A cikk az Arcanum Adatbázisának felhasználásával készült
Nagy Endre, az ismert kabarészerző, konferanszié 1922-ben gondolt egy merészet, és a Városligetben, a volt Kolegerszky Kioszk területén megalapította saját kabaréját, a Lomb Színpadot.
Nagy Endre
Nagy Endrét a magyar politikai kabaré, a konferanszié műfaj megteremtőjének tartják, aki - beszédhibája ellenére - közvetlen kapcsolatot tudott kialakítani a közönséggel, és közéleti témákkal foglalkozó konferanszaival nagy népszerűségre tett szert. Az általa vezetett kabarék számára a korszak „komoly" írói, költői írtak jeleneteket, kuplékat, egyfelvonásos darabokat.
A Kolegerszky Kioszk a század elején szépen berendezett, népszerű vendéglátóhely volt, később – megőrizve nevét - a Központi Tejcsarnok Rt. üzemeltette, majd a Grasham kávéház tulajdonosa, Fessl József vette bérbe. Miután Nagy Endrével megállapodtak a bérleti díjban, megépítették a színpadot, kialakították a nézőteret, ahol asztalok mellett 400 fő fért el, akik, ha akartak még meg is vacsorázhattak. Biztos, ami biztos, a vezetőség az illendő viselkedésre így hívta fel a vendégek figyelmét: „Az előadás művészi nyugalma érdekében kérjük Önt, hogy lehetőleg az előadás megkezdése előtt, a szünetben, vagy az előadás után vacsorázzanak. – Elvégre Önnek és a vendéglősnek is elég, ha háromszor vacsoráznak.” Nagyék még arra is figyeltek, hogy eső esetén a nézőknek legyen hová behúzódni. Miután beszerezték az összes szükséges engedélyt és befizették az ezekkel járó díjakat, június elején megnyitották a Lomb Színpadot.
A Lomb Színpad hirdetése
A sajtó kiemelt érdeklődéssel fogadta a Nagy Endre kezdeményezését, melynek „Nyáron se muszáj nívótlannak lenni” volt a jelszava . A Világ c. lap a megnyitó másnapján így lelkendezett: (Nagy Endre) „most a ligetben menti meg a nyarat. Hogy mit csinált? Sebtében így fogalmazom: megteremtette a kabaré és a szabadszínpad, mondjuk a nyári „Festspiele“-k átmeneti formáját. Majd tíz esztendő múlva esztétikus-történészek részletesebben és pontosabban fogják meghatározni. Most csak érezni lehet: új szórakozási alapot teremtett a nyáron gyomrára és szellemi hűtőitalokra degradálódott pesti kedélynek.”
Alig telt el két hét, a főváros gazdasági hivatala betiltotta az előadásokat és előírta a Lomb Színpad bezárását. Nagyék értetlenül álltak a döntés előtt és azonnal fellebbezést nyújtottak be az intézkedés ellen. Végül sikerült tisztázni a félreértéseket, Nagyék ismét benyújtották a szükséges papírokat és az eredetileg megállapítottnál magasabb díj ellenében megkapták a szükséges engedélyeket. Pár nappal a bezárást elrendelő határozat után ismét megnyílt a Lomb Színpad..
Korabeli pletykák szerint azonban a betiltás hátterében az állt, hogy az egyik kabaré jelenetben nem túl pozitív megjegyzés hangzott el a fővárosi tanács egyik fontos tisztviselőjéről, aki ezt nem vette jó néven és mindent elkövetett, hogy keresztbe tegyen Nagyéknak. Ez részben sikerült is, sőt sajtóhírek szerint a műsorból kivetették az inkriminált jelenetet.
Zahler Magda és Boyar Ily a Lomb-színpad „Daphnis es Cloe" c. jelenetében
(forrás: Színházi Élet 1922. június 18.)
A Lomb Színpad műsorának gerincét kabarétréfák, politikai szatírák, énekes táncos jelenetek alkották, melyeket időnként megszakított Nagy Endre egy-egy konferansziéja, és amelyek az „Estve jött a parancsolat” c. kis operettel zárult. A kor neves művészei közül nem egy fellépett, közöttük Pethes Sándor, Péchy Blanka, Gábor József, Czobor Ernő és Ferenczy Károly.
A Lomb Színpadot gyakran nevezték Rokokó Színpadnak is a műsorban elhangzó Rokokó dala c énekszám alapján, mely Lányi Viktor- Fodor László páros szerzeménye volt.
A téli szünet után 1923-ban egy ideig még működött, ekkor már Szőke Szakáll is tagja volt a társulatnak. Nagy Endre – Salamon Bélával közösen - még ebben az évben belevágott a Teréz körúti Színpad megszervezésébe, így a Lomb Színpad története ezzel befejeződött.
