Városliget

A cikk az Arcanum Adatbázisának felhasználásával készült

LENIN SZOBOR
Budapest Főváros Tanácsa 1953-ban hirdetett pályázatot Lenin alakjának megformálására, ez azonban akkor eredménytelenül zárult. Az 1956-ban lebonyolított újabb pályázati forduló keretén belül Beck András, Kamotsay István és Kerényi Jenő kapott felkérést a tervek elkészítésére. A forradalom miatt azonban a szoborállítás lekerült a napirendről, és csak 1958-ban merült fel ismét. Végül 12 évvel az első pályázat meghirdetése után, 1965-ben avatták fel Pátzay Pál (1896-1979) szobrászművész szobrát a Felvonulási téren, nem messze a hajdani Sztálin-szobor helyétől. A szobrász művéért megkapta második Kossuth-díját.

A Lenin szobor 1972-ben (Forrás: Fortepan / ETH Zürich)

A Szovjetunió első vezetőjét ércbe öntő alkotás szakított a korábbi heroizáló ábrázolásmóddal, egy lágy tekintetű, emberközeli Lenint igyekezett megformálni. A mű monumentalitását a mögötte emelt, Weichinger Károly (1893-1982) által készített, 15 méter magas, svéd gránittal burkolt, felfelé keskenyedő csonka gúla adta. (Az ő nevéhez fűződik egyebek között a városligeti Virágkiállítási pavilon, illetve az Arany János Emlékpad építészeti tervezése is). Ennek magassága pontosan a mellé szánt, de soha meg nem épült Nemzeti Színház tervezett párkánymagasságának felelt volna meg.

"Felújításra" szállítják el a Lenin szobrot (forrás: Népszava, 1989. június 1.)

A szobrot 1989. május 31-én, Nagy Imre és mártírtársai újratemetése előtt 2 héttel felújításra hivatkozva teljesen beállványozták, majd elszállították, „hiszen már két éve nyilvánvalóak a szerkezeti problémák”. A magas felújítási költségekre - 17 millió Ft - hivatkozva a Fővárosi Tanács úgy döntött, hogy a szobor nem kerül vissza régi helyére. 1990 nyarán aztán szép csendben elbontották az építészeti részeket is. Az érdeklődők a szobrot ma a Szoborparkban tekinthetik meg.

 CSENGERY ANTAL SZOBRA
Csengery Antal (1822-1880) politikus, publicista, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, a Földhitelintézet igazgatója. Egykor nyári villája a Liget szélén, az Aréna úton állt. „A nagy kultúr érdemekkel bíró tudós tanár és műfordító” szobrának felállítását tanítványai és tisztelői a 1930-as évek elején kezdeményezték.
Zsákody Csiszér János (1883-1953) szobrászművész 220 cm-es haraszti mészkő talapzaton álló, 250 cm-es, bronz szobrát 1938-ban állították fel a Damjanich utca és az Aréna (ma Dózsa György) út sarkán, az Aréna út 74. sz. házzal szemben, a Regnum Marianum templom mellett.

Csengery Antal szobra a Regnum Marianum templom kertjében

A szobrot 1950-ben, egy évvel a Regnum Marianum templom lerombolása előtt áthelyezték mai helyére, a VII. kerületi Almássy térre.

Csengery Antal szobra az Almássy téren 2024-ben

A szobor talapzatán az alábbi felirat olvasható:

"Csengery Antal
1822-1880
A Polgári Iskola megalapítója.
Hazáját szerető öntudatos magyar polgári társadalom
teheti naggyá és boldoggá az országot."

TANÁCSKÖZTÁRSASÁGI EMLÉKMŰ
Megvalósítására 1957-ben nagyszabású pályázatot írtak ki, melyen Kiss István (1927-1977) nyerte el a megbízást. A szobrász az emlékmű elkészítéséhez Berény Róbert 1919-es Fegyverbe! Fegyverbe! plakátjának motívumát használta fel.

Berény Róbert plakátja

Az emlékmű elkészítése elhúzódott, és csak a Tanácsköztársaság kikiáltásának 50. évfordulóján, 1969-ben avatták fel. A nyolc méter magas, hat tonna súlyú bronzfigura a Hofer Miklós (a meg nem valósult Nemzeti Színház tervezője) által tervezett 20x21 méter méretű, spirálisan emelkedő talapzaton nagyjából az egykori Regnum Marianum templom helyén lett felállítva, melyet éppen a Tanácsköztársaság leverésének emlékére építettek 1931-ben. Mérete a Lenin szoborhoz hasonlóan a tervezett új Nemzeti Színház arányaihoz igazodott. Az emlékmű elhelyezésének egyik célja az volt, hogy a Lenin szoborral együtt a különböző felvonulások, pártrendezvények állandó háttérdíszlete legyen.

Kiss István szobra

A Ligetből kirohanó monstrum soha nem vált elfogadottá, és soha nem épült bele a városképbe. A korabeli pesti humor a kabinos szobraként emlegette. (A magyarázat szerint a Széchenyi fürdő kabinosa üvöltve rohan a szórakozott fürdővendég után, kezében annak ottfelejtett törölközőjével.)
A szobor eltávolítása (1990) óta a talapzat maradványa emlékműként él tovább: itt állították fel a Regnum Marianum Emlékkeresztet.

Regnum Marianum Emlékkereszt 2011-ben

GLORIETTE
Zsigmondy Vilmos bányamérnök 1868-ban kapott engedélyt Pest város közgyűlésétől, hogy a Városligetben kutat fúrjon „hogy a nyerendő vízzel a városligeti tó megtöltessék, …. mindenekfelett fürdői célokra használható legyen.” A munka a tervezett két év helyett közel tíz évig tartott. A kút 971 m-es mélységével akkoriban Európa egyik legmélyebb fúrásai közé tartozott és naponta 1200m3 73,8 Celsius fokos gyógyvizet szolgáltatott. A kút fölé ideiglenes deszkabódét (fúrház) emeltek, mely hamar népszerű lett a korzózni, és gyógyulni vágyó pestiek között. Az Országos Általános Kiállításra készülve azonban a városatyák úgy gondolták, hogy a Városliget kapujában, a Sugárút végén nem csúfolkodhat egy bodega, ezért lebontásáról döntöttek, és helyén felépítették az Ybl Miklós által tervezett díszes ivókutat, a Gloriette-t.

Az új, ivókutat is magában foglaló 2,5 m magas, hatszögletű, balluszteres korláttal keretezett terasz 1885-ben készült el. Az építmény közepén egy 24 méter magas zászlótartó rúd állt, amit pestiek némi iróniával fogpiszkálónak neveztek. Egészen a Millenniumi Emlékmű felépítéséig díszelgett a Liget szélén, akkor elbontották és elszállították. Ma kilátóként szolgál a Széchenyi-hegyen, az 1860-ban felállított Széchenyi-emlék és a Gyermekvasút végállomásának közelében.

A volt kút helyén a földhöz rögzítve ma egy réztábla található, amin ez olvasható:
"E helyen fakasztott 74-c fokú, percenként 831 liter hozamú hőforrást tudományos vizsgálatai alapján végzett 971 méter mély fúrással 1878. I. 21-én Zsigmondy Vilmos bányamérnök. E ma is működő forrás tette lehetővé a városligeti artézi fürdő létesítését. OMBKE 1968"

 SZTÁLIN SZOBOR
1951 és 1956 között állt a Városliget szélén, a Felvonulási téren (ma Ötvenhatosok tere). A kommunista diktatúra legmonumentálisabb hazai alkotása, egyben az elnyomás szimbóluma volt. 1956-ban, a forradalom első napjaiban ledöntötték és darabjaira zúzták.
A korabeli napilapok és az MDP jegyzőkönyvei arról tanúskodnak, hogy az 1949-es év második fele Sztálin születésnapja méltó megünneplésének lázában telt. A párt vezető testülete számos ülésen foglalkozott a „hálatelt ünnep” előkészületeivel, végül az 1949. december 20-i Fővárosi Törvényhatósági Bizottság ünnepi ülésén határoztak a generalissimus szobrának felállításáról.
Az MDP Központi Vezetőségének határozata alapján zártkörű pályázat keretében 25 művészt kértek fel a szobor tervezésére. Közöttük volt Borsos Miklós, Farkas Aladár, Ferenczi Béni, Pátzay Pál – ő betegsége miatt nem készítette el pályaművét -, Kisfaludi Stróbl Zsigmond, Sóvári János és Mikus Sándor. A beérkezett pályaművek azonban nem nyerték el a zsűri tetszését, sőt volt, aki egyenesen szabotázsra gyanakodott a pocsék alkotások láttán. A korabeli műveket elnézve nem zárható ki, hogy egyes pályázók korábbi szoborterveiket alakították át Sztálinná, legalább is erre utal, hogy egyik- másik feltűnően emlékeztet Petőfire vagy épp Deákra.

Csorba Géza szoborterve

A második fordulóra már csak négy művészt – Borsos Miklóst, Farkas Aladárt, Kisfaludi Strobl Zsigmondot és Mikus Sándort - hívtak meg, akik közül a bíráló bizottság – maga a Minisztertanács - Mikus Sándor pályaművét hirdette ki győztesnek. A kivitelezést később személyesen Révai József, a párt főideológusa felügyelte.

Ék Sándor pályaműve

Közben heves viták zajlottak a helyszín körül. Szóba került a Hősök tere, a mai II. János Pál pápa tér, az Erzsébet tér és a Kossuth tér Alkotmány utcával szemközti része is. Hosszas vívódás után a Népművelési Minisztérium 1951 tavaszán döntött: a szobor felállítására a Városliget szélén, a Gorkij fasor (ma Városligeti fasor) tengelyében a Dózsa György utat javasolták, a talapzatot pedig tribünné kívánták alakítani.

A Sztálin szobor a Felvonulási téren

Közben a Honvédelmi Minisztérium is benyújtotta igényét: egy katonai díszszemlék megtartására alkalmas térré kívánták formálni a Dózsa György utat, ezért azt teljes városligeti szakaszán 85 méter mélységben kiszélesítették. Az útban lévő épületek elbontásáról egy ülésben döntöttek: áldozatul esett a Városligeti Színkör, a villamos végállomás, Csengery Antal szobra (szerencsére ez átkerült az Almássy térre) és a Regnum Marianum templom. Utóbbira sok szót nem vesztegettek, az MDP titkárság 1951. június 4-i ülésének jegyzőkönyve szerint „felkérték Kossa elvtársat, hogy közölje a városligeti templom egyházi vezetőjével, hogy lebontják a templomot”.

Sztálin szobrának avatása

Időközben a szobor mérete 6-ról 8 méterre nőtt, ezért a Százados úti művésztelepen külön műtermet kellett építeni. A 65 mázsás bronzszoborba beolvasztották Tisza István, Andrássy Gyula, Darányi Ignác 1945–ben indexre került szobrait is. Az elkészült tribün 19,99 méter hosszú, 4,80 méter széles és 1,75 méter magas volt, a posztamens 3,20 x 3,48 méter keresztmetszetű, melynek a földtől számított magassága közel 10 méter volt. A nyolc méteres szoborral így az egész emlékmű teljes magassága 18 méter lett. 1951 őszére elvezették a vizet, a csatornát és a villanyt a tribünig, majd az év végére kiépült a rádió és a telefonösszeköttetés is. A szemközti házak tetejére szerelt reflektorokkal biztosították a díszkivilágítást.

Felvonulás Sztálin szobra előtt

A kivitelezés teljes költsége 9,5 millió Ft-ra rúgott, Mikus tiszteletdíja sem volt csekély, igaz, az előre megállapított 500 000 forint helyett végül csak 200 000 forintot kapott kézhez.
A szobor avatására 1951. december 16-án került sor. Ekkor még nem volt teljesen kész, hiányoztak róla a domborművek, melyek május 1-re, néhány hónappal Sztálin halála után készültek el.
1956-ig minden politikai demonstráció itt, a Felvonulási téren, Sztálin szobra előtt zajlott. (A helyszín 1956 után sem változott, csak akkor már Sztálin nélkül.)
1956. október 23-án a forradalmárok közel százezer ember jelenlétében ledöntötték a gyűlölt monstrumot. A szobor testét a Blaha Lujza térig vonszolták, ahol végül teljesen szétverték. Még november első napjaiban is hallatszott a kopácsolás a Rákóczi út mellékutcájából, ahol feszítették, kalapálták a megmaradt részeket. A tribünön csak a két csizma maradt, ezért a budapestiek a teret egy ideig „csizma térnek” gúnyolták.

Sztálin csizmája

A szétvert szobor egyik kézfejét Pécsi Sándor színművész egy vállalkozó kedvű taxis segítségével „mentette meg”, kertjében őrizte egy ideig, ma a Nemzeti Múzeumban tekinthető meg. 2008-ban előkerült a szobor füle és szeme, mindkettő a debreceni Modem Modern és Kortárs Művészeti Központban van. Itt látható a szobor hungarocellből készült eredeti méretű másolata is.

Sztálin feje a Belvárosban

A forradalom leverése után felmerült annak lehetősége, hogy a Sztálin szobor helyére egy 1848/49-es forradalomra emlékező emlékmű épüljön, de erre nem került sor. A tribünről leszedték a frízeket, melynek négy eleme a Mementó Szoborparkban, egy elem pedig az eredeti gipsz kismintával együtt a Terror Házában látható.

IDŐKERÉK
Megépítésének gondolata még 1982-ben Herner János (1955- ) filozófus agyában született meg, aki barátai - közöttük Janáky István (1938-2012) építész - segítségével igyekezett támogatókat keresni elképzelése megvalósításához. Bár az illetékeseknek tetszett az ötlet, gyakorlatilag több, mint 10 évig semmi nem történt. 1995-ben aztán fordult a kocka, ekkor javaslat született az Időkerék felállításának helyszínére, ám a tervbe vett Hajógyári szigetet végül elvetették.

Az Időkerék tervrajza

Az új helyszínre vonatkozó javaslat csak négy év múlva született meg. Az ekkor körvonalazódott terv szerint az óriás időkerék elindult volna a Műcsarnoktól az Ajtósi Dürer sor irányába, és évi 12,5 m-t megtéve, 64 év alatt gördült volna végig a Felvonulási téren. 1999. december 31-én, az ezredfordulós ünnepségsorozat apropóján és idején akarták elindítani. Előbb az építési engedély körül támadtak gondok, majd anyagi nehézségek álltak elő (ekkor a kiviteli költség 250 millió Ft volt). Később felmerült, hogy az Időkerék útjában lenne a Városligetbe tervezett Nemzeti Színháznak. Aztán az ötlet ismét parkoló pályára került, mert időközben megszületett a terv, hogy a Felvonulási tér alá mélygarázst építenek, ezért a kerék helyét beljebb kellene tolni a fák felé, de a vándorló időkerék miatt senki nem akart fákat kivágni.

Épül az Időkerék

Ismét eltelt pár év, míg újra naprendre került az Időkerék megvalósítása, ám ekkor már az eredeti koncepció igencsak megváltozott. Az új terv szerint a szerkezet már csak egy helyben állna, azaz már csak egy „egyszerű” homokórát mintázna, melyben a „homok” egy év alatt pereg le, ezért évente egyszer át kell fordítani. Az elképzelések szerint a szerkezetet számítógépes rendszer irányította volna, hogy az utolsó szemek – szökőévtől függetlenül – mindig szilveszterkor peregjenek le a felső tartályból.
A kivitelezés 2004 januárjában indult, április 20-ig bárki hozzátehette a maga „másodperceit” az egy év alatt lepergő homokhoz, azaz lehetősége volt homokot kanalazni a homokórába. A lehetőséggel 117 ezren éltek.
A 60 tonna súlyú, 8 méteres átmérőjű, 2,5 méter széles homokóra vörös gránitból, rozsdamentes acélszerkezetből, golyóálló üvegből készült. Belsejében 4,5 m3 finomszemcsés „homok” (különlegesen kopásálló, tiszta és páramentes, mesterségesen előállított üveg-granulátum) hullott az alsó részbe. A homok pergése olyan lassú volt, hogy nappali fényben csak közelről lehetett látni.

Az ünnepélyes avatás pillanata

Felavatására hazánk EU-csatlakozásának éjszakáján, 2004. április 30-án nulla órakor Meggyesi Péter miniszterelnök jelenlétében ünnepélyes keretek között került sor a Felvonulási téren, nem messze a Műcsarnoktól, pontosan ott, ahol valaha a Lenin szobor állt.
Tervezési és kivitelezési hibák miatt a szerkezettel kezdetektől fogva gondok voltak, beázott, majd a páramentességért felelő nitrogén kezdett el szivárogni. Ezeket a hibákat viszonylag gyorsan kijavították, és ha nem is számítógépes rendszerrel, de a Vörösmarty Gimnázium diákjainak segítségével pontban éjfélkor sikerült átfordítani.

A szerkezet üzemeltetéséért 2005-től a Kincstári Vagyoni Igazgatóság felelt, ők már egy év múlva átadták volna az üzemeltetést a Fővárosnak. A kiszemelt üzemeltető, a Budapest Galéria szakmai álláspontja szerint az időkerék-építmény nem köztéri képzőművészeti alkotás. Inkább egy olyan mérnöki műtárgynak tekinthető, amelynek megjelenését és működését kizárólag műszaki paraméterek határozzák meg. Azt is jelezték, hogy a Budapest Galériának "nem áll módjában a több tízmilliós fenntartási, működtetési költségek, valamint a szükséges műszaki feltételek biztosítása". A város vezetés magáévá téve a Budapest Galéria álláspontját, nem vette át az Időkerék üzemeltetését.
A KVI ekkor megpróbálta pályázat útján használatba adni a szerkezetet. Értékét ekkor 267 ezer forintban állapították meg. Mértéktartó becslések szerint kb. havi 1 millió Ft volt a karbantartási költsége. A használónak gondoskodnia kellett volna a szerkezet őrzéséről, gázzal való rendszeres feltöltéséről, és a szilveszteri átfordításról. Ráadásul az állam nemcsak spórolni szeretett volna, hanem valamennyit keresni is: a vagyonkezelői jog átadása minimum egymillió forint lett volna, valamint évenként ugyancsak egymillió forint kért volna a jövőbeni üzemeltetőtől „működtetési díj” címén. Volt ugyan egy jelentkező, de végül nem hirdettek nyertest.

Az Időkerék ezután jogutódlással átkerült a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt-hez. A gyakori működési hibák ellenére a Vagyonkezelő nem élt a garanciális szerződésben vállalt kivitelezői kötelezettséggel, így a szerkezet szép lassan tönkrement. Egy ideig az ötletgazda Herner János és az általa létrehozott Kronosz Alapítvány próbálta az állam által szerződésben vállalt feladatokat ellátni, de az ő anyagi lehetőségeik meglehetősen korlátozottak voltak. A kilátástalannak tűnő helyzetből menekülő útnak tűnt, hogy Kínából érkezett egy ajánlat, mely szerint egy pekingi parkban állították volna fel az Időkereket. Ebből sem lett semmi.
Egyre rosszabb, elhanyagoltabb állapotba került, őrzéséről, karban tartásáról senki nem gondoskodott, a tájékoztató táblák tönkre mentek, így az arra járóknak – főleg a turistáknak - fogalmuk sem volt arról, hogy mit is látnak. 2011-ig hol működött, hol nem, ezután már meg sem mozdult.

Városliget rehabilitációjával összefüggésben 2021-ben született döntés véget vetett az Időkerék szenvedésének: szétszedték és elszállították. Akkor még felmerült annak a lehetősége, hogy felújítása után valahol felállításra kerül. Ez azonban ma nincs napirenden

A cikk az Arcanum Adatbázisának felhasználásával készült

Az 1950-es évek elején a Fővárosi Tanács a Műemléki Főfelügyelőség javaslatára a Városligetben, a Vajdahunyadvár közelében, magyar tudósok, művészek, írók és költők mellszobraival díszített Művészsétány“ létesítését határozta el.

A Művészsétány és szobra még eredeti helyükön, a Vajdahunyad vár közelében

Ady Endre, Bartók Béla, Bólyai János, Csokonai Vitéz Mihály, Déryné, Eötvös Loránd, Erkel Ferenc, Ferenczy István, Ferenczy Károly, Jedlik Ányos, Katona József, Liszt Ferenc, Mikszáth Kálmán, Móricz Zsigmond, Munkácsy Mihály, Rudnay Gyula, és Táncsics Mihály egységesen mészkőből készült szobrai 1951-ben, 1952-ben, 1953-ban és 1955-ben készültek. Olyan szobrászok vettek részt az alkotások elkészítésében, mint Erdei Dezső, Csorba Géza, Madarassy Valter, Pál Mihály, Schaár Erzsébet, Csiszér János és Beck András.

A Budapesti Nemzetközi Vásár azonban egyre nagyobb városligeti területekre tartott igény, terjeszkedésének  útjában volt a Művészsétány. Ezért a város vezetése megbízta az Emlékmű Felügyelőséget, hogy a Városligeten belül keressen jobb, alkalmasabb helyet a szobroknak. Némi egyeztetés után Rimanóczy Gyula Kossuth- és Ybl-díjas építész kapott megbízást az új művészsétány megtervezésére.

Rimanóczy el is készítette a terveket, melyek szerint a szobrokat a Közlekedési Múzeum közelében, a Városliget körúton helyezték volna el, egymástól 15 méter távolságban, a tökéletes megvilágítás érdekében mindegyiket dél felé fordítva. A talapzatokat egységesen sárgásbarna kőből tervezték elkészíteni, ami a leírások szerint „kellemes kontrasztot nyújt a túlnyomórészt fehér márványból faragott mellszobrokhoz.” A szobrokra bronzból készültek volna a feliratok, melyeket az ábrázolt személyhez kapcsolódó szimbólumokkal egészítettek volna ki. A környezetet új növények telepítésével és padok kihelyezésével tették volna még hangulatosabbá. Új szobrok is szerepelt a tervek között, így a Művészsétány teljes kiépítését követően 40 szobor díszítette volna a Városligetet. A szobrok áthelyezésre megtörtént, de Rimanóczy 1958 decemberében bekövetkezett halála miatt tervei nem valósultak meg.

A Művészsétány és szobrai új helyükön, a Hermina út mellett, a
Közlekedési Múzeum közelében (forrás: Fortepan)

A BNV tovább terjeszkedett, így 1962-ben a Művészsétányt felszámolták, a szobrok a kiscelli múzeumba kerültek. 1965-ben döntés született a Margitszigeti Művészsétány kialakításáról, ekkor úgy tűnt, hogy a városligeti művészszobrok sorsa is megoldódik. Hosszas előkészületek után a Fővárosi Tanács Végrehajtó Bizottsága 1966. június 22-i ülésén úgy döntött, hogy „rendezni kívánjuk a margitszigeti művészsétány tematikus egységét is, vagyis a sétány elnevezésének megfelelően csak írók és művészek mellszobrait fogjuk felállíttatni. Ezért a városligeti egykori művészsétány szobrai közül elhagyjuk Zs. Csiszár J: Jedlik Ányos, Ősz Nemes Gy: Eötvös Lóránd, Vasa Viktor: Bolyai János szobrokat. Ezeknek a szobroknak a Műszaki Egyetem, vagy az ELTE Természettudományi Karának belső kertjében történő elhelyezése érdekében intézkedni fogunk.”

Végül ezek a szobrok kerültek át a Margitszigetre:

A cikk az Arcanum Adatbázisának felhasználásával készült

Az Ezredéves Emlékművön  - hosszas viták után - eredetileg öt Árpád-házi és öt Habsburg uralkodó szobrát helyezték el uralkodásuk legfontosabbnak ítélt mozzanatait bemutató domborművek kíséretében.
1919-ben, a Tanácsköztársaság alatt azonban a már meglévő Habsburg szobrokat – I. Ferdinánd (szobrász: Margó Ede), III. Károly (szobrász: Telcs Ede), Mária Terézia (szobrász: Zala György) és II. Lipót (szobrász: Füredi Richárd) - levették talapzatukról, Ferenc József szobrát (szobrász: Zala György) pedig összetörték.

 A ledöntött Mária Terézia szobor 1919 áprilisában

 Ferenc József ledöntött és összetört szobra
1919 áprilisában (forrás: Új Idők, 1919. április 13.)

A Tanácsköztársaság bukása után a szobrokat visszahelyezték, Ferenc József szobrát Zala György újra mintázta, de már nem az eredeti, huszárgenerálisi egyenruhában, hanem a Szent István rend ornátusában. 

 Az eredeti Ferenc József szobor

A II. Világháború során II. Lipót szobra megsemmisült, Mária Terézia és Ferenc József szobra erősen megrongálódott, a többiek viszonylag épen vészelték át a Városliget bombázását. A Habsburg uralkodók szobrait az Ezredéves Emlékműről 1953-ban eltávolították és a Budapest Galéria sülysápi raktárában helyezték el. 

  Királyszobrok Sülysápon (Fortepan / Erdei Katalin)

2002-ben, a Mária Terézia által 1777-ben kiadott tanügyi rendelet, a Ratio Educationis megszületésének 225. évfordulója alkalmából Magyar Bálint oktatási miniszter kezdeményezésére, Illyés Antal szobrászművész irányításával restaurálták a Sülysápon őrzött Mária Terézia-szobrot. A szépen felújított műalkotást ezután a Szépművészeti Múzeum bejáratánál helyezték el. 

Mária Terézia szobra restaurálás előtt és restaurálás után a Szépművészeti Múzeum előtt

2010-ben Gödöllő polgármestere, Gémesi György kezdeményezte a kulturális tárcánál, hogy Mária Terézia szobrát a Gödöllő Grassalkovich Kastély kertjében helyezzék el. A minisztérium beleegyezését követően 2011. március 5-én a szobrot a Barokk Év rendezvénysorozat megnyitó ünnepsége keretén belül Zsigmond Attila, a Budapest Galéria főigazgatója adta át Gödöllő városának. Az ünnepségen részt vett Habsburg Ottó fia, a Magyarországon élő Habsburg György is.

 Mária Terézia szobra a
Gödöllői Grassalkovich kastély udvarán

Időközben napirendre került a többi Habsburg szobor „rehabilitációja” is. A Habsburg-ház történetének kutatására 2002-ben létrehozott Habsburg Kutatások Közalapítványának egyik kiemelt feladata volt a szobrok restaurálása és köztéren történő elhelyezése. 
2003-ban felmerült, hogy a szobrok egyesével, a Hősök terén, a Szépművészeti Múzeum előtt kerüljenek felállításra. Ám az illetékesek ezt a javaslatot elsősorban arra hivatkozva vetették el, hogy ezeknek a szobroknak a Szépművészeti Múzeum elé történő felállításával nem kívánt módon változna meg a Hősök tere hosszú évek alatt kialakult és megszokott térstruktúrája. 
Néhány más elképzelés mellett volt egy olyan javaslat is, hogy a királyszobrokat a városligeti Rondón helyezzék el, esetleg a mai Millennium Háza mellett kialakítandó szoborparkba kerüljenek. A tervek tervek maradtak, a Habsburg szobrok továbbra is Sűlysápi raktárban várták a végső döntést. 

A szoborraktárat 2005-ben felszámolták. Ezt követően a Budapest Galéria folyamatosan keresett olyan helyeket, ahol a gondozása alatt álló, de köztéren valamilyen oknál fogva ki nem állított szobrokat elhelyezheti. Ilyen helynek tűnt Fővárosi Önkormányzat Rendészeti Igazgatósága XVI. Pálya utca 27. alatti telephelye. Több más szobor mellett végül itt kapott helyet I. Ferdinánd, III. Károly és Ferenc József szobra, melyek ma is megtekinthetőek.

III. Károly, I. Ferdinánd és Ferenc József szobra a XVI. Pálya utca 27. szám alatt,
a Fővárosi Önkormányzat Rendészeti Igazgatósága parkolójában

Pálya utcai „csoportkép”: Bartha Miklós (b1), Gróf Pálffy János b2 – a Kodály Köröndről került ide), 
I. Ferdinánd (j2) és III. Károly (j1)

 cikk az Arcanum  Adatbázisának felhasználásával készült

ARANY JÁNOS EMLÉKPAD
Arany János halálának 50. évfordulójáról 1932-ben a főváros külön emlékművel kívánt megemlékezni. Mivel Arany idős korában ideje jelentős részét a Városligetben töltötte, és egyik legszebb verse, az „Ének a pesti Ligetről” című a Városliget szépségeit énekelte meg, kézenfekvő volt, hogy az emlékmű a Városligetben kerüljön felállításra. A város vezetése ezért úgy döntött, hogy a költő emlékét egy mindenki által használható emlékpaddal kívánja megörökíteni.
Úgy tervezték, hogy az emlékpadot domborművek díszítik majd. Először a költő képzelete által életre hívott alakokat gondolták domborműbe faragni, később felmerült, hogy az „Ének a Pesti Ligetről” c. vers alakjai szerepeljen a műalkotáson.
Végül megszületett a döntés: a pad magas középső hátfalán, mely előtt egy gyermekpad állt, kb. 2 méter magasságban 3,5 m hosszú dombormű futott végig, amely Arany János költészetének legismertebb hőseit jelenítette meg: Toldit, Hunort a csodaszarvassal, Budát, Attilát és Detrét, Szilágyi Erzsébetet és Kund Abigélt. A kiemelkedő középső részt két alacsonyabb szárny fogta közre felnőttek részére szolgáló padokkal.
Az emlékpadot Weichinger Károly (1893-1982) építész tervei alapján Reményi József (1887-1977) érem- és szobrászművész készítette mészkőből. Reményi ismert és elismert művész volt, Beck Ö. Fülöp és Telcs Ede mellett a magyar éremművészet egyik megteremtőjeként tartják számon - közel 900 érmet alkotott és számtalan pénztervet készített-, mégis ez lett egyetlen köztéri alkotása. Weichingert több műve is köti a Városligethez, ő tervezte az 1939-ben átadott Virágkiállítási pavilont, illetve nevéhez fűződik Pátzay Pál 1965-ben felavatott Lenin szobrának monumentális gránit hátterének tervezése.

Arany János emlékpadja

Az emlékpadot 1934-ben az Ajtósi Dürer-sor és a Hermina út sarkánál, a volt Közlekedési Múzeum előtti játszótéren (nagyjából a mai KRESZ park helyén) állították fel. Falszerű, mészkőből készült körtámlájára az alábbi feliratot vésték: „Állította kedvelt ligetében Arany Jánosnak , a magyar múlt nagy énekesének, a főváros közönsége.“
Az emlékművet 1936-ban 17 helyen megrongálták, a dombormű alakjainak fejét kalapáccsal letörték. A II. világháborúban megsérült, lebontották, sajtóhírek szerint egy ideig a pesti Duna parton tárolták, majd onnan is eltűnt. További sorsa ismeretlen.

 BARTHA MIKLÓS SZOBRA
Bartha Miklós (1848-1905) politikus, publicista, 1873-tól haláláig Függetlenségi párti országgyűlési képviselő, a magyarság dunavölgyi szupremáciájának elkötelezett híve. Úttörő szerepe volt az Erdélyrészi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) megalakításában.
Tisztelői eredetileg a síremléke elkészíttetésére szerveztek jótékony akciót, de a befolyt összegek minden várakozást felülmúltak, így egy szobor felállítása mellett döntöttek. A mű elkészítésére kiírt pályázaton 15 szobrász vett részt, melyet a második fordulót követően Istók János (1873-1972) szobrászművész nyert meg.
Az 5,5 méteres, pátyi mészkőből készült talapzaton álló 250 cm-s bronz alak szónoklat közben, szívére szorított kézzel ábrázolta a politikust. „Bartha Miklós arca nyílt, energikus tekintetét tükrözi vissza, jobb lábával előre lép. Bal kezében kéziratcsomót szorít mellére, jobbját pedig a mögötte levő padon nyugtatja, amelyen köpenye hever.” A talapzat két oldalán pihenő kőpadot alakítottak ki.
A szobrot 1914. június 21-én állították fel az Ajtósi Dürer sor és a Stefánia (mai Olof Palme sétány) sarkán.

 A második világháború után először a Világosság c. lap intézett támadást a szobor ellen mondván, hogy „állanak olyan szobrok Budapesten, amelyek sértik a dolgozó nép demokratikus érzületét.” Bartha Miklós különösen a bögyükben volt, mert állításuk szerint „a frázisokkal tűzdelt hatásvadászó, uszító vezércikkek műfajának megalapítója volt Magyarországon. Ő az, aki »hazátlan bitangoknak«, nevezte a szocialistákat és a nemzetiségek ellen uszító, soviniszta publicisztika atyamestere volt.” Goda Gábor fővárosi kultúrpolitikai tanácsnok megnyugtatta a háborgókat és közölte, hogy fokozatosan el fogják távolítani az ilyen szobrokat. Megígérte, hogy már a legközelebbi jövőben sor kerül a Bartha szobor lebontására. Így is történt, a szobrot 1949-ben a Budapest Galéria raktárában helyezték el.

2000 után kétszer is felmerült a szobor visszaállításának terve. Először 2004-ben Zsinka László fővárosi önkormányzati képviselő javasolta, hogy kerüljön vissza eredeti helyére a szobor. Javaslatát elutasították. 10 évvel később, 2014-ben a szobor felállításának 100. évfordulója kapcsán ismét felmerült „rehabilitációja”, de erre sem akkor, sem az óta nem került sor

Bartha Miklós szobra a Fővárosi Önkormányzat Rendészeti Igazgatósága
XVI. Pálya utca 27. alatti telephelyén. 

Közben 2005-ben felszámolták a Budapest Galéria sülysápi raktárbázisát. Az ott őrzött műalkotások más raktárakba kerültek. A Budapest Galéria folyamatosan keresett olyan helyeket, ahol a gondozására bízott, de köztéren valamilyen oknál fogva ki nem állított szobrokat elhelyezheti úgy, hogy nem kell raktározási díjat fizetnie, ugyanakkor a szobrokat biztonságban tudhatja. Ilyen helynek tűnt a Fővárosi Önkormányzat Rendészeti Igazgatósága XVI. Pálya utca 27. alatt a telephelye. Így került ide – osztályon felüli társaságba - 2020-ban Bartha Miklós szobra. A telepen helyezték el ugyanis az Ezredéves Emlékmű 1958-as felújítása során eltávolított Habsburg szobrok közül I. Ferdinánd, III. Károly és Ferenc József szobrát.

 DÍSZÍTŐSZOBOR
Gádor István (1891-1984) keramikusművész 30 cm-es kő talapzaton álló, 190 cm magas, egyszerű, elvont formákból szerkesztett porcelánplasztikáját 1979-ben állították fel a Kis Botanikus kertben.

Gádor István porcelánplasztikája fénykorában a Kis Botanikus kertben

2009-ben vandál pusztításnak esett áldozatául, összetörték, darabjait szétdobálták.

A szobor romjai

FONTAINE LUMINEUSE  (VILÁGÍTÓ SZÖKŐKÚT)
Az 1896-ban, az Ezredéves kiállítás alkalmából az Iparcsarnok előtti korzón állították fel a kiállítás egyik attrakcióját, az Oskar Marmorek által tervezett és a Ganz gyár által kivitelezett világító szökőkutat (fontaine lumineuse), amely Sió tündér legendáját ábrázolta. A színes fényekkel megvilágított vízsugarakat lövellő szökőkút nagyobb és impozánsabb volt, mint a korábbi országos kiállítás hasonló alkotásai. A szobrokat Mátray Lajos György (1850-1906) szobrász készítette. Talpazata sziklás, hegyszerű, aljában 700 m2 vízmedence, legfelül Sió tündér, a Balaton nimfája, kezében sásvessző, mellette és körülötte nimfái. A szökőkút a kiállítási korzó központjában állt, kedvelt találkozóhely volt nyári estéken.

A szökőkút kivilágítva

A szökőkút legmagasabb vízsugara 20 méter, körülbelül öt emelet magas volt. A kiállítás zárása után kiderült, hogy a kút elektromos és hidraulikus berendezései a Ganz gyár tulajdonában vannak, fel is ajánlották a fővárosnak megvételre, de olyan sokat kértek, hogy a városatyák elálltak az előnytelen üzlettől. Így a szökőkút építészeti része és szobrai ugyan a helyszínen maradtak, de a pereskedés idején, mintegy négy évig a kút nem üzemelt. 1900 –ra a mérnöki hivatal rendbe hozta, az első világháború végére azonban meglehetősen rossz állapotba került.

A szökőkút korabeli képeslapon

Felújítása után, az 1930-as évektől már rendszeresen működött, hétköznap általában világítás nélkül, hétvégén esténként kivilágítva. A második világháborúban megsérült, és mivel a horganyzott lemez, amiből a szobrok készültek értékes anyagnak számított, a maradványokat a pestiek széthordták. A medence szobrok nélkül a háború után is a helyén maradt, egyszerűbb szökőkúttal a Budapesti Nemzetközi Vásár központi helyén állt, az 1974-es elbontásáig.

Szökőkút a Budapesti Nemzetközi Vásáron (Fortepan / Gulyás Zsuzsa)

HARANGLÁB
1986-ban a Petőfi Csarnok első igazgatója, Lehel László (1943-2003) felhívást tett közzé a kor tizenéveseinek: hozzák el népszerű használati tárgyaikat, kedvenc bakelitlemezeiket, papírra írott üzeneteiket, bármit, amit mindennapjaikra jellemzőnek, és az utókor számára megőrzendőnek gondolnak. A terv az volt, hogy a tárgyakat – mintegy időkapszulát – a Petőfi Csarnok közelében a földbe rejtik. Így is történt, 1987. január 3-án eresztették a föld alá a két hordót, benne egyebek között Lehel László üzenetét a „Pecsa” 2037-es igazgatójának, a Kossuth rádió aznap reggeli híreinek leiratát, újságokat, számos könnyűzenei lemezt és kazettát (az Omega 12. albumát maga Benkő László hozta el), plakátokat, a Berzsenyi Gimnázium végzőseinek kollektív üzenetét, és a Petőfi Csarnok dolgozóinak 1987-es bérkartonját.

Az időkapszulát őrző harang a Petőfi Csarnoknál

Az időkapszula helyének megjelölésére Oborzil Edit képzőművész (1921-1996) és férje, Jeney Tibor iparművész (1923-1995) a Petőfi Csarnoknak ajándékozta egyik alumínium harangját. A harang egyedisége abban állt, hogy speciális alumínium-ón ötvözetből készült, réseléses technikával (azaz a harangköpenyen található, eltérő méretű rések szabályozták a hangmélységet). Ilyen technikával készült harangokon játszott harangjátékot Mandel Róbert az időkapszula elhelyezésekor.
A kb. 400 cm magas fekete haranglábra felfüggesztett 80 cm-es alumínium harang a Petőfi Csarnok Zichy Mihály út felöli oldala közelében elásott időkapszula fölött állt.
2016-ban, a Petőfi Csarnok bontásakor a földbe ásott időkapszulák – folyosói pletykák szerint - a Rock múzeumba kerültek, a harang pedig a Fejér megyei Kincsesbányán talált új otthonra. 2016-ban, a falu önálló településsé nyilvánításának 50. évfordulója alkalmából Kincsesbányán bányász emlékhelyet létesítettek, egy évvel később ide került a valaha a Petőfi Csarnok időkapszuláját őrző harang.

A harang Kincsesbányán

Az időkapszula és a harang részletes története itt olvasható

 HÜVELYK MATYI SZOBOR
Az 1920-as években felmerült, hogy a főváros játszóterein épüljenek a gyerekek képzeletét megmozgató díszkutak. Ennek megvalósítása érdekében a főváros felkérte Telcs Ede (1872-1948) szobrászművészt, hogy a már több kiállításon díjat nyert Hüvelyk Matyi szobrát ilyen kút céljára formázza újra.

Hüvelyk Matyi a Városmajorban a II. világháború előtt

A bronzból készült Hüvelyk Matyi egy nyolcszögű oszlopon állt, melyet kerek medence vett körül. „Félig a mesebeli alakból, félig a valóságból gyúrtam össze a kis figurát, amely oly népszerűségre tett szert, hogy azt bronzban és terrakottában is kiviteleztem, sőt később a herendi gyár porcelánban is forgalomba hozta.” ( … éltem, és művész voltam. Telcs Ede visszaemlékezései és útinaplói, 2011)

Hüvelyk Matyi a Kis Vidám Parkban

A kalandos sorsú szobrot eredetileg a városmajori nagy játszóterén állították fel 1932-ben. Budapest ostromát Hüvelyk Matyi szerencsésen megúszta, csak a talapzata semmisült meg. 1954-ben a Kis Vidámparkban állították fel, innen 1981-ben kútszoborként újra visszakerült a Városmajorba, ahonnan később ellopták. 2007-ben, a Baján 1974-ben felállított bronz másolat alapján kőből újra elkészítették a szobrot, melyet ismét a Városmajorban látható.

Hüvelyk Matyi ma a Városmajorban

A cikk az Arcanum Adatbázisának felhasználásával készült.

 LISZT FERENC FEJ SZOBOR
1927-ben, egy évvel halála után Strobl Alajos (1856-1926) szobrászművész hagyatékát bemutató kiállítás nyílt az Epreskertben. A kiállított műalkotásokat később özvegye aukción értékesítette, a legnagyobb magyar zeneszerző fejszobrát ekkor vásárolta meg a főváros.
A durván megmunkált pilisborosjenői mészkő talapzaton, nagy, sötétszürke márvány kockára helyezett kétszeres életnagyságú fejszobor ruskicai márványból készült, és 1933-as felavatásától a Vajdahunyad sétányon, a Széchenyi sziget előtti kertrészen, a tó felöli oldalon állt. 1945 után először a Szépművészeti Múzeumba, majd a Nemzeti Galériába került.

Liszt Ferenc fej szobra a Városligetben

PÁNYVAVETŐ SZOBRA
A Műcsarnok 1909-es téli tárlatán láthatta először a közönség Beszédes János László (1874-1922) szobrászművész Fülöp János számadó csikósról megformált „Pányvavető” c kisplasztikáját. A művész 1922-ben bekövetkezett halálát követően a főváros megvásárolta a mű életnagyságú gipszmodelljét. 1927-ben a városi tanács úgy döntött, hogy bronzba önteti a szobrot, és a Városligetben, a rondó és az Iparcsarnok közötti területen állítja fel.

„Pányvavető trió”: Beszédes János László szobrász, a szobor és a modell, Fülöp János számadó csikós

A 120 cm magas haraszti mészkő talapzaton álló, 200 cm magas bronz alakot 1928-ban avatták fel. A szobor 2018-ig az Olof Palme sétányon, a Budapesti Nemzetközi Vásár kiköltözése után megmaradt épület - melyben hosszú ideig művészeti iskola, majd a Kertem nevű romkocsma működött – bejárata mellett állt.

A volt BNV épület előtt 2017-ben

A Városliget felújítása során 2018-ban a park tervezői úgy gondolták, hogy a szobor nem való a Ligetbe, ezért fontos lenne számára mielőbb valahol új helyet találni. A Mezőgazdasági Múzeum befogadta volna a szobrot, ekkor még úgy tűnt, hogy épületen belüli elhelyezése is lehetséges. Később változott a helyzet, 2020-ban a múzeum igazgatója javasolta, hogy a Pányvavető szobra szabadtéren, a múzeum főbejáratának egyik oldalán található füves részen kerüljön elhelyezésre. A másik oldalra ifj. Vastagh György a „Leghűségesebb bajtársnak” c. bronz ló szobrát szánta. A döntésben illetékes szakértők azonban nem támogatták az igazgató elképzeléseit. Indoklásukban többek között kifejtették, hogy a szobrok ilyetén történő elhelyezése esetén „.. egy fajta nem kívánatos konkurálás jönne létre (az ott elhelyezett) szobrok között: a ló szobor elvonná a figyelmet a művészileg jóval értékesebb Ligeti műről (értsd: Anonymus szobor) és a Pányvavetővel egyetemben megbontaná a régi egységet és veszélyeztetné az Anonymus szobor jelenleg meglévő harmóniáját az épülettel és a parkkal.” Ezek után a múzeum eltekintett a szobor befogadásáról, így új helyet kellett keresni a Pányvavetőnek. Még ez év végén megszületett a döntés, melynek következtében a szobor a kőbányai Magyar Gyula Kertészeti Szakközépiskola és Szakiskola parkjában került elhelyezésre.

 SZÁNKÓ SZOBOR
Samu Géza (1947-1990) szobrászművész 1977- 78-ban (tölgyfából) készült, 220 cm magas absztrakt alkotása 1981-től eredetileg Mátyásföldön, a Margit utcai lakótelepen állt. A művész halálának ötödik évfordulóján, 1995-ben Huber András által frissen restaurálva átkerült a Műcsarnok Olof Palme sétány melletti füves területére.

Sajnos megrongálták, azóta kijavítva az Epreskertben várja, hogy új, biztonságos helyet jelöljenek ki számára.

TOLDI SZOBOR
Holló Barnabás (1865-1917) szobrászművész 1902-ben készült szobrával, mely a farkasokkal küzdő Toldi Miklóst ábrázolta, a közönség először a Műcsarnok 1902. évi tavaszi tárlatán találkozhatott. Ekkor a terv az volt, hogy a szobor a budai várban kerül majd elhelyezésre. Erre azonban nem került sor.
1927-ben a főváros képzőművészeti bizottsága Petrovácz Gyula zuglói képviselő indítványára a művész özvegyétől 4000 pengőért megvásárolta a szobor gipszmintáját, majd megbízta Raffael Vignali „Műérczöntödéjét” a szobor bronzba öntésével.

Épül a Toldi szobor talapzata (forrás: Pesti Hírlap, 1928)

A durván megmunkált pirosas-sárga kvarckő homok talapzaton álló 180 cm magas bronz szobrot, mely azt a pillanatot örökítette meg, mikor Toldi éppen nyakánál ragad meg egy farkast, és a mellette lévő másikhoz készül odavágni, 1928 őszén állították fel a Stefánia út (ma Olof Palme sétány) és az Iparcsarnokhoz vezető út találkozásánál. A talapzatba illesztett márványtáblán Arany János Toldi című elbeszélő költeményének egy részlete volt olvasható (V. ének 10.): „AKKOR FOGJA TOLDI, JÓT KANYARÍT VELE…”
 

 A műalkotás Budapest ostromakor megsérült, jelentős része megsemmisült. A megmaradt darabokat - a szobor feje, a bal karja és a törzsnek valamivel kevesebb, mint a fele - a Budapest Galéria sülysápi raktárába szállították. Az 50-es években felmerült, hogy a megmaradt részeket kiegészítve újra fel lehetne állítani a szobrot, de a szakértők ezt a megoldást értelmetlennek találták, így a töredékek raktárban maradtak.
1989-ben ismét napirendre került a szobor helyreállítása. Ekkor az volt a terv, hogy a Liszt Ferenc téri gyermekkönyvtár kertjében kaphatna helyet. Az ötletet később a magas költségek miatt ismét elvetették, a szobor darabjai változatlanul raktárban vannak.

 A cikk az Arcanum Adatbázisának felhasználásával készült

IFJÚSÁG KÚTJA KÚTSZOBOR
Beck Ö. Fülöp (1873-1945) első köztéri szobrát, az Ifjúság kútja kútszobrot 65 éves korában, 1938 tavaszán, a Rózsadomb alján a Zárda és Margit utcák összeszögelésénél kiképzett rózsaligetben állították fel. Néhány hónappal később a szomszédos Ferences rendi kolostor főnöke, Pater Valerian beadványban kérte a város vezetésétől, hogy az erkölcsöket sértő meztelen nőalakot távolítsák el a környékről. Az illetékes ügyosztály a kérést figyelmen kívül hagyta, az aktát pedig egész egyszerűen elsüllyesztette. Pater Valerian azonban nem hagyta annyiban a dolgot és egy megfelelő pillanatban személyesen a polgármesternek panaszolta el kérése figyelmen kívül hagyását. Ekkor már nem volt mese, egy héttel, a polgármesterrel történt találkozás után a szobrot elszállították és a Fővárosi Képtár raktárában helyezték el.

Beck Ö. Fülöp és kútszobor terve

Mikor 1939-ben a Városligetben átadásra került a Virágkiállítási pavilon, a szobrot áthelyezték a pavilon körül kialakított kertbe. Ekkor  egyszerű kőtalapzatra állították, melyet a városi kertészet egyik mérnöke tervezett. „Szebb és kedvezőbb elhelyezést nem kívánhattam, és ha fájdalmam, amiért együtteséből, a gonddal kitervelt összhatásából kiragadták, még sajgott is, megvigasztalt az, hogy méltó és megbecsült helyre került.” – írta visszaemlékezéseiben a művész.

Az Ifjúság kútja a városligeti Virágkiállítási Pavilon előtt (forrás: Fortepán/20431)

A szobor túlélte az 1944-es bombázásokat, majd 1950-ben visszahelyezték eredeti helyére, a Margit térre, ahol az eredeti elképzeléseknek megfelelően ismét kútszoborként látható. 

Az Ifjúság kútja kútszobor ismét régi helyén 

VÉNUSZ SZÜLETÉSE
Kisfaludi Stróbl Zsigmond 1908-ban készült Vénusz születése című szobrát, mely a művész egyik legsikeresebb aktja volt, 1939-ben állították fel a városligeti Virágkiállítási pavilon kertjében. Ezzel a szobrával Kisfaludi 1925-ben a Műcsarnok akt-kiállításán első díjat, az 1929-es barcelonai világkiállításon pedig aranyérmet nyert.

Kisfaludi Stróbl Zsigmond Vénusz születése c. szobra a Virágkiállítás pavilon kertjében

A szoborból több példány is készült, melyek ma is láthatóak nagyvárosaink (pl. Pécs, Nyíregyháza, Zalaegerszeg, Eger) közterein, de található egy másolat a FÉSZEK klubban is, állítólag az eredeti példány a kaliforniai Santa Barbarába került.

Kisfaludi Stróbl Zsigmond Vénusz születése c. szobra Nyíregyházán

A városligeti példány háború utáni sorsa ismeretlen.

KISFIÚ KORSÓVAL
A kb. 80 cm-es kő talapzaton álló, 150 cm-es, kerámiából formált kisfiú szobor a  Virágkiállítási pavilon kertjében állt. Készítője és háború utáni sorsa ismeretlen, vélhetően a Városligetet ért bombatámadás során megsemmisült.

KERTÉSZLÁNYOK SZOBRA
A két leányalakot ábrázoló, kb. 100 cm-es talapzaton álló színes kerámia szobor Borszéky Frigyes (1880-1955) keramikus alkotása. A művész 1940-ben kérte a főváros vezetését, hogy szobrát helyezzék el valamelyik parkban. Kérését ekkor még arra hivatkozva utasították el, hogy a szobor túl kicsi. Végül megszületett a megoldás, a Kertészlányokat - stílszerűen - a városligeti Virágkiállítási Pavilont körülvevő parkrészen helyezték el.

Kertészlányok a Virágkiállítási Pavilonnál

Egészen napjainkig úgy tudtuk, hogy a szobor a háború során elpusztult. Ám a Kertészlányok Leányfalun, a Providus Ház Nyugdíjas Otthon kertjében ma is megtekinthető. A szobor részletes története itt elolvasható.

Kertészlányok Leányfalun napjainkban, a Providus Ház Nyugdíjas Otthon kertjében
(fotó: Aradszki Enikő)

HORTHY MIKLÓS MELLSZOBRA
1942 elején gróf Széchenyi Károly, az Országos Kertészeti Egyesület elnöke megbízta Sidló Ferenc (1882-1954) szobrászművészt Horthy Miklós mellszobrának elkészítésével. Széchenyi szándéka szerint a szobor a Városligetben 1939-ben átadott Virágkiállítási pavilonban kapott helyet.

Sidló Ferenc: Horthy Miklós mellszobra

A művész a megbízást határidőre teljesítette, a szobor avatására május 13-án került sor, amelyen részt vett Bánffy Dániel földművelésügyi miniszter és dr. Morvay Endre alpolgármester.
A szobor háború utáni sorsa ismeretlen.

A cikk az Arcanum Adatbázisának felhasználásával készült

A II. világháború alatt a Városligetet ért 1944. júliusi és szeptemberi bombatámadások következtében a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum mintegy 35%-a elpusztult. A múzeumban keletkezett károk kijavítása és a múzeum újra nyitása elhúzódott, erre csak jó húsz évvel a háború befejezése után, 1966 áprilisában került sor.

KÖZLEKEDÉSI SZOBORPANTEON
A Múzeum vezetése már az újjáépítés tervezésekor elhatározta, hogy az újra nyitás után, ahogy erre lehetősége nyílik, szobrot állíttat a magyar közlekedés legnagyobb műszaki alkotóinak.  Tervük az volt, hogy a múzeum előtt húzódó Városligeti körúton egy nyolc szoborból álló szoborpanteont létesítenek, ahová terveik szerint Clark Ádám, Jedlik Ányos, Csonka János, Schwarz Dávid, Vásárhelyi Pál, Martin Lajos, Zelovich Kornél és Kandó Kálmán szobrai kerülnek majd.

Clark Ádám szobrát halálának 100. évfordulója alkalmából már az újra nyitás évében, 1966-ban felállították, míg a szoborpanteon átadására és a többi szobor felavatására két évvel később, 1968. április 20-án került sor. Ezzel egy időben a nyolc nagy alkotó életművét bemutató emlékkiállítás is nyílt a múzeumban.

A magyar közlekedés műszaki alkotói szoborpanteonjának leleplezése a
Közlekedési Múzeum előtt 1968. április 20-án. Középen Dr. Csanádi György, az MTA tagja, közlekedés- és postaügyi miniszter (forrás: Közlekedéstudományi Szemle, 1968 augusztus)

A szoborpanteon "tagjai":

A múzeum 2016-os lebontását megelőzően a szobrokat elszállították. 

CAROLINA GŐZHAJÓ EMLÉKTÁBLA
1817–ben, mindössze 10 évvel Fulton gőzhajójának első sikeres útja után, egy pécsi illetőségű polgár, Bernhard Antal saját tervei szerint megépítette kis gőzhajóját, a Carolinát. 1820-ban Pest város tanácsához fordult az átkelőhajózás megindításának engedélyezéséért: „Ezen intézmény célja: személyeket olcsón, amellett mégis kényelmes módon a hídtól a Bomba térre …. vinni, ami eddig csak parton történhetett. E cél minden tekintetben gőzhajó által érhető el, ha utána egy kényelmes uszályhajót akasztanak. Abban a reményben, hogy a két város lakossága, ezen közhasznú intézmény által részükre nyújtott előnyöket kellően méltányolni és támogatni fogja, alulírott elhatározta egy vizidelizsánsz létesítését.”( Jankó Béla: A gőzhajózás kezdete a Dunán, „Carolina”, az első gőzhajó – a Közlekedési Múzeum füzetei 2., 1967).
Bernhard elgondolása az volt, hogy egy kényelmes uszályhajót rendez be, amelyet zárt helyiségekkel és galériás fedélzettel lát el a közönség kényelmére. Ám még mielőtt folyamodványára válasz érkezett volna, a Carolina május 9-én, a pesti oldalon léket kapott és elsüllyedt. Még abban a hónapban kiemelték és kijavították. 1820. július 16-án megindult az első gőzhajó, amely rendszeres átkelő forgalmat bonyolított a Dunán. Óbudáig naponta kétszer, a közbenső állomásokra sűrűbben járt, indulását 5 perccel előbb lövés jelezte. A forgalom november 20-ig tartott. Bernhard ezután visszavitte hajóját Eszékre, itt egy ideig még a jégzajlás által elsodort Dráva-hidat pótolva közlekedett, majd - máig nem ismert okok miatt - elsüllyedt,

A kőből készült, 125x105cm-es emléktábla, mely a hajó vésett képét ábrázolja, a 2016-ban lebontott Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum falán 1967 óta volt látható. Felirata: „CAROLINA / AZ ELSŐ MAGYAR / GŐZHAJÓ / ÉPÍTETTE / BARNHARD ANTAL / SELLYÉN / 1817.”
A múzeum 2016-os lebontását megelőzően a szobrot elszállították.

SZÉCHENYI ISTVÁN MELLSZOBOR
Széchenyi István (1791-1860) a XIX. század húszas éveiben megindult reformmozgalom kezdeményezője, kiváló író és államférfi, a magyar lóversenyzés alapjainak megteremtője, a Magyar Tudományos Akadémia alapítója, a balatoni gőzhajózás létrehozója. Kiemelkedő munkája a "Hitel", mely Magyarország polgári átalakulásának, gazdasági-társadalmi programjának összefoglalója. Nevéhez kapcsolódik egyebek között az Al-Duna szabályozása, a Lánchíd felépítésének kezdeményezése.
Az 1866-ban meghirdetett Széchenyi szoborpályázatra 17 művész küldte be szobortervét, közülük a bírálóbizottság Dunaiszky László (1822-1904)  pályamunkájának megvalósítását támogatta. Az eredeti szobor titokzatos körülmények között eltűnt, sorsa ismeretlen. A Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum a megmaradt kisminta alapján újraöntette, és a 150 cm kőtalapzaton álló 80 cm-es bronz mellszobrot 1968-ban a Múzeum főbejáratánál helyezte el.

Felirata: „GRÓF SZÉCHENYI ISTVÁN / 1791-1860 / MIDŐN A KÖZLEKEDÉSI / ÜGYEK RENDEZÉSÉBEN / HAZÁNK ANYAGI / FELVIRÁGZÁSÁNAK / TALPKÖVEIT AKARJUK / LETENNI, NE FELEJTSÜK / HOGY EZÁLTAL / EGYSZERSMIND / VISZONYAINK EGÉSZ / ÉPÜLETÉT ÉRINTJÜK. / SZÉCHENYI ISTVÁN JAVASLATA / A MAGYAR KÖZLEKEDÉSÜGY / RENDEZÉSÉRŐL 1848”
A múzeum 2016-os lebontását megelőzően a szobrot elszállították.

 IRÁNYJELZŐ
Az emlékművet Wild László (1944-) építész tervezte, 1987-től állt a Műszaki és Közlekedési Múzeum előtt. A 360 cm átmérőjű 45 cm magas kőmedencében 46 cm-es talapzaton egy kb. 200 cm magas mérföldkő látható. A medencét burkoló fémlapon irányjelzés olvasható, illetve 38 város távolságát tüntették fel km-ben. Felirata: "A MÉRFÖLDKŐ 1850-TŐL / A BUDA-BÉCS KÖZÖTTI POSTAÚT MENTÉN / ÚJSZŐNYBEN, A MAI KOMÁROM TÉRSÉGÉBEN ÁLLT / 1 BÉCSI M / =7,5859 KM."

Irányjelző a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum előtt

A múzeum 2016-os lebontását megelőzően a szobrot elszállították.

TURUL SZOBOR
Az 1903-ban épült Erzsébet híd akkoriban a világ legnagyobb nyílású lánchídja volt. Egy tervezési hiba következtében a híd budai lánckamrájában alkalmazott aszfaltréteg a termálforrások hőhatása miatt megolvadt és a Duna felé kezdett csúszni, ezért vált szükségessé a 17 méter magas talapzatok megépítése, melyekre az akkori esztétika jegyében kerültek rá a Turul szobrok.
A hidat 1945-ben felrobbantották, az egyik megmentett Turul szobor később hosszú évekig a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum előtt állt. A múzeum 2016-os lebontását megelőzően az ütött-kopott, több helyen sérült szobrot elszállították, raktárba helyezték.

A régi Erzsébet híd turul szobra a Közlekedési Múzeum előtt

2017-ben a Varga Zoltán restaurátor által helyreállított szobrot az „A HÍD” Zrt. kertjében helyezték el, ahol 2011-óta - múzeumokkal és a Hídépítők Egyesületével együttműködve - szabadtéri kiállításon mutatják be a hazai hídépítés történetének mentett elemeit.

A Turul szobor új helyén

 Az összeállítás az Arcanum Adatbázisának felhasználásával készült

MÚZSÁK
Kalliope, Klio, Erato és Thalia mészkő szobrai, melyeket az osztrák Fritz Berringer és Franz Vogel készített, az 1811-ben épült Pesti Német Színház homlokzatát díszítették. A színházat 1847-es leégését követően lebontották, majd a szobrok egy Stefánia úti villába kerültek. Innen vásárolta ki 1911-ben a négy szobrot a mai Millennium Háza épületében működő  Fővárosi Múzeum. 1944-ben, a Városligetet ért bombatámadás során komoly sérüléseket szenvedtek. Sorsukról annyit tudni, hogy megrongálódva még egy ideig a Múzeum előtt álltak, vélhetően 1958-ban az épület átalakítása során bontották le őket. 

Múzsa szobrok a Fővárosi Múzeum előtt, 1936

OROSZLÁNOK
Fessler Leó (1840-1893) szobrászművész oroszlánokat ábrázoló szobrait eredetileg a Várbazárban állították fel 1878-ban. A mészkőből készült szobrok nem bírták az időjárás viszontagságait, ezért bronzöntvényre cserélték őket (a II. Világháborúban megsemmisültek).
A kő oroszlánokat egy ideig Steiner Ármin és Ferenc „ércárúgyáros” gyárának udvarán őrizték.
1912-ben a „Császári és Királyi  Magyarországi Udvarnagyi Hivatal”, mely hivatalosan őrzője volt a szobroknak, felajánlotta az oroszlánokat a fővárosnak. A felajánlást a város elfogadta, és úgy döntött, „hogy a művészi beccsel bíró régiségek megfelelően restaurálva, a Városligetben, a fővárosi múzeumnak (ma Millennium Háza) a Gerbeaud-pavilon felé néző főhomlokzata elé, a lépcsőzet pilléreire állíttassanak fel.” A szobrok restaurálására Maróti Géza szobrászművészt kérték fel.

Horváth Henrik, a Fővárosi Múzeum igazgatója az egyik oroszlán szobron

A Városliget bombázása során mindkét oroszlán szobor megsemmisült.

Az egyik múzsa - Erato - és az egyik oroszlán télen, a Fővárosi Múzeum előtt

Az összeállítás az Arcanum Adatbázisának felhasználásával készült

Olyan szobrok, emlékművek nyomába eredünk, melyek valaha a Városliget díszei voltak, ám ma már bottal üthetjük nyomukat. Néhányat máshová helyeztek, néhány megsemmisült vagy eltűnt, és van olyan is, melyet valamilyen ok miatt elbontottak és ma valahol várja sorsa jobbra fordulását.

Az Ezredéves Emlékmű romokban - 1945

Tartalom:

1. Az Ezredéves Emlékmű Habsburg szobrai
2. Közlekedési Múzeum szobrai
3. Szobrok, műemlékek az Aréna/Dózsa György út mentén
4. Művészsétány
5. Szobrok a Virágkiállítási Pavilonnál
6. Fővárosi Múzeum /Millennium Háza melletti szobrok
7. És a többiek - Arany Jánostól Hüvelyk Matyiig
8. És a többiek Liszt Ferenctől Toldi Miklósig

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Felhasznált irodalom:

1. Lieber Endre: Budapest szobrai és emléktáblái. Budapest, 1934.
2. Medvei Lajos: Vezető Budapest szobrainak megtekintéséhez. Budapest, 1939.
3. Budapest szobrai. Szerkesztette: Gádor Endre. Budapest, 1955, Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata
4. Budapest köztéri szobrai 1692-1945. Szerkesztette: Szöllőssy Ágnes, Szilágyi András, Hadházy Levente.   Budapest, 1987, Budapest Galéria
5. Rajna György: Budapest köztéri szobrainak katalógusa. Budapest, 1989, Budapesti Városvédő Egyesület
6. Prohászka László: Szoborsorsok. Budapest, 1994, Kornétás Kiadó
7. Budapest köztéri szobrai és emléktáblái 1985-1998. Szerkesztette: Szöllőssy Ágnes és Boros Géza. Budapest, 1998. Budapest Galéria

A Városliget szépsége, egyedisége számtalan festőt, grafikust megihletett. Műveikből állt össze ez két részes válogatás, mely csak töredéke a Ligetről készült festményeknek, grafikáknak. Íme a második rész.

András Tibor (1921-2000)

Városliget

Neogrády Antal (1861-1942)

Városliget

Jánossi Sándor (1927-1982)

Vajdahunyadvár

 Háry Gyula (1864-1946)

A Városligeti tó

Kmetty János (1889-1975)

Városliget

 Városliget

A Városliget sarka

Vágó Pál (1853-1925)

Stefánia út a Városligetben

 Beck Judit (1909-1995)

Anonymus

 Cserepes István (1901-1944)

Korcsolyázók

 Károlyi Ernő (1923-2016)

Városligeti céllövölde

Dörre Tivadar (1858-1932)

Városligeti jégpálya és korcsolyacsarnok

Márton Ferenc (1884-1940)

Szépművészeti Múzeum télen

Berkes Antal (1874-1937)

Városliget

 Hősök tere télen

 Szilágyi István

Városliget télen

Barcsay Jenő (1900-1988)

Fasor napsütötte lombokkal

 Csánky Dénes (1885-1972)

Vöröskatonák a Városligetben

Vissza az 1. részhez