Városliget

Felhasználás, jogok

Creative Commons Licenc

Címkék

1797 (1) 1869 (1) 1885 (1) 1896 (2) 1945 (1) 1951 (1) 1983 (1) 2.világháború (1) 23-s villamos (1) Állatkert (4) Alsó-tó (1) amfiteátrum (1) angol kert (1) Angol Park (1) Aréna út (2) autóverseny (1) Barlangvasút (1) Barokaldi (1) Batthyány (1) Blondin (1) Boráros (1) Both Béla (1) Budapest (2) Budapest Színház (1) bűnügy (1) céllövölde (1) cirkusz (1) Dózsa György út (1) Dróthíd (1) Ecclestone (1) ejtőernyő (1) elefánt (1) Eötvös József (1) építészeti tervpályázat (1) Ezredéves Emlékmű (1) Ezredéves Kiállítás (1) fairtás (1) Faírtás (1) fakivágás (1) fasor (1) Feld Mátyás (1) Feld Zsigmond (1) Felső-tó (1) Felvonulási tér (1) Ferenc József (1) Feszty (1) Feszty Árpád (1) földalatti (1) Forma 1 (1) Fővárosi Múzeum (2) Francsek Imre (1) Fuchs Emil (1) Garnerin (1) Géprombolók (1) Gizella tér (1) gyorsfénykép (1) hadikórház (1) harangláb (1) Hattyú-sziget (1) Hattyú sziget (1) Hattyú tó (1) Helfgott (2) Hofhauser Antal (1) Holnemvolt Vár (1) Hősök tere (1) hullámvasút (1) huszadik század (1) I. Világháború (1) Időkapszula (1) Iparcsarnok (1) István a király (1) Jókai (2) József nádor (1) Képzőművészeti Kivitelező Vállalt (1) Királydomb (1) Királypavilon (2) Király utca (1) korcsolya (1) körhinta (1) Körkép (1) koronázás (1) kötéltáncos (1) kötöttpályás közlekedés (1) Kresz Géza (1) Kronberger Lili (1) Lechner Ödön (1) légitámadás (1) LigetBudapest (1) Ligetbudapest (1) Liget Budapest (1) Liliom (1) Magyar Alkotóművészek Háza (1) majorság (1) Mária Terézia (1) mesecsónak (1) Mezőgazdasági Múzeum (1) Mikus Sándor (1) millennium (2) Molnár Ferenc (1) Műcsarnok (3) Művész majális (1) Múzeumi negyed (2) Múzeumi Negyed (1) Nádor sziget (1) Nebbien (1) Oborzil-Jenei (1) Ökördűlő (1) Olof Palme ház (2) Országos kiállítás (4) ostrom (2) Palasovszky Ödön (1) panorámakép (1) parkosítás (1) parkrekonstrukció (1) pavilon (1) Pesti Korcsolyázó Egylet (1) Petőfi Csarnok (1) Petőfi ház (1) Pfaff Ferenc (1) Reymetter (1) rondó (1) Royal Gerbeaud Pavilon (2) sárkányok (1) Siemens (1) Stefánia (1) Stokvájdli (1) Sugárút (1) Szabad Színház (1) Szépművészeti Múzeum (2) Szépségverseny (1) Sziám (1) színház (1) szobor (1) Sztálin-szobor (1) tájképi kert (2) teve (1) történelem (1) Úttörőpalota (1) Vajdahunyadvár (1) várárok (1) varieté (1) Városerdő (1) Városliget (8) Városligeti-tó (2) Városligeti Aréna (1) Városligeti jégpálya (1) Városligeti Színkör (3) városligeti vendéglő (1) Vidámpark (1) Vízhordó fiú (1) víziló (1) Vojtek Ödön (1) Vurstli (2) Witsch Rudolf (1) Wünsch Róbert (1) Címkefelhő

Mesék a pesti Városligetből

2024.01.08. 18:58 liget

Királypavilonból Royal Gerbeaud Pavilon

Címkék: Országos kiállítás Királypavilon Royal Gerbeaud Pavilon

A cikk az Arcanum Adatbázisának felhasználásával készült.

Ez a gyönyörű, igazi összefogással készült épület hosszú évekig a Városliget legelegánsabb cukrászdája volt. A II. Világháború ezt is elsodorta, ma már szinte senki nem emlékszik rá. 

Az 1885. évi Országos Általános Kiállításra készülve a Magyar Mérnök- és Építész Egylet vetette fel, hogy a fővárosi iparosok a kiállítás területén, saját költségükön emeljenek egy méltó épületet az uralkodó fogadására. Az iparosoknak megtetszett az ötlet, az épület tervezésére azon melegében felkérték Ybl Miklóst, akinek munkáját később Cziegler Győző - egyebek között az Andrássy úti Saxlehner Palota, valamint a Széchenyi Fürdő tervezője – segítette.

kiralypavilon_kivul.jpg

A Királypavilon nyugati szárnya (Kozmata Ferenc)

Az iparosok közül volt, aki pénzzel, volt aki munkájával, vagy anyaggal járult hozzá az építkezéshez. A közel félszáz „adakozó” között volt a Schlick-féle vasgyár és Oetl Antal vasöntödéje, akik az épület vasszerkezetéhez szükséges anyagot biztosították, a budapesti kőfaragó ipartársulat, akik az összes kőfaragómunkát magukra vállalták, a Neuschlosz család, akik az építkezéshez szükséges faanyagot szállították. Jungfer Gyula vasáru gyáros vezényelte a lakatosmunkák elvégzését és biztosította az összes kovácsoltvas tárgy elkészítését, Kratzmann Ede „üvegfestészeti műterem tulajdonos” az ablaküvegek festését vezényelte, Zsolnay Vilmos a majolika burkolatokat készítette el. Haas Fülöp szőnyeg gyáros szállította a szöveteket és szőnyegeket, Ehrlich Miklós ”mázoló” elvégezte a mázoló munkákat és a helyiségek „aranyozását”. Falk Zsigmond nyomdász a könyvszekrényekbe könyveket adományozott, a márványkandallót Senger Béla kőfaragómester szállította és Fürth Lajosné „műhímzési üzlettulajdonos” hímezte az asztalterítőket.

A közel 300 m2-es épület egy 28 m magas kupolateremből és két alacsonyabb oldalszárnyból állt.
Az Iparcsarnok felöli főhomlokzat felett a „Budapesti iparosok a királynak”, illetve az „Egyesült erővel” feliratokat helyezték el. A másik oldalon, a Műcsarnok felől gyönyörűen kialakított lépcső vezetett az ovális előcsarnokba, „melynek egyszerű, de monumentális hatását a gazdagon alkalmazott élő virágok és Zsolnay-féle majolika lapokkal kiburkolt talaj csak emeli.” Innen balra nyílt a királyi szalon, jobbra az Erzsébet terem. „Ez utóbbiban túlnyomóan a kedvencz kék szín lett mint alapszín szerencsésen alkalmazva”. Mikor Ferenc József és családja meglátogatta a kiállítást, minden alkalommal rövid itt tartózkodás után innen indultak „vizitálni”.

kozmata_kirakypavilon_belulrol2.pngA Királypavilon – Ferenc József császár szobája (Kozmata Ferenc)

A kiállítás látogatói előtt az épület zárva volt. Ám a hatalmas érdeklődésre való tekintettel megnyitották a kíváncsi tömegek előtt. Néhány hét múlva azonban csökkenteni kellett a nyitvatartási időt, mert a „pavilon tömeges látogatása következtében az értékes bútorzat gyakori tisztítása szükséges”.


kiralypavilon002.jpgA Királypavilon belülről (Klösz György)

A kiállítás zárása után kiderült, hogy az épületnek nem találnak funkciót. A főváros ugyan 45 000 forintért megvette az államtól, de a hasznosításról szóló hosszas vita végére nem akart pont kerülni. Rendeztek benne kisebb volumenű festménykiállítást, de az 1890-es évek elejére odáig jutottak a döntéshozók, hogy mégis inkább lebontják. A berendezést már el is szállították, amikor jelentkezett Gerbeaud Emil, a híres cukrász, hogy nyári cukrászdát nyitna az épületben. A Közgyűlés az ajánlatot elfogadta, ugyanakkor előírta, hogy a bérlő a létesítendő cukrászdát április 1-től október végéig megszakítás nélkül köteles üzemben tartani, és a kínálat nem lehet alacsonyabb színvonalú a belvárosban lévő üzleténél.
Miután Gerbeaud átvette a Királypavilont, kisebb átalakítások elvégzését követően hihetetlenül rövid idő alatt a Városliget egyik legkedveltebb cukrászdája lett.

 szazadfordulon.jpgA Gerbeaud pavilon a századfordulón

A Hét c. lap újságírója a 1896. június 14-i számban így lelkendezett: „ … a nevezetes Gerbeaud a kiállításban is fölütötte tanyáját, az Iparcsarnok közelében, a 85-ös kiállítás régi királypavilonját újjáalakítva. A millennium kedves kényszerűségével itthon marasztott társaság az ő kugleres összejöveteleit itt tartja, ebben a kis csipke-palotában, s előtte japán ernyők árnyékában s óriási cserépbékák szomszédságában. Ebbe a tanyába is mintha átköltözött volna a városbelinek az a különös erénye, hogy a székei és az asztalkái, tükrei s a tálcái között otthon érzi magát az ember”.
Hogy bonyolódjon Gerbeaud élete, néhány héttel a cikk megjelenése után, egy júliusi éjszakán kigyulladt az épület kupolája. A tűz rövidzárlat következtében a személyzet öltözőjében keletkezett, melyet szerencsére hamar eloltottak. A kár pár száz forintnyi volt, illetve a tűz martaléka lett 200 tartalék szék is. A károkat gyorsan helyre állították, a cukrászda ezután zavartalanul fogadta vendégeit.

Az 1896-os Ezredéves Kiállítás után Royal Gerbeaud Pavilon néven működött tovább, ekkor már melegkonyhás éttermet is üzemeltetett. Népszerűsége töretlen volt, melyre mi sem jellemzőbb, mint az, hogy gyakran uzsonnázott itt Erzsébet királyné, akinek egyik látogatását Márk Lajos festőművész egy festményen örökítette meg. A „Lehullott a rezgőnyárfa levele” c. kép részt vett a Képzőművészeti Társulat Műcsarnokban megrendezett 1900. évi téli tárlatán is. A festményt később megvásárolta Gerbeaud Emil és sokáig a Művész cukrászda egyik helységének falát díszítette, majd 1950-ben a Nemzeti Múzeum tulajdonába került.

erzsebet_kiralyne_latogatasa.jpgErzsébet királyné Gizella főhercegnő, Ferenczy Ida, Festetich Mária és mások társaságában látogatása tesz a Gerbeaud Royal Pavilonban.
A háttérben Munczy Lajos prímás muzsikál (Márk Lajos festménye)

A Tanácsköztársaság „elkommunizálta” a Pavilont, bukása után azonban minden úgy folytatódott, mint régen.
A Gerbeaud pavilon hosszú évekig volt a felső tízezer kedvelt helye. Egymást érték a kerti ünnepélyek, díszvacsorák, fogadások, díjkiosztók, hangversenyek és jótékonysági rendezvények. Néha országos szintű protokoll eseményeknek is otthont adott: 1910 júliusában pl. „Berzevizey Albert, a képviselőház elnöke ma este a városligeti Gerbeaud-pavilonban vacsorát adott, amelyen a miniszterek, a képviselőház jegyzői, a háznagy, az elnökség és a pártelnökök vettek részt.” 1935-ben még az is megtörtént, hogy Pertis Jenő és cigányzenekarának műsorát elő adásban közvetítette innen a Magyar Rádió. Később hasonló jellegű rádióműsorokat gyakran sugároztak a Gerbeaud Pavilonból.

szinhazi-elet-1924_-27_-sz_-17_-old.jpgTeltház a Royal Gerbeaud Pavilon kerthelyiségében

1936-ban itt adott díszvacsorát Hóman Bálint kultuszminiszter egy nemzetközi szervezet Budapesten tartózkodó tagjai tiszteletére. Történt, hogy ez év júniusában Budapesten tartotta soros összejövetelét a Népszövetség szellemi együttműködési bizottságának keretében működő művészeti és irodalmi bizottság, melyen többek között részt vett Paul Valéry francia akadémikus és Karel Chapek cseh író mellett az akkor már emigrációban élő Nobel-díjas német író, Thomas Mann is. Magyarországot Bartók Béla képviselte. Budapesti tartózkodása alatt Thomas Mann és felesége Hatvany Lajos író, irodalomtörténész budai villájában lakott. A Bizottság tagjai tiszteletére Hóman Bálint kultuszminiszter június 9-én este díszvacsorát adott Royal Gerbeaud Pavilonban. Mikor Thomas Mann tudomására jutott, hogy ki is valójában Hóman Bálint, „gyengélkedésre” hivatkozva lemondta a részvételt. A házigazda Hatvany Lajos ekkor felhívta Thomas Mann régi ismerősét, Bartók Bélát, hogy, ha nincs ellenére átugranának hozzá az íróval. Bartók örömmel közölte, hogy szeretettel várja őket. Mint kiderült, „gyengélkedésre” hivatkozva ő is lemondta a Hóman vacsoráján való részvételt. Így aztán Basilides Mária operaénekesnő, Reinitz Béla zeneszerző, Hatvany Lajos és még néhány meghívott társaságában a két „gyengélkedő” együtt töltötte az estét, ahol Bartók zongorajátékával, Basilides Mária közkedvelt dalokkal szórakoztatta a vendégeket.
A Gerbeaud Pavilon 1943–ig üzemelt, utána az épület üresen állt. A II. világháború alatt bombatalálatot kapott, erősen megrongálódott, ezért 1945 után lebontották.

29223_126.jpgA Gerbeaud Pavilon romjai

Végső pusztulásáról a Szabad Szó 1945. március 28-i számában „Felrobbantották a Városligeti Gerbeaud pavilont” c. rövid írásában így számolt be: „Az ostrom idején erősen megsérült az arisztokráciának és pénzvilágnak ez a kedvenc uzsonnázó- és vacsorázó helye, amelyet most felrobbantottak és elhordanak.”

komment

2024.01.08. 18:57 liget

Műcsarnoktól a Millennium Házáig – a Városliget legrégebbi épületének kálváriája

Címkék: Műcsarnok Olof Palme ház Országos kiállítás Magyar Alkotóművészek Háza Képzőművészeti Kivitelező Vállalt Fővárosi Múzeum

A cikk az Arcanum Adatbázisának felhasználásával készült.

Az 1861-ben alakult Országos Magyar Képzőművészeti Társulatnak hosszú ideig nem volt megfelelő kiállítóhelye Pesten. 1872-ben a Főváros hathatós támogatásával végre sikerült az épülő Sugár úton (Andrássy út), a mai Izabella és Vörösmarty utca között egy megfelelő telekhez jutni, ahol Lang Adolf tervei alapján 1877-ben Ferenc József császár jelenlétében ünnepélyes keretek között megnyílt a Műcsarnok. Pár év alatt kiderült, hogy szükség lenne egy nagyobb kiállítóhelyre. Az új Műcsarnok számára megfelelő helynek tűnt a városligeti Corsó (1888-tól Stefánia) út melletti terület.
A tervezésére 1883-ban kiírt első pályázat eredménytelenül zárult. A következő kiírásra azonban már 18 pályázat érkezett, melyek közül a bírálóbizottság szavazattöbbséggel az addig főleg vasútállomások tervezőjeként ismert Pfaff Ferenc építész pályázatát hirdette ki győztesnek.
A neoreneszánsz stílusban készült 1250 m2- es épület az 1885-ös Országos Általános Kiállítás egyik legszebb épülete lett.


epulet.jpg

Külső homlokzata nyerstéglából készült, a középhomlokzaton futó indadíszítésben Raffaello, Michelangelo, és Leonardo da Vinci arcképe volt látható, a sarkokon kagyló oromzatú dísz kutakat helyeztek el. A homlokzati majolikadíszeket a Zsolnay gyár egyedi megrendelésre készítette.

alaprajz.pngA kiállítás alaprajza

Az Országos Általános Kiállítás alatt a Műcsarnok „két nagy felülvilágító, valamint két oldalvilágítású melléktermében a festészet volt elhelyezve; a kiállítási tér felé eső előcsarnok, valamint a közép-felülvilágító helyiségeiben a szobrászat; a kiállítási tér felé eső hossztermekben és annak folytatását képező két sarokteremben az architektura; a Stefánia út felé eső hasonló helyiségekben pedig a régészeti kiállítás tárgyai voltak elhelyezve.”

mucsarnok_kozmata.jpgMűcsarnok belülről 1885-ben (fotó: Kozmata Ferenc)

Hamar kiderült, hogy ez az épület sem felel meg a Műcsarnokkal szemben támasztott követelményeknek. Egyrészt mert meglehetősen kicsire sikeredett, másrészt mert a fő közlekedési útvonalaktól távolabb esett. Felmerült annak lehetősége is, hogy az épületet további át- és hozzáépítéssel bővíteni lehetne, ám úgy találták, az átalakítás közel annyiba kerülne, mint egy új épület megépítése, így végül utóbbi mellett döntöttek. (Az új Műcsarnok végül mai helyén, Schickedanz Albert tervei szerint 1896-ra készült el. ) A kiállítás után Budapest Főváros Tanácsa az épületnek új hasznosítási lehetőséget keresett.

Az illetékesek 1887-ben „egy a város történeti emlékeit összegyűjtő és őrző” múzeum létesítéséről döntöttek, melynek helyszínéül némi huzavona után a Műcsarnok épületét jelölték ki. A terv megvalósítása azonban rendkívül lassan haladt. Addig is 1890-ben Magyarország első Színháztörténeti Kiállítását, 1891-ben virágkiállítást rendeztek a falak között, majd 1894-ben átmenetileg a budai Várbazárból ide költözött a Történelmi Arcképcsarnok.

1896-ban, az Ezredéves kiállítás alatt Egészségügyi Csarnokká alakították át, itt állították ki a kórházak szellőztetési, ágyberendezési, és fölszerelési készülékeit, sebészeti eszközöket, különböző kötözőszereket, csatornázási terveket, vízvezetéki és házépítési terveket.

kuzsinszky.jpgKuzsinszky Bálint a Fővárosi Múzeum első igazgatója

A Fővárosi Múzeum koncepciója továbbra is lassan formálódott. Az eredeti terv szerint a múzeumban a főváros kiegyezéstől tartó fejlődésének emlékeit – pl. új középületek makettjeit, a fejlődést bemutató grafikonokat, rajzokat, ábrákat, stb. – mutatták volna be. Az intézmény 1899-ben kinevezett első igazgatója, Kuzsinszky Bálint azonban más elképzeléssel látott munkához. Igazgatói ars poeticajat így foglalta össze: „: "A Fővárosi Múzeum főcélja a főváros történeti emlékeinek összegyűjtése, az elkallódástól való megőrzése azon célból, hogy a közönség jobban megismerje a város múltját, azokat az alapokat, melyeken mai fejlődésünk felépült s e réven jobban megértse és megszeresse a magyar fővárost. … Még sok olyan tárgy van és bizonyára sokat fog a véletlen is felvetni, amit meg lehet szerezni s épp ez az, ami még nagy fejlődésnek lehetőségével biztat."

1907.jpgA Fővárosi Múzeum egyik kiállítóterme 1907-ben (forrás: BTM Kiscelli Múzeum)

Régiségkereskedőktől tárgyi emlékeket, tájképfestőktől pedig a régi Pest-Buda látképeit vásárolta meg a gyűjtemény számára, már-már mániákusan gyűjtötte az emlékeket. A múzeum némi átépítés és lankadatlan gyűjtőmunka után végül 1907-ben nyílt meg.
Megnyitásakor gyűjteménye mintegy 6000 darabból állt, melyből 1500 db-ot sikerült kiállítani, a többi raktárakban várta sorsa jobbra fordulását.
Ám a közönség érdeklődése messze elmaradt a várttól, ráadásul a szakma sem értékelte igazán az új múzeumot. Feleky Géza újságíró 1914-ben röviden és igen találóan szunnyadó múzeumnak nevezte.

4esterem.jpgA Fővárosi Múzeum IV. kiállítóterme

Ennek ellenére a gyűjtőmunka tovább folyt, jó néhány jelentős gyűjtemény került a múzeum tulajdonába: ilyen volt Weiszberger Miklós 818 darabos hagyatéka, a Vajda Adolf műgyűjtőtől vásárolt metszetlapok (közöttük Rudolf von Alt híres pesti látképsorozata), illetve Blaha Lujza 2000 darabos ereklyetárgy gyűjteménye. Időközben – elsősorban Bárczy István főpolgármester kezdeményezésére – felmerült a múzeum keretein belül kialakítandó Fővárosi Képtár gondolata, illetve Feleky Géza (újságíró), Szabó Ervin (könyvtárigazgató), Kremmer Dezsõ (irodalom történész, helytörténész) és Csánky Dénes (1912-től a Fővárosi Múzeum igazgatóhelyettese, később a Fővárosi Képtár igazgatója) egymástól független tanulmányokban foglalták össze terveiket, elképzeléseiket a Főváros Múzeum átalakításával, korszerűsítésével kapcsolatban. Az első világháború és azt követő recesszió azonban mind a korszerűsítést, mind a Képtár megvalósítását jelentősen lassította Az épület 1917-re olyan rossz állapotba került, hogy már ki sem nyitott. „A tavaszi hóolvadáskor a múzeum több kiállítási termébe …. annyira becsurgott a mennyezeten keresztül a víz, hogy teknőbe és dézsába kell felfognunk” – írta jelentésében Csánky Dénes helyettes múzeumvezető.

fov_muzeumbgy.jpgAz 1847-ben leégett német színház homlokzati mészkő
szobrai - Kalliope, Klio, Erato és Thalia -,valamint a  Vérkertbazár oroszlán szobrai a Fővárosi Múzeum előtt

Az 1920-as években, bár a kiállítási körülmények egy szemernyit sem javultak, a gyűjtemény folyamatosan gyarapodott, az épületet gyakorlatilag kinőtte. Nem javított a helyzeten az sem, hogy a Tanács utasítására egyre több műtárgy került ki a múzeum falai közül és lett dísze egy-egy tanácsi intézménynek, irodának.

fobejarat_a_20-as_evek_elejen.pngA Fővárosi Múzeum az 1920-as évek elején

1934-ben a Múzeum gyűjteménye már 35.000 db-ból állt.
Kuzsinszky kisebb megszakításokkal 1935-ig igazgatta az intézményt. Őt Csánky Dénes követte, akit fél évvel később kineveztek a Szépművészeti Múzeum főigazgatójának. Csánky igazgatósága idejére esett, hogy Schmidt Miksa bútorgyáros végrendelete értelmében a Fővárosi Múzeum megkapta a Kiscelli kastélyt. Csánky után az új igazgató Horváth Henrik lett, aki 1922 óta dolgozott Kuzsinszky mellett. A kialakult helyzet miatt legfőbb tevékenysége a múzeum költözésének megszervezése volt.

igazgato.jpgHorváth Henrik igazgató

A városligeti Fővárosi Múzeum 1936-ban végleg bezárt és megkezdődött a költözés majd’ fél évtizedig tartó, végeláthatatlannak tűnő folyamata.
Ezt követően az épületnek nem sikerült megfelelő funkciót találni, állaga folyamatosan romlott. Időnként helyet biztosított egy-egy kiállításnak, mint pl. 1942 októberében, amikor is a Gyümölcstermelők Országos Egyesülete az Iparcsarnokban Múzeum épületében gyümölcskiállítást és vásárt rendezett

A második világháború alatt a bombázások során megsérült, az eredeti beltéri gipsz és stukkódíszítések megsemmisültek. A folyamatos beázások okozta károkat a tetőszerkezet kijavításával megszüntették, de továbbra sem sikerült megfelelő funkciót találni az épületnek.

athelyezett_bejarat.jpgA Stefánia út felöli oldalra áthelyezett bejárat

1954-ben a Művészeti Alap megalakulásával az épület szobrászművészek műhelye, majd a Képzőművészeti Kivitelező Vállalat székhelye lett. Ennek megfelelően belső terét ismét átépítették, az eredetileg egy szintes teret kettéosztották, a frissen kiépített emeleti részen irodákat, a földszinten kőfaragóműhelyeket alakítottak ki. A főbejáratot áthelyezték az épület Stefánia út felüli oldalára, a régi bejárat helyén a rakodórámpát építettek ki. Ekkorra az épület eredeti szépségét – ha kopottan is - már csak kívülről őrizte.

olofpalme198x.jpgSzobrászműterem 1963-ban

Érdekesen alakult az épületet körülvevő tér képe. A műhelyekben faragott szobrokat, mielőtt tervezett helyükre szállították, az épület körül helyezték el, így egy folyamatosan változó szabadtéri szoborkiállítás kapott itt helyet.

kerenyi_imre_olvaso_lanyok.jpgKerényi Jenő: Olvasó lányok c. szobra a Képzőművészeti Kivitelező Vállalt
épülete melletti parkban 1963-ban. A szobrot két év múlva Oroszlányban állították fel

Ekkoriban a Közlekedési Múzeum (is) komoly helyproblémákkal küzdött. 1976-ban Budapest Főváros Tanácsa úgy próbált úrrá lenni a nehézségeken, hogy az épületet kiutalta a Közlekedési Múzeumnak. Ez azonban félmegoldásnak is rossz volt, hiszen az épület belső beosztása nem felelt meg a Közlekedési Múzeum céljainak, ezért végül inkább egy új szárny felépítése mellett döntöttek. A Képzőművészeti Kivitelező Vállalat 1986-os megszűnését követően az épület ismét funkció nélkül maradt.
1990-1993 között a felújítási munkák idején a jelenlegi Műcsarnok használta. Ezt követően az állam az épületet átadta a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének, akik azt további hasznosításra egy vállalkozónak bérbe adták. A bérlő jó pár évig itt működtette itt a Millennium Szalont, mely különböző kulturális rendezvényeknek adott otthont. A használattal összefüggésben később a felek között vita alakult ki, aminek végén 2008-ba bérbeadó felmondta bérleti szerződést. Még ebben az évben az Egyesület mellé beköltözött az épületbe a Magyar Alkotóművészeti Alapítvány is. (Nagyjából a 90-es évek elejétől az 1986-ban merénylet áldozata lett Olof Palme svéd miniszterelnök emlékére az épületet Olof Palme Háznak is nevezték .) Új otthonukban, melyet ekkor Magyar Alkotóművészek Házának neveztek, képzőművészeti kiállításokat, koncerteket, irodalmi esteket, előadásokat szerveztek. Bár valamennyi pénzt költöttek karbantartásra, az évek során elmaradt felújításokat nem tudták pótolni. Annyit sikerült elérni, hogy már nem ázott be az épület.

mah.jpgMagyar Alkotóművészek Háza

2013-ban az Országgyűlés törvényt alkotott a Városliget megújításáról és fejlesztéséről. Ennek értelmében a Liget Budapest projekt előkészítése részeként a beruházásért felelős Városliget ZRT. 2015-ben átvette az épület kezelését, ekkor az Alapítványnak és az Egyesületnek költöznie kellett.

2016-ban egy évre az épület elé költözött a Városliget népszerű „kocsmája”, a Kertem. Maga az épület ekkor már csak raktárként és a szórakozóhely WC-jeként üzemelt.

kertem_2016.jpg Kertem - 2016

A Liget Budapest program keretében 2017-19 között sor került az épület teljes rekonstrukciójára. A főbejárat visszakerült eredeti helyére, megszüntették a belső színt-tagozódást, a Zsolnay kerámiákat a régi tervrajzok alapján restaurálták. Funkciójára vonatkozó tervek az évek során többször változtak, jelenleg a Millennium Háza nevet viselő épület falai között egy étterem és a Neo Kortárs Művészeti Műhely működik.

millennium-haza.jpgA Millennium Háza napjainkban (forrás: www.millenniumhaza.hu)

komment

2024.01.08. 12:34 liget

VÁROSLIGET 1885 – Az Országos Általános Kiállítás éve

Címkék: Iparcsarnok Országos kiállítás Királypavilon Royal Gerbeaud Pavilon Fővárosi Múzeum

A cikk az Arcanum Adatbázisának felhasználásával készült

Ebben az évben jelent meg Jules Verne: Sándor Mátyás és Émile Zola: Germinál c, regénye. Itthon megszületett Kosztolányi Dezső író, költő, műfordító, a 20. századi magyar széppróza és líra egyik legnagyobb alakja, Lukács György filozófus, esztéta, politikus, Gózon Gyula színész és Weiner Leó zeneszerző.
83 éves korában, Párizsban elhunyt Victor Hugo, a francia romantikus irodalom legnagyobb alakja.

1885-ben a fővárosban, de leginkább a Városligetben minden az Országos Általános Kiállításról szólt.


plakat.jpgAz Országos Általános Kiállítás plakátja

A hazai ipar seregszemléjét első ízben 1842-ben rendezték meg a Redoute helyiségeiben (a Pesti Vigadó elődje) „Első magyar iparműkiállítás” néven, majd ezt követte gyors egymásutánban az 1843-as és az 1846-os kiállítás. A fokozódó érdeklődést jól jellemzi a kiállítók számának növekedése: 1842-ben 213, egy évvel később 244, míg 1846-ban már 516 kiállító vett részt a bemutatón. Később vidéki kiállítások követték egymást, 1879-ben, a Székesfehérváron megrendezett országos kiállításon már 3201 bemutatkozó szerepelt a korabeli katalógusban.
1867-es újjáalakítását követően az Iparegylet kezdeményezte egy fővárosi kiállítás megrendezését, de erre különböző okok miatt jó ideig nem került sor. Az elgondolás először a Bécsi Világkiállítás miatt hiúsult meg, később a megfelelő anyagi háttér hiányzott.

helyszinrajz1_1.jpgAz Országos Általános Kiállítás helyszínrajza

1882-ben aztán az ötletet felkarolta a kormány és jelentős anyagi támogatást ígért a kiállítás szervezőinek. Tervezett helyszínként több lehetőség is felmerült. Szóba került a „váczi út melletti régi temető”, majd az Orczy kert és környéke. Végül az Iparegylet a Városliget mellett döntött. Ezt a tervet azonban eleinte a város vezetői közül többen ellenezték, mert úgy vélték, hogy az „épületek emelése sok fa kivágását teszi szükségessé, s a Városligetnek jókora részét elvonják rendeltetése céljától.”
Végül sikerült az aggodalmaskodókat meggyőzni és a város hozzájárult, hogy az Országos Általános Kiállítást 1885-ben a Városligetben kerüljön megrendezésre. Kikötötték azonban, hogy a kiállítás után „az épületeket az iparegyesület félév alatt köteles lesz eltávolítani, ha a főváros nem kívánja azokat átvenni.” Miután minden akadály elhárult, 1883-ban törvénybe is iktatták az 1885. évi Országos Általános Kiállítás megrendezését. A későbbiek során Fuchs Emil főkertész és Fodor István főmérnök folyamatosan figyelemmel kísérték az építkezést, és amikor fákat láttak veszélyben, azonnal közbeavatkoztak, intézkedést kezdeményeztek. Elszántságukról és egy, a tevékenységükkel összefüggő esetről itt olvashatnak.

katalogus_reszlet.jpgRészlet a kiállítás katalógusából

Dr. Matlekovics Sándor államtitkár elnökletével megalakult a 61 tagú kiállítás szervező bizottság, és megkezdődött az előkészítő munka.
Ahogy ez várható volt, az előre kialkudott terület a fokozódó kiállítói érdeklődés miatt kevésnek bizonyult, ezért helyszűkére hivatkozva a szervező bizottság a fővároshoz fordult és kérte az un. Tűzijáték tér kiállítási célokra történő átengedését. Ezzel a kéréssel csak az volt a probléma, hogy itt működött a városligeti vurstli. Bár néhány fővárosi képviselő ismét a fák védelmére hivatkozva ellenezte a tervet, a döntés előkészítésével megbízott városligeti bizottmány támogatólag terjesztette a javaslatot a városi tanács elé, azzal a kikötéssel, hogy a Vurstli áthelyezésével kapcsolatos költségeket a kiállítási bizottságnak kell vállalnia. Hamarosan megszületett a tanács döntése és némi egyezkedés után a városligeti bizottmány elnökének, Cséry Lajosnak a közvetítésével létrejött a megállapodás a mutatványosokkal is: „az országos kiállítás igazgatósága hivatalos becslés alapján, készpénzzel sajátította ki a bódésok telkeit.” A Vurstli ezután átköltözött a mai Széchenyi Fürdő helyére.

A kiállítás célja és feladata a hazai gazdaság és termelési kultúra minden ágának alapos bemutatása, leltárba vétele és szélesebb körben való megismertetése volt. „Nem a rendkívüliségek, a sajátlagosságok megismertetése fog hasznára válni az országnak és magának a kiállítónak, hanem az, ha be tudjuk bizonyítani, hogy állandó, használható munkát tudunk előállítani, hogy gondosan ápolt, egészséges és messze távolba is elszállítható ipari és gazdasági terményeinkkel kiálljuk a versenyt”. (forrás: Mudrony Soma: Az 1885-ik évi Budapesti Országos Általános Kiállítás Katalógusa -1885).

fovarosi.jpgFővárosi Pavilon

Csak olyan termék vehetett részt a kiállításon, amelyet a zsűri megfelelőnek talált. Az egyik legfontosabb szempont az volt, hogy az egyes cikkek „teljesen vagy legalább meghatározó részeikben a magyar korona területén állíttassanak elő.”
A kiállítás idejére a parlamentben az ellenzéktől is a legmesszebbmenő lojalitást várták el. „Az Országos Kiállítás tartamára szánt hónapokat politikai agitációkkal, polémiákkal s a kölcsönös kritizálásnak kíméletlenségeivel nem célszerű megzavarni.” (Pesti Napló 1885. július 1.)

A kiállítási épületeket tervezésére a kor legjobb tervezőit kérték fel. Tervezett épületet mások mellett Ulrich Keresztély (Iparcsarnok, Közmunka és Közlekedésügyi pavilon) Ybl Miklós (Királypavilon), Pfaff Ferenc (Műcsarnok), Quittner Zsigmond (Pénzintézetek pavilonja, igazgatósági épület, nagyvendéglő), Bukovics Gyula (Erdészeti pavilon, Keleti pavilon), Schickedanz Albert (Közalapítványi Uradalmak épülete). A több mint 100 épület és pavilon nagyobb részét Neuschloss Károly és fia cége építette.

kozlekedesi_miniszterium.jpgKözlekedési Minisztérium pavilonja

 A szervezők kiemelt figyelmet fordítottak a kiállítási terület és a pavilonok  megvilágítására. A hagyományos légszesz lámpák mellett jelentős szerepet kaptak az elektromos izzók. 160 ívlámpa és több mint 1500 izzólámpa biztosította a szükséges megvilágítást, ezáltal a „villamosság … oly impozáns fénymennyiség által volt képviselve, minőhöz hasonlót ….. eddig egyetlen kiállítás még csak megközelítőleg sem volt képes felmutatni …” A kiépített rendszer korszerűségére jellemző, hogy itt már használták az ebben az évben szabadalmaztatott - Déri Miksa, Bláthy Ottó és Zipernowsky Károly nevéhez fúződő - vasmagú transzformátort.
Nem kis kihívás volt a kiállítás vízellátásának biztosítása. A szervezők két teljesen új, összesen közel 9000 m-es csőhálózatot építettek ki, mely egyaránt biztosította a pavilonok ivóvíz szükséglete mellett a parkfentartáshoz és a szökőkutak üzemeltetéséhez szükséges vímenniységet is. Szökőkútból egyébként három is volt: egy az Iparcsarnok előtt, mely este megvilágítva elképesztő látványt nyújtott, egy az Iparcsarnokban, egy kisebb pedig a horvát pavilon előtt volt látható.


iparcsarnok.jpgAz Iparcsarnok

A várható terhelés miatt új csatornahálózatokat is kiépítettek, melyek az Aréna út magasságában csatlakoztak a városi csatornahálózathoz.
A kiállítás területe 3 m magas gyalult deszkából épített kerítéssel volt körülvéve, melyen négy helyen alakítottak ki bejáratot: a díszkaput a rondónál, az úun. Doboskaput a Stefánia útnál, a mezőgazdasági csarnok előtt a társas-kocsival érkezőknek, a Hermina útnál pedig kifejezetten a környékbeli nyaralókból érkezőknek. Az áruszállításra három, külön erre a célra épített kapu szolgált.
A kiállított tárgyak bemutatására használt asztalok, állványok, szekrények egységes tervek alapján készültek, ezeket a kiállítók bérbe vehették. Ettől eltérni csak az igazgatóság külön engedélyével lehetett, de azt is csak úgy, hogy a terveket előzetesen a be kellett mutatni. Hasonló volt a helyzet a címtáblákkal, bár itt a kiállítók nagyobb szabadságot élveztek. Szigorú kikötés volt, hogy a kiállított tárgyak megnevezését, leírását magyarul mindenképpen fel kellett tüntetni. Az idegen nyelvű felirat használata szabadon választott volt. 


nadler.jpgNádler Róbert festménye. Háttérben az Iparcsarnok

Az Iparegylet tikára, Mudrony Soma által szerkesztett kiállítási katalógus nem kevesebb, mint 900 oldalas volt. Az elején röviden ismertette Magyarország természeti és gazdasági viszonyait, majd valamennyi kiállítási csoport (összesen 32 ilyen volt) bemutatása után következett a kiállítók és az általuk kiállított tárgyak listája. A katalógus rövidített változata franciául és németül is megjelent. Ezen kívül még volt 24 egyéb katalógus is (pl. A nyári virág-, gyümölcs- és zöldség kiállítás katalógusa magyar nyelven). A közönség tájékoztatását szolgálta a Gelléri Mór által szerkesztett, igen nagy népszerűségnek örvendő „Kiállítási Kalauz”, ami sok praktikus információval és tudnivalóval segítette a látogató tájékozódását és eligazodását.

orszagos_altalanos_kiallitas.jpgA Kiállítási Kalauz borítója

A főváros a kiállítás ideje alatt lakás-irodákat működtetett, hogy a kiállításra vidékről vagy külföldről érkezők mielőbb megfelelő szálláshoz jussanak. Korabeli statisztikák szerint ezzel a módszerrel több, mint 37 ezer kiállításra érkező szálláshoz jutásában nyújtottak segítséget.
A kiállítás biztonságos lebonyolításáról 300 főnyi erre a célra alkalmazott és kiképzett, speciális egyenruhát viselő őrség és 124 rendőr gondoskodott. Összehangolt munkájuknak köszönhető, hogy  különösebb problémák nélkül zajlott le a kiállítás. Mindössze 7 zsebtolvajlást jelentettek, a tetteseket mind elfogták. A kiállítási csarnokokban 91 lopás történt, abből 31 elkövetőt példás gyorsasággal lefülelték.

banyaszat.jpgA Bányászat pavilonja

A 15 tagú tűzörségnek nem sok dolga akadt, mindössze 29 esetben kellett kivonulniuk, ezek közül 8 eset vaklárma volt, a többit villámgyorsan sikerült eloltaniuk.
A kiállítás teljes ideje alatt rendelkezésre állt orvosi felügyelet is, melyet 746 esetben vettek igénybe.
Aki a sok látnivaló között sétálva elfáradt, megpihenhetett a Buchwald Sándor által kihelyezett székek egyikén. Buchwald a kiállítás szervezőivel kötött megállapodás értelmében minden általa kihelyezett szék használatáért 3 kr díjat szedhetett. Cserébe kötelezettséget vállalt arra, hogy ingyenesen igénybe vehető padokat is kihelyez, illetve vállalta, hogy minden olyan szék után, melyért pénzt szed, egyszeri 25 kr díjat fizet a szervezőknek. Buchwald 1.176 szék után szedett díjat, ugyanakkor 970 ingyenes ülőhelyetis biztosított. A csarnokoban a Thonet testvérek és a Kohn testvérek által kihelyezett hajlított faszékek várták a látogatókat, ezek használatáért nem kellett fizetni.


keleti.jpgA Keleti pavilon

Az igazgatósági épületben egyedülálló szolgáltatás, egy olvasóterem várta az érdeklődőket, akik 58 hazai, 16 bécsi és 20 külföldi lap között válogathattak. Az újságokat Benjamin Manó vállalkozó ingyen szállította, sőt az ő szerződéses kötelessége volt, hogy az összes hazai hírlapból és folyóiratból egy-egy példányt, mint gyűjteményes kiállítást berendezzen. Cserébe újságárusító bódét működtetethetett.

Más kiállításszervezők tapasztalatait felhasználva a szervezőbizottság úgy döntött, hogy a vendéglátás megszervezését nem egyetlen vállakozóra bízza, hanem versenyeztetve az érdekelteket, több vendéglőssel köt szerződést. Ettől a megoldástól azt remélték, hogy így az összes kiállításlátogató megtalálja majd az ízlésének és pénztárcájának megfelelő kínálatot. Így aztán a kiállítás ideje alatt a választékot egy nagyvendéglő, három vendéglő és sörcsarnok, négy csárda, egy kávéház, egy cukrászda, három pezsgőspavilon, négy hűsítőket áruló pavilon és tíz borkostoló fülke biztosította. A szervezők jól döntöttek. Mint később, a kiállítást értékelő dokumentumban megállapították „…a szabad verseny azon felette kedvező és általánosan elismert eredményre vezetett, hogy az étkezés a kiállítás területén általában nem volt drágább mint a fővárosban, hol az ételek és italok árai különben a kiállítási idő alatt semmivel sem emelkedtek; hogy minden látogató igényeihez képest olcsóbban vagy drágábban érkezhetett; valamit hogy az idegennek módjában volt eredeti magyar ételeket és a legkitűnőbb magyar borok minden nemeit élvezni.”
A kiállítás előkészítésével kapcsolatos munkák alakítottak a Városligeten is: elkészült a Stefánia (a mai Olof Palme sétány), szabályozták a tavat, ismét átalakították a rondót és díszes bejárati kaput kapott az Állatkert. A kiállítás céljára ideiglenesen emelt 129 épület miatt az előzetes szándékoktól eltérően sok fát ki kellett vágni. „A heves felszólalásra okot adó fakivágás csakis a nagy iparcsarnok és a főbejárat közti nyugoti részen történt. … Miután pedig a feltöltött szabad tér parkírozva, csatornázva és gyönyörűen világítva lett, az előbb felháborodott közvélemény (forrás: Mudrony Soma: Az 1885-ik évi Budapesti Országos Általános Kiállítás Katalógusa -1985).

mezogazdasagi.jpgMezőgazdasági pavilon

A főváros felszólította a rendőrfőkapitányt, hogy biztosítsa a közjárművek tisztaságát, követelje meg a hordárok tisztes öltözetét, és biztosítsa, hogy a városba érkező idegenek meg legyenek óvva a csavargók zaklatásától. A Sugárúton elhelyezkedő házak tulajdonosait kötelezték, hogy tartsák rendben a portákat a kiállítás ideje alatt.

Az ünnepélyes megnyitóra népes ünneplő sereg jelenlétében május 2-án került sor. Ferenc József császár pontban déli 12 órakor érkezett. Rudolf trónörökös (ő volt a kiállítás fővédnöke) köszöntője után a császár megnyitó beszéde következett, majd az uralkodó népes kíséretével megtekintette az Iparcsarnok kiállításait. A nyitva tartás több mint fél éve alatt Ferenc József még két alkalommal tért vissza, de ellátogatott a kiállításra Sándor bolgár fejedelem, Milán szerb király és a walesi herceg is.

Az egymilliomodik látogató augusztus 20-án érkezett. Pontosabban ők ketten voltak – Marcal Ignác és Bachmayer József közkatonák. Ennek magyarázata pedig az, hogy őrmestertől lefelé egy jeggyel ketten léphettek be a kiállítás területére.

megnyito.jpgA kiállítás megnyitása

A kiállításon olyan jelentős termékek kerültek bemutatásra, mint a Ganz-gyár híres vasúti kereke és transzformátorrendszere, Mechwart gépek, Eisele József kazánjai és a Höcker testvérek gőzgépei. De sikert arattak az újdonságnak számító Tonet (hajlított) bútorok és az Egger Béla és Társa cég izzólámpái. A kiállításon debütált Dobos C. József „találmánya", a dobos torta, mely később világkarriert futott be.
Az állandó kiállításon kívül még 21 időleges bemutatót is tartottak (pl. Tenyészjuh kiállítás; Élő méhek nemzetközi kiállítása; Agancs kiállítás; Tejgazdasági termékek kiállítása; Nemzetközi ebkiállítás).
Sőt, ez idő alatt több nemzetközi kongresszusra is sor került, pl. agarászat, bányászat, kohászat témakörben. A sétányokon rendszeres térzene, koncertek szórakoztatták a látogatókat. A kiállítás területe 8 és 23 óra között, a csarnokok 9 órától este 6-ig voltak nyitva. Kutyát a területre nem lehetett bevinni, „a dohányzás a kerti helyiségeken és a vendéglőkön kívül mindenütt szigorúan tiltva volt, szintúgy a szivarok és pipák látható hordozása.”

belepo_jegy.jpgBelépőjegy a Kiállításra

Természetesen a kiállítást csak belépőjegy megvásárlása után lehetett megnézni. Hétköznap egy normál jegy 50 kr, ünnepnap és hétvégén 30 kr volt, katonák számára 20 kr. Ezen kívül még lehetett bérletet váltani, benfentesek pedig szabadjegyet kaptak.
A kiállításon összesen – beleértve a az állandó kiállítókat, a pótkiállításokon, az időleges kiállításokon, azt állatkiállításokon részt vevőket – 11879 kiállító vett részt.
A látogatók számát is pontosan ismerjük: a kiállítás hét hónapja alatt összesen 1.759.368 látogató váltott jegyet, közülük mintegy 100.000 külföldi. A legtöbben május 24-én (34.014), a legkevesebben július 26-án (9.883) voltak kíváncsiak az Országos Kiállításra.
A szervező bizottság 1886. február 7-i ülésén megtárgyalta és elfogadta a kiállítás zárszamadását. E szerint a kiállítás nem volt ráfizetéses, hiszen a 3.637.452 frt bevétel és 3 598.955 frt kiadás mellet 38.497 frt nyereséggel zárta kapuit. Ez az összeg még nem tartalmazta a bontásokkal járó költségeket, valamint a fővárosnak átadandó épületek értékét sem.

hazipar.jpgA Háziipar pavilonja

A kiállítás bezárást követően szinte azonnal kirobbant a vita az épületek jövőbeni sorsát illetően. Az ipartestülettel a főváros megállapodása úgy szólt, hogy fél éven belül néhány épületet kivéve mindegyiket le kell bontani és vissza kell állítani a Városliget liget jellegét. Ennek ellenére hosszas alkudozás kezdődött a kormány, az ipartestület és a város vezetése között. Az biztos volt, hogy az Iparcsarnok és a Műcsarnok megmarad, később „csatlakozott” a megmaradók listájához a Királypavilon és a Fővárosi Pavilon. Ez utóbbi esetében folyamatosan romló állaga miatt később bontása mellett döntöttek. Novemberben egy váratlan ajánlat fokozta a zűrzavart. „Moser Sándor vállalkozó ajánlatot nyújtott be, melyben az országos kiállítási területet 1886. évi május hó 1-étől számítandó 10 évre bérbe venni hajlandó és pedig következő feltételek mellett: A terület továbbra is bekerítve maradna s azon legalább is egy vendéglő, egy kávé s egy zenecsarnok czéljaira alkalmas állandó épületek s a szökőkút minden körülmények között fenhagyandók volnának.” Ajánlatát a város vezetése szinte gondolkodás nélkül visszautasította.
Következő év tavaszán még mindig riasztó képet mutatott a Liget. A volt kiállítási területen még sok félig bontott épület állt, ott hagyot tárgyak, bútorok tömege risztotta el az arra sétálókat. Egy korabeli beszámoló szerint „Akár egy temetőben jártam volna , olyan mélabús hangulat lepett meg. Csupa enyészet, múlandóság, a merre a szem néz. Hét-nyolc, egymástól távol eső épületen kívül, oda van már minden, …… a tavaly szép utak nehéz szekerek kerekeitől felvágva, pázsit helyett itt-ott már elegyengetett kopár szürke föld, amott gerendák, lécek rendetlen halmaza, az ösvényeken vörös és feketeszínű kátrányos papírok tépett darabjai, melyek egy fél éven át a tetőkön azt hazudozták a szemnek, hogy ők réz vagy vas lemezek. " (Fővárosi Lapok 1886. 04. 20)

erdeszeti.jpgErdészeti pavilon

Aztán április végén megszületett a mindenkit megnyugtató döntés, a rendrakás azonban lassan haladt, néhány kiállító szabotálta a bontást. Júliusban „a városliget kiállítási területének helyreállítási munkái egyre folynak s a képzőművészeti pavilon környéke már a szomszédos fenyveserdővel együtt a sétáló közönség által használható lett. Máskép áll a dolog a nagy iparcsarnokon túl fekvő területtel — s ez a nagyobb rész — a hol a kivágott fák helyén gyepes pázsitot iparkodik alakítani a főkertész. Újabb faültetések tán csak a tavaszszal történnek. Eddigelé különben fűnek nyoma sincs a pavillonok helyén, az elért eredmény a talaj egyengetésének befejezésében áll. A volt kiállítási terület útjai nagyobb részén az óriási homok miatt járni alig lehet s a többször hozott drákói határozatok dacára egy pár pavilion még most is ott áll a helyén.” – számolt be az aktuális helyzetről a Pesti Hírlap 1886. július 26-án.
Nagyjából év végére aztán minden rendeződött, a 129 kiállítási épületből három élte túl a kiállítást: az Iparcsarnok, ahol később majd 20 évig „lakott albérletben” a Nemzeti Múzeum Néprajzi tára, a Műcsarnok, mely később Fővárosi Múzeum, majd szobrászműterem lett, és a Királypavilon, ami később Royal Gerbeaud Pavilonként várta a felső tízezerhez tartozó vendégeit.

A Kiállításon túl
Bár ebben az évben szinte minden az Országos Kiállításról szólt, kisebb nagyobb gondok azért még akadtak a Városligetben. Ilyenek volt a Korcsolyázó Egylet körül kialakult nehézségek. Egyrészt érezhetően csökkent az érdeklődés a városligeti korcsolyapálya iránt, aminek az volt az oka, hogy az „arisztokrata fiatalság uniszónó hátat fordított a városligetnek és a nemzeti tornacsarnok pályáján gyakorolja a korcsolyasportot.” Másrészt néhány korcsolyázót zavart a többiek illetlen viselkedése és ezt a sajtó nyilvánossága előtt szóba is hozták. Nehezményezték, többek között, hogy „ki van hirdetve, hogy zeneszó alatt mindenki jobbról balra korcsolyázzék. … Ennek ellenére sokan a rohanó ár ellen balról jobbra futnak és ezzel sűrű összeütközésre és esésre szolgáltatnak okot.” Ráadásul „a lejárók előtt, közvetlenül az emelvény alatt ácsorgó virtuózok mutogatják nyaktörő darabjaikat, nem elégedve meg, virtuozitásuk tudatával, hanem a közönség csodáló elismerésére is áhítozva. A csodáló elismerést nem irigylem tőlük, de az a baj, hogy éppen azon a helyen van a legsűrűbb forgalom”. Nem beszélve arról, hogy „gyakran látni a jégen egyéneket gyalogszerrel, azaz korcsolya nélkül, pedig világos, hogy sétatérnek kényelmesebb az egész Városliget.” Ezeket a problémákat bizonyára orvosolta a Korcsolyázó Egylet, így békésen zárulhatott a Városligetben az Országos Általános Kiállítás éve.

 

komment

2024.01.08. 12:30 liget

Iparcsarnokból Petőfi Csarnok

A cikk az Arcanum Adatbázisának felhasználásával

Az Iparcsarnok felépítésének ötlete az 1885-ös Országos Általános Kiállításra készülve merült fel. A szervezők a kisebb-nagyobb kiállítási pavilonok mellett mindenképpen szerettek volna egy nagy, reprezentatív központi kiállítási csarnokot. Ez lett az Iparcsarnok, azon kevés kiállítási „pavilonok” egyike, melyek nem kerültek elbontásra, és amelyik még 60 évig adott otthont kiállításoknak, vásároknak, rendezvényeknek.

A megtervezésére kiírt pályázatra 11 pályamű érkezett. Az első díjat egy berlini mérnök pályázata nyerte, ám a részletek pontosítása végén a hozzáértők nem javasolták megépítését, mert a „nyári forró időben a hőséget nagyon felfogja és megtartja és így az abba a leendő tartózkodás lehetetlen lesz. Az ezen bajok orvoslására indítványban hozott szellőztető készülékek részint elégtelenek, részint költségesnek tekintettek.” Így aztán a második helyezett pályázó, Ulrich Keresztély műépítész pályázatát fogadták el. Nevéhez fűződik néhány Erzsébet körúti (28. és 48 szám) bérház mellett a IX. kerületi volt Sóház (ma a Corvinus egyetem „S” épülete) tervezése.

iparcsarnok001.jpgAz Iparcsarnok déli homlokzata

A csarnok a kiállítás központi helyén, a főbejárattal szemben, a pestiek által akkoriban csak Blondin térnek hívott vizenyős réten épült fel, itt ugyanis nem kellett sok fát kivágni. Az építkezés 1884 márciusában kezdődött, és december 30-ra el is készült. A gyors munka később még sok bosszúságot okozott. Hatalmas, neoreneszánsz stílusban készült kupolás épület volt, négy, diadalkapura emlékeztető bejárattal. A saroképületek téglából és kőből, az összeköttetések vasból és üvegből épültek. „A kupolát a magyar korona, az egyes bejáratokat a magyar címer díszítette. A főbejárat fölött Hungária páncélos, pajzsos szobra állt, mellette kétoldalt a műipart és kereskedelmet megszemélyesítő nőalakok, Hungária babérkoszorút nyújtott a műiparnak, a kereskedelmet pajzsával védelmezte.” (Horváth Vera: Az 1885. évi Országos Általános Kiállítás iparművészeti jelentősége – Az Iparművészeti Múzeum évkönyvei 1964.). Homlokzata a Keleti pályaudvar főbejáratához hasonlított, alapterülete meghaladta a 14.000 négyzetmétert.

A kiállításon itt került bemutatásra valamennyi iparművészeti tárgy: a bútor- és lakberendező ipar remekei, a fonó- és szövőipar termékei. A papiros ipar csoportjában kapott helyet a könyvkötészet, a sokszorosító művészet. A vas- és fémipari csoportban pedig a műlakatosság, rézművesség, kardművesség, lámpagyártás tárgyait, finomabb fémipari cikkeket lehetett megtekinteni. Külön csoportot képezett az agyag- és üvegipar, az arany- és ezüstműves portékák, ékszerek, apróáru és a díszműipar munkái.

A kiállítás bezárása után felmerült, hogy a világ klasszikus műalkotásairól készült gipszmásolatokat helyezzenek el benne. Hoitsy Pál országgyűlési képviselő viszont az egész csarnokot téli kertté kívánta átalakíttatni, ahol lábadozó betegek enyhet találnak a téli hidegben. Végül megszületett a döntés: az Iparcsarnokból Kereskedelmi Múzeum lett. 1893-ban már az első magyar idegenforgalmi lap, a Budapesti Látogatók Lapja a Nemzeti Múzeum után a második legjelentősebb kiállítóhelyként említi: „Ne sajnáljuk az utat a kereskedelmi múzeumba sem, a hol tetszetős csoportokban képet nyerünk Magyarország iparáról, és kereskedelméről, mely ma már … tért hódít magának a közel keleten és a távolabb külföldön is.” .

A kiállítás 1894-ben az Iparcsarnok bővítése miatt átmenetileg elköltözött. Az 1896-os nagy Ezredéves Kiállításon, a bútor-, szövő- és anyagipari termékek bemutatóhelye és a kiállítás reprezentatív központja volt. Ekkor épült meg a csarnok előtti elegáns korzó díszkerttel - valamint az Oskar Mamorek által tervezett és a Ganz gyár által kivitelezett Világító szökőkút, a Fontaine Lumineuse, amely Sió tündér legendáját ábrázolta. A színes fényekkel megvilágított vízsugarakat lövellő szökőkút nagyobb és impozánsabb volt, mint a korábbi országos kiállítás hasonló alkotásai. A szobrokat Mátray Lajos György szobrász készítette. Talpazata sziklás, hegyszerű, aljában 700 m2 vízmedence, legfelül Sió tündér, a Balaton nimfája, kezében sásvessző, mellette és körülötte nimfái. A szökőkút a kiállítási korzó központjában állt, kedvelt találkozóhely volt nyári estéken.


szokokut.jpgVilágító szökőkút

A szökőkút legmagasabb vízsugara 20 méter, körülbelül öt emelet magas volt. A kiállítás zárása után kiderült, hogy a kút elektromos és hidraulikus berendezései a Ganz gyár tulajdonában vannak, fel is ajánlották a fővárosnak megvételre, de olyan sokat kértek, hogy a városatyák elálltak az előnytelen üzlettől. Így a szökőkút építészeti része és szobrai ugyan a helyszínen maradtak, de a pereskedés idején, mintegy négy évig a kút nem üzemelt. 1900 –ra a mérnöki hivatal rendbe hozta, az első világháború végére azonban meglehetősen rossz állapotba került. Felújítása után, az 1930-as évektől már rendszeresen működött, hétköznap általában világítás nélkül, hétvégén esténként kivilágítva. A második világháborúban megsérült, és mivel a horganyzott lemez, amiből a szobrok készültek értékes anyagnak számított, a maradványokat a pestiek széthordták. A medence szobrok nélkül a háború után is a helyén maradt, egyszerűbb szökőkúttal a Budapesti Nemzetközi Vásár központi helyén állt, az 1974-es elbontásáig.

Az Ezredéves Kiállítás után 1897-ben visszaköltözött a Kereskedelmi Múzeum. Amikor néhány évvel később elterjedt a híre, hogy a Minisztérium a múzeum megszüntetését tervezi, a Nemzeti Múzeum Néprajzi Tára – amelyik aktuálisan elégedetlen volt akkor elhelyezésével - megigényelte az Iparcsarnokot. 1906 áprilisában már meg is kezdődött a beköltözés az Iparcsarnok keleti szárnyába és alig egy év múlva a kupolacsarnokban megnyílt a Néprajzi Tár állandó kiállítása.

 neprajzi1.jpgNéprajzi Tár – kiállítás részlet (Vasárnapi Újság, 1912. november 3.)

A gyűjtemény új otthona nagyjából kétszer akkora -5400 m2- volt, mint az előző (Csillag utcai épület), ám kiállítási célokra majdhogynem alkalmatlan volt. Az egyterű, óriási csarnokban nem voltak térlehatároló falfelületek, ezért igazán színvonalas kiállítást nehéz volt megvalósítani, ezért a tárgyak döntő többségét - már amelyiket lehetett - vitrinekben helyezték el. Ezeken kívül csak nagyméretű tárgyakat és eszközöket - jurtákat, sátrakat, maketteket, stb - tudtak bemutatni.
A folyamatosan gyarapodó gyűjtemény új beszerzéseit (pl. Zichy Jenő hagyatékát, Beck Fülöp hagyatékát) ha nehezen is, de sikerült kiállítani, ezért a nagyközönség számára úgy tűnt, hogy a néprajzi gyűjtemény helyzete végre megoldódott. Nem így volt. Az 1919-ben kinevezett új igazgatónak kezdettől fogva legfőbb törekvése az volt, hogy a lerobbant Iparcsarnok helyett kapjon végre normális épületet a gyűjtemény. Az Iparcsarnok rendszeresen beázott, esővíz elvezetése korszerűtlen volt, nem volt fűtése, az ablakok szigetelése gyalázatos volt. Mindezek együttesen erőteljesen károsították a gyűjteményt. A személyzet számára nem voltak irodák, az igazgató szerint mivel a helységek nyirkosak, szűkek, szigeteletlenek voltak, "a helyiségekben való dolgozás következtében a közelmúltban két tisztviselő tüdővészben elpusztult."
Bonyolította a helyzetet, az 1910-es évektől az Iparcsarnok többi részében újból rendeztek vásárokat (évente Tavaszi Vásár, Keleti Vásár, Budapesti Árumintavásár, stb.), termékbemutatókat, aminek következtében a Néprajzi Tár tereit is meg kellett nyitni, vagy átjárót biztosítani az Iparcsarnok más épületrészeibe.


kirgiz.jpgNéprajzi Tár – Kirgiz és bokharai sátrak (Forrás: Vasárnapi Újság 1912 november 3.)

Érzékelve a helyzet tarthatatlanságát, néhány évvel a beköltözés után már megkezdődtek az egyeztetések, tervezések arról, miképpen lehetne a Néprajzi Tárnak új, immár végleges otthont építeni. Miközben folytak a tárgyalások, 1921 elején hatalmas vihar csapott le a Városligetre. Az orkán erejű szél letépte az Iparcsarnok bádogfedelét, minek következtében az épület beázott, eláztatva rengeteg kiállítási tárgyat. A lehulló vakolat a kiállított üvegtárgyak egy részét darabokra törte. „A vihar után a múzeumnak nem volt teteje, a befolyt víz pedig kezdett megfagyni, több vitrinből »jégszekrény« lett. A vihar után közvetlenül hömpölygött a víz a kiállítótermekben” - írta egy korabeli jelentés. Ekkoriban látogatott el a múzeumba Vass József kultuszminiszter és Sipőcz Jenő polgármester társaságában Horthy Miklós kormányzó. Látva a körülményeket, mindhárman egyetértettek abban, hogy a helyzeten sürgősen változtatni kell. Az államigazgatás malmai azonban lassan őröltek. Másfél évvel a történtek után 1922 júliusában egy újabb váratlan, de annál intenzívebb jégvihar néhány percnyi dúlása okozott ismét jelentős kárt a gyűjteményben: „kereken 1000 darab ablakunk zúzódott be és a lehulló üvegcserepek 150 szekrényüveget, ezek viszont egész sereg tárgyat törtek össze” – emlékezett vissza a történtekre Bátky Zsigmond igazgató a Néprajzi Értesítő 1926. évi számában. A helyreállítás ekkor 4 hetet vett igénybe.

vihar_utan.jpgVihar után (Vasárnapi Újság, 1921. február 27.)

Gőzerővel folytak az egyeztetések, készültek az előterjesztések, a tervezők ontották magukból a terveket. Lehetséges helyszínként többek között felmerült a Vérmező, Sasad, sőt a Vurstli esetleges elköltözését követően annak területe is. Egyik terv sem valósult meg.
E közben a gyűjtemény elhelyezésének körülményei jottányit sem javultak. „Esős időben a víz az irodahelyiségbe több helyen becsorog. A csorgási helyek a szobák plafonjain folyton változnak, úgy hogy vízfelfogó edényekkel sem tudunk védekezni egy éjszakai esőzés ellen. A becsorgó víz már az utóbbi hetekben is tetemes kárt okozott, s félő, hogy ha az őszi esők megkezdődnek, nemcsak a hivatali munkát állítja meg, hanem a hivatali szobákban elhelyezett és természetüknél fogva az Iparcsarnokban el nem helyezhető fonogramm henger és fényképnegatív gyűjteményünk a magyar kultúra pótolhatatlan kárára megsemmisül” - írta 1924-be az éppen aktuális helyzetet jellemezve a főigazgató helyettes. A tőke hiány, gazdasági a recesszió végül minden új épületre vonatkozó elképzelést elsodort. Ezután nem maradt más lehetőség, mint az, hogy egy másik, már meglévő, de az Iparcsarnoknál lényegesen jobb állapotban lévő épületet kellett keresni a Néprajzi Tár számára. Miután Klebersberg Kuno vallás- és közoktatásügyi miniszter a helyszínen győződött meg a helyzet tarthatatlanságáról, hónapokon belül megszületett a döntés: a gyűjtemény megkapta a X. kerületi Tisztviselőtelepi Állami Főgimnázium épületét (ma Könyves Kálmán körút 40. A kiállítás bontása, csomagolása, átszállítása több mint egy évig, 1925 végéig tartott.

enekes_istvan.jpgÉnekes István, az Iparcsarnokban 1930-ban megrendezett
ökölvívó Európa bajnokság légsúlyú bajnoka

1925-től az Iparcsarnok volt a központi épülete a minden évben megrendezésre kerülő Budapesti Nemzetközi Vásárnak. E mellet az épület az évek során számtalan kiállításnak és tömegrendezvénynek adott otthont. A teljesség igénye nélkül: rendeztek itt Nemzetközi Autó Kiállítást, Nemzetközi Embervédelmi Kiállítást, Gyümölcs és kertészeti kiállítást, Aviatikai Kiállítást, Lakberendezési, Háztartási Vásárt és Rádió Kiállítást, Gyümölcs és Virág Kiállítás, valamint Nemzetközi Kutyakiállítást.


autokiallitas_1925.jpgAutó kiállítás az Iparcsarnokban 1925-ben

Időközben egy jelentősebb, 200 ezer pengős felújításon esett át az épület, melynek során egyebek mellett megszüntették a beázások fő okait és részben szigetelték az ablakokat.

horthy.jpgHorthy Miklós kormányzó látogatása az 1921-es Keleti Mintavásáron (Vasárnapi Újság, 1921. 68. sz.)

 Az évek során számos nagyszabású rendezvénynek, sporteseménynek is helyet biztosított az Iparcsarnok.
Itt zajlott le 1917. november 25-én több mint százezer ember részvételével, az orosz forradalommal rokonszenvező munkástüntetés, és itt volt 1927-ben a Főiskolai Sport Szövetség fedett pályás atlétikai versenye is. 1929-ben itt rendezték meg az Európa katonatiszti bajnokság vívó kardcsapatversenyét, 1930-ban pedig az Iparcsarnok adott otthont ökölvívó Európa Bajnokságnak.
Több tízezer ember jelenlétében az Iparcsarnokban és környékén került megrendezésre 1935-ben a 26. katolikus nagygyűlés is.

kat_nagygyules.jpgA 26. Katolikus Nagygyűlés megnyitó ünnepsége az Iparcsarnok előtt.
Középen a zenepavilon, háttérben a világító szökőkút (forrás: Tolnai Világlapja, 1935. október 9.)

1943-tól már nem rendeztek kiállításokat, az épület üresen állt, majd a hadsereg hadianyag raktárként hasznosította.

 hadianyag.png

1944. július 2-i légitámadás során, mely eredetileg a Rákosrendező ellen irányult, a Városliget intézményei is megsérültek. Találatot kapott többek között a Fővárosi Pavilon, megrongálódott a Vajdahunyadvár, a Szépművészeti Múzeum, a Millenniumi Emlékmű. Ezt a támadást az Iparcsarnok még túlélte, de a szeptember 14- légicsapást már nem: egy gyújtóbomba következtében az épület teljesen kiégett.

ipcsar_1.jpgIparcsarnok 1945-ben

Az épület "másodvirágzását" akkor élte, amikor a Városligetben működő Budapesti Nemzetközi Vásár egyik pavilonja épült újjá a helyén az Iparcsarnok egyes falmaradványainak felhasználásával. Ez volt a BNV V. sz. pavilonja, a Petőfi Csarnok. A részben tömör tégla, részben üvegfalas csarnok rohammunkában épült. Ennek voltak köszönhetőek az épület szerkezetében fellelhető deciméteres pontatlanságok.

balracsarnok.pngBalra az Iparcsarnok helyén felépült kiállítási csarnok, a Petőfi Csarnok

Miután 1974-ben a BNV elköltözött a Ligetből, az épületet nem bontották le. Hasznosítására számos elképzelés született, ennek ellenére hosszú évekig bútorraktárként funkcionált, majd átalakítva és megújítva, 1985-ben földszintjén megnyílt a Petőfi Csarnok Ifjúsági Szabadidőközpont – népszerű nevén PeCsa -, mely, majd három évtizedig volt a főváros kultikus koncerthelyszíne. Mivel a Műszaki és Közlekedési Múzeum komoly helyhiánnyal küszködött, kényszermegoldásként a Petőfi Csarnok emeletén alakították ki a múzeum repüléstörténeti részlegét.
2011-ben a Petőfi Csarnokot működtető közhasznú társaságot a Fővárosi Önkormányzat felszámolta, az épületet továbbra is ifjúsági szórakozóhelyként egy vállalkozó üzemeltette.

petoficsarnok.jpgA Petőfi Csarnok Fővárosi Ifjúsági Szabadidőközpont madártávlatból

A Városliget megújítására született Liget Budapest program tervei között nem szerepelt a Petőfi Csarnok, helyére az új Nemzeti Galériát képzelték a tervezők. A PeCsa 2015 végén végleg bezárt, 2016-ban az épületet lebontották. Az új múzeum építése – bár a tervek már készen vannak – azonban még nem kezdődött el.

komment

2023.09.27. 09:20 liget

VÁROSLIGET 1873 - Mi történt a Városligetben a városegyesítés évében?

A cikk az Arcanum Adatbázisának felhasználásával készült.

Miközben eleink gőzerővel dolgoztak Pest, Buda és Óbuda egyesítésének előkészítésén, aközben szerte a világban és persze itthon is zajlott az élet. Bécsben óriási, közel 8 milliós látogatottság mellett világkiállítást rendeztek. Londonban elhunyt a „Kis Napóleon”, azaz III. Napóleon, a Francia Köztársaság volt elnöke, később francia császár. Párizsban megjelent Verne Gyula 80 nap alatt a Föld körül c. regénye. Itthon egykori bandatársa, Pintér Pista orvul megölte Vidróczki Mártont, a vakmerőségéről és féktelen természetéről hírhedt betyárt, és októberben megszületett a későbbi színészfejedelem és színi-iskola alapító, Rózsahegyi Kálmán.

Eközben a Városliget élte (nem) mindennapi életét.

Korcsolyaélet a tavon
Ismét remekül indult az év a városliget tó jegén. A kedvező időjárás miatt már január első napjain kiválóan lehetett korcsolyázni a befagyott tavon. Érdekesen volt felosztva ekkor a pálya. Egy elkerített részen csak az 1869-ben alakult Pesti Korcsolyázó Egylet tagjai korcsolyázhattak, míg a másik részen, a tavat bérlő vállalkozó a város engedélyével belépti díj fejében „korcsolyáztathatott”. „A bérlő igen csinos tolható vasszánkákról is gondoskodott, melyek különböző színekre festve s női nevekkel ellátva várják a fagyot és közönséget. Óránként 40 krért lehet használni. „ – írta az Ellenőr c. lap január 3- számában.

korcsolya.jpgA kép illusztráció

Nemcsak az év eleje, az év vége is kedvezett a korcsolyázás szerelmeseinek. Fővárosi Lapok 1873. december 16- i száma arról számolt be, hogy a Korcsolyázó Egylet házikóján már „zászlók lobogtak, délután három órakor megszólalt a zene s a tó jégtükre csakhamar jól megtelt röpülő, csúszkáló, egymásba ütődő, elő- meg fölkelő korcsolyásokkal és még nagyobb néző közönséggel. Gróf Andrássy Gyula is kedvtelve nézte a mulatságot, melyben a nővilágból is elegen vettek részt.” Az Egylet a városegyesítés tiszteletére év végén Budapesti Korcsolyázó Egyletre változtatta nevét.

Új helyen a Vurstli
Még az évtized elején a város vezetése úgy döntött, hogy rendbe rakja a Városligetet. Ez pedig azzal járt, hogy a mutatványosokat addigi helyükről, a rondó környékéről egy kicsit távolabbra, a Tűzijáték térre (nagyjából oda, ahol ma kutyafuttató található) telepítették át.

tuzijatek_ter.jpg Tüzijáték tér a Hermina út mellett

A tanács az új mutatványos terület élhetőbbé tételére kiemelt figyelmet fordított. A hepehupás területen elvégezték a szükséges „planérozási munkálatokat”, és annak érdekében, hogy a mutatványosok rendezett körülmények között dolgozhassanak, a mérnöki hivatal közreműködésével a területet parcellákra osztották. Hamar lett itt többek között tánchely, néhány körhinta, nyíllövölde, labdacsjátékok, „természeti ritkaságok” és felépült Barocaldi fából és ponyvából tákolt cirkusza.

tuzijatek_ter_3.jpgÉlet a Tűzijáték téren (forrás: Ország-Világ)

A mutatványosok új helyükön már nagyon várták május elsejét, mert a hagyományok szerint ilyenkor ezrével tódultak az emberek a Ligetbe. Ebben az évben azonban csalódniuk kellett, mert a „május elseje Budapesten is egész zordsággal köszöntött be. A Városliget, mely ez előtt e napon mindig tele volt sétálókkal, most üresen állott. Az időjárás után ítélve május elseje épen beillett volna a legzordabb novemberi napnak.” – számolta be a szomorú tényről a korabeli sajtó. Ettől eltekintve mutatványosok rövid idő alatt belakták, a szórakozni vágyók pedig gyorsan megkedvelték az új mutatványos telepet.
Akkoriban a Hermina út túloldalán még nem lakóházak, hanem nyaralók voltak. Tulajdonosaik enyhén szólva nem voltak boldogok a szomszédságukba települt vurstlitól, mert nehezen, tűrték „a naphosszanta másmás nótát játszó sipládák, trombiták éktelen hangzavarát. ” Néhányan közülük folyamodványt nyújtottak be a városi tanácshoz, melyben kérték, hogy az illetékesek mielőbb tüntessék el onnan a vurstlit.

„Ha meggondoljuk, hogy a Hermina út a városliget egyik legegyenesebb, legárnyasabb s legköltőibb útja, s hogy elsősorban ezen át van hivatva arra, hogy a nyaralók díszes sorozata által emelje a ligetet, valóban különösnek tűnhetik fel, hogy hatóságunk az érintett „Wurad Prater“-t ép oda helyezd, és által elkergetvén onnan mindenkit, ki árnyékot keres napi fáradalmainak kipihenésére. A városnak érdekében állana, minden kitelhető módon előmozdítani, hogy a liget mielőbb villakoszorúval legyen környezve, nem pedig oly intézkedéseket tenni, melyek által annak ép legerdősebb részéből a finomabb közönség elkergettetik.”

A város vezetése azonban – amellett, hogy mértéktartásra szólította fel a mutatványosokat – a kérést elutasította.

Parkrendezés
A város vezetése annyira komolyan gondolta a Városliget rendezését, hogy a Schlick-féle vasöntödétől rendeltek egy fa kiemelő gépet. A gyár annak rendje és módja szerint elkészítette és leszállította a berendezést, mellyel „vastag és 40 mázsa súlyú fák gyökerestül a legnagyobb könnyűséggel kiemeltetnek.
A bécsi világkiállításon egyébként a Schlick Vasöntöde és Gépgyár Rt. többféle termékével – többek között gőzcséplőgép, vetőgép, acéleke - is remekelt.

Színház az egész világ!
Miközben a Schlick gyár az új „fanyűvő” gép építésén dolgozott, Miklóssy Gyula, a kor ismert színigazgatója gondolt egy merészet és az István téren működő színköre mellett, egy újat kívánt építeni a Városligetben. Megkérte és 6 évre meg is kapta az engedélyt a városi tanács által legalkalmasabbnak vélt helyen, az artézi kút és állatkert közötti területen, nagyjából a mai Szépművészeti Múzeum állatkert felöli részénél, „hol a színkör a nap heve ellen terebélyes fák által is lesz védve.” Azonnal nekilátott az építkezésnek. Úgy tervezte, hogy a „színkör díszes és tágas lesz, ötezer nézőre számítva. Gondoskodva lesz a nézőtér ventillatiójáról is. Az ülések kényelmesek lesznek czélszerű beosztással, a színpad pedig oly nagyra van tervezve, hogy a legnépesebb látványos darabot is kényelmesen lehessen rajta adni, azon kívül a színpad háttere kinyitható lesz s akkor még egyszer annyi hely áll rendelkezésre.” Nehezítette a kivitelezést, hogy egy áprilisi vihar erősen megrongálta a majdnem kész épületet. A balesetnek még halálos áldozata is volt: az egyik építőmunkást egy leomló gerenda agyonütötte. Minden nehézség ellenére a színkör május 24-én Szigligeti Ede II. Rákóczi Ferenc fogsága c. 5 felvonásos „látványos történeti színművével” megnyitotta kapuit.

miklosy_gyula_1839-1891.jpg Miklóssy Gyula (1839-1891)

Miklóssyék több mint 20 bemutatót tartottak a Városligetben. Játszottak vígjátékot, komédiát, operettet, operát, drámát, tragédiát és népszínművet egyaránt. Láthatta a közönség Verdi Trubadúr c. operáját, Offenbach Orfeusz az alvilágban és Szép Heléna c. operettjét ugyanúgy, mint Szigligeti Ede A csikós c. népszínművét. A Városligeti Színkör társulata ugyanaz volt, mint az István téri színköré. A Városligetben az előadások többsége délután 5 órakor kezdődött, „előadás után nyitott omnibusz kocsiba ültettek bennünket a még elég világos nappal, színpadi öltözetben, kimaszkálva, vittek befelé, mint a majmokat, hogy az István téri színházban újra kezdjük ugyanazon darabot – vagy egy másikat” – emlékezett vissza ezekre az időkre Kassai Vidor színész.

 miklossy010.jpg

Miklóssy számításai nem váltak be, a Városligeti Színkör látogatottsága messze elmaradt a direktor várakozásaitól, a színkör megbukott. Az Athenaeum c. lap augusztus elején tömören így foglalta össze a kudarc okát: „Nyári magyar közönség máig sincs Pesten elég!” Utolsó előadást október 5-én tartották.

Egy különleges ötlet
Óváry Lajos, aki a Magyar Tudományos Akadémia megbízásából Nápolyban a korai magyar történelemre vonatkozó okmányok és emlékek felkutatásával foglalkozott, egy igen érdekes és izgalmas ötlettel kereste meg Pest város tanácsát. A Városligetben, egy kb. 100 négyszögölnyi területen egy Pompeiorama-t szeretett volna felállítani, „melyben a Pompejii ásatások tanulságos és érdekes tárgyait rendszeres gyűjteményben szándékozik kiállítani.”
Az első Pompeioramat még 1869-ben Nápolyban nyitották meg, ahol bemutatták a romok alapján rekonstruált Pompei épületeit, utcáit, szökőkútjait, ahol a látogatók a festett képek és az ügyesen elhelyezett tárgyi emlékek között úgy érezhették magukat, mintha az igazi Pompei házai között sétálnának. Ilyen Pompeiorama, ami tulajdonképpen a dioráma és a körkép műfajának sajátos keveréke, ekkoriban már New Yorkban és Londonban is látható volt.
Óváry azt kérte a Tanácstól, hogy 40 évre kapja meg a területet, ennek letelte után a tárgyak és eszközök a város birtokába kerülnének. A város vezetőinek tetszett az ötlet, azonban a 40 évet sokallták. Megegyezni azonban nem tudtak, így ez a látványosság nem valósult meg.
Mindeközben a Közmunkák Tanácsában egy nagyszabású Városliget bővítési terven az utolsó simításokat végezték.

Terjeszkedik a Liget!?
A Városligetben bővítésének gondolata már a Fővárosi Közmunkák Tanácsa 1870-es megalakulásakor felmerült. A tekintetes Tanács 1871-ben pályázatot írt ki Budapest általános szabályozási tervének kidolgozására, melynek keretén belül a pályázóknak sok egyéb mellett fásítási és „parkírozási” kérdések megoldásával is foglalkozniuk kellett. Az első díjat Lechner Lajos, a Közmunka és Közlekedési Minisztérium főmérnöke, a második díjat Feszl Frigyes építész és társai, a harmadikat pedig Klein és Fraser londoni mérnökök nyerték. A három pályázat közül végül egyik sem valósult meg, a Közmunkatanács - a díjazott pályaművek felhasználásával - Budapest fejlesztési tervének kidolgozásával saját műszaki osztályát bízta meg.

A Városliget bővítésére vonatkozó elképzelések jól láthatók a három terv egybegyúrása után elkészült alábbi térképen. A terv igen nagyszabású volt, mert a Városliget bővítését mindkét irányban, azaz egyrészt a Duna felé, másrészt a Kerepesi út felé is tervbe vette.

A tervek szerint az új Városliget „gerincét” a mai Dózsa György út, Thököly út, Hermina út által határolt területen (nagyjából itt helyezkedik a Puskás Aréna), a városi homokbányák helyén alakították volna ki. A fákkal, virágokkal dúsan beültetett, kacskaringós sétautakkal szabdalt területen létesült volna egy új tó, közepén kis szigettel és itt is lett volna egy, a rondóhoz hasonló hatalmas „körtér”.

A két liget közötti területen, azaz a mai Ajtósi Dürer sor, Dózsa György út, Thököly út, Hermina út által határolt terület egy hatalmas díszes kert mellett egy kiállítási csarnok és egy színház is helyet kapott volna.
A két Városligetet egy pompás széles, látványos úttal – a Corsó úttal – kívánták összekötni.

friwiszk.jpg

Friwisz Ferenc térképe az „egybegyúrt” tervekkel (forrás: Budapest Főváros Levéltára)

1873-ra a tervek némileg módosultak. Mivel a középső terület Cséry Lajos földbirtokos tulajdonában volt, és Cséry itt még egy minta tehenészetet is működtetett, így mindenképpen szükség volt a város és Cséry között valamilyen egyezségre.
Hosszas alkudozások után Cséry és a Közmunkatanács között végül megszületett a megállapodás, Cséry a területet átengedte a tanácsnak. Ekkor már tervek között nem szerepelt a kiállítási csarnok és a színház felépítése. A Közmunkatanács elképzelése az volt, hogy a területet felparcellázzák és elsősorban a polgárság tehetősebb tagjai között értékesítik. Szigorú építési szabályokat kötöttek ki: 600 négyszögölnél kisebb telkeket nem lehetett kialakítani, és rajtuk kizárólag egyemeletes, széles előkerttel rendelkező nyaralóvillákat lehetett építeni. Így is történt, így alakult ki a területen nyomaiban még ma is látható villanegyed. Kárpótlásul a területen Cséry is kapott néhány parcellát.

csery.jpg Cséry Lajos (b2) majorsága előtt, ahol 1865-ben még Ferenc József császár is megfordult.

Ezek után már semmi akadálya nem volt a két ligetet összekötő út megépítésének. Ez lett a mai Stefánia út. A sors különös fintora, hogy végül nem valósult meg az új városliget sem. A homokbánya ligetté átalakítása nagyon lassan haladt, soha nem volt elég pénz a tervek megvalósításához. 1876-ban bejelentkezett a főváros vezetésénél a Pesti Lovaregylet, mely tagjai között jó néhány Batthyányt, Andrássyt, Keglevichet és Szapáryt tudhatott, és egy nemzetközi versenyek lebonyolítására is alkalmas lóversenypályának kerestek helyet. A városatyák rövid hezitálás után lemondtak az új Városliget kialakításáról, és a területet 45 évre bérbe adták a Lovaregyletnek.

Balesetek Ligetben
Nem akármilyen vasúti baleset rázta meg a közvéleményt május 6-án. 11.00 óra körül az Állatkertnél, téves váltóállítás miatt a felújítás alatt álló sínekre tévedt egy több kocsiból álló szerelvény. A nagy sebességgel érkező vonat a még nem rögzített sínekről leszaladt és mélyen a környező homokba fúródott. Az egymáshoz csapódott kocsikból 23 holtestet és közel 30 sebesültet emeltek ki. Ez utóbbiak ellátását azonnal megkezdték, a környező kocsma tulajdonosa vízzel, jéggel és kötszerekkel segítette a mentést. „A sebesültek, halottak a városliget pázsitján fekszenek; midőn e sorokat írjuk, az ott levő munkások a sebesültek körül foglalkoznak, és a kocsik romjai közül előszedik a sebesülteket.” – számolt be a balesetről a korabeli sajtó. A tragédia egy Brudermann nevű kőbányai vasúti tiszt figyelmetlensége miatt következett be, „ki a kérdéses vonatot Kőbányáról expediálta s kinek e minőségében kötelessége lett volna a vonatvezetőt utasítani, hogy ezúttal ne a rendes vágányokat használja, mivel azok fel vannak szedve.” A vasutas elismerte felelősségét, ezt követően azonnal letartóztatták.
Néhány hónappal később Zichy Viktor grófot a rondónál érte baleset. Egy szép júliusi napon, amikor lovas kocsijával a köröndhöz érkezett, elszakadt a gyeplő, aminek következtében a gróf leesett a bakról és egy fának vágódott. Életveszélyes sérülésekkel a Rókus kórházba szállították.

Öngyilkosok
A Városliget fás, bokros részei vonzották az öngyilkosokat. Ebben az évben is több alkalommal találtak a hatóságok akasztott embert a ligetben.
Ám egy július éjjel a tó mellett az őrjárat nem egy akasztott emberre, hanem egy „úrias” öltözetű fekvő férfire bukkant. Először azt hitték, hogy alszik, de az alaposabb vizsgálat a szíve tájékán lőtt sebre bukkant. Tárcájában talált jegyzet alapján megállapították, hogy Vetter Andrásnak hívják és gyógyíthatatlan betegsége miatt önkezével vetett véget életének. Még megtalálása előtt a halott férfi mellől valaki ellopta a gyilkos fegyvert.

Állatkerti bonyodalmak
Az 1866-os megnyitását követően az Állatkert hihetetlenül népszerű volt. Ám az évtized végére kiderült, hogy pusztán adományokból és a belépődíjakból származó bevételből az Állatkertet nem lehet üzemeltetni. Próbálkoztak szervezeti átalakítással - az Állatkerti Részvénytársulat átalakult Állat- és Növényhonosító Társasággá – és kaptak támogatást a várostól és a kereskedelmi minisztertől, mindezek azonban nem javítottak jelentősen a kétségbeejtő gazdasági helyzeten. 1873-ban a város vezetése a megoldást Serák Károly agronómus, nagyabonyi kisbirtokos igazgatói kinevezésében látta. A menedzser szemléletű Serák az állandósuló anyagi gondok megoldására a látogatószám növelését látta a lehetséges kiútnak. Ezért aztán egyre szaporodtak a kertben az oda nem illő, de tömegeket vonzó látványosságok: tűznyelők, kötéltáncosok, távoli országok artistái, csodabogarai mutogatták váltakozó színvonalú produkcióikat a közönségnek. Persze voltak azért állatbeszerzések is, 1873-ban József főherceg egy gímszarvast adományozott, de Serák igazgatósága alatt került az állatkertbe oroszlán, bölény, elefánt és tigris is. 1905-ben bekövetkezett haláláig vezette az állatkertet.


serak_karoly.jpgForrás: www.zoobudapest.com


Rablók a Ligetben
A Városligetben szinte mindennaposak voltak a kisebb-nagyobb rablótámadások. Ahogy a korabeli sajtó fogalmazott: „a városligetben nem biztos még fényes nappal se a sétálás, mert a kapczabetyárok minden oldalról lesik a tisztességes embert, hogy azt megrohanhassák és kifoszthassák.” Miután augusztusban egy miniszteri tanácsos feleségét támadták meg fényes nappal, ráadásul pár órán belül kétszer is, Haris Sándor képviselő interpellációt intéz a polgármesterhez, melynek során azt tudakolta, hogy milyen intézkedéseket kíván tenni e szörnyűségek megelőzése érdekében. Kiemelte, hogy „nappali és legszigorúbb őrjáratot kíván a városligetben és környékén elrendeltetni, s ha e czélból a városi rendőrség nem volna elégséges, a katonai karhatalmat is igénybe óhajtja vétetni.” Kada Mihály alpolgármester válaszában tájékoztatta a képviselőt, hogy utasította a „városi alkapitányt” a gyakoribb ellenőrzésre és a hatékony intézkedésre.

komment

2023.07.10. 07:48 liget

Szépségversenyek a Városligetben

Címkék: Szépségverseny Hattyú sziget Hattyú tó Nádor sziget

A cikk az Arcanum adatbázisának felhasználásával készült

A Városliget fennállása óta sokféle rendezvények adott otthont. Volt itt léghajó bemutató, ejtőernyős ugrás, motorverseny, színészkarnevál, katonai felvonulás és számtalan népünnepély. És a Városligetben volt az első női szépségverseny is.

A páratlan szervezőképességű Atzél Béla báró kezdeményezésére és szervezésében 1882 augusztusában a szeretetház szegény árváinak javára hatalmas István napi népünnepélyt rendeztek a Városligetben. A grandiózus eseményt 1000 fős (!) rendezőgárda szervezte és koordinálta. A számtalan izgalmas program (pl. „friss-viz-ivás verseny”, a legszebb női szemek versenye, a kis női kezek versenye, a „legkövérebb nők súlyversenye”, nemzetközi dalnokverseny, póznamászás verseny, ugrásverseny) közül kiemelkedett az első honi női szépségverseny megrendezése.
A szervezők elképzelése szerint a 10 legszebb hölgy jutalma egy-egy karperec, a győztesén ezzel a felirattal: „A legszebb hölgynek, az 1882 évi augusztus hó 20-án Budapesten tartott nagy nemzetközi szépségverseny győztesének.”
A zsűri „magas női tökélyek iránt rendkívüli fogékonysággal és kiváló művészi érzékkel bíró húsz tagból álland”.
A szépségversenyre a Városligeti tavon, a Nádor szigeti Artézi Fürdő épületében került sor.

szekely_korneliav_1882.jpg

A győztes Székely Kornélia (forrás: Vasárnapi Újság)

A résztvevőknek délután 3 és 5 óra között a helyszínen lehetett jelentkezni. Korabeli sajtóhírek szerint egy nappal az verseny előtt „a főváros minden körében szentül meg voltak győződve, hogy egyetlen tisztességes hölgy sem fog jelentkezni a szépség versenyén, nem fog akadni szemérmes lány - járta a szó, aki levetkőzve női tiszteségérzetét, odaálland a jury elé, hogy: no itt vagyok, nézzétek meg, nem vagyok-e én a legszebb ?” Nem így történt. Mikor báró Atzél Béla, a versenybizottság elnöke lezárta a nevezést, már 150 hölgy reménykedett, hogy ő lesz a nap szépe.

Óriási volt az érdeklődés, a szigeten gyakorlatilag mozdulni nem lehetett annyian voltak a bámész férfiak. A zsűri első körben 50 főre csökkentette a jelöltek számát. A hölgyek a fürdőház folyosóján álltak, előttük föl alá sétált a tekintélyes bíráló bizottság és figyelmesen vizslatta a hölgyeket. Ezt követően egy 3 tagú külön bizottság alakult, akiknek az volt dolguk, hogy 10 főre szűkítsék a győzelemre esélyesek számát. Miután ez megtörtént, a döntnökök „név szerint szólították elő a tíz kandidált hölgyet. Sorba állottak, s most még egyszer és utoljára nézték meg összehasonlításokat téve köztük. Azután külön helységbe vonultak”. Némi vita után megszületett a döntés: az első magyar szépség királynő a 16 éves Székely Kornélia lett. „Azután kihirdették az óriási néptömeg előtt az eredményt, s egyenkint kijöttek a győztesek egy-egy versenybíró karján.”

artezi_furdo.jpg

A  szépségversenynek helyet adó  Artézi fürdő épülete a Nádor szigeten

Íme verseny eredménye: „A legszebb nő: Székely Kornélia. Ezután következnek a szépség foka szerint sorban: Toronyi Ida, Kalóczi Katicza, Fadgyassy Ilona, Tarnai Mariska, Barcsay Lujza, Arnstiel Francziska, Wilt Teréz, Weller Jozefa és Weller Mariska.”

A tomboló tömeg üdvrivalgása közepette a győztes szépséget egy gyönyörűen feldíszített négyes fogaton körbe vitték a Városligetben.
Az ünnepélyes eredményhirdetésre másnap, a Korcsolyacsarnokban került sor, ahol a második helyezett Toronyi Ida kivételével mindenki átvette arany karperecét. A győztes külön díja volt Mesterházy Kálmán fiatal festő felajánlása, aki ígéretet tett, hogy megfesti a győztes hölgy portréját és azt a Műcsarnok őszi tárlatán kiállítja. Nem tudjuk, hogy elkészült-e?

u_szekely.jpgSzékely Kornélia Újházy Ede feleségeként 1893-ban
(forrás: Magyar Géniusz, 1893)

Az első magyar szépségversenyről és annak győzteséről a külföldi sajtó is beszámolt. Képes cikket közölt a győztesről a lipcsei „Illustrirte Zeitung” valamint a müncheni „Neues Münchener Tagblatt”. Egy másik müncheni újság, a „Neue Freie Volkszeitung” lelkesedésében felszólította „a bajor szépeket, hogy rendezzenek ők is szépségversenyt.”
Nem sokkal a verseny után Párizsban feltűnt egy hölgy, aki a magyar szépségkirálynőnek adta ki magát és egy-két alkalommal magát mutogatva fellépett kisebb mulatókban. Miután kiderült, hogy csaló, jobbnak látta eltűnni.
A döntőbe jutott hölgyek képét kitették a Váci utca egyik üzletének kirakatába, amely a Magyarország és a Nagyvilág c. lap beszámolója szerint „egész Mekkája lett szépségbíró férfiak s szépségirigylő hölgyek zarándoklásainak”.

Az első magyar szépségversenyen győztes, Székely Kornélia 1865-ben Lőcsén született. Eredeti családi neve Witty (Vitty). Kornélia nevelőapja, Székely Sándor „királyi táblai hivatalnok” után vette fel a Székely nevet. A szépségversenyen aratott győzelmét követően Kornéliát a család igyekezett a nyilvánosság elől elzárni. Pár év múlva jelentkezett a Színművészeti Akadémiára. Évfolyam társa volt Góth Sándor, a Vígszínház alapító tagja, a Renaissance Színház igazgatója, az Operett Színház színész rendezője. Miután elvégezte az akadémiát először a szegedi színház tagja lett, röviddel később már a Nemzeti Színház szerződtette. Később a bécsi Burgtheaterben, majd Németországban lépett fel. 1891-ben feleségül ment Újházy Edéhez, a Nemzeti Színház vezető színészéhez. 1907-ben elváltak, Újházy búcsúzóul sok boldogságot kívánt és nagyvonalúan volt felesége nevére íratta bécsi villáját. Székely Kornélia második férjével, dr. Harter Gusztáv orvossal békében és nyugalomban élt 1931-ben bekövetkezett haláláig.

1885-ben a lapok arról számoltak be, hogy a Magyar Dalcsarnok új műsorában „A szép Galathea”, c. bohózat a címszerepben fellép Terényi Mariska, aki – igaz, nem ezen a néven - 1882-ben a szépségverseny egyik díjazottja volt. A Terényi Mariska álnév minden bizonnyal Toronyi Idát takarta.

Öt évvel az első szépségverseny után, megint csak az István napi népünnepély egyik eseményeként, ismét keresték Magyarország szépét. A helyszín ezúttal is a Városliget volt, csakhogy most a Hattyú szigetre tervezték az eseményt.

Közkeletű tévedés, hogy a Hattyú sziget a városligeti tó egyik szigete volt, „csak aztán megszüntették”. Az igazság az, hogy ez a kis sziget – nevéhez méltóan - a Hattyú tavon volt. A tavat még 1849-ben, a mai Vajdahunyad vár és a Napozó rét közötti területen alakították ki, és tulajdonképpen a Városligeti tó vízgyűjtője és iszapülepítője volt.

hattyu_t.jpgA Hattyú tó az 1885. évi Országos Általános kiállítás térképén (x-szel jelölve)

A szigetet rózsabokrokkal ültették be, és a hattyúk kedvelt költőhelye volt, ezért a korabeli sajtó hol Hattyú szigetnek, hol Rózsa szigetnek nevezte. Egy hangulatos nyári cukrászda-pavilon is működött rajta. Miután a nagy tó vízutánpótlását a Rákos-patak bevezetésével megoldották, a tóra már többé nem volt szükség, ezért 1894-ben, az Ezredéves Kiállítás helyszínét előkészítő tereprendezési munkálatok során betemették.

hattyu.jpgCukrászda a Hattyú-szigeten, 1880 körül

A népünnepély bevételét ismét jótékonysági célra ajánlották fel, ezúttal a torockói, eperjesi és nagykárolyi tűzkárosultak és az alföldi árvizek által sújtottak megsegítésére kívánták fordítani a bevétel egy részét. Sajtó információk szerint a szervező bizottsághoz több mint kétszáz (!) névtelen levél érkezett „melyekben a bizottság felszólíttatott, hogy a tartandó ünnepélyen egy második női szépség-verseny rendeztessenk..”
A szervező bizottság - figyelembe véve ezt az erős társadalmi nyomást - „Magyarország hölgyeinek becses tudomására hozza, hogy f. évi Szent István napján a városligetben számos, meglepőbbnél meglepőbb látványosságok és műélvezetek mellett egy második női szépség-versenyt is fog rendezni.” Úgy döntöttek, hogy a három legszebb dáma „diónyi nagyságú arany-almákat fog kapni, melyeket ékszerként viselhetnek. Az lesz rá vésve: »A legszebb hölgynek 1887. aug. 20.«”

A Városligetet a népünnepély napján 600 katona és 100 rendőr közreműködésével teljesen körbe zárták, a Ligetbe bejutni csak néhány kapun lehetett, a belépődíj 30 krajcár volt. Ott aztán izgalmasabbnál izgalmasabb programok várták a hatalmas tömeget. Volt póznamászó verseny, nagyorrúak versenye, bukfencezők, hátrafelé futók és csárdásozók csatája, számtalan zenekar és színész produkciója és természetesen a szépségverseny.

A versenyt mindkét nem részéről óriási érdeklődés kísérte. Bár a szervezők elvárása az volt, hogy a szigetre férfiember nem léphet be, a helyszínen alig lehetett mozdulni a férfiaktól. A kíváncsi hölgyek sokkal fegyelmezettebbek voltak, ők betartották a szabályokat: „A hattyúsziget bátran viselhetné a »Tündérsziget« nevet, annyi volt a tó ölelte árnyas ponton a tündérszépségű asszony és leány.” Nézőként eljött a versenyre az öt évvel azelőtti győztes, Székely Kornélia is.

Az előzetes várakozásoktól eltérően a versenyen mindössze huszonöten mérettették meg magukat. A versenybíróság, melynek tagja volt gróf Károlyi István, Keglevich Béla Heves megye főispánja, gróf Andrássy Géza, Kvassay Ede író, újságíró és Geiszt Gáspár hosszan szemlélte a jelölteket, majd tízpercnyi tanácskozás után kiválasztotta a 3 legszebb hölgyet: Scholcz Gizellát, Toronyi Idát és Kolozsi Mariskát. Mindhárman megkapták az aranyalmát, majd a „közönség férfirésze zajos éljenzéssel tüntette ki az együtt távozó három gráciát, míg a női közönség nem versenyképes része az irigység félremagyarázhatatlan, hangos nyilatkozataival igyekezett megrontani a leánykák örömét.”

karikatura.jpgKarikatúra a Borsszem Jankó 1887. augusztus 21- számában

A jómódú orosházi bádogosmester lánya, a barna hajú Scholcz Gizella éppen 18. születés napján lett az ország szépe. „Nem tartozik az imponáló szépségek közé, akik a vonások klasszikus szabályosságával keltenek hideg bámulatot, nála inkább az üde lányos kedvesség, s a természetes báj bilincsel le. Amint az átnyújtott emlékdíjat átvette, ragyogó sötét szemeiből annyi büszkeség sugárzott ki, kissé fitos orrocskáját oly önérzettel hordozta, s kis száját olyan igéző mosolyra vonta össze, hogy nem volt, aki a jury verdiktjében meg nem nyugodott volna” – írta a Vasárnapi Újság a verseny után.

sholcz_gizella.jpgA Hattyú szigeti szépségverseny győztese, Scholcz Gizella
(forrás: Vasárnapi Újság, 1887. 35. szám)

A második helyezett Toronyi Ida „rutinos” versenyzőnek számított, már az 1882-es szépségversenyen is részt vett, akkor harmadik helyezést ért el.

A bronzérmes Kolozsi Mariskát így mutatta be a Vasárnapi Újság: „Rendkívül pikáns vonások, kecses, nyúlánk középtermet, mosolygó fekete szempár, melyet hosszú selyempillák árnyékolnak, élénk mozdulatok — a pajkos Puck tündér megtestesült mintaképe ez a hölgy.”

kolozsi_mariska.jpgA Hattyú szigeti szépségverseny harmadik helyezettje, Kolozsi Mariska
(forrás: Vasárnapi Újság, 1887. 35. szám)

Ezután már vidéken és fővárosban egyaránt szinte mindennapossá váltak a szépségversenyek, nem volt olyan népünnepély, ahol ne keresték volna a legszebb hölgyet.

komment

2023.06.30. 12:00 liget

A "Géprombolók" kalandja a Városligetben

Címkék: Városligeti Színkör Both Béla Szabad Színház Géprombolók Palasovszky Ödön

A cikk az Arcanum adatbázisának felhasználásával készült.

Ernst Toller német író „Géprombolók” c. színműve kétszer szerepelt budapesti színház repertoárján. Először 1929-ben a városligeti Budapesti Színházban, majd 1945-ben ugyanott, de akkor éppen Szabad Színháznak hívták. 1929-ben betiltották, 1945-ben viszonylag hamar levették a műsorról.

Toller 1893-ban lengyel zsidó családban született. Az első világháborúban önkéntesként vett részt, 13 hónapi katonáskodás után teljes idegösszeomlással szerelt le. Később aktív szerepet vállalt a 1919-es Bajor Tanácsköztársaságban, amiért annak bukása után börtönbüntetésre ítélték. Különös ember volt: mikor 1919 végén amnesztiával szabadulhatott volna, a többi politikai fogollyal való szolidaritás miatt inkább nem élt ezzel a lehetőséggel. Börtönben töltött évei alatt több drámát írt, közöttük a 1922-ben a Géprombolókat. Hányattatásokkal teli életének 1939-ben New York-ban önkezével vetett véget.

uitz_bela_1923_general_ludd_geprombolok_10_425x332.jpgUitz Béla 1923-ban készült Géprombolók c. rézkarcsorozatának 10. számú képe

 A darab a XIX. század eleji Angliában játszódik, ahol a szövőmunkások mindennapi kenyerüket féltve Ned Ludd (ő a névadója a luddita – gépromboló – mozgalomnak) vezetésével fellázadnak az új szövőgépek munkába állítása ellen. A főhős, Jimmy Cobbett hiába próbálja meggyőzni társait, hogy nem a gépek az ellenségek, nem jó irány a géprombolás. Inkább össze kéne fogni, és közösen fellépni a gépek tulajdonosai, a kizsákmányolók ellen. Nem hisznek neki, kirekesztik maguk közül, a végén saját sors- és munkatársai végeznek vele.

Az 1925-ben alakult Zöld Szamár Színház nevű avantgárd társaság 1929-ben, immár Prizma néven nagy fába vágta fejszéjét: úgy döntöttek, hogy Budapesten bemutatják a Géprombolókat. A Palasovszky Ödön és Tamás Aladár vezette társulat kibérelte a Városligetben, az István utca és Aréna út sarkán (ma Ajtósi Dürer sor és Dózsa György út) álló Feld-féle Budapesti Színházat. A tárgyalásokat édesapja, Feld Zsigmond megbízásából Feld Mátyás folytatta, aki, amikor megtudta, hogy mit akarnak előadni, nem is kérte a szövegkönyvet, mondván ő azt ismeri, Berlinben már látta. Rosszul emlékezett, ebből aztán később hatalmas kalamajka kerekedett. Palasovszkyék óriási elszántsággal láttak neki az előkészületeknek.
A sokszereplős drámában a főbb szerepeket profi színészek játszották, a kisebbeket a munkás színjátszó egyesületek tehetségesebb tagjai alakították. Az előadásban rajtuk kívül egy száz fős munkás szavalókórus is részt vett, az ő szerepeltetésük kedvéért Palasovszky némileg átdolgozta a darabot.
Palasovszky koncepciója szerint a színpadon tömegek mozogtak, így a kevés díszlet megtervezése nem okozott nagy gondot. „Rendkívül nehéz feladat volt … ennyi emberrel dolgozni. Ezért a díszlettervező egy kétemeletes faállványzatot épített. Nagyon érdekes konstrukció volt ez, följáratókkal, lépcsőkkel, csúszdákkal. Négy platón lehetett játszani rajta. A faállványzatot tettük a színpad közepére, és a kórus tagjai a platókon helyezkedtek el.” – emlékezett vissza 1981-ben Palasovszky Ödön.
A színházban nem volt fűtés, a próbák alatt a szereplők vacogtak, látszott a leheletük, de a lehetetlen körülmények ellenére lelkesedésük töretlen volt

jelenet.jpgJelenet az előadásból (forrás Petőfi Irodalmi Múzeum)

Közben elkészült az előadás plakátja is és pár nappal a bemutató előtt a tervezett 3 előadásra már a jegyek többsége el is fogyott.

geprombolok_b791_1_1928.jpgA Géprombolók 1929-es plakátja Uitz Béla rézkarcaival (forrás: FSZEK)

Aztán néhány nappal a bemutató előtt kezdődtek a gondok. Először a főszereplő Baló Elemért anyaszínháza, az Új Színház szerződésbontással fenyegetőzve letiltotta a szereplésről, mondván, hogy ilyen kommunista agitációs darabban nem engedi fellépni színháza tagját. Ez sem szegte kedvét a fiatal társulatnak, helyére maga Palasovszky ugrott be.
Február 20-án nagy sikerrel megtartották a főpróbát, bár sejtették, hogy valami készül a bemutató ellen. Nem is tévedtek. Másnap az Új Nemzedék c. lap „A müncheni kommunista lázadás népbiztosának, Ernst Tollernek a darabját akarják előadni Budapesten” című cikkében éles kirohanást intézett a bemutató ellen: „Nem szabad megengedni, hogy a bajor polgárság gyilkosának darabját a konzervatív Magyarország konzervatívnak mondott fővárosában előadják.” A cikk megjelenése önmagában nem okozott volna semmilyen problémát, mert a társulat rendelkezett a rendőrség engedélyével. Ám kora délután hidegzuhanyként jött a hír: Feld Mátyás közölte, hogy a tűzoltóság betiltotta az esti előadást, mert a délelőtti vizsgálat során megállapították, hogy az esetleges tűz oltásában segédkező „záporkészülék” szétfagyott, működésképtelen, így az esti előadás nem tartható meg. Ezután a főkapitányság is lépett és mindaddig betiltotta az színház működését, amíg a hibát teljesen ki nem javítják és az új tűzoltósági engedély meg nem születik.
A közönséget ilyen rövid idő alatt már nem sikerült értesíteni a bemutató elmaradásáról, így este a 800 jegytulajdonos a kapura szögezett céduláról értesült a bemutató egy héttel későbbre történő elhalasztásáról. Mindössze négyen kérték vissza a jegy árát, a többiek türelemmel várták a következő heti bemutatót.

varosligeti_szinkor001.jpgBudapesti Színház, Erzsébetvárosi Színház, Szabad Színpad épülete,
amikor még Városligeti Színkörnek hívták

Feld Mátyás azonban – további sajtótámadásoktól félve - nem várt egy hetet. Néhány nappal a történtek után közölte, a szervezőkkel, hogy a Géprombolókat színházában semmilyen körülmények között nem engedélyezi bemutatni. Palasovszkyéknak nem volt más választásuk, mint lefújni az előadásokat. Megígérték, hogy amennyiben tehetik, visszatérítik a megvásárolt jegyek árát. Szerződésszegés címén 3000 pengő elveszett bevételük megtérítése érdekében pert indítottak Feld ellen.
A tárgyalások során kiderült, hogy a próbák alatt, Feld rájött, hogy mégsem ezt a darabot látta anno Berlinben. Ijedtében igyekezett rávenni Palasovszkyékat, hogy néhány, szerinte vállalhatatlan jelenetet hagyjanak ki a darabból. A szervezők ezt ugyan megígérték neki, de nem csináltak semmit, egy szót sem húztak ki a szövegből, minden maradt, ahogy volt. Feld ekkor a rendőrség segítségét kérte, akik mivel már kiadták az engedélyt, „ráküldték” a színházra a tűzoltóságot, akik átmeneti időre be is tiltották az előadást. Az egyik tárgyaláson Feld ügyvédje azt bizonygatta, hogy a Géprombolók kommunista darab, és mint ilyen a közrendet fenyegette és erkölcsöket sértett. Palasovszkyék ügyvédje viszont azt állította, hogy a Géprombolók „csupán szocialista és nem bolsevista irányú.” A bíró ekkor ígéretet tett arra, hogy el fogja olvasni a darabot és majd eldönti a vitát. Tárgyalás tárgyalást követett, végül egy évvel később a pert Palasovszkyék megnyerték. Feld azonban nem igazán akart fizetni.
Két évvel később – ekkor Békeffy László és társulata bérelte Feldék Budapesti Színházát – egy júniusi este végrehajtók jelentek meg a színházban, és Feld immáron 3500 pengőre duzzadt adóssága fejében lefoglalták az ügyben teljesen ártatlan és vétlen társaság aznapi bevételét. Arról nincs pontos információ, hogy ennek az ügynek mi lett a vége, az viszont biztos, hogy Palasovszkyék még 1934-ben is nyögték adósságuk visszafizetésének terheit.

palasovszky_odon.jpgPalasovszky Ödön1921-ben - Ergy Landau fotója

1945 áprilisában a Feld család által valaha tulajdonolt színház Both Béla irányítása alatt immár Szabad Színház néven kezdte meg működését. Both eredetileg a mai Madách Színház helyén álló Royal Színház vezetője lett volna azzal a megbízással, hogy ott ifjúsági színházat szervezzen, de ő inkább a városligeti színházat választotta, melyet működése utolsó időszakában Erdélyi Mihály vezetett és Erzsébetvárosi Színháznak hívtak. A színház fiatal színészgárdájához csatlakozott többek között Görbe János, Horváth Tivadar, Kállai Ferenc és Komlós Juci.
16 évvel a darab betiltása után Both új színházát a Géprombolók bemutatásával kívánta megnyitni, melynek rendezését magára vállalta.

diszlet_terv_1945.jpgAz 1945-ös előadás díszletterve. Tervezte: Jaschik Álmosné (forrás: OSZMI)

Izgalmassá tette az előkészületeket, hogy a főpróbán megjelent két rendőr, hogy Kállai Ferencet, színház frissen szerződtetett színészét nyilas tevékenysége miatt letartóztassa. Szerencsére gyorsan sikerült tisztázni, hogy a nyomozók nem őt, hanem a hasonló nevű Kállay Ferenc nyilas színészt keresték.
A nehéz körülmények ellenére az előkészületek nagy erőkkel folytak, a rendkívül hiányos technikai feltételek mellett igyekeztek a legtöbbet kihoznia a darabból. Két nappal a bemutató előtt, május 1-én, a nagy városligeti majálison a vurstli Liliputi Színházában – mintegy kedvcsinálóként - a készülőben lévő előadásból részleteket mutattak be.
A május 3-i premiert nagy várakozás előzte meg. Voltak, akik a háború és annak minden tragédiája után szívesebben láttak volna a színházban vígjátékot, mintegy feledtetve a közönséggel a borzalmakat, míg mások nagy érdeklődéssel várták a drámát, amely „a korabeli szociális problémákat rendkívül tisztán és világosan tárgyalja, teljes egészében a munkásság darabja.”

szabad_szinpad.jpgAz 1945-ös előadás szórólapja (forrás: FSZEK)

Az előadás fogadtatása finoman szólva is vegyes volt. Akadtak kritikusok, akik rajongtak a darabért és kezdeményezték, hogy ne csak a színházban adják elő, hanem mutassák be gyárakban, üzemekben, vigyék helybe a munkásokhoz. Mások egész egyszerűen idejétmúlt darabnak tartották, mert „Toller mondanivalója… ma már elavult…. Talán ezért hatnak helyenként szinte gyermekesnek, iskolásnak a szándékoltan drámai összeütközések a munkás és elpolgárosodott testvére, a munkaadó és munkavállaló között.” A színészek közül a fiatal Görbe János alakítását azonban egyöntetűen dicsérték.

gorbe_janos.jpgGörbe János a Géprombolókban

Az igazi kritikus azonban a közönség volt. Ahogy a Magyar Jövő c. lap fogalmazott: „a Géprombolókat a közönség nem fogadta azzal a melegséggel, amit megérdemelt volna”, őket már nem azok 19. század eleji munkás-problémák foglalkoztatták, amelyekről a darab szólt. Minden próbálkozás ellenére előadásonként sok volt az üres szék, így a darab hamarosan ki került a repertoárból.

Így ért véget a Géprombolók városligeti pályafutása. A rendelkezésre álló információk szerint a darabot Magyarországon azóta sem mutatták b

komment

2023.06.05. 09:00 liget

Forma 1 a Városligetben?

Címkék: 1983 autóverseny Városliget Forma 1 Ecclestone

A cikk az Arcanum adatbázisának felhasználásával készült.

A Városliget „fejlesztésével” kapcsolatban az évek során felmerült néhány hátborzongató ötlet. Ilyen volt többek között a Millenniumi Emlékmű áthelyezése, vagy a Vajdahunyad vára úttörőpalotává történő alakítása. Szerencsére egyikből sem lett semmi, mint ahogy nem épült Forma 1-es pálya sem a Városligetben. Pedig terv erre is volt!

Az 1980-as évek elején a Forma-1 teljhatalmú ura, Bernie Ecclestone úgy vélte, hogy a gyorsasági versenyek nézői kezdik unni a megszokott versenypályákat, új helyszínekre, az eddigieknél izgalmasabb pályákra vágynak. Ecclestone elsősorban az akkori szocialista tábor országai között nézett körül. Úgy számolt, hogy egy szocialista országban megrendezett futam tv-s közvetítése – 400 millió új néző a reklámpiacon már akkor sem volt kis tétel – számottevően növelheti bevételeit.


regi_logo.jpgA Forma 1 verseny régi logója

Magyarország úgy került képbe, hogy azokban az években a Forma 1 brazil futamát egy magyar származású üzletember, Rohonyi Tamás szervezte. Jól ismerte Ecclestone-t és miután látszott, hogy az eredetileg célba vett moszkvai verseny megrendezésére semmi esély nincs – a szovjet tárgyalópartner váratlan halála után megszakadtak a jól indult tárgyalások -, felhívta Ecclestone figyelmét Budapestre.


ecclestone_960px.jpgBernie Ecclestone (Fotó: AFP)

Ecclestone eleinte vonakodott, ő Moszkva helyett inkább Jugoszláviában szeretett volna futamot – már csak azért is, mert felesége szerb származású volt -, de aztán hagyta magát meggyőzni, Rohonyi pedig szervezni kezdte a kapcsolatfelvételt. Ő kereste meg 1983 nyarán a Terjék Mihály San Pauloi magyar konzulon keresztül a külügyminisztériumot, javasolva, hogy ha az illetékeseknek nincs ellenére egy budapesti Forma 1 futam, akkor bátran vegyék fel a kapcsolatot Ecclestone-nal. Miután legfelsőbb szinten gyorsan bólintottak az ötletre, Buda István, az Országos Testnevelési és Sporthivatal elnökének meghívására szeptemberben 14-én kétnapos látogatásra Ecclestone Budapestre érkezett tárgyalni és körülnézni.

A megbeszéléseken az OTSH, a Magyar Autó –és Motorsportszövetség és az Idegenforgalmi Hivatal vezető munkatársai vettek részt. Ecclestone emberei a budapesti lehetőségeket már májusban feltérképezték. Az előzetes információk és az elképzelhető versenyhelyszínek bejárása után Ecclestone megerősítette, hogy Magyarország földrajzi adottságai, a főváros fejlett idegenforgalmi létesítményei alapján Budapestet alkalmas helyszínnek látja egy világbajnoki futam sikeres megrendezésére.

A megtekintett lehetőségek közül Ecclestone a Városligetet választotta, úgy látta, hogy Monte-Carló mellett ez lesz a világ legszebb városon belüli versenypályája. A Városligetnek egyébként komoly autóverseny hagyományai voltak, valaha népszerű verseny helyszín volt. A Városliget mellett szólt az is, hogy Ecclestone szerint nagyjából mindössze 50-60 millió forintból gyorsan el lehetne végezni a szükséges átalakításokat: egyebek között újra kell aszfaltozni a teljes pályát, védőkorlátokat kell felszerelni, a lelátók elé kb. 4 m magas védőhálót kell kifeszíteni, stb.

verseny.jpgAutóverseny rajtja a Városligetben 1958-ban (fotó: Népszabadság 2012 július)

A tervek szerint a pálya 4200 méter hosszú lett volna, 700 méteres start-, illetve célegyenessel. A szakemberek technikás, lassú pályát terveztek, ahol az elérhető maximális sebesség a célegyenesben 300 km/h, az átlagsebesség 170-180 km/h. A környezeti adottságok miatt a pálya szélessége helyenként nem lett volna több, mint a minimálisan előírt 9 méter. A startot és a célt, valamint a bokszutcát a mai Ötvenhatos emlékmű helyére tervezték. Az útvonalat így rajzolták meg: start után a mezőny az Ezredéves Emlékmű mögött az Állatkerti körúton halad tovább, majd elhagyva a Vidámparkot, ráfordul a Kós Károly sétányra, ahonnan balra kanyarodik, majd a Városligeti körúton halad a Közlekedési Múzeumig. Itt keresztülszáguld a Zichy Mihály úton, a Dvorák sétányon, végül a Damjanich utcával szemben ráfordul a célegyenesre.

palya.jpgA városligeti Forma 1pálya tervezett vonalvezetése

Eleinte a magyar szervezők úgy gondolták, hogy már az első évben nullszaldós lehet a verseny, utána pedig minden évben kb. 50 millió Ft lesz a tiszta nyereség. Rövid időn belül ezen a prognózison kicsit módosítottak: 60 ezer álló és 40 ezer ülőhellyel, plusz jelentős szállodai és egyéb bevétellel számolva úgy kalkuláltak, hogy a befektetés 3 év alatt megtérülhet.

Ahogy ez lenni szokott, amikor aztán elkészültek az első komoly gazdasági számítások, kiderült, hogy ezek már egyáltalán nem igazolják az optimista becsléseket. Ekkor már csak lassú megtérüléssel számoltak, ráadásul a szervezők azzal a nehezen megoldható problémával találták magukat szembe, hogy egy fillér nem állt rendelkezésre a tetemes kiadások finanszírozására. Nem kis problémát jelentett továbbá az is, hogy a verseny Ecclestone tervei szerint október 7-én vagy 16-án került volna megrendezésre, ami viszont egybeesett a hazai idegenforgalmi idény utolsó nagy hullámával. Ilyenkor a szállodai szobák döntő többsége foglalt, a Forma 1-re érkezőket már nem lehetett volna hol elhelyezni. Komoly fejtörést okozott az is, hogy a helyszínen hol lehetne elhelyezni a mobil tribünöket (nem mellesleg árukat nagyjából 1 millió dollárra becsülték), illetve a versenyt kiszolgáló háttérapparátust, ráadásul kiderült, hogy a Magyar Televízió technikai felkészültsége elégtelen a verseny színvonalas közvetítésére, új kamerákat, közvetítő kocsikat és egyéb technikai eszközöket kellene beszerezni, ami további 10 milliókkal növelte a kiadásokat.

A Városligeti Forma 1 verseny ötlete megosztotta fővárosiakat. Voltak, akik úgy látták, „a Forma 1 nem csak kiváló üzlet, hanem a verseny mellett hihetetlenül nagy — pénzben mérhető és morális — hasznot hozna hazánknak.” . Mások tiltakoztak a Városliget „megtépázása” ellen, mondván, hogy „egy autóverseny nagyobb pusztítást, hozna magával, mint egy tornádó, árvíz és földrengés együttvéve."

nelson_piquet_2013.jpgNelson Piquet, az első magyarországi Forma 1 verseny győztese
2013-ben (forrás: wikipedia)

A Forma 1 magyar nagydíj megrendezésének ötletét a sportvezetés teljes mellszélességgel támogatta, ugyanez a Fővárosi Tanács illetékeseiről nem volt elmondható. Az ellen nem volt kifogásuk, hogy Magyarországon Forma 1 verseny legyen. Ők a Városligetet féltették, ezért határozottan elzárkóztak annak átengedése elől. A tervet (1984. január 5-én) végül arra való hivatkozással utasították el, hogy a Városliget természetvédelmi terület, tele van műemlékekkel, amelyek állagát a gyorsasági verseny jelentősen veszélyeztetné, továbbá az Állatkertet is zavarná a versenyautók dübörgő hangja.

Így aztán az OTSH és a Magyar Autóklub 1984. január 16-á közölte a szervező bizottsággal: 1984-ben nem kívánnak a magyar fővárosban Forma 1-világbajnoki futamot rendezni, de megkezdik az előkészületeket, hogy 1985-re és a későbbi évekre a versenyrendezés feltételéi Budapesten megteremtődjenek

Tárgyalások, egyeztetések sorozata kezdődött ezután, melyek eredményeként végül 1986. augusztus 10-én új helyszínen, Mogyoródon megrendezésre került az első magyarországi FORMA 1-es futam, melyet szoros versenyben a Williams-Honda csapat versenyzője, Nelson Piquet brazil versenyző nyert meg.

Egy 2019-ben felröppent hír szerint felmerült annak lehetősége, hogy Formula-E, azaz elektromos autók Forma 1 versenye legyen Budapesten. Lehetséges helyszínként ismét szóba került a Városliget, ráadásul arról is lehett olvasni, hogy az ötletet nem igazán volt ellenére Tarlós Istvánnak, Budapest akkori főpolgármesterének. Szerencsére az ötletből nem lett semmi. Maradjon is ez így!

Ligetfalvi György

komment

2023.05.10. 10:31 liget

Művész majális a Petőfi ház javára

Címkék: Városliget Jókai Feszty Árpád Városligeti-tó Petőfi ház Művész majális

A cikk az Arcanum adatbázisának felhasználásával készült.
Előzmények
1889 novemberében a főváros az epreskerti művésztelepen eladott egy telekrészt Feszty Árpádnak. A szerződésben a  város vezetése kikötötte, hogy Feszty lakáson kívül csak műtermet építtethet, illetve ha a telket már nem kívánná a szerződésben rögzített célra használni, a fővárosnak joga van azt eladási áron visszavásárolni. Ugyanakkor az is szerepelt a szerződésben, hogy ha Feszty szobrásznak, vagy festőnek adná el a telket, aki továbbra is műteremként használná, azt a főváros nem ellenzi. Feszty a Bajza utca 21. (ma 39. ) szám alatt fel is építette a házat és a műtermet. Közel 10 évig Jókai Mór is itt lakott, ugyanis Jókai fogadott unokája, Jókai Róza Feszty Árpád felesége volt.

cserna_rezso.jpgA Művész majális egyik plakátja. Tervezte: Cserna Rezső

1906-ban Feszty a Petőfi Társasággal közösen kérvényt nyújtott be a tanácshoz, melyben kérték, hogy a város vezetése járuljon hozzá ahhoz, hogy Feszty eladhassa az ingatlant a Petőfi Társaságnak, akik a megvásárolt épületben végre meg tudnák valósítani régi álmukat, a Petőfi emlékét ápoló Petőfi házat. A tanács a kérést támogatta, de kikötötte, „hogy az ingatlan kizárólag a Petőfi- és Jókai-múzeumok czéljaira használható.” A szerződés ezután megköttetett, Feszty a műtermet még 5 évig használhatta, a Herczeg Ferenc vezette Petőfi Társaság pedig úgy döntött, hogy a vételár hiányzó részét és az átalakításhoz, valamint a berendezéshez szükséges összeget gyűjtés útján igyekszik megszerezni. A gyűjtéshez gróf Aponyi Albertné vezetésével, a magyar arisztokrácia hölgy tagjai is csatlakoztak.

petofi_haz.jpgFeszty Árpád villája – a későbbi Petőfi ház - a Bajza utca utcában

Megszületik a terv
A Petőfi Ház megvalósítását támogatók között szerepelt a Magyar Képzőművészek Egyesülete is. Elhatározták, hogy a Városligeti tavon 1907 június 6-án „Velencei éj” címmel nagyszabású művész majálist szerveznek, melynek teljes bevételét felajánlják a Petőfi ház javára. A program összeállításával Feszty Árpádot bízták meg. Alig két hét múlva készen is állt a program és Feszty vezetésével megkezdődött a majális előkészítése, kivitelezése, melyben a korabeli művésztársadalom színe-java részt vállalt. Időközben a rendezvény fővédnökének sikerült megnyerni gróf Apponyi Albertnét.

kormendi_frim_jeno_sarkanygalya.jpgKörmendi Frim Jenő szobrászművész által tervezett „Sárkány” gálya
(forrás: Tolnai Világlapja 1907. június 16)

A szervezők a Korcsolyacsarnok teraszára előkelő, nagyvendéglőt, a Vajdahunyad vár fala mellé pezsgős pavilonokat, lacikonyhákat, csapszékeket álmodtak, úgy tervezték, hogy a „közönség zöme asztaloknál ülve, vacsorázva és borozgatva fogja végig élvezni a vízi ünnep fantasztikus képeit.” A terv az volt, hogy itt épül meg a „csárdák csárdája, a híres Kutyakaparó, amelyiknek udvarára Feszty egy eredeti magyar gémes kutat szánt Komárom megyéből.”

mester_jeno_szirengalya_3.jpgMester Jenő szobrászművész által tervezett „Szirén” gálya
(forrás:Tolnai Világlapja 1907. június 16)

Az igazán nagy attrakciókat a külön erre az alkalomra készített gályákra tervezték, melyek kivitelezését Márkus Géza építész vezette (nevéhez fűződik többek között a Duna Palota, a városligeti Jardin de Paris és a Kolozsvári Állami Magyar Színház építése), akinek Lányi Dezső, Mester Jenő szobrászművészek és Pogány Móric építész (ő tervezte a Batthyány-örökmécsest) segédkeztek. „A gályák a legkülönbözőbb stílusban készülnek és gyönyörű, artisztikus képet fognak nyújtani az ezernyi meg ezernyi színes lampionnal a tó hátán” – számolt be a korabeli sajtó az előkészületekről.
A gályák közül a „Hableányt” Mester Jenő, a „Kuruc vitézt” és a „Vizi szörnyeteget” Lányi Dezső, a „Sárkányt” Faragó Géza festő, grafikus, díszlettervező, a „Kacsát” Jávor Pál festőművész készítette, míg Falus Elek grafikus, díszlettervező egy mesegályán dolgozott.

javor_pal_kacsagalya.jpgJávor Pál festőművész által tervezett „Kacsa” gálya (forrás: Tolnai Világlapja 1907. június 16.)

Gályát egyébként a tervek szerint bérelni is lehetett: egy18 személyes nagy gálya ára, ötszáz korona, a kisebb -10 személyes- bérleti díja háromszáz korona volt. A szervezők nagy körültekintéssel minden gályára két „kitanult” hajóst szerződtettek.
Pogány Móric tervezett egy „krematóriumot” amelyben a megszokottól eltérően „Budapest legelevenebb asszonyai fogják a mulatni vágyó gavallérokat jól tartani pezsgővel”. Szintén Pogány álmodta meg azt az építményt is, mely „egy, a kéményeire állított palota lesz s a látogatók a harmadik emeleti ablakokon juthatnak majd beléje” és ahol a főváros előkelőségeit ábrázoló képek és szobrok szintén fejük tetejére fordítva lesznek kiállítva.

krematorium.jpg Pogány Móric építész által tervezett „Krematórium” (forrás: Ország világ 1907. június 16.)

Ötletben nem volt hiány. Rákosi Szidi színi tanodájának növendékei is készültek, ők úgy tervezték, hogy egy külön gályán fogják humoros koncertekkel szórakoztatni a közönséget.
A Faragó Géza festőművész által vezetett fiatal képzőművész csapat pedig azt találta ki, hogy a majálison megjelenő arisztokratákról karikatúrát készítenek, és azokat ott helyben azonnal el is adják. Sőt, Herczeg Ferenc szerkesztésében egy külön lap kiadásának gondolata is felmerült. „A lapocskában művészeink intim életéből egyik legalaposabb ismerőjük, Lesskó János, a Képzőművészeti Társulat helyettes titkára, fog szolgálni kedves hírekkel.”

Fesztyék úgy tervezték, hogy „az éjjeli ünnep fénypontja a vízi csata lesz. Egy emberevő indián törzs vérszomjas harcosai az ifjabb festő- és szobrász-nemzetség soraiból verődnek össze, kenukon megtámadják a halvány arcú ördögöknek a tó közepén emelkedő erős citadelláját. Az európaiak vitézül védik magukat, ágyúik elsüllyesztenek több hajót, végül azonban diadalmaskodik a rézbőrűek ravaszsága és az emberevők hatalmukba kerítik a várat. Az indiánok diadalmi tánca, a vár égése és puskaporos tornyainak felrobbantása és a bohém emberevők lakomája fejezi be a tréfás paródiát.„

A díszes főkaput, melyet Falus Elek és Jávor Pál készített, s „amely allegóriája lesz a képzőművészetnek a többi művészetekkel való egyesülésének”, a Fővárosi Pavilonnal szemben, a híd lábánál építették fel. „A főkapun kívül lesz még két mellékkapu is, egyik a korcsolya-pavillon mellett, a másik pedig a csónakház előtt. Innen aztán néhány garasért révészek szállítják át a mulatókat a túlsó partra. A csónakház kapuja mellett lesz a japán teaház s ez előtt mólók fognak kinyúlni a tóba, ahol szintén hűsítőket fognak kiszolgálni.” Belépő: 10 korona.

A nagy nap
Minden készen állt a nagyszabású juniálisra, ám a természet átírta a forgatókönyvet. Az ötödikén megtartott főpróba alatt már érzékelhető volt, hogy komoly nehézségek lesznek. Az időjárás „téliesre fordult”, a hőmérséklet erősen lehűlt, az erős széllökések megtépázták a díszleteket, a kisebb-nagyobb záporok, zivatarok kezdték eláztatni a dekorációkat. Ám ekkor még mindenki bizakodó volt, remélve, hogy másnapra kitisztul az idő. A szaporodó gondok ellenére a főpróba remekül sikerült, a résztvevők - főként írók, művészek – saját bevallásuk szerint is feledhetetlen estét töltöttek a Városligetben.

meghivo.jpgMeghívó

Sajnos másnapra nem javult a helyzet, ha lehet, még zordabb lett az idő. Ezért „a rendezőség amely nem akar semmivel sem kevesebbet nyújtani, mint amennyit ígért, elhatározta, hogy a majálist egy nappal elhalasztja s pénteken, június hetedikén este tartja meg.”
Éjt nappallá téve, fáradságot nem kímélve dolgoztak a viharkárok kijavításán, így aztán már semmi akadálya nem volt, hogy 7-én megtartsák az év talán legnagyobb rendezvényét. Sőt „újabban gályát béreltek: a Póló- Klub, gróf Batthyány Lajosné, Andrássy Sándor gróf, Nákó Sándor gróf és igen sokan mások előkelőségeink közül.” Népes kísérettel megjelent az eseményen József főherceg és Auguszta főhercegnő, számukra a korcsolyacsarnokban külön páholyt rendeztek be.

jozsef_foherceg.jpg

József főherceg és neje Auguszta hercegnő (forrás: Wikipedia)

„Az elkerített városligeti tavat szemkápráztatóan világították meg s Vajdahunyad vára elragadó eleven romantikájával feledhetetlen látványt nyújtott annak az elite közönségnek, amely az ünnepélyen megjelent” - lelkendezett másnap a Pesti Hírlap.

Este kilenc órakor kezdődött a gályák felvonulása. „Legszebb valamennyik között a Turul volt, Feszty Árpád gályája, amelyen a háziasszonyok tisztjét Feszty Árpádné, Füredi Mórné és Kernstockné töltötték be. Nagyon jól festettek báró Bánffy Dezső és gróf Nákó Sándor fiumei kormányzó bárkái.” A felvonuló gályák – köztük a „Sárkánygálya, a japán Világhajó, a bohémek gályája, a Hableány gályája, a Viking-hajó, a kuruc sajka, a tiszai hajó, a képzőművészetek gályája, és a Pannónia-gálya- és kíséretükben a kisebb gondolák és társas csónakok megkerülték a tavat.

Az arisztokrácia hölgy tagjai nem csak az előkészületekből, de a lebonyolításból is jelentős részt vállaltak: ők voltak háziasszonyai a különböző pezsgőpavilonoknak és a cukrászdának. Louis Francois pezsgősátrában Lotz Károly nevelt lánya, Lotz Kornélia és Benczúr Gyula felesége, a Littke pezsgősátorban báró Groedel Arminné és Karlovszky Bertalan festőművész felesége, a cukrászdában Fleischl Károly szobrász felesége és dr. Kenedi Géza országgyűlési képviselő felesége szolgálták fel a vendégeknek a pezsgőt és a süteményeket
A beígért nagyszabású tengeri csata után következett az est fénypontja: a hatalmas és látványos tűzijáték. „A színes rakéták, tűzsugarak, tűzkévék és tüzes kígyók egymásután röpdöstek felfelé.”.
És aztán virradatig szólt a zene.

csarda_a_muveszmajalison.jpgCsárda a Művész majálison – Bér Dezső (festő, grafikus, karikaturista és plakáttervező) rajza

„Az elegáns pezsgősátrakban jótékonykodtak az előkelő világ szépséges hölgyei, kiknek élén gróf Apponyi Albertné, gróf Batthyány Lajosné, Benczúr Gyuláné és Lotz Kornélia állottak. A Széchenyi szigeti csárdában és halásztanyán is élénk volt az élet. Itt úriasszonyok magyar ruhában töltötték be a háziasszonyi tisztet. ….. Egész éjjel pedig katona- és cigányzenekar, tárogatósok, gitárosok és kürtösök játszottak. Az ünnepély területét — a lampionokon és az egyes sátrak külön világosságán kívül vagy száz ívlámpa is megvilágította köröskörül. Színes, a szó igazi értelmében fényes, romantikus est volt ez, mely a késő éjszakába, illetve a korai hajnalba nyújt be.” – írta másnap a Vasárnapi Hírek.

falus_elek_szarvasgalya.jpg Falus Elek grafikus által tervezett „Szarvas” gálya
(forrás: Ország világ 1907. június 16.)

Az első beszámolók még arról szóltak, hogy komoly anyagi sikerrel zárult a művészmajális, „s már most is kétségtelen, hogy az est szép jövedelmet juttatott a Feszty-ház megvételéhez a Petőfi-ereklyék számára.” Ám minden várakozás ellenére anyagi szempontból a rendezvény sikertelen volt, „ a jegyek ugyanis nem igen keltek el, bár utóbb jóval, a megszabott 10 koronán alul is szívesen elvesztegették volna.”

A szervezők minden erőfeszítése ellenére az érdeklődés – és így a bevétel is - messze elmaradt a várakozástól, ezzel szemben a kiadások nagyságrendekkel meghaladták a bevételeket. Mint kiderült, a kivitelezésen dolgozó vállalkozók vérszemet kaptak és elképesztő összegeket számláztak. Egy, a gályák díszítésével megbízott vállalkozó pl. 24 ezer koronás számlát nyújtott be. És nem ő volt az egyetlen, akinek vastagon fogott a ceruzája. Ezzel szemben a bevételek minimálisak voltak. Bár az este folyamán 5-6 ezer ember nézelődött a környéken, jegyet csak 880-an váltottak, többségük már a menet közben felére csökkentett áron.
Így nemhogy a nemes célra nem tudtak egy vasat sem felajánlani, de a számlákat a szervezőknek – élükön Feszty Árpáddal – mélyen a zsebükbe nyúlva kellett kifizetniük.
Ám nem csak ez volt a probléma. Néhány nappal a kudarcos művész majális után özv. Andrássy Tivadarné grófné feljelentést tett a rendőrségen, hogy eltűnt tizenhárom értékes japáni kendője, amelyekkel a művészmajálison bérelt gályáját díszítette. A tettesek soha nem kerültek elő.

petofi_muzeum.jpgA Petőfi ház belülről 1909-ben. (forrás: Magyar Lányok 1909.május 2.)

A Művész majális kudarca lelassította a Petőfi-ház felújításának és berendezésének folyamatát. A Petőfi Társaság tovább folytatta a gyűjtést, végül a főváros támogatásával a Petőfi ház 1909. november 7-én megnyílhatott.

Ligetfalvi György

komment

2020.01.04. 13:05 liget

Fialáék megmentik az Állatkertet

Címkék: cirkusz Állatkert

1945 tavaszán, a béke első hónapjaiban a városliget intézmények közül a leggyászosabb képet minden bizonnyal az Állatkert mutatta. Nekik nem csak az épületek romba dőlésével, nem pusztán az infrastruktúra hiányával (víz, gáz, áram), de az állatállomány szinte teljes pusztulásával is szembe kellett nézniük. Vitathatatlan szaktekintély, Nadler Herbert állt az intézmény élén, de a pénzhiánnyal ő sem tudott megküzdeni. Márpedig az állatbeszerzések a háború után komoly nehézséget okoztak még a fejlett, a háborúból győztesen kikerült országoknak is. A vadállatok ára a legális piacon az egekbe - a békeévekhez képest a tíz-hússzorosára -  emelkedett, de néhány egzotikus fajt kizárólag a feketepiacról lehetett volna beszerezni. Ám, ha valami csoda folytán került volna új állat, azt etetni nem tudták volna. Összehasonlításul: egy jó étvágyú, kifejlett oroszlán naponta 5-6 kg nyers húst fal fel, ehhez képest a háború utáni jegyrendszer egy felnőtt fővárosi férfi fejadagját heti 9 dkg húsban állapította meg.

 

nemzseg1945.jpg

A Nemzeti Segély május 1-i rendezvényére az Állatkertbe érkező, lerongyolódott pesti lakosok, 1945-ben. MAFIRT fotó

 

A romba dőlt, éhínséggel, tüzelőhiánnyal küzdő, súlyos jóvátételt nyögő Budapesten tehát az Állatkert újbóli benépesítésére egy jó ideig gondolni sem lehetett. Az üres ketrecek, a síri csendbe burkolózott park azonban jó ürügyet szolgáltatott befolyásos szervezeteknek, hogy az Állatkert területét valami egészen másra kezdjék hasznosítani, mint amire eredetileg kitalálták. Az első szabad május elsején afféle Liget-pótlékként a park szolgált a Nemzeti Segély nagy gyerekuzsonnáztatásának helyszínéül, ahol a sokat szenvedett gyereksereg vidáman hintázott az üres majomházban, és csónakázott a kihalt állatkerti tavon. Nyáron újraindultak a háború előtt nagy sikerrel zajlott szimfonikus zenei koncertek, de a belépő ára olyan magas volt, hogy csak kevesen tudták megfizetni.

1946 őszén a kommunista tömegrendezvények sikerén felbuzdult Kisgazdapárt a parasztszövetséggel karöltve megrendezte a fővárosi parasztnapokat, ahová mintegy 250 000 látogató érkezett az ország minden tájáról. Ebből az alkalomból az Állatkert területén egy ipari vásárt rittyentettek kiállítási pavilonokkal, mezőgazdasági gépek bemutatójával. Félő volt, hogy ha nem sikerül az Állatkert feltámasztása, a főváros az egészet bezáratja. Ez 1947-ben egyébként komolyan szóba is került.

 

manci.jpg

Manci, a háborús túlélő zebra élelmet kunyerál 1948 tavaszán. fotó: Bauer Sándor, MTI

 

Nadlerék közben derekasan küzdöttek az állatállomány gyarapításáért. Húsevő állatokat nem tudtak fogadni, ezért magyar háziállatfajtákkal, racka juhokkal, magyar tarka marhákkal, házinyulakkal, kecskékkel, baromfiakkal népesítették be az időközben kijavított kifutókat. Jellemző volt az akkori viszonyokra, hogy valaki egy baglyot ajánlott megvételre, cserébe az akkor ritka kincsnek számító disznózsírt kért volna, de az Állatkert nem tudott szerezni, így a reményteljes üzlet kútba esett. A hálátlan pesti közönség viszont nem törődött a nehézségekkel, oroszlánt, medvét, zsiráfot követelt az igazgatóságtól. A látogatószám egyre csökkent, a hajdan Európa-hírű intézmény pedig permanensen termelte a ráfizetést. A helyzet kilátástalannak tűnt.

Az Állatkertet végül egy váratlan,  méghozzá a szomszéd konkurens intézménytől érkezett ajánlat mentette meg a végső csődtől. 1947 telén, londoni látogatásukról hazatérőben Árvai Rezső és Göndör Ferenc, a Fővárosi Nagycirkusz igazgatói megálltak Prágában, hogy a jövő évadra állatszámokat szerződtessenek. A cseh főváros híres cirkuszának két tulajdonosa, a Fiala fivérek egy mindenki számára előnyös ajánlattal álltak elő. Eszerint az 1948. március 15. és június 30. közötti budapesti vendégszereplésük alatt a kb. 160 állatból álló teljes menazsériát beszállásolják az Állatkertbe, a szállításról,  gondozásukról, élelmezésükről maguk gondoskodnak, cserébe az Állatkert a 3 ft-ra emelt jegyárbevétel felét köteles nekik átadni. Az állatok egész nap megtekinthetők a városligeti intézményben, néhányukat csak arra az időre kell majd nélkülözniük a látogatóknak, amíg a cirkuszi fellépésüket letudják. Az így kidolgozott szerződést még a fővárosnak is jóvá kellett hagyni. Ennek nem volt különösebb akadálya, hiszen Fialáék a látogatószám sokszoros emelkedését prognosztizálták. Az üzlet tehát mindenki számára előnyösnek mutatkozott.

 

fiala.jpg

Fialáék elefántjai a Szondi utcai legendás Kéményseprő vendéglő előtt haverkodnak a fővárosiakkal, 1948 novemberében. fotó: Rév Miklós, MTI

 

1948 márciusában a sajtó úgy készült a sereglet fogadására, mint egy győztes futballválogatott hazatérésére a világbajnokságról. A tudósítók félóránként küldték a jelentéseket: Szobnál vannak, közelednek a pályaudvarra, leemelték az oroszlánketrecekről a védő deszkákat, most lesz az elvámolás, elindultak... Az állatsereglet békésebb része, ahogy a korban szokás volt, lábon tette meg az utat a fővárosi Állatkertbe. Nem a Podmaniczky utcán, hanem jó nagy kerülővel a körúton, a Rákóczi úton, a Keleti Pályaudvart érintve fordultak a Városliget felé.   A reklámnak is beillő komótos felvonulás sok vidám percet okozott a pesti utcán,  a járókelők boldogan integettek a jól idomított vadállatoknak, akik rácáfolva jólneveltségükre, a Teréz körúton megdézsmálták egy zöldséges almakészletét. Végül 13 oroszlán, 2 tigris, 3 elefánt, 4 teve, 1 kenguru, 2 medve, 4 jegesmedve, 40 ló,  számos majom és papagáj nyert beszállásolást az Állatkertben, kiegészülve olyan cirkuszi porondtól kissé idegen fajokkal, mint a hiéna vagy a borz.

 

holland.jpg

Hollandiából érkezett állatszállítmány kipakolása a Dózsa György úti kapunál, 1949. május 24-én. fotó: Bauer Sándor, MTI

A számítás egyébként bejött, Fialáék is szépen kerestek az üzleten, az Állatkert látogatóinak száma pedig majd négyszeresére emelkedett az előző év adott időszakához képest. A prágai cirkuszosok a siker láttán még ugyanazon év őszén, a korábbiakhoz hasonló feltételek mellett  visszatértek a Városligetbe. Az eredmények meggyőzték a fővárosi vezetést: van igény a nagy múltú városligeti intézményre, de ki kell szolgálni a közönséget: nem halogatható tovább az egzotikus állatfajok beszerzése. 1949 elején a Gazdasági Főtanács engedélyezte az Állatkertnek 100 000 ft hitel felvételét, amelyből nyélbe tudták ütni az üzletet. A Hollandiából és Olaszországból beszerzett állatszállítmányok két turnusban, 1949 nyarán érkeztek a fővárosba. A közönség áramlott az Állatkertbe, hiszen újra láthattak oroszlánt, páviánt, antilopokat, struccokat, medvét, színes madarakat.  Az Állatkert megmenekült, bezárása  végképp lekerült a napirendről.

 Majkó Zsuzsanna

komment

süti beállítások módosítása