"Majdnem úgy tűnik fel, hogy valahányszor valamely középület számára ingyen telekre van szükség, ezt mindenkor a Városliget fogja megbánni. "
(A Középiskolai Tanáregylet budapesti körének levele a Székesfőváros Tanácsához a Városliget liget jellegének visszaállítása iránt - 1897. május 5)
Nem írtam eddig a Liget Budapest projektről - legalább is nem ezen a felületen - mert a blog vállaltan helytörténeti témát dolgoz fel, ezért a Múzeumi Negyedről alkotott véleményemmel nem terheltem az olvasókat. Tegnap azonban megjelent az építészeti tervpályázat kiírása, aminek néhány részlete idekívánkozik.
Csak a minden érdeklődő számára letölthető, rövidített kiírásból derült ki, hogy a Baán László által a nyilvánosság előtt is többször ismertetett elhelyezési koncepció jelentősen változott december óta. Eddig ez nem volt publikus, így az új terv számos meglepetést tartalmaz.
Az új elhelyezési terv - Pdf-ben itt
A kiírás szerint a legjelentősebb intézmény- a Nemzeti Galéria és a Ludwig közös épülete - a jelenleg még álló Petőfi Csarnok elé kerül. Arról bizonyára lesz még vita, hogy a hatalmas épületkomplexumnak mennyire sikerült megfelelő helyet találni a szűk Hermina út mentén, magam inkább arra szavaznék, hogy a Városliget zöldfelületeibe történő durva beavatkozás nélkül egy ekkora építmény sehol nem helyezhető el a jelenlegi közparkban. A tervezett elhelyezkedésből logikusan az következik, hogy a Petőfi Csarnokot lebontják, és helyére nem épül semmi (ez jó). A pályázat szöveges része azonban továbbra is említi az Ifjúsági Tudásközpont funkciót (47.oldal), igaz arról nem szól, hogy azt a Liget mely részén valósítanák meg. Egyesek tudni vélik, hogy a Vajdahunyadvár a kiszemelt objektum, ahonnan a Mezőgazdasági Múzeumnak majd mennie kell, de hivatalosan ez egyelőre sehol nem hangzott el. (Ez se lenne új elem egyébként, az Úttörőszövetség egyszer már kinézte magának a Vajdahunyad várát, és valami teljesen hasonlót - persze a korszellemhez igazodóan - tervezett. Megannyi kis micsurinista természettudóst meg feltaláló- palántát akartak nevelni az Alpár- épületben, de persze nem volt rá pénz, így a nagyszabású terv némi kiheverhető rombolás után dugába dőlt.)
Az Építészeti és a Fotómúzeum a rondó két oldalára, a jelenleg is burkolt Ötvenhatosok terére kerül, változás viszont, hogy a Néprajzi Múzeum az új koncepció szerint a Fáskör elé, a Dózsa-Ajtósi sarokra épülne (egyébként jobban megkímélve a Ligetet, mint a korábbi terven). A Magyar Zene Háza a rondó mögött, egy elhagyott BNV irodaház helyén épülne meg, itt azonban némileg aggályos a megközelíthetőség (már ha jelentős forgalommal számolunk) és kérdéses a jelenleg tervezési területen álló 170 éves platánok sorsa. Ez a terület egyszer már képbe került, az első Orbán kormány idején, második körben ide szánták a Nemzeti Színházat. A térképen sárgával jelzett területek egyrészt az Állatkert beruházásait jelzik a volt vidámparki területen, másrészt a Közlekedési Múzeum térszint alatti bővítését. Ezek tehát az új épületek, hogy a park hogyan változik arról egyelőre mit sem tudunk.
Az az átkozott fasor - avagy problémák a kiírás történeti részeiben
Elvileg új épületek tervezésénél nem feltétlenül van meghatározó szerepe a park történelmének, azonban a kiíró bő terjedelemben foglalkozik a témával, és többször hivatkozik a Városligetre, mint történelmi parkra. Ehhez képest a 19. oldalon kezdődő kronologikus felsorolás némileg slendriánra és esetlegesre sikeredett, a teljesség igénye nélkül pl.
"1889 - első cirkusz megnyitása" - ezzel szemben az első állandó cirkuszépület megnyitása tehető erre az évre, Barokaldi már 1871-ben üzemeltetett deszka - ponyva alapú sátrorcirkuszt a Tüzijátéktéren.
"1893 - átadják a városligeti Műjégpálya épületét és első pályáját a Városligeti-tó medrében" - ezzel szemben a pesti Korcsolyázó Egylet jégpályája az 1869/70-es szezontól üzemelt, az első korcsolyapavilont - ha nem számítjuk a jelentéktelen melegedőt - Lechner Ödön tervezte 1874 -ben.
"1906 - átadják a Hősök terén a Millenniumi Emlékművet" - ezzel szemben 1906-ra csak az emlékmű építészeti része készült el, a királyszobrok és a vezérek szoborcsoport jóval későbbi. A tényleges ünnepélyes átadásra 1929-ben került sor.
Ugyanilyen ötletszerű a ligeti szobrok felsorolása - említi a kiírás pl a meglehetősen jellegtelen és félreeső helyen álló Reagen szobrot, de nem tud Ligeti Miklós Rudolf koronaherceget ábrázoló szobráról, de Stróbl Alajos Olvasó lányok című művéről sem.
A fentiek tűnhetnek szőrszálhasogatásnak, a 30. oldalon azonban orbitális baki csúszott a kiírásba. A kiíró felcserélte a Városliget 1813-as tervpályázatának győztes pályaművében szereplő felmérési térképet - azaz a területen meglévő állapotokat rögzítő rajzot - a tényleges tervekkel.
NEBBIEN EREDETI PARKTERVE 1813-BÓL mondja a kiíró - EZZEL SZEMBEN EZ A FELMÉRÉSI RAJZ
Ilyen állapotokat talált Nebbien a területen a tervezés megkezdése előtt, D-vel jelölte a mocsarat
És ilyet szeretett volna-ez ugyanis maga a terv
Kezdettől fogva nem volt világos, hogy a projektiroda miért ragaszkodik olyan makacsul a nagyrétet kettészelő, gyakorlatilag a Városliget legnagyobb kiterjedésű napozórétjét tönkretevő, tájképi kerttől teljesen idegen nyílegyenes, fasorral szegélyezett alléhoz, amely még az elhelyezési ötletpályázatnak is kötelező eleme volt. Most kezdett derengeni, lehet, hogy azt hiszik, ezt Nebbien tervezte, és így hivatkozni lehet arra, hogy ők csak visszaállítják az eredeti állapotot. (Bár akkor szegény tájépítészek kénytelenek lesznek egy viszonylag nagy kiterjedésű mocsarat is tervezni a területre). Nebbien azonban gyűlölte az egyenes vonalvezetésű utakat, ki is irtotta mindegyiket a tervezőasztalon. Most, hogy ez a tény a projektiroda munkatársai számára is kiderülhet, talán elhagyhatják a tervekből az értelmetlen és bosszantó fasort.
A teljesen beépített Városliget mint történeti hagyomány?
A kiírás 29. oldalán azzal a meglepő kijelentéssel találkozunk, miszerint a "Városliget olyan speciális városi közpark, amelynek része bizonyos történeti beépítettség." A továbbiakban azt is megtudjuk, hogy a Liget Budapest projekt ezt a hagyományt folytatja (hogy miért ragaszkodnak egy rossz, már a múlt században is a pestiek tömegeit bosszantó hagyományhoz, arról nem írnak). A fenti állítás illusztrálására a kiíró ezt a képet mellékelte a következő képaláírással (31.oldal)
A VÁROSLIGET 1896-BAN
Az óvatlan szemlélő, mondjuk egy külföldi pályázó a képen egy épületekkel sűrűn telezsúfolt területet lát, mintegy alátámasztásául annak a sugalmazásnak, hogy a pestiek kedvelt időtöltése és sajátos történelmi hagyománya a közparkokat sűrűn beépíteni. A valóság ezzel szemben az, hogy az 1896-os Ezredéves Kiállítás helyszínrajzát látjuk, az épületek ideiglenes kiállítási pavilonok, melyek 98%-át a kiállítás zárása után haladéktalanul elbontották. Hogy a két nagy kiállítás területhasználata mennyire volt passzió és mennyire a fővárosra oktrojált, kényszerű vállalás, arról korábban már írtam. Mindenesetre nem meglepő ez az érvelési technika, ugyanis előadásaimon rendszeresen szembesülök azzal, hogy a pestiek nem jelentéktelen hányada úgy gondolja, az Ezredévi Kiállítás épületei a II. világháborúban semmisültek meg, de ha nem, legalábbis a kommunisták rombolták le őket. Azt, hogy a látszatra tetszetős építmények tulajdonképpen díszletek voltak - nem tudják.
Tavaly a Corvinus Egyetem Kert-és Szabadtértervezési tanszéke készített egy felmérést, melyek azok a Városligetben fellelhető értékek, amelyekhez a liget-használók a leginkább ragaszkodnak. A válaszadók
62,8%-a a park természetszerű jellegét
48,2% -a a növényzet, idős fák,
29,1%-a a csend, nyugalom meglétét említette fő vonzerőnek.
21,7% tartja fontosnak az intézményeket (Szecska, Állatkert), 19,7% a park történelmi hangulatát, 18,3% a tavat, 15% a múzeumokat, és 6% a rendezvényeket.
Az egész Budapest Liget koncepció kezdettől fogva belső ellentmondásokkal terhelt, csakúgy mint a Városliget története: úgy szeretne (állítólag) egy városi köz-és pihenőparkot (ahogy eleink mondták: városi üdülőhelyet) megőrizni hogy közben attól idegen funkciókkal igyekszik teletelepíteni. A probléma nem új, a Középiskolai Tanáregyesület 1897-es levele akár ma is íródhatott volna. A 4 sűrű gépelt oldalnyi panaszáradat felemlegeti, hogy a liget lombos zöldfelületei egyre pusztulnak.
"Bár évek hosszú során át mind az illetékes tényezők, nevezetesen a nagytekintetű tanács, mind a közönség, mind pedig a napi sajtó buzgón fáradoztak azon, hogy a Városligetnek liget-jellege fönntartassék, egyes sajátságos körülmények folytán mai nap addig jutottunk, hogy ezen szándék megvalósítása komoly veszélyben forog. Ismeretes dolog, hogy ez az egyetlen árnyas sétakert volna az, melyet a nyári évszakban oly szükséges üdülés céljából a főváros balparti részének közönsége érezhetőbb költség és időveszteség nélkül naponkint felkereshet és könnyű szerrel elérhet. Egészségi szempontból, különösen oly családokra nézve, melyekben gyermekek vannak, rendkívül fontos, hogy ez a liget a port megkötő, mentül nagyobb pázsitterületekkel, és a levegőt javító mentül tömegesebb és árnyasabb facsoportokkal bírjon."
Azonban nem elég, hogy a Népliget (itt a Vurstli) területén egyre-másra nőnek ki a földből a kávéházak, apró mozik, színházak, de a legfelháborítóbb, hogy a Műcsarnokot is ide építették, tönkretéve ezzel a Liget egyik legszebb facsoportját, holott a város tele üres telekkel.
"Minden jel arra mutat, hogy a Liget helyreállítása nem jó irányba halad: egész divattá lett, hogy a Ligetben helyezzenek el mindenféle múzeumokat.... Más nagyvárosokban a belterületen is vannak akkora kertek mint a mi Ligetünk. Berlinben a Tiergarten körbe van véve várossal, minekünk már a város szélén se legyen egy tekintélyesebb nagyságú ligetünk? Ha elgondoljuk, hogy fogy Budapest környékén mindenütt a fa, el kell ijednünk a jövőtől."
-zárják soraikat az igen előrelátó középiskolai tanárok 1897-ben.
MZS
