A cikk az Arcanum Adatbázisának felhasználásával készült
1869-ben Kőmíves Imre színész, színigazgató, akinek ekkoriban két színtársulata is működött – az egyik Kecskeméten, a másik Nagyváradon -, úgy gondolta, hogy beindít egy harmadikat is, de azt már Pesten, a Városligetben. Miután megkapta az engedélyt, Mikos Sándor komáromi ácsmester vezetésével villámgyorsan fel is építették a társulatnak otthont adó színházat. Ez egy hevenyészve összetákolt „célszerűtlenül épített” faépület volt, mely a korabeli visszaemlékezések szerint „oly kicsiny, hogy a legkedvezőbb esetben sem hozhat be egy-egy este sok jövedelmet. Az ily színkör építésénél pedig épp arra kell gondolni, hogy egy-egy sikerült előadás jövedelme pár üres ház veszteségét könnyen kipótolhassa.”
Kőmíves Imre (1839-1921)
A „Pest városligeti magyar színkör” július 25-én, viszonylag nagy érdeklődés mellett Szigeti József „Csizmadia, mint kísértet” c. három felvonásos népszínművével kezdte meg működését. Mivel Kőmíves egy csepp energiát sem fektetett színháza népszerűsítésébe, a kezdeti lendület villámgyorsan alábbhagyott, már csak azért is, mert - ahogy a Hazánk s a külföld c. újság július 29- száma összefoglalta - az igazgató „még a lapokkal sem tudatta személyzetének névsorát s előadandó darabjait, ami pedig nagy hiba, mert Pesten sok a zaj, s aki itt észre akarja magát vétetni, annak egy kissé kiáltani kell.” Augusztus végére a színház be is fejezte tiszavirág életű működését.
Alig egy évvel Kőmíves kudarcba fulladt próbálkozása után Kratochwil Ferenc tanár azzal a kéréssel fordult Pest város tanácsához, hogy számára gyermekszínház létesítéséhez 20 évre kizárólagos engedélyt adjon. Tervei szerint a színház a Széchenyi sétatéren (a mai Szabadság téren) épült volna fel. Elképzelése az volt, hogy a „Myrioma tízezerlátvány” nevű „mechanico-optikai gyermekszínházban” magyar, német és francia nyelven „érdekes látni valók, ködképek, panorámák, csoportozatok stb. képeznék az előadásokat, világos, gyermekeknek szánt magyarázatokkal.”
Annak ellenér, hogy színházépítési és működtetési engedélye nem volt, Kratochwil megállapodott az Országos Színiiskola (Színészeti Tanoda) alapító igazgatójával, gróf Festetics Leóval, aki „megengedte, hogy a színi tanoda növendékei a magyar előadásokban részt vehessenek.” Ám a tanács a helyszínre vonatkozó ötletet elvetette. Egy évvel később Kratochwil ugyanezzel a javaslattal állt elő, de ekkor már a Városligetbe álmodta meg gyermekszínházát. Most már megkapta a város beleegyezését, így 1869 májusában Buzzi Bódog Ferenc (Felix Buzzi), olasz származású mérnök, építőmester tervei alapján és az ő kivitelezésében meg is kezdődött a színház felépítése. Buzzi a kor ismert és megbecsült építésze volt, vállalkozásához köthető többek között a Népszínház (Blaha Lujza tér) és a Rumbach Sebestyén utcai zsinagóga felépítése. Az Aréna út (ma Dózsa György út) városligeti oldalán, szemben a János utcával (ma Benczúr utca) kijelölt helyen 1870 májusában kezdte meg működését az új gyermekszínház.
A színház kijelölt helye
Az építkezést egy kisebb közjáték zavarta meg. Korabeli sajtóbeszámolók szerint egy kora tavaszi nap, az építkezés területén egy fiatalember meztelenre vetkőzött, táncolni kezdett, mondván, hogy ő egy madár. A munkások igyekeztek mutatványát megakadályozni, de ő beleugrott egy meszesgödörbe, amely szerencsére majdnem üres volt. A szerencsétlent – mint később kiderült ügyvéd volt – a rendőrök bekísérték a Rókus kórházba. Az építkezés ezután zavartalanul folytatódott, majd májusban a színház megkezdte működését, „persze, német társulattal, s így a magyar gyermekek nem sok hasznát látják” – fanyalgott a Fővárosi Lapok nem sokkal a megnyitó után. Később ugyan sor került néhány magyar nyelvű előadásra, ám ekkor a sajtó baja az volt, hogy azokat nem igazán látogatják gyerekek. Az érdektelenséghez az is hozzájárult, hogy sikerült műsorra tűzni olyan darabokat, mint Offenbach Gerolsteini nagyhercegnő c. operettjét, ami még erős túlzással sem nevezhető gyermekelőadásnak.
A városligeti gyermekszínház homlokzati terve. Tervező Buzzi Bódog
1870 augusztusában, 1869-ig visszamenő hatállyal Kratochwil a főváros javára lemondott a színházzal kapcsolatos szinte valamennyi jogáról. A színház így a fővárosé lett, Kratochwil évi egy arany bérleti díj megfizetése ellenében bérelte vissza, illetve őt terhelte minden javítási, karbantartási kötelezettség, sőt a színház környékének rendben és tisztán tartása is. Cserébe a város megígérte, hogy az 1881-ig tartó bérleti időszak alatt más a Városligetben nem létesíthet gyermekszínházat. Még meg sem száradt a pecsét a szerződésen, amikor Kratochwill a színház üzemeltetési jogát átadta az építész Buzzi Bódognak. A Fővárosi Lapok a tranzakcióról röviden így számolt be: „A városligeti gyermekszínház vezetését saját építője: Buzzi Felix építész veszi át, s óhajtjuk, hogy elődjénél jobban vezesse.”
Buzzi azonban még annyira sem értett a színházcsináláshoz, mint Kratochwill, így aztán az épület vagy üresen állt, vagy olyan alkalmi társulatok léptek fel, mint „Liphardt majom társasága, ponyk, kutyák s egy dámvaddal.”
1872 elején már nem működött a színház. Annyi még tellett erejéből, hogy a Budapesti Korcsolyázóegylet hagyományos jelmezes jégünnepélyére, melynek a városligeti jégpálya adott otthont, az érdeklődők a színház jelmeztárából tudtak jelmezeket kölcsönözni.
Nemsokára Buzzi belátta, hogy a vállalkozás csak a pénzt viszi, ezért a színház lebontását kezdeményezte Pest város tanácsánál, mondván, hogy „gyümölcstelen vállalat”. A főváros azonban ehhez nem járult hozzá. Felhívták Buzzi figyelmét, hogy érvényes szerződésük van, mely szerint 1881-ben az épület végleg a fővárosé lesz, addig is a bérlő kötelessége az épület „jó karban tartása”.
Buzzi időközben a színházat eladta Miklóssy Gyula színigazgatónak, aki azt tervezte, hogy a lebontja a színházat, és bontott anyagot felhasználja az István térre tervezett színháza felépítéséhez. A Tanács végül beleegyezett a tranzakcióba, azzal a feltétel, hogy Buzzi fizet a városnak 2000 forint „bánatpénzt” és a bontás után visszaállítja a terület eredeti állapotát. Így is történt.
Alig egy évvel a városligeti gyermekszínház bontását követően, Miklóssy/Miklósy Gyula gondolt egy merészet, és az István téren működő színköre mellett, egy újat kívánt építeni a Városligetben. Megkérte és 6 évre meg is kapta az engedélyt a városi tanács által legalkalmasabbnak vélt helyen, az artézi kút és állatkert közötti területen, nagyjából a mai Szépművészeti Múzeum állatkert felöli részénél, „hol a színkör a nap heve ellen terebélyes fák által is lesz védve.” Azonnal nekilátott az építkezésnek. Úgy tervezte, hogy a „színkör díszes és tágas lesz, ötezer nézőre számítva. Gondoskodva lesz a nézőtér ventillatiójáról is. Az ülések kényelmesek lesznek czélszerű beosztással, a színpad pedig oly nagyra van tervezve, hogy a legnépesebb látványos darabot is kényelmesen lehessen rajta adni, azon kívül a színpad háttere kinyitható lesz s akkor még egyszer annyi hely áll rendelkezésre.” (Szinnyei József Magyar Írók élete és munkái c. 1891-ben megjelent könyve a színház befogadóképességét 6000 főben adja meg. Úgy vélem azonban, hogy ezt a számot érdemes fenntartásokkal kezelni.) Nehezítette a kivitelezést, hogy egy áprilisi vihar erősen megrongálta a majdnem kész épületet. A balesetnek még halálos áldozata is volt: az egyik építőmunkást egy leomló gerenda agyonütötte. Minden nehézség ellenére a színkör május 24-én Szigligeti Ede II. Rákóczi Ferenc fogsága c. 5 felvonásos „látványos történeti színművével” megnyitotta kapuit.
Miklóssy/Miklósy Gyula (1839-1891)
Miklóssyék több mint 20 bemutatót tartottak a Városligetben. Játszottak vígjátékot, komédiát, operettet, operát, drámát, tragédiát és népszínművet egyaránt. Láthatta a közönség Verdi Trubadúr c. operáját, Offenbach Orfeusz az alvilágban és Szép Heléna c. operettjét ugyanúgy, mint Szigligeti Ede A csikós c. népszínművét. A Városligeti Színkör társulata ugyanaz volt, mint az István téri színköré. A Városligetben az előadások többsége délután 5 órakor kezdődött, „előadás után nyitott omnibusz kocsiba ültettek bennünket a még elég világos nappal, színpadi öltözetben, kimaszkálva, vittek befelé, mint a majmokat, hogy az István téri színházban újra kezdjük ugyanazon darabot – vagy egy másikat” – emlékezett vissza ezekre az időkre Kassai Vidor színész.
A nyári baleset miatti jelentős többlet kiadások, a bécsi tőzsdekrach és a nyári kolerajárvány miatt Miklóssy előzetes számításai nem váltak be, a Városligeti Színkör látogatottsága messze elmaradt a direktor várakozásaitól, a színkör megbukott. Az Athenaeum c. lap augusztus elején tömören így foglalta össze a kudarc okát: „Nyári magyar közönség máig sincs Pesten elég!” Utolsó előadást október 5-én tartották.
