A cikk az Arcanum adatbázisának felhasználásával készült
A Városliget fennállása óta sokféle rendezvények adott otthont. Volt itt léghajó bemutató, ejtőernyős ugrás, motorverseny, színészkarnevál, katonai felvonulás és számtalan népünnepély. És a Városligetben volt az első női szépségverseny is.
A páratlan szervezőképességű Atzél Béla báró kezdeményezésére és szervezésében 1882 augusztusában a szeretetház szegény árváinak javára hatalmas István napi népünnepélyt rendeztek a Városligetben. A grandiózus eseményt 1000 fős (!) rendezőgárda szervezte és koordinálta. A számtalan izgalmas program (pl. „friss-viz-ivás verseny”, a legszebb női szemek versenye, a kis női kezek versenye, a „legkövérebb nők súlyversenye”, nemzetközi dalnokverseny, póznamászás verseny, ugrásverseny) közül kiemelkedett az első honi női szépségverseny megrendezése.
A szervezők elképzelése szerint a 10 legszebb hölgy jutalma egy-egy karperec, a győztesén ezzel a felirattal: „A legszebb hölgynek, az 1882 évi augusztus hó 20-án Budapesten tartott nagy nemzetközi szépségverseny győztesének.”
A zsűri „magas női tökélyek iránt rendkívüli fogékonysággal és kiváló művészi érzékkel bíró húsz tagból álland”.
A szépségversenyre a Városligeti tavon, a Nádor szigeti Artézi Fürdő épületében került sor.
A győztes Székely Kornélia (forrás: Vasárnapi Újság)
A résztvevőknek délután 3 és 5 óra között a helyszínen lehetett jelentkezni. Korabeli sajtóhírek szerint egy nappal az verseny előtt „a főváros minden körében szentül meg voltak győződve, hogy egyetlen tisztességes hölgy sem fog jelentkezni a szépség versenyén, nem fog akadni szemérmes lány - járta a szó, aki levetkőzve női tiszteségérzetét, odaálland a jury elé, hogy: no itt vagyok, nézzétek meg, nem vagyok-e én a legszebb ?” Nem így történt. Mikor báró Atzél Béla, a versenybizottság elnöke lezárta a nevezést, már 150 hölgy reménykedett, hogy ő lesz a nap szépe.
Óriási volt az érdeklődés, a szigeten gyakorlatilag mozdulni nem lehetett annyian voltak a bámész férfiak. A zsűri első körben 50 főre csökkentette a jelöltek számát. A hölgyek a fürdőház folyosóján álltak, előttük föl alá sétált a tekintélyes bíráló bizottság és figyelmesen vizslatta a hölgyeket. Ezt követően egy 3 tagú külön bizottság alakult, akiknek az volt dolguk, hogy 10 főre szűkítsék a győzelemre esélyesek számát. Miután ez megtörtént, a döntnökök „név szerint szólították elő a tíz kandidált hölgyet. Sorba állottak, s most még egyszer és utoljára nézték meg összehasonlításokat téve köztük. Azután külön helységbe vonultak”. Némi vita után megszületett a döntés: az első magyar szépség királynő a 16 éves Székely Kornélia lett. „Azután kihirdették az óriási néptömeg előtt az eredményt, s egyenkint kijöttek a győztesek egy-egy versenybíró karján.”
A szépségversenynek helyet adó Artézi fürdő épülete a Nádor szigeten
Íme verseny eredménye: „A legszebb nő: Székely Kornélia. Ezután következnek a szépség foka szerint sorban: Toronyi Ida, Kalóczi Katicza, Fadgyassy Ilona, Tarnai Mariska, Barcsay Lujza, Arnstiel Francziska, Wilt Teréz, Weller Jozefa és Weller Mariska.”
A tomboló tömeg üdvrivalgása közepette a győztes szépséget egy gyönyörűen feldíszített négyes fogaton körbe vitték a Városligetben.
Az ünnepélyes eredményhirdetésre másnap, a Korcsolyacsarnokban került sor, ahol a második helyezett Toronyi Ida kivételével mindenki átvette arany karperecét. A győztes külön díja volt Mesterházy Kálmán fiatal festő felajánlása, aki ígéretet tett, hogy megfesti a győztes hölgy portréját és azt a Műcsarnok őszi tárlatán kiállítja. Nem tudjuk, hogy elkészült-e?
Székely Kornélia Újházy Ede feleségeként 1893-ban
(forrás: Magyar Géniusz, 1893)
Az első magyar szépségversenyről és annak győzteséről a külföldi sajtó is beszámolt. Képes cikket közölt a győztesről a lipcsei „Illustrirte Zeitung” valamint a müncheni „Neues Münchener Tagblatt”. Egy másik müncheni újság, a „Neue Freie Volkszeitung” lelkesedésében felszólította „a bajor szépeket, hogy rendezzenek ők is szépségversenyt.”
Nem sokkal a verseny után Párizsban feltűnt egy hölgy, aki a magyar szépségkirálynőnek adta ki magát és egy-két alkalommal magát mutogatva fellépett kisebb mulatókban. Miután kiderült, hogy csaló, jobbnak látta eltűnni.
A döntőbe jutott hölgyek képét kitették a Váci utca egyik üzletének kirakatába, amely a Magyarország és a Nagyvilág c. lap beszámolója szerint „egész Mekkája lett szépségbíró férfiak s szépségirigylő hölgyek zarándoklásainak”.
Az első magyar szépségversenyen győztes, Székely Kornélia 1865-ben Lőcsén született. Eredeti családi neve Witty (Vitty). Kornélia nevelőapja, Székely Sándor „királyi táblai hivatalnok” után vette fel a Székely nevet. A szépségversenyen aratott győzelmét követően Kornéliát a család igyekezett a nyilvánosság elől elzárni. Pár év múlva jelentkezett a Színművészeti Akadémiára. Évfolyam társa volt Góth Sándor, a Vígszínház alapító tagja, a Renaissance Színház igazgatója, az Operett Színház színész rendezője. Miután elvégezte az akadémiát először a szegedi színház tagja lett, röviddel később már a Nemzeti Színház szerződtette. Később a bécsi Burgtheaterben, majd Németországban lépett fel. 1891-ben feleségül ment Újházy Edéhez, a Nemzeti Színház vezető színészéhez. 1907-ben elváltak, Újházy búcsúzóul sok boldogságot kívánt és nagyvonalúan volt felesége nevére íratta bécsi villáját. Székely Kornélia második férjével, dr. Harter Gusztáv orvossal békében és nyugalomban élt 1931-ben bekövetkezett haláláig.
1885-ben a lapok arról számoltak be, hogy a Magyar Dalcsarnok új műsorában „A szép Galathea”, c. bohózat a címszerepben fellép Terényi Mariska, aki – igaz, nem ezen a néven - 1882-ben a szépségverseny egyik díjazottja volt. A Terényi Mariska álnév minden bizonnyal Toronyi Idát takarta.
Öt évvel az első szépségverseny után, megint csak az István napi népünnepély egyik eseményeként, ismét keresték Magyarország szépét. A helyszín ezúttal is a Városliget volt, csakhogy most a Hattyú szigetre tervezték az eseményt.
Közkeletű tévedés, hogy a Hattyú sziget a városligeti tó egyik szigete volt, „csak aztán megszüntették”. Az igazság az, hogy ez a kis sziget – nevéhez méltóan - a Hattyú tavon volt. A tavat még 1849-ben, a mai Vajdahunyad vár és a Napozó rét közötti területen alakították ki, és tulajdonképpen a Városligeti tó vízgyűjtője és iszapülepítője volt.
A Hattyú tó az 1885. évi Országos Általános kiállítás térképén (x-szel jelölve)
A szigetet rózsabokrokkal ültették be, és a hattyúk kedvelt költőhelye volt, ezért a korabeli sajtó hol Hattyú szigetnek, hol Rózsa szigetnek nevezte. Egy hangulatos nyári cukrászda-pavilon is működött rajta. Miután a nagy tó vízutánpótlását a Rákos-patak bevezetésével megoldották, a tóra már többé nem volt szükség, ezért 1894-ben, az Ezredéves Kiállítás helyszínét előkészítő tereprendezési munkálatok során betemették.
Cukrászda a Hattyú-szigeten, 1880 körül
A népünnepély bevételét ismét jótékonysági célra ajánlották fel, ezúttal a torockói, eperjesi és nagykárolyi tűzkárosultak és az alföldi árvizek által sújtottak megsegítésére kívánták fordítani a bevétel egy részét. Sajtó információk szerint a szervező bizottsághoz több mint kétszáz (!) névtelen levél érkezett „melyekben a bizottság felszólíttatott, hogy a tartandó ünnepélyen egy második női szépség-verseny rendeztessenk..”
A szervező bizottság - figyelembe véve ezt az erős társadalmi nyomást - „Magyarország hölgyeinek becses tudomására hozza, hogy f. évi Szent István napján a városligetben számos, meglepőbbnél meglepőbb látványosságok és műélvezetek mellett egy második női szépség-versenyt is fog rendezni.” Úgy döntöttek, hogy a három legszebb dáma „diónyi nagyságú arany-almákat fog kapni, melyeket ékszerként viselhetnek. Az lesz rá vésve: »A legszebb hölgynek 1887. aug. 20.«”
A Városligetet a népünnepély napján 600 katona és 100 rendőr közreműködésével teljesen körbe zárták, a Ligetbe bejutni csak néhány kapun lehetett, a belépődíj 30 krajcár volt. Ott aztán izgalmasabbnál izgalmasabb programok várták a hatalmas tömeget. Volt póznamászó verseny, nagyorrúak versenye, bukfencezők, hátrafelé futók és csárdásozók csatája, számtalan zenekar és színész produkciója és természetesen a szépségverseny.
A versenyt mindkét nem részéről óriási érdeklődés kísérte. Bár a szervezők elvárása az volt, hogy a szigetre férfiember nem léphet be, a helyszínen alig lehetett mozdulni a férfiaktól. A kíváncsi hölgyek sokkal fegyelmezettebbek voltak, ők betartották a szabályokat: „A hattyúsziget bátran viselhetné a »Tündérsziget« nevet, annyi volt a tó ölelte árnyas ponton a tündérszépségű asszony és leány.” Nézőként eljött a versenyre az öt évvel azelőtti győztes, Székely Kornélia is.
Az előzetes várakozásoktól eltérően a versenyen mindössze huszonöten mérettették meg magukat. A versenybíróság, melynek tagja volt gróf Károlyi István, Keglevich Béla Heves megye főispánja, gróf Andrássy Géza, Kvassay Ede író, újságíró és Geiszt Gáspár hosszan szemlélte a jelölteket, majd tízpercnyi tanácskozás után kiválasztotta a 3 legszebb hölgyet: Scholcz Gizellát, Toronyi Idát és Kolozsi Mariskát. Mindhárman megkapták az aranyalmát, majd a „közönség férfirésze zajos éljenzéssel tüntette ki az együtt távozó három gráciát, míg a női közönség nem versenyképes része az irigység félremagyarázhatatlan, hangos nyilatkozataival igyekezett megrontani a leánykák örömét.”
Karikatúra a Borsszem Jankó 1887. augusztus 21- számában
A jómódú orosházi bádogosmester lánya, a barna hajú Scholcz Gizella éppen 18. születés napján lett az ország szépe. „Nem tartozik az imponáló szépségek közé, akik a vonások klasszikus szabályosságával keltenek hideg bámulatot, nála inkább az üde lányos kedvesség, s a természetes báj bilincsel le. Amint az átnyújtott emlékdíjat átvette, ragyogó sötét szemeiből annyi büszkeség sugárzott ki, kissé fitos orrocskáját oly önérzettel hordozta, s kis száját olyan igéző mosolyra vonta össze, hogy nem volt, aki a jury verdiktjében meg nem nyugodott volna” – írta a Vasárnapi Újság a verseny után.
A Hattyú szigeti szépségverseny győztese, Scholcz Gizella
(forrás: Vasárnapi Újság, 1887. 35. szám)
A második helyezett Toronyi Ida „rutinos” versenyzőnek számított, már az 1882-es szépségversenyen is részt vett, akkor harmadik helyezést ért el.
A bronzérmes Kolozsi Mariskát így mutatta be a Vasárnapi Újság: „Rendkívül pikáns vonások, kecses, nyúlánk középtermet, mosolygó fekete szempár, melyet hosszú selyempillák árnyékolnak, élénk mozdulatok — a pajkos Puck tündér megtestesült mintaképe ez a hölgy.”
A Hattyú szigeti szépségverseny harmadik helyezettje, Kolozsi Mariska
(forrás: Vasárnapi Újság, 1887. 35. szám)
Ezután már vidéken és fővárosban egyaránt szinte mindennapossá váltak a szépségversenyek, nem volt olyan népünnepély, ahol ne keresték volna a legszebb hölgyet.
