A cikk az Arcanum Adatbázisának felhasználásával készült
A Magyarok bejövetele című körképet (közismert nevén Feszty körképet), amely 1894-től a mai Szépművészeti Múzeum helyén álló un. rotundában volt megtekinthető, 1896-ban meghívták a három évvel később esedékes londoni világkiállításra. Ezért az Ezredéves Kiállítás után Fesztyék azonnal nekiláttak a várva várt külföldi kiállítás megszervezésének. Közben, 1898-ban döntés született arról, hogy az új Szépművészeti Múzeum a körkép helyén fog felépülni. Miután a főváros kártalanította Fesztyéket, megkezdődhetett az múzeum tervezése és a Feszty körkép új helyének kijelölése. A körkép – igen kalandos történések után – végül 1909-ben érkezett vissza a fővárosba. Addigra több eredménytelen egyeztetés után megszületett a döntés: a körkép a frissen létrejött mutatványos tér 15-ös parcelláján - Kohn kávémérése és Rosenthal Pali bácsi cukrászdája között, szemben a Barlangvasúttal és a Plasztikonnal - felépített új rotundában kap helyet.
A főváros azzal hitegette Fesztyéket, illetve a körkép ügyeit intéző „A magyarok bejövetele Körképr Rt-t”, hogy a körkép Vurstliban való elhelyezése csak ideiglenes megoldás, előbb utóbb keresni és találni fognak a körképnek ennél méltóbb helyet. Nem így történt.
A Feszty körkép rotundája a Vurstli főutcáján
Az Rt. igazgatósága úgy gondolta, hogy a meglehetősen sok hiányossággal és hibával felépített épület alagsori helyiségeit mozi vagy színház céljára bérbe adja, így javítva az Rt. igencsak megromlott anyagi helyzetén. Az épület jellegéből adódóan izgalmas volt az új színházban kialakított nézőtér, mely 500 férőhelyes volt, ám szélesebb, mint a pesti színházak nézőterei, viszont a hossza összesen tíz méter volt.
A színház az első pillanattól kezdve a Körkép Rt-vel szimbiózisban működött, oly annyira hogy mind a kettőnek azonos volt az igazgatója. Eleinte különböző színházi társulatok bérelték a helyiségeket, de egy időben mozi is működött benne. Történt egyszer, hogy a moziban meleget biztosító szénfűtésű kályha elromlott, szénmonoxid szivárgott a nézőtérre, aminek következtében több néző, közöttünk néhány gyermek is rosszul lett. A rendőrség egy időre bezáratta a mozit.
Bár a közönség kedvelte az alkalmi színházi előadásokat, a kritika időnként fanyalgott. Az 1919-ben bemutatott „Milliárdos kisasszony” c. Strauss operett kapcsán a Színházi élet ezt írta: „a Milliárdos kisasszony című Strauss operettet játszották, szavalták, énekelték és táncolták, sok jóakarattal, de annál kevesebb eredménnyel.” Minden gond, baj és nehézség ellenére a színház olyan jól működött, hogy gyakran több bevételt termelt, mint maga a Körkép. A sikerek nagymértékben az igazgatónak, Szász Jánosnak voltak köszönhetőek, aki igazi kultúra pártoló hírében állt. A színház 1919-ben felvette a Magyar Színház nevet, és hála Szász működésének, önálló zenekari felszerelése, díszlet és jelmez raktára, és főleg saját társulata is lett. Leginkább operetteket, népszínműveket, bohózatokat játszottak – igen nagy sikerrel.
1923-tól a színház 16 tagú stabil társulatával Jókai Színkör néven működött tovább. Műsorát a ligeti igényeknek megfelelően az operettek dominálták. De minden második héten magyar népszínmű-előadásokat rendeztek és négyhetenként került sor a drámai előadásokra. A színház naponta egy, vasárnap három előadással várva közönségét.
Jelenet Karl Schönher: Gyermektragédia c. drámájából.
Császár Sándor, Acsay Rezső, A. Tímár Aranka(Színházi Élet, 1924.)
1926-ban „egyedül álló premier” volt a Városligetben. Két városligeti színház – a Műszínkör és a Jókai Színkör - ugyanazon a napon mutatta be Leo Fall Pompadur c. operettjét. Mindkét előadás teltházzal zajlott, igaz mindegyik egy órás késéssel kezdődött. A Műszínkörbe nem érkeztek meg időre a parókák, a Jókai Színkörben pedig a tervezett kezdésig nem készült el a díszlet. Ráadásul – a korabeli sajtóbeszámolók szerint - a Jókai Színkörben az előadás kezdete után öt perccel leszakadt egy díszlet elem és pont az alatta álló – Pompadurt alakító – Tombor Olgára zuhant, akinek ennek következtében megsérült a lába. Az előadást fél órára meg kellett szakítani, de művésznő rövid kezelése után folytatódott és tomboló siker mellet be is fejeződött.
A Jókai Színkör Pompadur előadásának szereplői. Középen Tombor Olga
Még ebben az évben újabb gond nehezítette a Jókai Színkör életét. Néhány hónappal előbb alkalmatlanság miatt elbocsátották a színház súgóját, aki nem hagyta annyiban a dolgot és beperelte a színházat. A bíróságon kabaréba illő jelenetek zajlottak, amikor a tárgyalást vezető bíró szakértő tanúk jelenlétében vizsgálta, hogy valóban össze-vissza súg az alperes – ahogy ezt a színház az elbocsátás indokául állította. A bíróság végül a súgónőnek adott igazat és kártalanításra kötelezte a színházat.
Az 1932-es év egyik kiemelkedő bemutatója volt Tary Gizella Mátkaság c. vígjátéka. Tary nemcsak remek színésznő és kitűnő író volt, de az ő nevéhez köthető az 1924-es párizsi olimpián az első magyar női tőrvívásban megszerzett olimpiai pont. Tary ugyanis remek vívó volt.
Közben alig észrevehetően gyülekeztek a felhők a színkör felett. 1932. január 10-ére tervezett előadás botrányba fulladt, azaz el sem kezdődött, mert a színészek addig nem voltak hajlandóak színpadra állni, míg elmaradt bérüket ki nem fizetik. És miközben a Jókai Színkör a megszerzett színházi engedély birtokában Jókai Színházra változtatta nevét, kiderült, hogy Szász igazgató, a kultúra nagy barátja közönséges gazember. Egymás után kerültek elő pénzügyi stiklijei (kifizetetlen számlák, visszafizetetlen kölcsönök), így aztán Szász működése alatt a Körkép Rt és így a színház jelentős mértékben eladósodott. Szászt kirúgták, és új igazgató, Toma Gábor került a közös vállalkozás élére. Ekkorra a színház adóssága elérte a 20 ezer pengőt. Toma meglepődve tapasztalta, hogy a színház, úgy ahogy működött, ám a körképet magát alig látogatta valaki. Így aztán a Kötkép Rt. deficitje egyre emelkedett, aminek következménye az volt, hogy a színház is egyre nehezebb helyzetbe került. Toma egymás után írta elkeseredett hangú leveleit az Rt tulajdonosainak, de túl sok változás nem történt, a körkép látogatottsága továbbra is gyenge volt. Toma egy Feszty Istvánhoz írott levelében 1934-ben így summázta a kialakult helyzetet: „nem jön az ördög se, pang itt kérlek minden.” Az összes gond és baj ellenére, a színház műsora színvonalas volt, egyebek között Szigligeti Ede, Szirmai Albert, Lehár Ferenc Hervé, Offenbach és Johann Strauss műveit tartották repertoáron.
A Jókai Színház bejárata
1933-ban a felhalmozott adósság miatt felmerült annak lehetősége is, hogy elárverezik a Feszty körképet, valamint körképnek és a Jókai Színkörnek otthont adó épületet. Ez a színház végét is jelentette volna, jóllehet ők a körülményekhez képest folyamatosan „termelték a bevételt.” Ám mivel az adósságtól szenvedő Rt. része volt, a bukás a színházat is elérte volna. Szerencsére nem így történt, a Feszty családnak sikerült a veszélyt elhárítani. Többek között új vezetőt bíztak meg a színház vezetésével. A máig érthetetlen okból igazgatóvá kinevezett Léderer Ignác gomb gyárosnak fogalma nem volt a színházvezetésről. Ekkorra már a színházban szombaton kettő, vasárnap három előadást tartottak, hét közben a színészek a hétvégi új bemutatókra készültek. A színházhoz egyáltalán nem értő Léderer elképesztő bérezési rendszert vezetett be: öt előadásért és egy heti próbáért öt pengő, azaz havi 20 pengő bért fizetett.
Karikatúra a Borsszem Jankó c. lapban
Léderer távozás után igazgatók sora váltotta egymást és az addigi gyakorlatnak megfelelően a színház hozta a tőle elvárt színvonalat, míg a maga körkép folyamatosan termelte a veszteséget.
1937. szeptember elején különös közjáték zavarta meg az óbudai vasúton utazók nyugalmát. A kalauz, miután megvizsgálta az utasok jegyeit, belső zsebéből meghívókat vett elő és sorra átnyújt belőle mindenkinek egyet, miközben elmondta, hogy „szeptember l6-án lesz kérem a premierem a Jókai Színházban és erre az alkalomra tisztelettel meghívok mindenkit.” Mint kiderült, Kubicsek Gyula kalauznak Kocsis Imre esztergályossal közösen írt "A falu szégyene" c. népszínművét fogja bemutatni a Jókai Színház. A hír igaz volt, a három felvonásból és három képből álló népszínművet nagy érdeklődés mellett mutatták be. "Természetesen" a bemutató napján a szerzők csúnyán összevesztek. Kubicsek azt állította, hogy a darabot ő írta, Kocsis csak besegített. Kocsis viszont ennek pont az ellenkezőjéről győzködte a sajtót. A vita békésen, bár fura módon rendeződött. A felek békét kötöttek: "A kiegyezés alapján kétféle plakát készül. Az egyiken Kocsis Imre szerepel elől, a másikon pedig Kubicsek." - számolt be az egyezségről a Színházi Élet című lap. Kubicseknek nem ez volt az első színházi bemutatója, egy évvel korábban a Jókai Színház a szerző rendezésében a "Bánat asszonya" c. művét mutatta be. Több népszínművet is írt, az egyik drámáját a Nemzeti Színház "igen szép kritikával" adta vissza.
"A falu szégyene" színészei
A háború alatt az épületet és maga a körkép is súlyos sérüléseket szenvedett. Ennek ellenére a Jókai Színházat május elsejére sikerült olyan állapotba hozni, hogy munkásszínjátszók előadhatták Molière Duda Gyuri (Dandin György) és Csokonai Az özvegy Karnyóné s a két szeleburdiak című vígjátékát Szendrő Ferenc és Major Tamás rendezésében. Ők szeptember végéig léptek fel itt.
1946-ban a Fővárosi Tanács úgy döntött, hogy a romokban heverő körkép épületet le kell bontani. Ugyanakkor utasításba adta, hogy ezzel párhuzamosan a Jókai Színház fölé – a későbbi beázások elkerülése érdekében – a bontást végzőnek ideiglenes tetőt kell építenie. Így is történt. A színház hivatalos megnyitására az előírt munkák elvégzése után, 1947. március 15-én került sor. Ekkor Kárpáti Pál lett az igazgató, aki egyébként már 1939-től vezette a színházat. Kárpátiról a a korabeli krónikák feljegyezték, hogy gyakran beült a pénztárba és ha netán valamelyik nézőnek nem volt elég pénze a jegyre, pénz helyett elfogadott gyümölcsöt, zöldséget, tojást, vagy egy későbbi időpontra szóló fizetése nyilatkozatot. Az évtizedes hagyományoknak megfelelően műsoron elsősorban operettek, zenés vígjátékok, olykor népszínművek szerepeltek. Az államosítás előtti utolsó bemutatót 1949. augusztus 30-án tartották.
A színház több mint négy évtizedes működése során közel 600 bemutatót tartott. A nem kis sikerrel előadott művek szerzői között megtalálhatóak voltak – sok más között – Szirmai Albert, Lehár Ferenc, Offenbach, Herczeg Ferenc, Molnár Ferenc, Zilahy Lajos, Zerkovitz Béla Kacsoh Pongrác, Csajkovszkij, Kálmán Imre, Nóti Károly és Gárdonyi Géza.
