronzfigura a Hofer Miklós (a meg nem valósult Nemzeti Színház tervezője) által tervezett 20x21 méter méretű, spirálisan emelkedő talapzaton nagyjából az egykori Regnum Marianum templom helyén lett felállítva, melyet éppen a Tanácsköztársaság leverésének emlékére építettek 1931-ben. Mérete a Lenin szoborhoz hasonlóan a tervezett új Nemzeti Színház arányaihoz igazodott. Az emlékmű elhelyezésének egyik célja az volt, hogy a Lenin szoborral együtt a különböző felvonulások, pártrendezvények állandó háttérdíszlete legyen.
Kiss István szobra
A Ligetből kirohanó monstrum soha nem vált elfogadottá, és soha nem épült bele a városképbe. A korabeli pesti humor a kabinos szobraként emlegette. (A magyarázat szerint a Széchenyi fürdő kabinosa üvöltve rohan a szórakozott fürdővendég után, kezében annak ottfelejtett törölközőjével.)
A szobor eltávolítása (1990) óta a talapzat maradványa emlékműként él tovább: itt állították fel a Regnum Marianum Emlékkeresztet.
Regnum Marianum Emlékkereszt 2011-ben
CAROLINA GŐZHAJÓ EMLÉKTÁBLA
1817–ben, mindössze 10 évvel Fulton gőzhajójának első sikeres útja után, egy pécsi illetőségű polgár, Bernhard Antal saját tervei szerint megépítette kis gőzhajóját, a Carolinát. 1820-ban Pest város tanácsához fordult az átkelőhajózás megindításának engedélyezéséért: „Ezen intézmény célja: személyeket olcsón, amellett mégis kényelmes módon a hídtól a Bomba térre …. vinni, ami eddig csak parton történhetett. E cél minden tekintetben gőzhajó által érhető el, ha utána egy kényelmes uszályhajót akasztanak. Abban a reményben, hogy a két város lakossága, ezen közhasznú intézmény által részükre nyújtott előnyöket kellően méltányolni és támogatni fogja, alulírott elhatározta egy vizidelizsánsz létesítését.”( Jankó Béla: A gőzhajózás kezdete a Dunán, „Carolina”, az első gőzhajó – a Közlekedési Múzeum füzetei 2., 1967).
Bernhard elgondolása az volt, hogy egy kényelmes uszályhajót rendez be, amelyet zárt helyiségekkel és galériás fedélzettel lát el a közönség kényelmére. Ám még mielőtt folyamodványára válasz érkezett volna, a Carolina május 9-én, a pesti oldalon léket kapott és elsüllyedt. Még abban a hónapban kiemelték és kijavították. 1820. július 16-án megindult az első gőzhajó, amely rendszeres átkelő forgalmat bonyolított a Dunán. Óbudáig naponta kétszer, a közbenső állomásokra sűrűbben járt, indulását 5 perccel előbb lövés jelezte. A forgalom november 20-ig tartott. Bernhard ezután visszavitte hajóját Eszékre, itt egy ideig még a jégzajlás által elsodort Dráva-hidat pótolva közlekedett, majd - máig nem ismert okok miatt - elsüllyedt,
A kőből készült, 125x105cm-es emléktábla, mely a hajó vésett képét ábrázolja, a 2016-ban lebontott Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum falán 1967 óta volt látható. Felirata: „CAROLINA / AZ ELSŐ MAGYAR / GŐZHAJÓ / ÉPÍTETTE / BARNHARD ANTAL / SELLYÉN / 1817.”
Az emléktáblát a múzeum 2016-os lebontását megelőzően leszerelték és elszállították.
GLORIETTE
Zsigmondy Vilmos bányamérnök 1868-ban kapott engedélyt Pest város közgyűlésétől, hogy a Városligetben kutat fúrjon „hogy a nyerendő vízzel a városligeti tó megtöltessék, …. mindenekfelett fürdői célokra használható legyen.” A munka a tervezett két év helyett közel tíz évig tartott. A kút 971 m-es mélységével akkoriban Európa egyik legmélyebb fúrásai közé tartozott és naponta 1200m3 73,8 Celsius fokos gyógyvizet szolgáltatott. A kút fölé ideiglenes deszkabódét (fúrház) emeltek, mely hamar népszerű lett a korzózni, és gyógyulni vágyó pestiek között. Az Országos Általános Kiállításra készülve azonban a városatyák úgy gondolták, hogy a Városliget kapujában, a Sugárút végén nem csúfolkodhat egy bodega, ezért lebontásáról döntöttek, és helyén felépítették az Ybl Miklós által tervezett díszes ivókutat, a Gloriette-t.
Az új, ivókutat is magában foglaló 2,5 m magas, hatszögletű, balluszteres korláttal keretezett terasz 1885-ben készült el. Az építmény közepén egy 24 méter magas zászlótartó rúd állt, amit pestiek némi iróniával fogpiszkálónak neveztek. Egészen a Millenniumi Emlékmű felépítéséig díszelgett a Liget szélén, akkor elbontották és elszállították. Ma kilátóként szolgál a Széchenyi-hegyen, az 1860-ban felállított Széchenyi-emlék és a Gyermekvasút végállomásának közelében.
A volt kút helyén a földhöz rögzítve ma egy réztábla található, amin ez olvasható:
"E helyen fakasztott 74-c fokú, percenként 831 liter hozamú hőforrást tudományos vizsgálatai alapján végzett 971 méter mély fúrással 1878. I. 21-én Zsigmondy Vilmos bányamérnök. E ma is működő forrás tette lehetővé a városligeti artézi fürdő létesítését. OMBKE 1968"
IRÁNYJELZŐ
Az emlékművet Wild László (1944-) építész tervezte, 1987-től állt a Műszaki és Közlekedési Múzeum előtt. A 360 cm átmérőjű 45 cm magas kőmedencében 46 cm-es talapzaton egy kb. 200 cm magas mérföldkő látható. A medencét burkoló fémlapon irányjelzés olvasható, illetve 38 város távolságát tüntették fel km-ben. Felirata: "A MÉRFÖLDKŐ 1850-TŐL / A BUDA-BÉCS KÖZÖTTI POSTAÚT MENTÉN / ÚJSZŐNYBEN, A MAI KOMÁROM TÉRSÉGÉBEN ÁLLT / 1 BÉCSI M / =7,5859 KM."
Irányjelző a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum előtt
A múzeum 2016-os lebontását megelőzően a szobrot elszállították.
TURUL SZOBOR
Az 1903-ban épült Erzsébet híd akkoriban a világ legnagyobb nyílású lánchídja volt. Egy tervezési hiba következtében a híd budai lánckamrájában alkalmazott aszfaltréteg a termálforrások hőhatása miatt megolvadt és a Duna felé kezdett csúszni, ezért vált szükségessé a 17 méter magas talapzatok megépítése, melyekre az akkori esztétika jegyében kerültek rá a Turul szobrok.
A hidat 1945-ben felrobbantották, az egyik megmentett Turul szobor később hosszú évekig a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum előtt állt. A múzeum 2016-os lebontását megelőzően az ütött-kopott, több helyen sérült szobrot elszállították, raktárba helyezték.
A régi Erzsébet híd turul szobra a Közlekedési Múzeum előtt
2017-ben a Varga Zoltán restaurátor által helyreállított szobrot az „A HÍD” Zrt. kertjében helyezték el, ahol 2011-óta - múzeumokkal és a Hídépítők Egyesületével együttműködve - szabadtéri kiállításon mutatják be a hazai hídépítés történetének mentett elemeit.
A Turul szobor új helyén
SZTÁLIN SZOBOR
1951 és 1956 között állt a Városliget szélén, a Felvonulási téren (ma Ötvenhatosok tere). A kommunista diktatúra legmonumentálisabb hazai alkotása, egyben az elnyomás szimbóluma volt. 1956-ban, a forradalom első napjaiban ledöntötték és darabjaira zúzták.
A korabeli napilapok és az MDP jegyzőkönyvei arról tanúskodnak, hogy az 1949-es év második fele Sztálin születésnapja méltó megünneplésének lázában telt. A párt vezető testülete számos ülésen foglalkozott a „hálatelt ünnep” előkészületeivel, végül az 1949. december 20-i Fővárosi Törvényhatósági Bizottság ünnepi ülésén határoztak a generalissimus szobrának felállításáról.
Az MDP Központi Vezetőségének határozata alapján zártkörű pályázat keretében 25 művészt kértek fel a szobor tervezésére. Közöttük volt Borsos Miklós, Farkas Aladár, Ferenczi Béni, Pátzay Pál – ő betegsége miatt nem készítette el pályaművét -, Kisfaludi Stróbl Zsigmond, Sóvári János és Mikus Sándor. A beérkezett pályaművek azonban nem nyerték el a zsűri tetszését, sőt volt, aki egyenesen szabotázsra gyanakodott a pocsék alkotások láttán. A korabeli műveket elnézve nem zárható ki, hogy egyes pályázók korábbi szoborterveiket alakították át Sztálinná, legalább is erre utal, hogy egyik- másik feltűnően emlékeztet Petőfire vagy épp Deákra.
Csorba Géza szoborterve
A második fordulóra már csak négy művészt – Borsos Miklóst, Farkas Aladárt, Kisfaludi Strobl Zsigmondot és Mikus Sándort - hívtak meg, akik közül a bíráló bizottság – maga a Minisztertanács - Mikus Sándor pályaművét hirdette ki győztesnek. A kivitelezést később személyesen Révai József, a párt főideológusa felügyelte.
Ék Sándor pályaműve
Közben heves viták zajlottak a helyszín körül. Szóba került a Hősök tere, a mai II. János Pál pápa tér, az Erzsébet tér és a Kossuth tér Alkotmány utcával szemközti része is. Hosszas vívódás után a Népművelési Minisztérium 1951 tavaszán döntött: a szobor felállítására a Városliget szélén, a Gorkij fasor (ma Városligeti fasor) tengelyében a Dózsa György utat javasolták, a talapzatot pedig tribünné kívánták alakítani.
A Sztálin szobor a Felvonulási téren
Közben a Honvédelmi Minisztérium is benyújtotta igényét: egy katonai díszszemlék megtartására alkalmas térré kívánták formálni a Dózsa György utat, ezért azt teljes városligeti szakaszán 85 méter mélységben kiszélesítették. Az útban lévő épületek elbontásáról egy ülésben döntöttek: áldozatul esett a Városligeti Színkör, a villamos végállomás, Csengery Antal szobra (szerencsére ez átkerült az Almássy térre) és a Regnum Marianum templom. Utóbbira sok szót nem vesztegettek, az MDP titkárság 1951. június 4-i ülésének jegyzőkönyve szerint „felkérték Kossa elvtársat, hogy közölje a városligeti templom egyházi vezetőjével, hogy lebontják a templomot”.
Sztálin szobrának avatása
Időközben a szobor mérete 6-ról 8 méterre nőtt, ezért a Százados úti művésztelepen külön műtermet kellett építeni. A 65 mázsás bronzszoborba beolvasztották Tisza István, Andrássy Gyula, Darányi Ignác 1945–ben indexre került szobrait is. Az elkészült tribün 19,99 méter hosszú, 4,80 méter széles és 1,75 méter magas volt, a posztamens 3,20 x 3,48 méter keresztmetszetű, melynek a földtől számított magassága közel 10 méter volt. A nyolc méteres szoborral így az egész emlékmű teljes magassága 18 méter lett. 1951 őszére elvezették a vizet, a csatornát és a villanyt a tribünig, majd az év végére kiépült a rádió és a telefonösszeköttetés is. A szemközti házak tetejére szerelt reflektorokkal biztosították a díszkivilágítást.
Felvonulás Sztálin szobra előtt
A kivitelezés teljes költsége 9,5 millió Ft-ra rúgott, Mikus tiszteletdíja sem volt csekély, igaz, az előre megállapított 500 000 forint helyett végül csak 200 000 forintot kapott kézhez.
A szobor avatására 1951. december 16-án került sor. Ekkor még nem volt teljesen kész, hiányoztak róla a domborművek, melyek május 1-re, néhány hónappal Sztálin halála után készültek el.
1956-ig minden politikai demonstráció itt, a Felvonulási téren, Sztálin szobra előtt zajlott. (A helyszín 1956 után sem változott, csak akkor már Sztálin nélkül.)
1956. október 23-án a forradalmárok közel százezer ember jelenlétében ledöntötték a gyűlölt monstrumot. A szobor testét a Blaha Lujza térig vonszolták, ahol végül teljesen szétverték. Még november első napjaiban is hallatszott a kopácsolás a Rákóczi út mellékutcájából, ahol feszítették, kalapálták a megmaradt részeket. A tribünön csak a két csizma maradt, ezért a budapestiek a teret egy ideig „csizma térnek” gúnyolták.
Sztálin csizmája
A szétvert szobor egyik kézfejét Pécsi Sándor színművész egy vállalkozó kedvű taxis segítségével „mentette meg”, kertjében őrizte egy ideig, ma a Nemzeti Múzeumban tekinthető meg. 2008-ban előkerült a szobor füle és szeme, mindkettő a debreceni Modem Modern és Kortárs Művészeti Központban van. Itt látható a szobor hungarocellből készült eredeti méretű másolata is.
Sztálin feje a Belvárosban
A forradalom leverése után felmerült annak lehetősége, hogy a Sztálin szobor helyére egy 1848/49-es forradalomra emlékező emlékmű épüljön, de erre nem került sor. A tribünről leszedték a frízeket, melynek négy eleme a Mementó Szoborparkban, egy elem pedig az eredeti gipsz kismintával együtt a Terror Házában látható.
Felhasznált irodalom:
1. Liber Endre: Budapest szobrai és emléktáblái. Budapest, 1934.
2. Medvei Lajos: Vezető Budapest szobrainak megtekintéséhez. Budapest, 1939.
3. Budapest szobrai. Szerkesztette: Gádor Endre. Budapest, 1955, Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata
4. Budapest köztéri szobrai 1692-1945. Szerkesztette: Szöllőssy Ágnes, Szilágyi András, Hadházy Levente. Budapest, 1987, Budapest Galéria
5. Rajna György: Budapest köztéri szobrainak katalógusa. Budapest, 1989, Budapesti Városvédő Egyesület
6. Prohászka László: Szoborsorsok. Budapest, 1994, Kornétás Kiadó
7. Budapest köztéri szobrai és emléktáblái 1985-1998. Szerkesztette: Szöllőssy Ágnes és Boros Géza. Budapest, 1998. Budapest Galéria
Szobormesék 1. rész
Szobormesék 2. rész
Szobormesék 4. rész
Szobormesék 5. rész
Ligetfalvi György
