A cikk az Arcanum adatbázisának felhasználásával készült.
Előzmények
1889 novemberében a főváros az epreskerti művésztelepen eladott egy telekrészt Feszty Árpádnak. A szerződésben a város vezetése kikötötte, hogy Feszty lakáson kívül csak műtermet építtethet, illetve ha a telket már nem kívánná a szerződésben rögzített célra használni, a fővárosnak joga van azt eladási áron visszavásárolni. Ugyanakkor az is szerepelt a szerződésben, hogy ha Feszty szobrásznak, vagy festőnek adná el a telket, aki továbbra is műteremként használná, azt a főváros nem ellenzi. Feszty a Bajza utca 21. (ma 39. ) szám alatt fel is építette a házat és a műtermet. Közel 10 évig Jókai Mór is itt lakott, ugyanis Jókai fogadott unokája, Jókai Róza Feszty Árpád felesége volt.
A Művész majális egyik plakátja. Tervezte: Cserna Rezső
1906-ban Feszty a Petőfi Társasággal közösen kérvényt nyújtott be a tanácshoz, melyben kérték, hogy a város vezetése járuljon hozzá ahhoz, hogy Feszty eladhassa az ingatlant a Petőfi Társaságnak, akik a megvásárolt épületben végre meg tudnák valósítani régi álmukat, a Petőfi emlékét ápoló Petőfi házat. A tanács a kérést támogatta, de kikötötte, „hogy az ingatlan kizárólag a Petőfi- és Jókai-múzeumok czéljaira használható.” A szerződés ezután megköttetett, Feszty a műtermet még 5 évig használhatta, a Herczeg Ferenc vezette Petőfi Társaság pedig úgy döntött, hogy a vételár hiányzó részét és az átalakításhoz, valamint a berendezéshez szükséges összeget gyűjtés útján igyekszik megszerezni. A gyűjtéshez gróf Aponyi Albertné vezetésével, a magyar arisztokrácia hölgy tagjai is csatlakoztak.
Feszty Árpád villája – a későbbi Petőfi ház - a Bajza utca utcában
Megszületik a terv
A Petőfi Ház megvalósítását támogatók között szerepelt a Magyar Képzőművészek Egyesülete is. Elhatározták, hogy a Városligeti tavon 1907 június 6-án „Velencei éj” címmel nagyszabású művész majálist szerveznek, melynek teljes bevételét felajánlják a Petőfi ház javára. A program összeállításával Feszty Árpádot bízták meg. Alig két hét múlva készen is állt a program és Feszty vezetésével megkezdődött a majális előkészítése, kivitelezése, melyben a korabeli művésztársadalom színe-java részt vállalt. Időközben a rendezvény fővédnökének sikerült megnyerni gróf Apponyi Albertnét.
Körmendi Frim Jenő szobrászművész által tervezett „Sárkány” gálya
(forrás: Tolnai Világlapja 1907. június 16)
A szervezők a Korcsolyacsarnok teraszára előkelő, nagyvendéglőt, a Vajdahunyad vár fala mellé pezsgős pavilonokat, lacikonyhákat, csapszékeket álmodtak, úgy tervezték, hogy a „közönség zöme asztaloknál ülve, vacsorázva és borozgatva fogja végig élvezni a vízi ünnep fantasztikus képeit.” A terv az volt, hogy itt épül meg a „csárdák csárdája, a híres Kutyakaparó, amelyiknek udvarára Feszty egy eredeti magyar gémes kutat szánt Komárom megyéből.”
Mester Jenő szobrászművész által tervezett „Szirén” gálya
(forrás:Tolnai Világlapja 1907. június 16)
Az igazán nagy attrakciókat a külön erre az alkalomra készített gályákra tervezték, melyek kivitelezését Márkus Géza építész vezette (nevéhez fűződik többek között a Duna Palota, a városligeti Jardin de Paris és a Kolozsvári Állami Magyar Színház építése), akinek Lányi Dezső, Mester Jenő szobrászművészek és Pogány Móric építész (ő tervezte a Batthyány-örökmécsest) segédkeztek. „A gályák a legkülönbözőbb stílusban készülnek és gyönyörű, artisztikus képet fognak nyújtani az ezernyi meg ezernyi színes lampionnal a tó hátán” – számolt be a korabeli sajtó az előkészületekről.
A gályák közül a „Hableányt” Mester Jenő, a „Kuruc vitézt” és a „Vizi szörnyeteget” Lányi Dezső, a „Sárkányt” Faragó Géza festő, grafikus, díszlettervező, a „Kacsát” Jávor Pál festőművész készítette, míg Falus Elek grafikus, díszlettervező egy mesegályán dolgozott.
Jávor Pál festőművész által tervezett „Kacsa” gálya (forrás: Tolnai Világlapja 1907. június 16.)
Gályát egyébként a tervek szerint bérelni is lehetett: egy18 személyes nagy gálya ára, ötszáz korona, a kisebb -10 személyes- bérleti díja háromszáz korona volt. A szervezők nagy körültekintéssel minden gályára két „kitanult” hajóst szerződtettek.
Pogány Móric tervezett egy „krematóriumot” amelyben a megszokottól eltérően „Budapest legelevenebb asszonyai fogják a mulatni vágyó gavallérokat jól tartani pezsgővel”. Szintén Pogány álmodta meg azt az építményt is, mely „egy, a kéményeire állított palota lesz s a látogatók a harmadik emeleti ablakokon juthatnak majd beléje” és ahol a főváros előkelőségeit ábrázoló képek és szobrok szintén fejük tetejére fordítva lesznek kiállítva.
Pogány Móric építész által tervezett „Krematórium” (forrás: Ország világ 1907. június 16.)
Ötletben nem volt hiány. Rákosi Szidi színi tanodájának növendékei is készültek, ők úgy tervezték, hogy egy külön gályán fogják humoros koncertekkel szórakoztatni a közönséget.
A Faragó Géza festőművész által vezetett fiatal képzőművész csapat pedig azt találta ki, hogy a majálison megjelenő arisztokratákról karikatúrát készítenek, és azokat ott helyben azonnal el is adják. Sőt, Herczeg Ferenc szerkesztésében egy külön lap kiadásának gondolata is felmerült. „A lapocskában művészeink intim életéből egyik legalaposabb ismerőjük, Lesskó János, a Képzőművészeti Társulat helyettes titkára, fog szolgálni kedves hírekkel.”
Fesztyék úgy tervezték, hogy „az éjjeli ünnep fénypontja a vízi csata lesz. Egy emberevő indián törzs vérszomjas harcosai az ifjabb festő- és szobrász-nemzetség soraiból verődnek össze, kenukon megtámadják a halvány arcú ördögöknek a tó közepén emelkedő erős citadelláját. Az európaiak vitézül védik magukat, ágyúik elsüllyesztenek több hajót, végül azonban diadalmaskodik a rézbőrűek ravaszsága és az emberevők hatalmukba kerítik a várat. Az indiánok diadalmi tánca, a vár égése és puskaporos tornyainak felrobbantása és a bohém emberevők lakomája fejezi be a tréfás paródiát.„
A díszes főkaput, melyet Falus Elek és Jávor Pál készített, s „amely allegóriája lesz a képzőművészetnek a többi művészetekkel való egyesülésének”, a Fővárosi Pavilonnal szemben, a híd lábánál építették fel. „A főkapun kívül lesz még két mellékkapu is, egyik a korcsolya-pavillon mellett, a másik pedig a csónakház előtt. Innen aztán néhány garasért révészek szállítják át a mulatókat a túlsó partra. A csónakház kapuja mellett lesz a japán teaház s ez előtt mólók fognak kinyúlni a tóba, ahol szintén hűsítőket fognak kiszolgálni.” Belépő: 10 korona.
A nagy nap
Minden készen állt a nagyszabású juniálisra, ám a természet átírta a forgatókönyvet. Az ötödikén megtartott főpróba alatt már érzékelhető volt, hogy komoly nehézségek lesznek. Az időjárás „téliesre fordult”, a hőmérséklet erősen lehűlt, az erős széllökések megtépázták a díszleteket, a kisebb-nagyobb záporok, zivatarok kezdték eláztatni a dekorációkat. Ám ekkor még mindenki bizakodó volt, remélve, hogy másnapra kitisztul az idő. A szaporodó gondok ellenére a főpróba remekül sikerült, a résztvevők - főként írók, művészek – saját bevallásuk szerint is feledhetetlen estét töltöttek a Városligetben.
Meghívó
Sajnos másnapra nem javult a helyzet, ha lehet, még zordabb lett az idő. Ezért „a rendezőség amely nem akar semmivel sem kevesebbet nyújtani, mint amennyit ígért, elhatározta, hogy a majálist egy nappal elhalasztja s pénteken, június hetedikén este tartja meg.”
Éjt nappallá téve, fáradságot nem kímélve dolgoztak a viharkárok kijavításán, így aztán már semmi akadálya nem volt, hogy 7-én megtartsák az év talán legnagyobb rendezvényét. Sőt „újabban gályát béreltek: a Póló- Klub, gróf Batthyány Lajosné, Andrássy Sándor gróf, Nákó Sándor gróf és igen sokan mások előkelőségeink közül.” Népes kísérettel megjelent az eseményen József főherceg és Auguszta főhercegnő, számukra a korcsolyacsarnokban külön páholyt rendeztek be.
József főherceg és neje Auguszta hercegnő (forrás: Wikipedia)
„Az elkerített városligeti tavat szemkápráztatóan világították meg s Vajdahunyad vára elragadó eleven romantikájával feledhetetlen látványt nyújtott annak az elite közönségnek, amely az ünnepélyen megjelent” - lelkendezett másnap a Pesti Hírlap.
Este kilenc órakor kezdődött a gályák felvonulása. „Legszebb valamennyik között a Turul volt, Feszty Árpád gályája, amelyen a háziasszonyok tisztjét Feszty Árpádné, Füredi Mórné és Kernstockné töltötték be. Nagyon jól festettek báró Bánffy Dezső és gróf Nákó Sándor fiumei kormányzó bárkái.” A felvonuló gályák – köztük a „Sárkánygálya, a japán Világhajó, a bohémek gályája, a Hableány gályája, a Viking-hajó, a kuruc sajka, a tiszai hajó, a képzőművészetek gályája, és a Pannónia-gálya- és kíséretükben a kisebb gondolák és társas csónakok megkerülték a tavat.
Az arisztokrácia hölgy tagjai nem csak az előkészületekből, de a lebonyolításból is jelentős részt vállaltak: ők voltak háziasszonyai a különböző pezsgőpavilonoknak és a cukrászdának. Louis Francois pezsgősátrában Lotz Károly nevelt lánya, Lotz Kornélia és Benczúr Gyula felesége, a Littke pezsgősátorban báró Groedel Arminné és Karlovszky Bertalan festőművész felesége, a cukrászdában Fleischl Károly szobrász felesége és dr. Kenedi Géza országgyűlési képviselő felesége szolgálták fel a vendégeknek a pezsgőt és a süteményeket
A beígért nagyszabású tengeri csata után következett az est fénypontja: a hatalmas és látványos tűzijáték. „A színes rakéták, tűzsugarak, tűzkévék és tüzes kígyók egymásután röpdöstek felfelé.”.
És aztán virradatig szólt a zene.
Csárda a Művész majálison – Bér Dezső (festő, grafikus, karikaturista és plakáttervező) rajza
„Az elegáns pezsgősátrakban jótékonykodtak az előkelő világ szépséges hölgyei, kiknek élén gróf Apponyi Albertné, gróf Batthyány Lajosné, Benczúr Gyuláné és Lotz Kornélia állottak. A Széchenyi szigeti csárdában és halásztanyán is élénk volt az élet. Itt úriasszonyok magyar ruhában töltötték be a háziasszonyi tisztet. ….. Egész éjjel pedig katona- és cigányzenekar, tárogatósok, gitárosok és kürtösök játszottak. Az ünnepély területét — a lampionokon és az egyes sátrak külön világosságán kívül vagy száz ívlámpa is megvilágította köröskörül. Színes, a szó igazi értelmében fényes, romantikus est volt ez, mely a késő éjszakába, illetve a korai hajnalba nyújt be.” – írta másnap a Vasárnapi Hírek.
Falus Elek grafikus által tervezett „Szarvas” gálya
(forrás: Ország világ 1907. június 16.)
Az első beszámolók még arról szóltak, hogy komoly anyagi sikerrel zárult a művészmajális, „s már most is kétségtelen, hogy az est szép jövedelmet juttatott a Feszty-ház megvételéhez a Petőfi-ereklyék számára.” Ám minden várakozás ellenére anyagi szempontból a rendezvény sikertelen volt, „ a jegyek ugyanis nem igen keltek el, bár utóbb jóval, a megszabott 10 koronán alul is szívesen elvesztegették volna.”
A szervezők minden erőfeszítése ellenére az érdeklődés – és így a bevétel is - messze elmaradt a várakozástól, ezzel szemben a kiadások nagyságrendekkel meghaladták a bevételeket. Mint kiderült, a kivitelezésen dolgozó vállalkozók vérszemet kaptak és elképesztő összegeket számláztak. Egy, a gályák díszítésével megbízott vállalkozó pl. 24 ezer koronás számlát nyújtott be. És nem ő volt az egyetlen, akinek vastagon fogott a ceruzája. Ezzel szemben a bevételek minimálisak voltak. Bár az este folyamán 5-6 ezer ember nézelődött a környéken, jegyet csak 880-an váltottak, többségük már a menet közben felére csökkentett áron.
Így nemhogy a nemes célra nem tudtak egy vasat sem felajánlani, de a számlákat a szervezőknek – élükön Feszty Árpáddal – mélyen a zsebükbe nyúlva kellett kifizetniük.
Ám nem csak ez volt a probléma. Néhány nappal a kudarcos művész majális után özv. Andrássy Tivadarné grófné feljelentést tett a rendőrségen, hogy eltűnt tizenhárom értékes japáni kendője, amelyekkel a művészmajálison bérelt gályáját díszítette. A tettesek soha nem kerültek elő.
A Petőfi ház belülről 1909-ben. (forrás: Magyar Lányok 1909.május 2.)
A Művész majális kudarca lelassította a Petőfi-ház felújításának és berendezésének folyamatát. A Petőfi Társaság tovább folytatta a gyűjtést, végül a főváros támogatásával a Petőfi ház 1909. november 7-én megnyílhatott.
Ligetfalvi György
