1945 tavaszán, a béke első hónapjaiban a városliget intézmények közül a leggyászosabb képet minden bizonnyal az Állatkert mutatta. Nekik nem csak az épületek romba dőlésével, nem pusztán az infrastruktúra hiányával (víz, gáz, áram), de az állatállomány szinte teljes pusztulásával is szembe kellett nézniük. Vitathatatlan szaktekintély, Nadler Herbert állt az intézmény élén, de a pénzhiánnyal ő sem tudott megküzdeni. Márpedig az állatbeszerzések a háború után komoly nehézséget okoztak még a fejlett, a háborúból győztesen kikerült országoknak is. A vadállatok ára a legális piacon az egekbe - a békeévekhez képest a tíz-hússzorosára - emelkedett, de néhány egzotikus fajt kizárólag a feketepiacról lehetett volna beszerezni. Ám, ha valami csoda folytán került volna új állat, azt etetni nem tudták volna. Összehasonlításul: egy jó étvágyú, kifejlett oroszlán naponta 5-6 kg nyers húst fal fel, ehhez képest a háború utáni jegyrendszer egy felnőtt fővárosi férfi fejadagját heti 9 dkg húsban állapította meg.
A Nemzeti Segély május 1-i rendezvényére az Állatkertbe érkező, lerongyolódott pesti lakosok, 1945-ben. MAFIRT fotó
A romba dőlt, éhínséggel, tüzelőhiánnyal küzdő, súlyos jóvátételt nyögő Budapesten tehát az Állatkert újbóli benépesítésére egy jó ideig gondolni sem lehetett. Az üres ketrecek, a síri csendbe burkolózott park azonban jó ürügyet szolgáltatott befolyásos szervezeteknek, hogy az Állatkert területét valami egészen másra kezdjék hasznosítani, mint amire eredetileg kitalálták. Az első szabad május elsején afféle Liget-pótlékként a park szolgált a Nemzeti Segély nagy gyerekuzsonnáztatásának helyszínéül, ahol a sokat szenvedett gyereksereg vidáman hintázott az üres majomházban, és csónakázott a kihalt állatkerti tavon. Nyáron újraindultak a háború előtt nagy sikerrel zajlott szimfonikus zenei koncertek, de a belépő ára olyan magas volt, hogy csak kevesen tudták megfizetni.
1946 őszén a kommunista tömegrendezvények sikerén felbuzdult Kisgazdapárt a parasztszövetséggel karöltve megrendezte a fővárosi parasztnapokat, ahová mintegy 250 000 látogató érkezett az ország minden tájáról. Ebből az alkalomból az Állatkert területén egy ipari vásárt rittyentettek kiállítási pavilonokkal, mezőgazdasági gépek bemutatójával. Félő volt, hogy ha nem sikerül az Állatkert feltámasztása, a főváros az egészet bezáratja. Ez 1947-ben egyébként komolyan szóba is került.
Manci, a háborús túlélő zebra élelmet kunyerál 1948 tavaszán. fotó: Bauer Sándor, MTI
Nadlerék közben derekasan küzdöttek az állatállomány gyarapításáért. Húsevő állatokat nem tudtak fogadni, ezért magyar háziállatfajtákkal, racka juhokkal, magyar tarka marhákkal, házinyulakkal, kecskékkel, baromfiakkal népesítették be az időközben kijavított kifutókat. Jellemző volt az akkori viszonyokra, hogy valaki egy baglyot ajánlott megvételre, cserébe az akkor ritka kincsnek számító disznózsírt kért volna, de az Állatkert nem tudott szerezni, így a reményteljes üzlet kútba esett. A hálátlan pesti közönség viszont nem törődött a nehézségekkel, oroszlánt, medvét, zsiráfot követelt az igazgatóságtól. A látogatószám egyre csökkent, a hajdan Európa-hírű intézmény pedig permanensen termelte a ráfizetést. A helyzet kilátástalannak tűnt.
Az Állatkertet végül egy váratlan, méghozzá a szomszéd konkurens intézménytől érkezett ajánlat mentette meg a végső csődtől. 1947 telén, londoni látogatásukról hazatérőben Árvai Rezső és Göndör Ferenc, a Fővárosi Nagycirkusz igazgatói megálltak Prágában, hogy a jövő évadra állatszámokat szerződtessenek. A cseh főváros híres cirkuszának két tulajdonosa, a Fiala fivérek egy mindenki számára előnyös ajánlattal álltak elő. Eszerint az 1948. március 15. és június 30. közötti budapesti vendégszereplésük alatt a kb. 160 állatból álló teljes menazsériát beszállásolják az Állatkertbe, a szállításról, gondozásukról, élelmezésükről maguk gondoskodnak, cserébe az Állatkert a 3 ft-ra emelt jegyárbevétel felét köteles nekik átadni. Az állatok egész nap megtekinthetők a városligeti intézményben, néhányukat csak arra az időre kell majd nélkülözniük a látogatóknak, amíg a cirkuszi fellépésüket letudják. Az így kidolgozott szerződést még a fővárosnak is jóvá kellett hagyni. Ennek nem volt különösebb akadálya, hiszen Fialáék a látogatószám sokszoros emelkedését prognosztizálták. Az üzlet tehát mindenki számára előnyösnek mutatkozott.
Fialáék elefántjai a Szondi utcai legendás Kéményseprő vendéglő előtt haverkodnak a fővárosiakkal, 1948 novemberében. fotó: Rév Miklós, MTI
1948 márciusában a sajtó úgy készült a sereglet fogadására, mint egy győztes futballválogatott hazatérésére a világbajnokságról. A tudósítók félóránként küldték a jelentéseket: Szobnál vannak, közelednek a pályaudvarra, leemelték az oroszlánketrecekről a védő deszkákat, most lesz az elvámolás, elindultak... Az állatsereglet békésebb része, ahogy a korban szokás volt, lábon tette meg az utat a fővárosi Állatkertbe. Nem a Podmaniczky utcán, hanem jó nagy kerülővel a körúton, a Rákóczi úton, a Keleti Pályaudvart érintve fordultak a Városliget felé. A reklámnak is beillő komótos felvonulás sok vidám percet okozott a pesti utcán, a járókelők boldogan integettek a jól idomított vadállatoknak, akik rácáfolva jólneveltségükre, a Teréz körúton megdézsmálták egy zöldséges almakészletét. Végül 13 oroszlán, 2 tigris, 3 elefánt, 4 teve, 1 kenguru, 2 medve, 4 jegesmedve, 40 ló, számos majom és papagáj nyert beszállásolást az Állatkertben, kiegészülve olyan cirkuszi porondtól kissé idegen fajokkal, mint a hiéna vagy a borz.
Hollandiából érkezett állatszállítmány kipakolása a Dózsa György úti kapunál, 1949. május 24-én. fotó: Bauer Sándor, MTI
A számítás egyébként bejött, Fialáék is szépen kerestek az üzleten, az Állatkert látogatóinak száma pedig majd négyszeresére emelkedett az előző év adott időszakához képest. A prágai cirkuszosok a siker láttán még ugyanazon év őszén, a korábbiakhoz hasonló feltételek mellett visszatértek a Városligetbe. Az eredmények meggyőzték a fővárosi vezetést: van igény a nagy múltú városligeti intézményre, de ki kell szolgálni a közönséget: nem halogatható tovább az egzotikus állatfajok beszerzése. 1949 elején a Gazdasági Főtanács engedélyezte az Állatkertnek 100 000 ft hitel felvételét, amelyből nyélbe tudták ütni az üzletet. A Hollandiából és Olaszországból beszerzett állatszállítmányok két turnusban, 1949 nyarán érkeztek a fővárosba. A közönség áramlott az Állatkertbe, hiszen újra láthattak oroszlánt, páviánt, antilopokat, struccokat, medvét, színes madarakat. Az Állatkert megmenekült, bezárása végképp lekerült a napirendről.
Majkó Zsuzsanna
