A cikk az Arcanum Adatbázisának felhasználásával készült.
Az 1861-ben alakult Országos Magyar Képzőművészeti Társulatnak hosszú ideig nem volt megfelelő kiállítóhelye Pesten. 1872-ben a Főváros hathatós támogatásával végre sikerült az épülő Sugár úton (Andrássy út), a mai Izabella és Vörösmarty utca között egy megfelelő telekhez jutni, ahol Lang Adolf tervei alapján 1877-ben Ferenc József császár jelenlétében ünnepélyes keretek között megnyílt a Műcsarnok. Pár év alatt kiderült, hogy szükség lenne egy nagyobb kiállítóhelyre. Az új Műcsarnok számára megfelelő helynek tűnt a városligeti Corsó (1888-tól Stefánia) út melletti terület.
A tervezésére 1883-ban kiírt első pályázat eredménytelenül zárult. A következő kiírásra azonban már 18 pályázat érkezett, melyek közül a bírálóbizottság szavazattöbbséggel az addig főleg vasútállomások tervezőjeként ismert Pfaff Ferenc építész pályázatát hirdette ki győztesnek.
A neoreneszánsz stílusban készült 1250 m2- es épület az 1885-ös Országos Általános Kiállítás egyik legszebb épülete lett.
Külső homlokzata nyerstéglából készült, a középhomlokzaton futó indadíszítésben Raffaello, Michelangelo, és Leonardo da Vinci arcképe volt látható, a sarkokon kagyló oromzatú dísz kutakat helyeztek el. A homlokzati majolikadíszeket a Zsolnay gyár egyedi megrendelésre készítette.
A kiállítás alaprajza
Az Országos Általános Kiállítás alatt a Műcsarnok „két nagy felülvilágító, valamint két oldalvilágítású melléktermében a festészet volt elhelyezve; a kiállítási tér felé eső előcsarnok, valamint a közép-felülvilágító helyiségeiben a szobrászat; a kiállítási tér felé eső hossztermekben és annak folytatását képező két sarokteremben az architektura; a Stefánia út felé eső hasonló helyiségekben pedig a régészeti kiállítás tárgyai voltak elhelyezve.”
Műcsarnok belülről 1885-ben (fotó: Kozmata Ferenc)
Hamar kiderült, hogy ez az épület sem felel meg a Műcsarnokkal szemben támasztott követelményeknek. Egyrészt mert meglehetősen kicsire sikeredett, másrészt mert a fő közlekedési útvonalaktól távolabb esett. Felmerült annak lehetősége is, hogy az épületet további át- és hozzáépítéssel bővíteni lehetne, ám úgy találták, az átalakítás közel annyiba kerülne, mint egy új épület megépítése, így végül utóbbi mellett döntöttek. (Az új Műcsarnok végül mai helyén, Schickedanz Albert tervei szerint 1896-ra készült el. ) A kiállítás után Budapest Főváros Tanácsa az épületnek új hasznosítási lehetőséget keresett.
Az illetékesek 1887-ben „egy a város történeti emlékeit összegyűjtő és őrző” múzeum létesítéséről döntöttek, melynek helyszínéül némi huzavona után a Műcsarnok épületét jelölték ki. A terv megvalósítása azonban rendkívül lassan haladt. Addig is 1890-ben Magyarország első Színháztörténeti Kiállítását, 1891-ben virágkiállítást rendeztek a falak között, majd 1894-ben átmenetileg a budai Várbazárból ide költözött a Történelmi Arcképcsarnok.
1896-ban, az Ezredéves kiállítás alatt Egészségügyi Csarnokká alakították át, itt állították ki a kórházak szellőztetési, ágyberendezési, és fölszerelési készülékeit, sebészeti eszközöket, különböző kötözőszereket, csatornázási terveket, vízvezetéki és házépítési terveket.
Kuzsinszky Bálint a Fővárosi Múzeum első igazgatója
A Fővárosi Múzeum koncepciója továbbra is lassan formálódott. Az eredeti terv szerint a múzeumban a főváros kiegyezéstől tartó fejlődésének emlékeit – pl. új középületek makettjeit, a fejlődést bemutató grafikonokat, rajzokat, ábrákat, stb. – mutatták volna be. Az intézmény 1899-ben kinevezett első igazgatója, Kuzsinszky Bálint azonban más elképzeléssel látott munkához. Igazgatói ars poeticajat így foglalta össze: „: "A Fővárosi Múzeum főcélja a főváros történeti emlékeinek összegyűjtése, az elkallódástól való megőrzése azon célból, hogy a közönség jobban megismerje a város múltját, azokat az alapokat, melyeken mai fejlődésünk felépült s e réven jobban megértse és megszeresse a magyar fővárost. … Még sok olyan tárgy van és bizonyára sokat fog a véletlen is felvetni, amit meg lehet szerezni s épp ez az, ami még nagy fejlődésnek lehetőségével biztat."
A Fővárosi Múzeum egyik kiállítóterme 1907-ben (forrás: BTM Kiscelli Múzeum)
Régiségkereskedőktől tárgyi emlékeket, tájképfestőktől pedig a régi Pest-Buda látképeit vásárolta meg a gyűjtemény számára, már-már mániákusan gyűjtötte az emlékeket. A múzeum némi átépítés és lankadatlan gyűjtőmunka után végül 1907-ben nyílt meg.
Megnyitásakor gyűjteménye mintegy 6000 darabból állt, melyből 1500 db-ot sikerült kiállítani, a többi raktárakban várta sorsa jobbra fordulását.
Ám a közönség érdeklődése messze elmaradt a várttól, ráadásul a szakma sem értékelte igazán az új múzeumot. Feleky Géza újságíró 1914-ben röviden és igen találóan szunnyadó múzeumnak nevezte.
A Fővárosi Múzeum IV. kiállítóterme
Ennek ellenére a gyűjtőmunka tovább folyt, jó néhány jelentős gyűjtemény került a múzeum tulajdonába: ilyen volt Weiszberger Miklós 818 darabos hagyatéka, a Vajda Adolf műgyűjtőtől vásárolt metszetlapok (közöttük Rudolf von Alt híres pesti látképsorozata), illetve Blaha Lujza 2000 darabos ereklyetárgy gyűjteménye. Időközben – elsősorban Bárczy István főpolgármester kezdeményezésére – felmerült a múzeum keretein belül kialakítandó Fővárosi Képtár gondolata, illetve Feleky Géza (újságíró), Szabó Ervin (könyvtárigazgató), Kremmer Dezsõ (irodalom történész, helytörténész) és Csánky Dénes (1912-től a Fővárosi Múzeum igazgatóhelyettese, később a Fővárosi Képtár igazgatója) egymástól független tanulmányokban foglalták össze terveiket, elképzeléseiket a Főváros Múzeum átalakításával, korszerűsítésével kapcsolatban. Az első világháború és azt követő recesszió azonban mind a korszerűsítést, mind a Képtár megvalósítását jelentősen lassította Az épület 1917-re olyan rossz állapotba került, hogy már ki sem nyitott. „A tavaszi hóolvadáskor a múzeum több kiállítási termébe …. annyira becsurgott a mennyezeten keresztül a víz, hogy teknőbe és dézsába kell felfognunk” – írta jelentésében Csánky Dénes helyettes múzeumvezető.
Az 1847-ben leégett német színház homlokzati mészkő
szobrai - Kalliope, Klio, Erato és Thalia -,valamint a Vérkertbazár oroszlán szobrai a Fővárosi Múzeum előtt
Az 1920-as években, bár a kiállítási körülmények egy szemernyit sem javultak, a gyűjtemény folyamatosan gyarapodott, az épületet gyakorlatilag kinőtte. Nem javított a helyzeten az sem, hogy a Tanács utasítására egyre több műtárgy került ki a múzeum falai közül és lett dísze egy-egy tanácsi intézménynek, irodának.
A Fővárosi Múzeum az 1920-as évek elején
1934-ben a Múzeum gyűjteménye már 35.000 db-ból állt.
Kuzsinszky kisebb megszakításokkal 1935-ig igazgatta az intézményt. Őt Csánky Dénes követte, akit fél évvel később kineveztek a Szépművészeti Múzeum főigazgatójának. Csánky igazgatósága idejére esett, hogy Schmidt Miksa bútorgyáros végrendelete értelmében a Fővárosi Múzeum megkapta a Kiscelli kastélyt. Csánky után az új igazgató Horváth Henrik lett, aki 1922 óta dolgozott Kuzsinszky mellett. A kialakult helyzet miatt legfőbb tevékenysége a múzeum költözésének megszervezése volt.
Horváth Henrik igazgató
A városligeti Fővárosi Múzeum 1936-ban végleg bezárt és megkezdődött a költözés majd’ fél évtizedig tartó, végeláthatatlannak tűnő folyamata.
Ezt követően az épületnek nem sikerült megfelelő funkciót találni, állaga folyamatosan romlott. Időnként helyet biztosított egy-egy kiállításnak, mint pl. 1942 októberében, amikor is a Gyümölcstermelők Országos Egyesülete az Iparcsarnokban Múzeum épületében gyümölcskiállítást és vásárt rendezett
A második világháború alatt a bombázások során megsérült, az eredeti beltéri gipsz és stukkódíszítések megsemmisültek. A folyamatos beázások okozta károkat a tetőszerkezet kijavításával megszüntették, de továbbra sem sikerült megfelelő funkciót találni az épületnek.
A Stefánia út felöli oldalra áthelyezett bejárat
1954-ben a Művészeti Alap megalakulásával az épület szobrászművészek műhelye, majd a Képzőművészeti Kivitelező Vállalat székhelye lett. Ennek megfelelően belső terét ismét átépítették, az eredetileg egy szintes teret kettéosztották, a frissen kiépített emeleti részen irodákat, a földszinten kőfaragóműhelyeket alakítottak ki. A főbejáratot áthelyezték az épület Stefánia út felüli oldalára, a régi bejárat helyén a rakodórámpát építettek ki. Ekkorra az épület eredeti szépségét – ha kopottan is - már csak kívülről őrizte.
Szobrászműterem 1963-ban
Érdekesen alakult az épületet körülvevő tér képe. A műhelyekben faragott szobrokat, mielőtt tervezett helyükre szállították, az épület körül helyezték el, így egy folyamatosan változó szabadtéri szoborkiállítás kapott itt helyet.
Kerényi Jenő: Olvasó lányok c. szobra a Képzőművészeti Kivitelező Vállalt
épülete melletti parkban 1963-ban. A szobrot két év múlva Oroszlányban állították fel
Ekkoriban a Közlekedési Múzeum (is) komoly helyproblémákkal küzdött. 1976-ban Budapest Főváros Tanácsa úgy próbált úrrá lenni a nehézségeken, hogy az épületet kiutalta a Közlekedési Múzeumnak. Ez azonban félmegoldásnak is rossz volt, hiszen az épület belső beosztása nem felelt meg a Közlekedési Múzeum céljainak, ezért végül inkább egy új szárny felépítése mellett döntöttek. A Képzőművészeti Kivitelező Vállalat 1986-os megszűnését követően az épület ismét funkció nélkül maradt.
1990-1993 között a felújítási munkák idején a jelenlegi Műcsarnok használta. Ezt követően az állam az épületet átadta a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének, akik azt további hasznosításra egy vállalkozónak bérbe adták. A bérlő jó pár évig itt működtette itt a Millennium Szalont, mely különböző kulturális rendezvényeknek adott otthont. A használattal összefüggésben később a felek között vita alakult ki, aminek végén 2008-ba bérbeadó felmondta bérleti szerződést. Még ebben az évben az Egyesület mellé beköltözött az épületbe a Magyar Alkotóművészeti Alapítvány is. (Nagyjából a 90-es évek elejétől az 1986-ban merénylet áldozata lett Olof Palme svéd miniszterelnök emlékére az épületet Olof Palme Háznak is nevezték .) Új otthonukban, melyet ekkor Magyar Alkotóművészek Házának neveztek, képzőművészeti kiállításokat, koncerteket, irodalmi esteket, előadásokat szerveztek. Bár valamennyi pénzt költöttek karbantartásra, az évek során elmaradt felújításokat nem tudták pótolni. Annyit sikerült elérni, hogy már nem ázott be az épület.
Magyar Alkotóművészek Háza
2013-ban az Országgyűlés törvényt alkotott a Városliget megújításáról és fejlesztéséről. Ennek értelmében a Liget Budapest projekt előkészítése részeként a beruházásért felelős Városliget ZRT. 2015-ben átvette az épület kezelését, ekkor az Alapítványnak és az Egyesületnek költöznie kellett.
2016-ban egy évre az épület elé költözött a Városliget népszerű „kocsmája”, a Kertem. Maga az épület ekkor már csak raktárként és a szórakozóhely WC-jeként üzemelt.
Kertem - 2016
A Liget Budapest program keretében 2017-19 között sor került az épület teljes rekonstrukciójára. A főbejárat visszakerült eredeti helyére, megszüntették a belső színt-tagozódást, a Zsolnay kerámiákat a régi tervrajzok alapján restaurálták. Funkciójára vonatkozó tervek az évek során többször változtak, jelenleg a Millennium Háza nevet viselő épület falai között egy étterem és a Neo Kortárs Művészeti Műhely működik.
A Millennium Háza napjainkban (forrás: www.millenniumhaza.hu)
