Ha a Városligettel kapcsolatban elhangzik a körkép kifejezés, szinte kivétel nélkül mindenkinek Feszty Árpád: Magyarok bejövetele c. körképe jut eszébe.
Ám a városligeti „körkép kínálat” ennél nagyságrendekkel gazdagabb volt.
Körkép esetében a nézők egy kör alakú épület közép pontjából tekinthettek meg egy nagy méretű, körülöttük körbe futó képet. A közöttük és a kép között elhelyezett néhány valóságos tárgy segítségével a kép térbeli alakot öltött.
Körkép-kalandozásunk során felváltva fogunk találkozni a „panoráma” és a „körkép” kifejezésekkel, ezért rögtön az elején érdemes tisztázni a kettő közötti különbséget. Kovács Ákos: Két körkép c. művében a különbségeket így fogalmazza meg: „A kisméretű, technikailag meglehetősen tökéletlen és az álló néző előtt mindig mozgóképhatást keltő szerkezeteket általában panorámáknak, míg a nagyméretű, kör alakban felállított és felülről megvilágított térhatású látványosságokat körképeknek nevezték.”
Különbség volt abban is, hogy míg a körképet egy speciálisan erre a célra kialakított és épített un. rotundában mutatták be, addig a panorámákat bárhol, még egy összetákolt fabodegában is be lehetett mutatni.
Miután nagyjából rendet tettünk a fogalmak között, vegyük sorba, milyen körképek /panorámák kápráztatták el a Ligetbe érkezőket a XIX. század végén
Az első, magyar művészek által festett panorámakép, a Fürdők panorámája az 1885. évi Országos Általános Kiállításon egy kifejezetten erre a célra emelt épületben (nem rotundában) került bemutatásra. A Ray Rezső által tervezett tornyos épület a kiállítás központi részén, az Iparcsarnok előtti korzó mellett kapott helyet.
A „Fürdők panorámája” körkép pavilonjának elhelyezkedése
az 1885-ös Országos Általános Kiállításon (pirossal jelölve)
A 25.000 Ft költségből felépített építmény volt az egyetlen villanyvilágítással felszerelt épület, így este is lehetett látogatni. Földszintjén az Országos Panoráma Szövetkezet rendezett kiállítást gróf Zichy Jenő irányításával „Magyar Országos Fürdőpanoráma” címmel. A panorámakép - melynek ötletet Trefort Ágoston vallás-és közoktatásügyi minisztertől származott – 14 kisebb panoráma segítségével mutatta be a hazai fürdő helyeket. Az emeleten egy másik különlegesség, a „Tátra vidéke” című körkép várta a látogatók.
Az eredeti terv az volt, hogy az épület a kiállítás után is megmarad, benne a magyar történelem fontos eseményeit ábrázoló festményeket szerettek volna bemutatni. Az első kép elkészítésével, melynek témája a koronázási ünnepség lett volna, Lehmann Mórt, a Népszínház díszlet festőjét és Innocent Ferenc festőművészt bízták meg. Végül azonban a kép nem készült el, az épületet pedig 1888-ban lebontották. A fürdőpanoráma témája még egyszer felbukkant a Városligetben. Az 1896-os Ezredéves Kiállításon a Balneológiai Egyesült saját pavilonjában (nem messze a mai Millennium Házától) rendezett egy hasonló kiállítást.
A Balneologiai csarnok elhelyezkedése az 1896-os Ezredéves kiállításon (x jellel jelölve)
Az Ezredéves Országos Kiállítás kalauza így írt erről a pavilonról: „A favázas épületet a kiállítás műszaki osztálya tervezte és Neuschloss Károly és fia építette 28.600 forintért. Ebben a csarnokban vannak hazánk összes fürdői, részint művésziesen alkotott diorámákban, részint képekben, a forrástermények pedig palaczkokban kiállítva. Itt vannak az összes ásványvíz kezeléshez szükséges eszközök, részint természetben, részint képekben. Panorámája is van a balneologiai pavillonnak, a látogató kényelmesülő helyéről egymásután, szem előtt látja elvonulni a Kárpátok és Erdély híres gyógyító helyeit, a Balaton partját, a Vág és Cserna völgyét és mindazokat a helyeket, a melyeket felkeres a szenvedő emberiség a mely helyeken évente több ezer ember nyeri vissza elvesztett egészségét. Erre a pavillonra méltán büszkék lehetünk, hisz nincs ország e világon, a mely oly gazdag volna gyógyforrásokban, mint hazánk.”
Az Ezredéves Kiállítás „körkép sztárja” kétségkívül a Feszty Árpád "Magyarok bejövetele" c. (gyakran Feszty-körképként említett) körkép volt, melyet a mai Szépművészeti Múzeum helyén felépített rotundában mutattak be. A körkép fordulatokban gazdag, kalandos történetének részletei itt olvashatók.
A városligeti bemutató mellett Feszty komoly lobby tevékenységet fejtett ki annak érdekében, hogy körképét külföldön is be tudja mutatni. Erőfeszítéseit végül siker koronázta és a körképet meghívták a londoni világkiállításra
Miután 1897 elején – előkészítendő az utazásra - elbontották a Magyarok bejövetelét, új panorámakép került a helyére. Feszty felkérésére Frosch Károly és Krieger Ferenc festők elkészítetté a "Krisztus keresztre feszítése és Jeruzsálem" c. körképet, melyek ünnepélyes bemutatására 1897 áprilisában került sor.
Részlet a Krisztus keresztre feszítése és Jeruzsálem c. körképből
„A »Krisztus« gyönyörű alkotás. A drámai része, maga a kálvária a három feszülettel megdöbbentő erejű, olyan plasztikus, az alakok annyira élethűek és olyan élesen domborodnak elő, hogy szinte mozogni látszanak. … Krisztus alakja megrendítően szép és a körülötte elömlő világosság olyan éles, hogy a néző alig tud megválni a kép megbűvölő hatásától.” – írta a képről a Fővárosi Lapok 1897. április 17-én.
Még zajlottak a „Krisztus keresztre feszítése” körkép bemutatásának előkészületei, amikor a sajtó már arról számolt be, hogy hamarosan megkezdődik egy új körkép, a "Hódoló díszmenet" c. panoráma tervezése. Az elképzelések szerint a kép emléket állított volna a millennium évében, 1896. június 8-án megrendezett nagyszabású díszmenetnek. Az Eisenhut Ferenc és Újvári Ignácz festőművészek vezette alkotói csapat azt tervezte, hogy a körképen, a díszmeneten részt vett valamennyi résztvevő alakját megörökítik. 1897 októberében a sajtó arról számolt be, hogy addig már „hatszáz bandérista festtette le magát s a közeljövőben még ötszáz fog modelt állani díszmagyarban.” A „Hódoló díszmenet” körképet 1898. augusztus 7-től látogathatta a nagyérdemű közönség.
Részlet a „Hódoló díszmenet” c. panoráma képből – Menet a királyi palota előtt
Az Ezredéves kiállítás másik körkép-látványossága a "Pokol" körkép volt. Elkészítésének ötlete Gárdonyi Gézától származott, akit Dante Isteni színjáték című műve ihletett meg. A Városligeti fasor és az Aréna (ma Dózsa György) út sarkán felépített hatalmas rotundában bemutatott 1850 m2-es képet Molnár Árpád, a Népszínház díszletfestője és Trill Károly, pozsonyi születésű festő készítette. Az épület külső homlokzatdíszeit Ligeti Miklós – nevéhez fűződik a városliget Anonymus szobor - alkotta.
A Pokol körképnek otthont adó épület bejárata. Tervezte: Márkus Géza
A pokol hátborzongató hangulatát a természetes és mesterséges megvilágítás, valamint a fényáteresztő és fényelnyelő vászonfelületek váltogatásával, illetve a ravaszul elhelyezett plasztikákkal, díszletelemekkel érték el. Érdekessége volt ennek a körképnek, hogy a néző egy két méter magasan elhelyezett, patkó alakú galérián haladva járta be a poklot. Azzal is fokozták a hatást, hogy a figurákat nem csak megfestették, hanem kemény anyagból kivágták, kifestették és a háttér elé állították. A térérzést erősítették a különféle megvilágított és mozgatható tükrök is, a vadregényes táj hatását pedig 80 szekérnyi természetes szikla fokozta . Hatalmas volt az érdeklődés, ami elsősorban Gárdonyi szellemes reklámszövegeinek volt köszönhető: „Menjen kérem a Pokolba!”, „Azt hallottam, Budapesten megnyílott már a Pokol, vigyázzon kend, komámasszony, nemsokára meglakol!”
A körképet több tízezren nézték meg – alig több mint egy hónappal a május 16-i megnyitó után Abrik Sándor személyében már a százezredik látogatót fogadhatták -, így itthon eleinte sikeres volt, ugyanakkor a várt külföldi meghívások elmaradása és a kezdeti látogatói érdeklődés jelentős csökkenése miatt a vállalkozás végül megbukott. A francia és olasz érdektelenség oka az volt - ezt itthon csak később vették észre - , hogy a műfaj egész egyszerűen kiment a divatból. A Pokol 1897 elején végleg bezárt, a vásznat feldarabolták, elvitték, sorsa azóta is ismeretlen. Még ugyanezen év decemberében, a körkép épületében nyílt meg a Velodrom névre keresztelt, kifejezetten a felső polgári rétegek igényeit kielégítő téli-nyári kerékpáriskola.
Az Ezredéves Kiállítás alatt „Budapest első mulatóhelye”, Ős-Budavára sem maradt körkép nélkül. Itt az érdeklődők Újvári (Újváry) Ignác Buda és Pest látképe 1686-ból c. monumentális művét nézhették meg, mely a budai várból tekintett le a városra. Májusban illusztris vendégek látogattak el a kiállításra és mikor megtekintették a körképet, Koburg herceg így kiáltott fel:” Ez a legjobb körkép, amelyet valaha láttam.” Az Ezredéves Kiállítás után 1898-ig látogatható volt a körkép, majd az épületet lebontották, a körképet ismeretlen helyre szállították.
Szintén az Ezredéves kiállítás izgalmas panorámája volt a "Lengyel Körkép" – más néven "Kosciuszko Körkép". A monumentális, 15 x 114 méteres képet Jan Styka és Wojciech Kossak festőművészek készítették. A mű az 1794. április 4-én megvívott racławicei csatát mutatta be, amelyben Tadeusz Kosciuszko vezette lengyel seregek óriási győzelmet arattak az orosz hadsereg felett. A képet bemutató rotunda az Aréna (ma Dózsa György) út és a Nagy János (ma Benczúr Gyula) utca sarkán állt.
Gloracki Bartos egy tizenkét fontos ágyút foglal el - részlet a Lengyel-körképből
A körképnek állítólag közel 800 ezer látogatója volt, ami egész biztosan jelentős túlzás. Az azonban tagadhatatlan, hogy a látvány igen nagy hatással volt a látogatókra. A korabeli sajtó feljegyezte, hogy egyik este elmaradt a Népszínház Lili c. énekes vígjátéka, mert a főszereplő, Küry Klára lemondta a fellépést. A történtekről a Fővárosi Lapok 1896 szeptemberében így számolt be: „Küry Klára, aki most jött haza szabadságáról, időközben látta Párist, látta Londont, ,,,, látta csaknem az egész világot, csak épen a Koszcziuszkó- körképet nem látta még. Hogy ezt a mulasztását jóvátegye, első látogatása a Koszcziuszkó-körképnek szólt és ennek a látogatásnak eredménye, hogy Lili előadása elmaradt. A gyönyörű kép olyan megrázó hatással volt a művésznőre, annyira lefoglalta egész, gondolatvilágát, hogy ma képtelennek érezte magát arra, hogy a Koszcziuszko-körképen kívül még egyébbel is foglalkozzék …..”
Az 1848-as forradalom és szabadságharc 50. évfordulójára készülve 1898-ban ugyanitt állították ki az "Erdély Körképet", amely "Bem Erdélyben" vagy a" Nagyszebeni csata" vagy "Bem-Petőfi Körkép" címmel egyaránt szerepelt a korabeli sajtóban és köztudatban.
Részlet az Erdély Körképből, mely a Tarnówi Körzeti Múzeum gyűjteményében található.
A jelenet Bem József tábornok által vezetett magyar sereg hátvédjét ábrázolja
A 15 méter x120 méteres kép az 1849. március 11-i nagyszebeni csatát ábrázolta, ahol Bem tábornok vezetésével a magyar honvédsereg legyőzte az egyesült osztrák és orosz csapatokat. Az 1848/49-es Szabadságharc közelgő ötvenedik évfordulójára a magyar kormány Jan Styka festőművésztől rendelte meg a csatajelenetet ábrázoló képet, melyen Stykán kívül Vágó Pál, Spányi Béla, és Margitay Tihamér festőművészek dolgoztak 5 hónapig. A történelmi hűség kedvéért a művészek többször tanulmányozták a csatateret, illetve felkerestek az ütközetben részt vett öreg honvédeket, és az ő elbeszéléseik alapján készítették el a kép vázlatát. A körképet először Lembergben állították ki, majd 1898-ban a márciusi ünnepségek fényét igyekezett emelni a Városligetben felállított épületben. A képnek azonban nem volt sikere, a vállalkozást finanszírozó Pártos Gyula csődbe ment. A 140 000 korona költséggel készült képet előbb egy ideiglenes épületben tárolták, majd Varsóban állították ki, végül földarabolták és eladták. Mára sajnos a körképnek csupán egyes részletei ismertek: tíz részlet a lengyelországi Tarnówi Körzeti Múzeum tulajdonában, további huszonnégy pedig magángyűjtők birtokában van. A körkép kicsinyített mása 2010. március – október között Veszprémben volt látható.
Nem sokkal azután, hogy az „Erdély körképet” elbontották és elszállították, új körkép költözött az épületbe, a Max Fleischer német festő által készített "Nápoly Körkép", mely magyarországi bemutatója előtt már sikerrel szerepelt Münchenben, Hamburgban és Berlinben.
A Nápoly körkép plakátja
„Az új körkép százhúsz méter hosszú vászon, és egész Nápolyt ábrázolja, Olaszország legszebb városát, szinte valamennyi, külön-külön csodálatos gonddal megfestett házával, háromszáz templomával, minden nevezetességével, szobraival, parkjaival, az isteni királyi palotával, kilátással a Vezuvra, a tengerre, híres szigetjei: a Caprira, Ischiára, Procidára, a narancs és czitromligetekre, az utczákon a tipikus nápolyi alakok és jelenetek sokaságával. Olyan ez az óriási kép, hogy szinte elénk varázsolja azt a gyönyörű helyet, melyről a régi olasz közmondás azt tartja : „Nápolyt látni és meghalni.“ - lelkendezett a korabeli sajtó.
Bár elhangzottak bíráló megjegyzések (a festmény „ege kissé fakó”), a közönség eleinte lelkesedéssel fogadta az új látnivalót, melyet maga Wlassics Gyula miniszter is megtekintett.
A körkép iránti érdeklődés azonban hamarosan annyira lecsökkent, hogy már csak a veszteséget termelte, ezért 1901 végén a kiállítást bezárták. A következő évben már a főváros hirdetés útján árulta az épületet.
A vállalkozók ez után már nem kísérleteztek azzal, hogy körképekkel nyűgözzék le a közönséget. Visszafordíthatatlanul győzött a mozi!
Ligetfalvi György
Források:
1. Kolta Magdolna: Képmutogatók 2.
2. Kovács Ákos: Két körkép
3. Ligetfalvi György – Majkó Zsuzsanna: Városliget lexikon
4. Szűcs Árpád – Wójtowicz Malgorzata: A Feszty –körkép
5. Arcanum Adatbázis