Néhány héttel ezelőtt keresett meg minket a Fővárosi Levéltár munkatársa, hogy a készülő Városliget történeti kiállításukhoz segítsünk néhány kép beazonosításában, illetve néhány kiegészítő információra is szüksége lenne. Az egyik kérdés a Városliget hajdani legendás kávézójával, a Kolegerszky kioszkkal volt kapcsolatos.
A Kolegerszky kioszk épülete a Stefánián. Luszthausz és Gerő kávésok 1911 és 1915 között bérelték az épületet. A kép Szántó András tulajdona
A Városliget számtalan kioszkja közül a Kolegerszky Viktor nevéhez kötődő kávézó jól ismert a Liget múltját kutatók körében. Pontosan tudjuk hol állt, de viszonylag kevés kép maradt fenn róla. Azok is jellemzően egy pozícióból készültek, a Stefánia út felől fotózva. A képek részletgazdagnak egyáltalán nem nevezhetők, mindössze a tágas kerthelyiséget és a túlméretezett kupolát engedik láttatni.
Néhány éve, készülő könyvünk anyagainak gyűjtése során bukkantunk egy városligeti cukrászda címet viselő fotóra, de végül nem használtuk fel, mert nem lehetett beazonosítani a helyet. Kezdettől volt azonban valami zavaró, déjá vu érzésünk a képpel kapcsolatban. Valamelyik részletét már biztosan láttuk valahol, de a megérzést nem tudtuk semmivel sem igazolni. Aztán, ahogy az lenni szokott, egy villanás, és helyére került a mozaik utolsó kockája. A Kolegerszky kioszk fotóján az épület kupoláját tartó téglafal kör alakú bemélyedései voltak ismerősek. A beazonosítatlan városligeti cukrászda nem más tehát, mint a legendás Kolegerszky kioszk.
A sokáig beazonosítatlan fotó, amelyen a kupola nem, de a tartófal kör alakú bemélyedései jól láthatók. A kép készítésének dátuma, csak úgy mint készítője, ismeretlen
Ennek a híres ligeti vendéglátóhelynek a története jól nyomon követhető a fővárosi iratokból. Gruber Károly 1900 tavaszán fordult a fővároshoz kérvényével, melyben az általa bérelt ún. Stefánia úti kioszk bérletének Kolegerszky Viktorra történő átruházását kérte. A pénzügyi és gazdasági bizottság nem emelt kifogást, egyebek között azért sem, mert az új reménybeli bérlő magasabb éves díjat, és 20 000 forint értékű beruházást (felújítás, villanyvilágítás bevezetése) ajánlott.
Az irományokban kutakodva az is kiderült, hogy a kioszkot ekkor már majd 40 éve a Gruber család bérelte, előbb az apa, Gruber Antal kávés, majd halála után özvegye, Gruber Amália, végül fiúk, Gruber Károly vitte az üzletet. Csakhogy a Stefánia úton 1894-ig nem volt kioszk, Gruberék, mint a szerződések bizonyítják a Széchenyi-szigeten álló kávézót üzemeltették 1863 óta. A Széchenyi-szigeti kioszkról viszont Hidvégi Violetta főlevéltáros kutatásaiból tudjuk, hogy Feszl Frigyes és Strohoffer István ácsmester tervei alapján épült. Ez az a pavilon, melyet idén, a Liget Budapest projekt egyik első beruházásaként az Állatkerti körúton három példányban újjáépítettek. Az újjáépítés okán született írások mindegyike kiemeli, hogy az 1863-ban épült cukrászda-kávézó funkciójú pavilonépítmény sorsát az 1896-os Ezredévi kiállítás pecsételte meg. A Széchenyi – szigeten álló kioszk helyére került ugyanis Alpár Ignác történelmi főcsoportja, közkeletű nevén a Vajdahunyadvár. A Feszl-pavilon sorsa 1895-től ismeretlen volt, illetve annyit lehetett biztosan tudni, hogy a szigetről eltüntették.
Feszl Frigyes pavilonterve, 1860. BFL IV. 1303/f V. 262/1860. Közreadta Hidvégi Violetta: "Pavilonépítmények" Pesten az egyesítést megelőző évtizedben. In Pavilon különszám, 2001.
Rövid keresgélés után egy 1894-es hírbe botlottunk, mely új megvilágításba helyezte a Feszl- pavilon sorsát. A Pesti Hírlap, 1894. január 30-án arról tudósított, hogy „az 1896-iki millenniumi kiállítás alkalmával a városligeti Széchenyi-szigeten lesz a történelmi kiállítás. Ezért szükséges a kávéházi helyiségül használt kioszk lebontása s esetleg máshová helyezése. Ezzel az ügygyel foglalkozott ma a pénzügyi bizottság albizottsága Márkus József tanácsos elnöklete alatt.”
A fővárosi iratokból aztán már pontosan követhető volt a Gruber kioszk sorsa. Az Ezredéves kiállítást szervező kereskedelemügyi minisztérium, amely igényt tartott a Városligeti tó kisebb szigetére is, két lehetséges megoldást javasolt a fővárosnak. Az egyik szerint a kioszkot lebontják, és építenek helyette egy korszerűbbet a főváros által kijelölt helyen. A másik úgy szólt, hogy a kioszkot 1894 folyamán elbontják, majd a kiállítás zárása után visszaépítik a Széchenyi-szigetre, a kieső bevételek miatt pedig a fővárost kártalanítják. (Ne felejtsük el, hogy eredetileg a Vajdahunyadvár épületét is ideiglenesnek szánták a kiállítás szervezői).
A kioszk további sorsa a pénzügyi és gazdasági bizottság 1894. évi február 5-én tartott ülésén körvonalazódott. Eszerint a Feszl Frigyes által tervezett épületet a kiállítási bizottmány lebontatja, a mesterséges jégpálya (a Stefánia úton, a mai Királydomb helyén) közelében újból felállítja, majd a kiállítás zárása után eredeti helyére visszaállítja. Voltak a tervnek ellenzői is: Dezsényi József és Sigray Pál képviselők úgy vélekedtek, az épület „szűk és minden tekintetben alkalmatlan”, ezért a kiállítás után egy nagyobb, díszesebb pavilont kellene a Széchenyi-szigetre építeni. Márkus József tanácsnok javaslata az volt, hogy a Feszl-épületet a főváros kártalanítása mellett egyszerűen bontsák el. A kártalanítás összegéből a főváros majd épít új helyen egy minden tekintetben megfelelő kioszkot. Ezt a javaslatot azonban a kiállítási bizottság nem fogadta el, így végül a fővárosi közgyűlés 1894. március 7-én úgy döntött, hogy „a kiállítási országos bizottság a szóban forgó kioszképületet a kiállítási alap költségén lebontatja és azt a városligetnek a fenyves és a mesterséges jégpálya által határolt részén a székes fővárosi mérnöki hivatal által kijelölt helyre teljesen jókarban és a jelenlegi méreteknek megfelelően áthelyezi, a kiállítás után pedig az esetre, ha a székes főváros ezt kívánja, a jelenlegi helyére azonnal visszahelyezteti.” (Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1894. március 7.)
A Gruber kioszk kör alakkal jelölve a Széchenyi-szigeten egy 1895-ös datálású térképen, forrás
A Kolegerszky (volt Gruber) kioszk új helyén, a Stefánia mellett, zenepavilonnal, toldaléképületekkel, egy 1908-as keltezésű térképen, forrás
Nosza, elővettük újból a már beazonosított Kolegerszky fotót, és legnagyobb megdöbbenésünkre a hatalmas kupola alatt szépen kibontakozott Feszl Frigyes légies pavilonjának sziluettje. A részletek beazonosításában a nagy felbontású fotó kinagyítása volt segítségünkre.
Strohoffer István ácsmester terve, BFL XV. 17.b.312 ÉB 3/1863. Közreadta Hidvégi Violetta. http://www.varosligetpark.hu/wp-content/uploads/2017/04/3_Liget_park_forum_2017_Hidvegi_Violetta.pdf
A Strohoffer terv és a fotó összevetésekor jól beazonosítható a 12 szögű épület, a tető alatti ácsszerkezet mintázata, illetve az oszlopok, amelyekről a mérnöki hivatal részletes leírást is közölt 1862. augusztus 8-án. Eszerint a "folyosó öntött vas oszlopai keménykő lábazatokon nyugszanak, s ezekkel együtt 10 láb magasak. "
A nyomozás végállomásához egy Budapesti Hírlapban, 1894. májusában megjelent hirdetés vezetett el minket. Az alább betűhíven közölt szöveg egyértelműen bizonyítja, hogy az ún. Feszl-pavilont nem tüntették el a Ligetből, hanem 1894 folyamán áthelyezték a mai Olof Palme házzal szemközti tisztásra. Itt Stefánia úti, majd a bérlőváltás után Kolegerszky kioszk néven élt még majd 40 évet.
"Gruber féle kioszk a Stefánia úton (Városliget)
Tisztelettel van szerencsém a n. érdemű közönség becses tudomására hozni, hogy a Széchenyi-szigeten 32 év óta létezett kávéházi kioszkot a kiállítás igazgatósága a Stefánia útra, a Műcsarnok átellenében helyeztette át, és minthogy ezen áthelyezési munkálatok befejeztettek, kérem helyiségem megtekintése végett, engem becses látogatásával szerencséltetni.
Kiváló tisztelettel
Gruber A."
Mivel időközben a Vajdahunyadvár épületének véglegesítése mellett döntöttek a városatyák, az esetleges visszahelyezés sem került szóba többé. Gruberék 1900 –ig üzemeltették a kávéházat, az új bérlő Kolegerszky Viktor pedig felújíttatta, korszerűsítette, zenepavilonnal és több toldaléképítménnyel bővítette. További levéltári kutatás szükséges annak tisztázásához, hogy az ormótlannak tűnő, a könnyed pavilont agyonnyomó kupola pontosan mikor került az épületre.
A képeslap Szántó András tulajdona
Kolegerszky 1909-es csődje után a kioszkot egymást sűrűn váltó bérlők üzemeltették. 1924-ben a főváros az akkor már több épületből álló komplexumot a Budapesti Központi Tejcsarnok Részvénytársaságnak adta ki hat évre. 1930-ban, többszöri sikertelen bérbeadási kísérlet után a Kolegerszky kertet gyermekjátszóhelyként hasznosították, kezelése átkerült a főváros közoktatási ügyosztályához. 1938-ban a főváros Polgármesteri XIII. ügyosztálya pályázatot írt ki a hajdani Kolegerszky telekre, egy állandó virágkiállítási pavilon megtervezésére. A pályázatot Weichinger Károly nyerte, a telken álló épületek elbontása és az építkezés 1939 elején kezdődött.
Majkó Zsuzsanna - Ligetfalvi György
