A cikk az Arcanum adatbázisának felhasználásával készült.
Ernst Toller német író „Géprombolók” c. színműve kétszer szerepelt budapesti színház repertoárján. Először 1929-ben a városligeti Budapesti Színházban, majd 1945-ben ugyanott, de akkor éppen Szabad Színháznak hívták. 1929-ben betiltották, 1945-ben viszonylag hamar levették a műsorról.
Toller 1893-ban lengyel zsidó családban született. Az első világháborúban önkéntesként vett részt, 13 hónapi katonáskodás után teljes idegösszeomlással szerelt le. Később aktív szerepet vállalt a 1919-es Bajor Tanácsköztársaságban, amiért annak bukása után börtönbüntetésre ítélték. Különös ember volt: mikor 1919 végén amnesztiával szabadulhatott volna, a többi politikai fogollyal való szolidaritás miatt inkább nem élt ezzel a lehetőséggel. Börtönben töltött évei alatt több drámát írt, közöttük a 1922-ben a Géprombolókat. Hányattatásokkal teli életének 1939-ben New York-ban önkezével vetett véget.
Uitz Béla 1923-ban készült Géprombolók c. rézkarcsorozatának 10. számú képe
A darab a XIX. század eleji Angliában játszódik, ahol a szövőmunkások mindennapi kenyerüket féltve Ned Ludd (ő a névadója a luddita – gépromboló – mozgalomnak) vezetésével fellázadnak az új szövőgépek munkába állítása ellen. A főhős, Jimmy Cobbett hiába próbálja meggyőzni társait, hogy nem a gépek az ellenségek, nem jó irány a géprombolás. Inkább össze kéne fogni, és közösen fellépni a gépek tulajdonosai, a kizsákmányolók ellen. Nem hisznek neki, kirekesztik maguk közül, a végén saját sors- és munkatársai végeznek vele.
Az 1925-ben alakult Zöld Szamár Színház nevű avantgárd társaság 1929-ben, immár Prizma néven nagy fába vágta fejszéjét: úgy döntöttek, hogy Budapesten bemutatják a Géprombolókat. A Palasovszky Ödön és Tamás Aladár vezette társulat kibérelte a Városligetben, az István utca és Aréna út sarkán (ma Ajtósi Dürer sor és Dózsa György út) álló Feld-féle Budapesti Színházat. A tárgyalásokat édesapja, Feld Zsigmond megbízásából Feld Mátyás folytatta, aki, amikor megtudta, hogy mit akarnak előadni, nem is kérte a szövegkönyvet, mondván ő azt ismeri, Berlinben már látta. Rosszul emlékezett, ebből aztán később hatalmas kalamajka kerekedett. Palasovszkyék óriási elszántsággal láttak neki az előkészületeknek.
A sokszereplős drámában a főbb szerepeket profi színészek játszották, a kisebbeket a munkás színjátszó egyesületek tehetségesebb tagjai alakították. Az előadásban rajtuk kívül egy száz fős munkás szavalókórus is részt vett, az ő szerepeltetésük kedvéért Palasovszky némileg átdolgozta a darabot.
Palasovszky koncepciója szerint a színpadon tömegek mozogtak, így a kevés díszlet megtervezése nem okozott nagy gondot. „Rendkívül nehéz feladat volt … ennyi emberrel dolgozni. Ezért a díszlettervező egy kétemeletes faállványzatot épített. Nagyon érdekes konstrukció volt ez, följáratókkal, lépcsőkkel, csúszdákkal. Négy platón lehetett játszani rajta. A faállványzatot tettük a színpad közepére, és a kórus tagjai a platókon helyezkedtek el.” – emlékezett vissza 1981-ben Palasovszky Ödön.
A színházban nem volt fűtés, a próbák alatt a szereplők vacogtak, látszott a leheletük, de a lehetetlen körülmények ellenére lelkesedésük töretlen volt
Jelenet az előadásból (forrás Petőfi Irodalmi Múzeum)
Közben elkészült az előadás plakátja is és pár nappal a bemutató előtt a tervezett 3 előadásra már a jegyek többsége el is fogyott.
A Géprombolók 1929-es plakátja Uitz Béla rézkarcaival (forrás: FSZEK)
Aztán néhány nappal a bemutató előtt kezdődtek a gondok. Először a főszereplő Baló Elemért anyaszínháza, az Új Színház szerződésbontással fenyegetőzve letiltotta a szereplésről, mondván, hogy ilyen kommunista agitációs darabban nem engedi fellépni színháza tagját. Ez sem szegte kedvét a fiatal társulatnak, helyére maga Palasovszky ugrott be.
Február 20-án nagy sikerrel megtartották a főpróbát, bár sejtették, hogy valami készül a bemutató ellen. Nem is tévedtek. Másnap az Új Nemzedék c. lap „A müncheni kommunista lázadás népbiztosának, Ernst Tollernek a darabját akarják előadni Budapesten” című cikkében éles kirohanást intézett a bemutató ellen: „Nem szabad megengedni, hogy a bajor polgárság gyilkosának darabját a konzervatív Magyarország konzervatívnak mondott fővárosában előadják.” A cikk megjelenése önmagában nem okozott volna semmilyen problémát, mert a társulat rendelkezett a rendőrség engedélyével. Ám kora délután hidegzuhanyként jött a hír: Feld Mátyás közölte, hogy a tűzoltóság betiltotta az esti előadást, mert a délelőtti vizsgálat során megállapították, hogy az esetleges tűz oltásában segédkező „záporkészülék” szétfagyott, működésképtelen, így az esti előadás nem tartható meg. Ezután a főkapitányság is lépett és mindaddig betiltotta az színház működését, amíg a hibát teljesen ki nem javítják és az új tűzoltósági engedély meg nem születik.
A közönséget ilyen rövid idő alatt már nem sikerült értesíteni a bemutató elmaradásáról, így este a 800 jegytulajdonos a kapura szögezett céduláról értesült a bemutató egy héttel későbbre történő elhalasztásáról. Mindössze négyen kérték vissza a jegy árát, a többiek türelemmel várták a következő heti bemutatót.
Budapesti Színház, Erzsébetvárosi Színház, Szabad Színpad épülete,
amikor még Városligeti Színkörnek hívták
Feld Mátyás azonban – további sajtótámadásoktól félve - nem várt egy hetet. Néhány nappal a történtek után közölte, a szervezőkkel, hogy a Géprombolókat színházában semmilyen körülmények között nem engedélyezi bemutatni. Palasovszkyéknak nem volt más választásuk, mint lefújni az előadásokat. Megígérték, hogy amennyiben tehetik, visszatérítik a megvásárolt jegyek árát. Szerződésszegés címén 3000 pengő elveszett bevételük megtérítése érdekében pert indítottak Feld ellen.
A tárgyalások során kiderült, hogy a próbák alatt, Feld rájött, hogy mégsem ezt a darabot látta anno Berlinben. Ijedtében igyekezett rávenni Palasovszkyékat, hogy néhány, szerinte vállalhatatlan jelenetet hagyjanak ki a darabból. A szervezők ezt ugyan megígérték neki, de nem csináltak semmit, egy szót sem húztak ki a szövegből, minden maradt, ahogy volt. Feld ekkor a rendőrség segítségét kérte, akik mivel már kiadták az engedélyt, „ráküldték” a színházra a tűzoltóságot, akik átmeneti időre be is tiltották az előadást. Az egyik tárgyaláson Feld ügyvédje azt bizonygatta, hogy a Géprombolók kommunista darab, és mint ilyen a közrendet fenyegette és erkölcsöket sértett. Palasovszkyék ügyvédje viszont azt állította, hogy a Géprombolók „csupán szocialista és nem bolsevista irányú.” A bíró ekkor ígéretet tett arra, hogy el fogja olvasni a darabot és majd eldönti a vitát. Tárgyalás tárgyalást követett, végül egy évvel később a pert Palasovszkyék megnyerték. Feld azonban nem igazán akart fizetni.
Két évvel később – ekkor Békeffy László és társulata bérelte Feldék Budapesti Színházát – egy júniusi este végrehajtók jelentek meg a színházban, és Feld immáron 3500 pengőre duzzadt adóssága fejében lefoglalták az ügyben teljesen ártatlan és vétlen társaság aznapi bevételét. Arról nincs pontos információ, hogy ennek az ügynek mi lett a vége, az viszont biztos, hogy Palasovszkyék még 1934-ben is nyögték adósságuk visszafizetésének terheit.
Palasovszky Ödön1921-ben - Ergy Landau fotója
1945 áprilisában a Feld család által valaha tulajdonolt színház Both Béla irányítása alatt immár Szabad Színház néven kezdte meg működését. Both eredetileg a mai Madách Színház helyén álló Royal Színház vezetője lett volna azzal a megbízással, hogy ott ifjúsági színházat szervezzen, de ő inkább a városligeti színházat választotta, melyet működése utolsó időszakában Erdélyi Mihály vezetett és Erzsébetvárosi Színháznak hívtak. A színház fiatal színészgárdájához csatlakozott többek között Görbe János, Horváth Tivadar, Kállai Ferenc és Komlós Juci.
16 évvel a darab betiltása után Both új színházát a Géprombolók bemutatásával kívánta megnyitni, melynek rendezését magára vállalta.
Az 1945-ös előadás díszletterve. Tervezte: Jaschik Álmosné (forrás: OSZMI)
Izgalmassá tette az előkészületeket, hogy a főpróbán megjelent két rendőr, hogy Kállai Ferencet, színház frissen szerződtetett színészét nyilas tevékenysége miatt letartóztassa. Szerencsére gyorsan sikerült tisztázni, hogy a nyomozók nem őt, hanem a hasonló nevű Kállay Ferenc nyilas színészt keresték.
A nehéz körülmények ellenére az előkészületek nagy erőkkel folytak, a rendkívül hiányos technikai feltételek mellett igyekeztek a legtöbbet kihoznia a darabból. Két nappal a bemutató előtt, május 1-én, a nagy városligeti majálison a vurstli Liliputi Színházában – mintegy kedvcsinálóként - a készülőben lévő előadásból részleteket mutattak be.
A május 3-i premiert nagy várakozás előzte meg. Voltak, akik a háború és annak minden tragédiája után szívesebben láttak volna a színházban vígjátékot, mintegy feledtetve a közönséggel a borzalmakat, míg mások nagy érdeklődéssel várták a drámát, amely „a korabeli szociális problémákat rendkívül tisztán és világosan tárgyalja, teljes egészében a munkásság darabja.”
Az 1945-ös előadás szórólapja (forrás: FSZEK)
Az előadás fogadtatása finoman szólva is vegyes volt. Akadtak kritikusok, akik rajongtak a darabért és kezdeményezték, hogy ne csak a színházban adják elő, hanem mutassák be gyárakban, üzemekben, vigyék helybe a munkásokhoz. Mások egész egyszerűen idejétmúlt darabnak tartották, mert „Toller mondanivalója… ma már elavult…. Talán ezért hatnak helyenként szinte gyermekesnek, iskolásnak a szándékoltan drámai összeütközések a munkás és elpolgárosodott testvére, a munkaadó és munkavállaló között.” A színészek közül a fiatal Görbe János alakítását azonban egyöntetűen dicsérték.
Görbe János a Géprombolókban
Az igazi kritikus azonban a közönség volt. Ahogy a Magyar Jövő c. lap fogalmazott: „a Géprombolókat a közönség nem fogadta azzal a melegséggel, amit megérdemelt volna”, őket már nem azok 19. század eleji munkás-problémák foglalkoztatták, amelyekről a darab szólt. Minden próbálkozás ellenére előadásonként sok volt az üres szék, így a darab hamarosan ki került a repertoárból.
Így ért véget a Géprombolók városligeti pályafutása. A rendelkezésre álló információk szerint a darabot Magyarországon azóta sem mutatták b
