A cikk az Arcanum Adatbázisának felhasználásával készült.
Ez a gyönyörű, igazi összefogással készült épület hosszú évekig a Városliget legelegánsabb cukrászdája volt. A II. Világháború ezt is elsodorta, ma már szinte senki nem emlékszik rá.
Az 1885. évi Országos Általános Kiállításra készülve a Magyar Mérnök- és Építész Egylet vetette fel, hogy a fővárosi iparosok a kiállítás területén, saját költségükön emeljenek egy méltó épületet az uralkodó fogadására. Az iparosoknak megtetszett az ötlet, az épület tervezésére azon melegében felkérték Ybl Miklóst, akinek munkáját később Cziegler Győző - egyebek között az Andrássy úti Saxlehner Palota, valamint a Széchenyi Fürdő tervezője – segítette.
A Királypavilon nyugati szárnya (Kozmata Ferenc)
Az iparosok közül volt, aki pénzzel, volt aki munkájával, vagy anyaggal járult hozzá az építkezéshez. A közel félszáz „adakozó” között volt a Schlick-féle vasgyár és Oetl Antal vasöntödéje, akik az épület vasszerkezetéhez szükséges anyagot biztosították, a budapesti kőfaragó ipartársulat, akik az összes kőfaragómunkát magukra vállalták, a Neuschlosz család, akik az építkezéshez szükséges faanyagot szállították. Jungfer Gyula vasáru gyáros vezényelte a lakatosmunkák elvégzését és biztosította az összes kovácsoltvas tárgy elkészítését, Kratzmann Ede „üvegfestészeti műterem tulajdonos” az ablaküvegek festését vezényelte, Zsolnay Vilmos a majolika burkolatokat készítette el. Haas Fülöp szőnyeg gyáros szállította a szöveteket és szőnyegeket, Ehrlich Miklós ”mázoló” elvégezte a mázoló munkákat és a helyiségek „aranyozását”. Falk Zsigmond nyomdász a könyvszekrényekbe könyveket adományozott, a márványkandallót Senger Béla kőfaragómester szállította és Fürth Lajosné „műhímzési üzlettulajdonos” hímezte az asztalterítőket.
A közel 300 m2-es épület egy 28 m magas kupolateremből és két alacsonyabb oldalszárnyból állt.
Az Iparcsarnok felöli főhomlokzat felett a „Budapesti iparosok a királynak”, illetve az „Egyesült erővel” feliratokat helyezték el. A másik oldalon, a Műcsarnok felől gyönyörűen kialakított lépcső vezetett az ovális előcsarnokba, „melynek egyszerű, de monumentális hatását a gazdagon alkalmazott élő virágok és Zsolnay-féle majolika lapokkal kiburkolt talaj csak emeli.” Innen balra nyílt a királyi szalon, jobbra az Erzsébet terem. „Ez utóbbiban túlnyomóan a kedvencz kék szín lett mint alapszín szerencsésen alkalmazva”. Mikor Ferenc József és családja meglátogatta a kiállítást, minden alkalommal rövid itt tartózkodás után innen indultak „vizitálni”.
A Királypavilon – Ferenc József császár szobája (Kozmata Ferenc)
A kiállítás látogatói előtt az épület zárva volt. Ám a hatalmas érdeklődésre való tekintettel megnyitották a kíváncsi tömegek előtt. Néhány hét múlva azonban csökkenteni kellett a nyitvatartási időt, mert a „pavilon tömeges látogatása következtében az értékes bútorzat gyakori tisztítása szükséges”.
A Királypavilon belülről (Klösz György)
A kiállítás zárása után kiderült, hogy az épületnek nem találnak funkciót. A főváros ugyan 45 000 forintért megvette az államtól, de a hasznosításról szóló hosszas vita végére nem akart pont kerülni. Rendeztek benne kisebb volumenű festménykiállítást, de az 1890-es évek elejére odáig jutottak a döntéshozók, hogy mégis inkább lebontják. A berendezést már el is szállították, amikor jelentkezett Gerbeaud Emil, a híres cukrász, hogy nyári cukrászdát nyitna az épületben. A Közgyűlés az ajánlatot elfogadta, ugyanakkor előírta, hogy a bérlő a létesítendő cukrászdát április 1-től október végéig megszakítás nélkül köteles üzemben tartani, és a kínálat nem lehet alacsonyabb színvonalú a belvárosban lévő üzleténél.
Miután Gerbeaud átvette a Királypavilont, kisebb átalakítások elvégzését követően hihetetlenül rövid idő alatt a Városliget egyik legkedveltebb cukrászdája lett.
A Gerbeaud pavilon a századfordulón
A Hét c. lap újságírója a 1896. június 14-i számban így lelkendezett: „ … a nevezetes Gerbeaud a kiállításban is fölütötte tanyáját, az Iparcsarnok közelében, a 85-ös kiállítás régi királypavilonját újjáalakítva. A millennium kedves kényszerűségével itthon marasztott társaság az ő kugleres összejöveteleit itt tartja, ebben a kis csipke-palotában, s előtte japán ernyők árnyékában s óriási cserépbékák szomszédságában. Ebbe a tanyába is mintha átköltözött volna a városbelinek az a különös erénye, hogy a székei és az asztalkái, tükrei s a tálcái között otthon érzi magát az ember”.
Hogy bonyolódjon Gerbeaud élete, néhány héttel a cikk megjelenése után, egy júliusi éjszakán kigyulladt az épület kupolája. A tűz rövidzárlat következtében a személyzet öltözőjében keletkezett, melyet szerencsére hamar eloltottak. A kár pár száz forintnyi volt, illetve a tűz martaléka lett 200 tartalék szék is. A károkat gyorsan helyre állították, a cukrászda ezután zavartalanul fogadta vendégeit.
Az 1896-os Ezredéves Kiállítás után Royal Gerbeaud Pavilon néven működött tovább, ekkor már melegkonyhás éttermet is üzemeltetett. Népszerűsége töretlen volt, melyre mi sem jellemzőbb, mint az, hogy gyakran uzsonnázott itt Erzsébet királyné, akinek egyik látogatását Márk Lajos festőművész egy festményen örökítette meg. A „Lehullott a rezgőnyárfa levele” c. kép részt vett a Képzőművészeti Társulat Műcsarnokban megrendezett 1900. évi téli tárlatán is. A festményt később megvásárolta Gerbeaud Emil és sokáig a Művész cukrászda egyik helységének falát díszítette, majd 1950-ben a Nemzeti Múzeum tulajdonába került.
Erzsébet királyné Gizella főhercegnő, Ferenczy Ida, Festetich Mária és mások társaságában látogatása tesz a Gerbeaud Royal Pavilonban.
A háttérben Munczy Lajos prímás muzsikál (Márk Lajos festménye)
A Tanácsköztársaság „elkommunizálta” a Pavilont, bukása után azonban minden úgy folytatódott, mint régen.
A Gerbeaud pavilon hosszú évekig volt a felső tízezer kedvelt helye. Egymást érték a kerti ünnepélyek, díszvacsorák, fogadások, díjkiosztók, hangversenyek és jótékonysági rendezvények. Néha országos szintű protokoll eseményeknek is otthont adott: 1910 júliusában pl. „Berzevizey Albert, a képviselőház elnöke ma este a városligeti Gerbeaud-pavilonban vacsorát adott, amelyen a miniszterek, a képviselőház jegyzői, a háznagy, az elnökség és a pártelnökök vettek részt.” 1935-ben még az is megtörtént, hogy Pertis Jenő és cigányzenekarának műsorát elő adásban közvetítette innen a Magyar Rádió. Később hasonló jellegű rádióműsorokat gyakran sugároztak a Gerbeaud Pavilonból.
Teltház a Royal Gerbeaud Pavilon kerthelyiségében
1936-ban itt adott díszvacsorát Hóman Bálint kultuszminiszter egy nemzetközi szervezet Budapesten tartózkodó tagjai tiszteletére. Történt, hogy ez év júniusában Budapesten tartotta soros összejövetelét a Népszövetség szellemi együttműködési bizottságának keretében működő művészeti és irodalmi bizottság, melyen többek között részt vett Paul Valéry francia akadémikus és Karel Chapek cseh író mellett az akkor már emigrációban élő Nobel-díjas német író, Thomas Mann is. Magyarországot Bartók Béla képviselte. Budapesti tartózkodása alatt Thomas Mann és felesége Hatvany Lajos író, irodalomtörténész budai villájában lakott. A Bizottság tagjai tiszteletére Hóman Bálint kultuszminiszter június 9-én este díszvacsorát adott Royal Gerbeaud Pavilonban. Mikor Thomas Mann tudomására jutott, hogy ki is valójában Hóman Bálint, „gyengélkedésre” hivatkozva lemondta a részvételt. A házigazda Hatvany Lajos ekkor felhívta Thomas Mann régi ismerősét, Bartók Bélát, hogy, ha nincs ellenére átugranának hozzá az íróval. Bartók örömmel közölte, hogy szeretettel várja őket. Mint kiderült, „gyengélkedésre” hivatkozva ő is lemondta a Hóman vacsoráján való részvételt. Így aztán Basilides Mária operaénekesnő, Reinitz Béla zeneszerző, Hatvany Lajos és még néhány meghívott társaságában a két „gyengélkedő” együtt töltötte az estét, ahol Bartók zongorajátékával, Basilides Mária közkedvelt dalokkal szórakoztatta a vendégeket.
A Gerbeaud Pavilon 1943–ig üzemelt, utána az épület üresen állt. A II. világháború alatt bombatalálatot kapott, erősen megrongálódott, ezért 1945 után lebontották.
A Gerbeaud Pavilon romjai
Végső pusztulásáról a Szabad Szó 1945. március 28-i számában „Felrobbantották a Városligeti Gerbeaud pavilont” c. rövid írásában így számolt be: „Az ostrom idején erősen megsérült az arisztokráciának és pénzvilágnak ez a kedvenc uzsonnázó- és vacsorázó helye, amelyet most felrobbantottak és elhordanak.”
